Multinácik és társai

billio_20200818103657_zh.jpgFolyamatosan változik a nyelvünk, és divatba jöttek a „náci” kifejezéssel képzett szóösszetételek. Nem fasisztát jelent ezekben az esetekben a náci, hanem inkább olyasmit, hogy fanatikus, radikális, harcias, extrém álláspontot képviselő valaki. Van femináci, liberálnáci, helyesírás-náci, vegán-náci, klímavédő-náci, divat-náci, állatvédő-náci, stb. Nem biztos, hogy jó dolog ezt a kifejezést használni ilyen jelentéssel, de sok esetben ez egy frappáns, találó, tömör megfogalmazása annak, amit mondani akarunk, vagy akit minősíteni akarunk. Azokra használjuk, akik valamilyen ideológiába vagy érvrendszerbe berekedtek, teljesen beszűkült a látókörük, véleménybuborékban élnek, ezért nem is lehet velük értelmes párbeszédet folytatni. 

A multinácikról akarok ma írni. Multinacionális cégek, akik élen járnak a munkaerő kihasználásában, az adóelkerülő trükkök bevetésében, a profit maximalizálásban, miközben bármilyen eszközt bevetnek, bármilyen károkat okoznak, semmire nincsnek tekintettel. Ez még valamilyen szinten érthető is lenne, hiszen a kapitalizmus rosszul értelmezett, de széles körben elterjedt alapelvéből következhet ilyen magatartás. Ezt még valahogy elnézném a multináciknak. De azt, hogy eközben „társadalmi szerepvállalás" címszó alatt durván politizálnak, kioktatnak, nyomják a Soroslibsi, femináci, LMBTQ propagandát, azt már nem, ez már sok nekem.

Nem véletlenül pont most írok erről. Az IKEA-ról derült ki a napokban, hogy kémkednek az alkalmazottjaik és a vevők után:

https://index.hu/kulfold/2021/03/25/ikea-franciaorszag-adatgyujtes/

„Az IKEA France azért kémkedett egyik alkalmazottja után, mert szép BMW-je van, a másik után a Porschéja miatt, miközben a valódi ok a szakszervezeti tagságuk volt. De olyan vevők után is nyomoztattak, akik reklamációval fordultak a céghez.”

Mégis, mi a fenét gondolnak ezek magukról, kik ők? Ha valaki tud Jokkmokk asztalt meg széket gyártani, akkor mindent megengedhet magának? Az igazgatótanácsban ülő nagyfőnökök félistennek gondolják magukat, mert egy nagy céget vezetnek és sok bevételük van? A pénz egyenlő a hatalommal? Demokráciában nem. A parlamentnek, a megválasztott képviselőknek van politikai hatalma és felhatalmazása társadalmi kérdésekkel kapcsolatos döntések meghozatalára, irányitásra. Ezt a demokratikus szabályrendszert kerülik meg egyre gyakrabban „civilszervezetekkel”, lobbizással, és multináci „társadalmi szerepvállalással”. Soros globális tevékenysége és hálózata miatt ez már komoly problémát jelent minden demokratikusan megválasztott kormány számára. Hiába van a kormánynak felhatalmazása és döntési joga, ha a dollármilliárdokkal megtámogatott háttérhatalom mást akar.

 Az IKEA amúgy már sokadjára keveredik botrányos szerepvállalásba, én már régóta bojkottálom a céget. Már tavaly novemberben is egy teljesen egyoldalú, férfiakat diszkrimináló kampányt indítottak:

https://index.hu/belfold/2020/11/25/kiakadtak_a_ferfi_szervezetek

„Nyílt levélben kifogásolja a Férfihang Civil Társaság és a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság az IKEA Legyen minden otthon biztonságos hely! néven futó videókampányát. Az apák társadalmi egyenlőségéért és a férfiakkal szembeni erőszak társadalmi elfogadottsága ellen küzdő civilek szerint a képsorok a férfiakra nézve diszkriminatívak, ezért a hátrányos megkülönböztetés megszüntetését követelik.”

Az IKEA élen jár minden femináci kezdeményezésben, ami nem véletlen, hiszen a skandináv országok hagyományosan támogatják ezt a fajta politizálást. Balliberális, feminista, globalista, multikulti. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy állítólag az az egyik oka ennek a sajátosságnak, hogy a skandináv országokban évszázadokon keresztül a férfiak nagy része halász volt, és idejük javarészét a tengeren töltötte. Miközben persze a nők otthon mindent intéztek, teljesen önállóan, függetlenül. Ennek lett az eredménye az a femináci társadalom, amiben élen járnak.

Na de van itt más is, nem csak a Svéd cégek jeleskednek jobbnál jobb ötletekkel. Az Amazon is „kedvencem” ilyen szempontból. Egy Jeff Bezos nevezetű fanatikus vadkapitalista őrült építette fel a céget, és vált a világ egyik leggazdagabb emberévé vele. Én büszke vagyok, hogy még soha nem rendeltem tőlük semmit, próbálom bojkottálni a multinácikat, amennyire lehet.  Az Amazon rendszeresen bekerül a hírekbe azzal, hogy semmibe veszi a nála alkalmazott munkavállalók jogait. Rabszolgáknak és robotoknak tekinti az alkalmazottait:

https://index.hu/gazdasag/2018/08/08/amazon_portre_jeff_bezos/

https://www.origo.hu/gazdasag/20180416-az-amazon-munkasai-uvegbe-vizelnek.html

Olyan hatalma van már a cégnek, hogy legtöbb országban már nem mernek a hatóságok fellépni ilyen jogtalan, erkölcstelen tevékenység ellen. Németországban még erősek a szakszervezetek, ott rendszeres a konfliktus és pereskedés az Amazonnal, de úgy tűnik, hogy a németek sem bírnak velük:

https://index.hu/gazdasag/2019/07/15/sztrajkolnak_a_dolgozok

Lassan már hozzászoktunk az ilyen hírekhez, de ma mégis meglepett a következő cikk:

https://www.origo.hu/techbazis/20210324-amazon-sofor-futar-usa

„Hozza a szokásos formáját a világ leggazdagabb emberének cége, az Amazon jelen pillanatban egy új munkaszerződés aláírására próbálja rákényszeríteni a csomagkiszállítást végző, egyesült államokbeli sofőrjeit. Ez annyi változtatást tartalmaz a meglévő szerződéshez képest, hogy a dolgozóknak jogot kell adniuk a biometrikus adataik kezelésére a vállalat számára.”

Melyik céget említsem még? Olyan hosszú a lista, hogy nem is lehet mind felsorolni. Emlékszünk a Coca Cola buzikampányára a Deak téri metróban:

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20190807-love-iz-love

Mellesleg említem meg, hogy a Google-n rákeresve erre: „coca cola kampány love is love”, csak az ötödik oldalon találtam egy nem Soroslibsi, balliberális cikket erről a témáról. Előtte minden mást kiadott Google „barátunk”, pl. azt, hogy Mészáros Lőrinc cége rakta ki ezt a plakátot, és azt, hogy marketing-díjjal tüntették ki ezt a Coca-cola kampányt. Bizony, sokat kell keresgélni, amig egy kritikus cikket is találsz erről a reklámról. Google is multináci, keményen beszállt a kultúrharcba. De visszatérve a Colához: A világ legnagyobb műanyagpalackkal környezetszennyező és cukroslével egészségromboló cége kioktat minket, hogy ne legyünk már olyan homofóbok? Vastag a bőr a pofájukon…

Hol folytassam? Magyar Telekom kontra Ákos:

https://index.hu/kultur/zene/2015/12/16/kiszall_a_telekom_akos_mogul/

Vagy Gilette kontra fehér férfiak:

https://mandiner.hu/cikk/20190201_halasz_sari_a_gillette_alsagos_

Vodafone, Lufthansa, Microsoft, Unilever, Starbucks…, végtelen a cégek listája, akik ki akarnak oktatni minket, meg akarják változtatni a gondolkodásunkat, a nézeteinket.  De még kisebb cégek is beszállnak ebbe a világmegváltó társadalom-átalakításba: pl a Zewa nevű papírgyártó is úgy gondolta, hogy meg kell mentse a nőket a házimunkától:

https://nlc.hu/gondoskodni-egyutt-jo/cikk/en-vasalok-amig-te-elmosogatsz-igy-osztjuk-fel-a-hazimunkat-x/

Én minden ilyen multináci politizálást elfogadhatatlannak tartok, és felmerül bennem az a kérdés is, hogy ha profitorientáltak a cégek, akkor miért szereznek maguknak ellenséget ilyen kampányokkal, hiszen ezzel vevőket veszítenek. De úgy tűnik, még így is megéri nekik. Idézek egy tanulmányból, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik: „Egyfelől kétségtelen, hogy a megosztó üzenetek nagyobb publicitást eredményeznek, másfelől viszont elgondolkodtató, hogy a cégek tudatosan folytatnak olyan kommunikációt, melynek nyomán tömegek fordulnak a cég (vagy márkája) ellen. Érdekes azonban, hogy a tömeges ellenvélemény szinte önmagából táplálkozva fűti a támogatókat is, így végső soron jövedelmező lehet a megosztó szerep felvállalása”.

A multinácik nem csak a közvéleményt próbálják manipulálni, hanem saját cégen belül is alkalmazzák a gondolat-rendőrséget, és próbálják az alkalmazottakat érzékenyíteni, átnevelni. Minden ilyen cégnél van egy I&D (Inclusion and diversity) nevezetű gestapo-osztag, amely éjjel-nappal azzal foglalkozik, hogy a cég legyen minél sokszínűbb (feketék, ázsiaiak, latinók, stb.) és nehogy kirekesztő módon viselkedjen valaki pl. a homoszexuálisokkal. Én kb. 20 éve dolgozok multináciknál, és rengeteg ilyen átnevelő tréningen volt szerencsém részt venni. Látszik is rajtam, meg a blogomon, hogy milyen sikeresek voltak :) Azzal indokolják meg a sokszínűség-kényszert, hogy egy globális cégnek globális ügyfelei vannak, és ezért a cégnek ismernie kell az ügyfelek kulturális sajátosságait, mentalitását, igényeit. Ezért kell a cég alkalmazottjai is sokszínűek legyenek. Ez egy jól hangzó bullshit, egy buta embereket megtévesztő baromság. Ugyanis: 1. az ügyfelek kulturális sokszínűségét attól függetlenül is figyelembe lehet venni, hogy kik az alkalmazottak. 2. Ha globális cégről beszélünk, akkor mindenhol vannak alkalmazottjai, tehát automatikusan megvalósul a sokszínűség. De ez nem elég a csillogó szemű haladó forradalmároknak, ők egy országon/városon/irodán belül is akarják a multikultit. Keveredni kell minél jobban, ez a parancs ki van adva.

Egész konkrét, saját tapasztalat: new joiner tréning egy informatikai multinál. Két-három délamerikai csaj tartja a tréninget Budapesten. Ők itt élnek, idekeveredtek valahogy. Lelkendezve elmondják az összes sablonos előítéletet, hogy az európaiak milyenek, és ők délamerikaiak mennyivel bulizósabb, belevalóbb, nyitottabb, lelkesebb, extrovertáltabb emberek. Aztán megkérnek minket, magyarokat, akik a tréningen részt veszünk, hogy írjuk le: milyennek látjuk magunkat. A legtöbb válasz olyan volt, hogy: ügyeskedő, túlélő, széthúzó, panaszkodó. De volt pozitív válasz is: kreatív, életerős, vendégszerető. Na, itt elakadt a szava a kolumbiai-bolíviai-brazil tréner csajoknak, és elképedve mondták, hogy szerintük a magyarok egyáltalán nem vendégszeretők, sőt utálják az idegeneket. Érdekes, mégis tele van Budapest amerikaiakkal, franciákkal, németekkel és mindenféle más nációval. Miért vannak vajon itt? Mindegy, a diverzitás tréning eredménye végül az lett, hogy jól megerősítettük az előítéleteinket és megutáltuk egymást. Volt szerencsém a délamerikai csajokat aztán kollegaként is jobban megismerni: dolgozni nem szerettek, de mindenhol ott voltak, ahol valamit ingyen kapni lehetett, vagy a munkaidőt munka nélkül el lehetett tölteni. Ebédlőben órákig cseverésztek az asztalnál, mindenkivel próbáltak puszi-puszi haver lenni, és jófejkedni. Mi meg dolgoztunk, hogy kigazdálkodjuk az ők fizetésüket is.

Amúgy hiába volt egy épületen belül a cégnél legalább 20 náció, mégis minden nemzet külön csoportosult, ebédelt és barátkozott. Az afrikaiak külön asztalnál, az indiaiak külön, a délamerikaiak is, és a magyarok is. Nem volt semmilyen keveredés, hiába erőltették.

Ugyancsak saját tapasztalat: 500 ezer fős multináci cég vezérfőnöke, aki természetesen nő, emailt ír az alattvalóinak, akarom mondani alkalmazottainak: ő úgy döntött, hogy a vezető pozícióban dolgozó nők számát és a fekete alkalmazottaknak a számát duplájára kell emelni, a diversity and inclusion miatt. Nos, tehát több ezer feketét és nőt kell ehhez felvenni, úgy, hogy nem a kompetencia vagy tapasztalat a felvételi kritérium, hanem a faji és nemi hovatartozás. Ez teljesen jogtalan, törvénytelen, diszkriminatív. De simán kiküldik az emailt 500 ezer alkalmazottnak. Hiszen ők félistenek, mindent megtehetnek. Kvóta nők, kvóta feketék felvétele minden multinácinál kötelezővé vált már. Ismerős ez nekünk már a kommunizmusból is, ahol azok kerültek vezető pozícióba, akik jó pártkatonák voltak, akik jóban voltak a párttitkárral, akik a munkásosztályból származtak. Meg is lett az eredménye, hiszen egy inkompetens, buta, vezetésre alkalmatlan réteg alakult ki, akik csődbe vittek mindent, amihez nyúltak. Ez lesz a sorsa a libsi ideológia varázskörébe került multináciknak is. Egy ideig lehet inkompetens kvóta-alkalmazottakkal feltölteni a cégeket, aztán majd szépen becsődölnek.

Amúgy nem csak gazdaságilag értelmetlen és káros, amit csinálnak, de társadalmilag sem igazságos, hiszen minden pozitív diszkrimináció negatív diszkriminációval jár. Minden kvóta-nő felvétele azzal jár, hogy egy kompetensebb férfit nem vettek fel, nem léptettek előre, csak azért, mert nem nő. Még egy gyerek is megérti, hogy mi a különbség az egyenjogúság, és a pozitív diszkriminációs kvóta-őrület között: az egyik azt jelenti, hogy mindenkinek egyenlő esélyeket, egyenlő feltételeket biztosítunk (equality of opportunity). A másik meg azt jelenti, hogy kierőszakoljuk igazságtalan és diszkriminatív eszközökkel, hogy egyforma legyen a férfi-női arány minden cégnél, minden pozícióban, minden területen (equality of outcome). Ez egy bolsevik, marxista, osztályharcos, elmebeteg elmélet, ami kiirthatatlan, és most éppen újra divatba jött. Az EU is természetesen lelkes támogatója az ilyen fajta "egyenlőségnek", mint minden marxista, bolsevik találmánynak: 

https://eige.europa.eu/thesaurus/terms/1108?lang=hu

És a magyar kormány Oktatási Hivatal oldalán is felbukkan a pozitiv diszkriminációról szóló okosság:

https://ofi.oh.gov.hu/tudastar/igazsagos-diszkriminacio

Nem is tudom, mivel zárjam ezt a témát. Mi mást mondhatnék, hogy: hajrá multinácik, hajrá féminacik, hajrá soroslibsik! Valósuljon meg minden álmotok! Én addigra szerencsére nyugdíjban leszek, vagy a föld alatt. 

U.i. közben találtam jó írásokat erről a témáról:

https://kiettemeg.pestisracok.hu/2021/04/csak-egy-diktaturaban-van-politikai-ideologiai-allaspontja-egy-vallalatnak-es-ideologiai-kepzettsegre-szuksege-egy-focistanak/

https://danubeinstitute.blog.hu/2021/04/11/aggaszto_az_amerikai_nagyvallalatok_egyre_eroteljesebb_politikai_allasfoglalasa