Egy konkrét eset, férfi-női párbeszéd kapcsán merült fel, hogy mennyire fontos a stílus, kontextus, a szavak különböző jelentése és értelmezése. Sokszor ugyanaz az elhangzott szó jelenthet sértést, vagy akár kedveskedést is. Attól függ, ki, hogyan, milyen összefüggésben mondja azt, és ki hogyan értelmezi. Fontos lenne, hogy a hétköznapi társas párbeszédekben is gondoljunk arra, hogy mindig több értelmezési lehetősége van az elhangzottaknak. Sokan ugyanis hajlamosak nagyon kisarkított módon, akár a saját rossz tapasztalatai, akár valamilyen külső világkép által befolyásolt módon negatív értelmet adni egy pozitív kijelentésnek. Nem kell ehhez paranoidnak lenni, elég az is, ha a feminista propagandát olvassuk és hagyjuk beszivárogni az életünkbe.

Mire gondolok konkrétan? Tegyük fel, hogy egy férfi azt mondja a párjának, hogy „kincsem”, „kicsim”, „játékszerem”. Ettől a feministák már dührohamot kapnak, mert ez szerintük tárgyiasítás, lealacsonyítás. Sajnos rengeteg nőt megfertőztek az ilyen paranoid, rosszindulatú, félremagyarázó, konfliktust okozó értelmezésekkel. Persze az is elképzelhető, hogy egy olyan soviniszta férfi mondja ezt, aki tényleg tárgyként kezeli a nőket. Akkor ez természetesen sértő. De ez csak az esetek elenyésző hányadában igaz. A férfiak nagy többsége, ha ilyesmit mond a párjának, akkor kedveskedni akar, és nem lealacsonyítani őt. A feministák meg a minimális számú, tényleg rosszindulatú kijelentések ellen védekezve, rávetítik ezt a negatív értelmezést a többségre. Tehát azért, hogy megvédjék a nőket az esetek pár százalékában előforduló sértő kijelentésektől, annyira túlvédik őket, hogy már a férfiak pozitív visszajelzéseit is sértésnek veszik. Ez a paranoid magatartás rengeteg párkapcsolati konfliktus forrása. Ez az egyik fő baj a feminizmussal. Sokszor olyannak látom a feministákat, mint a középkori lovagokat, akik páncélban, állig felfegyverkezve, és mint egy sündisznó, lándzsákkal körbevéve magukat, az egész világ ellen harcolnak, hogy megvédjék a nőket a férfiak gazembersége ellen. Közben meg teljesen felesleges az egész harciasság, mert a férfiak nagyon nagy többsége (az említett pár százalék kivételével) szereti, tiszteli, nagyra becsüli a társát. Sajnos a hétköznapi kommunikációban a feminizmusnak köszönhetően rengeteg olyan helyzet adódik, amikor egy nő ok nélkül megsértődik, és a férfi folyamatos magyarázkodásra kényszerül. Ez ellehetetleníti a társas párbeszédet, konfliktusokat okoz. Természetesen nem akarom csak a feminizmust hibáztatni mindezért. Az is valószínű, hogy sok nő esetleg önbizalom hiányos, érzékenyebb, és eleve hajlamos úgy értelmezni sok kijelentést, hogy az sértő legyen számára. Lehetnek személyes rossz tapasztalatok is, amelyek miatt egy nő így viselkedik. De az biztos, hogy a feminizmus nagymértékben megerősíti ezt a magatartást. És széles körben terjesztik a női magazinok az ilyen feministák által kitalált okosságokat: legyél erős, védd meg magad, ne hagyd magad kihasználni, elnyomni, stb.

Kedves feministák! Higgyétek el, hogy az élet sokkal szebb és boldogabb, ha nem keresitek folyamatosan az állítólagos, beképzelt sérelmekből adódó konfliktusokat. Higgyétek el, hogy a férfiak nem akarnak semmi rosszat a nőknek. Higgyétek el, hogy ha mégis valami sértőt mondd egy férfi a párjának, akkor azt legtöbbször nem szándékosan tette, nem úgy gondolta. Higgyétek el, hogy nem érdemes a békésen élni akaró többség életét mérgezni és folyamatos konfliktusokat okozni, csak azért, mert van pár százalék bunkó férfi, aki nem tekinti egyenrangúnak társát. Higgyétek el, hogy az élet társas együttélésben élhetőbb, boldogabb, és ennek egyik fő feltétele, hogy bízzunk egymásban. Bízzunk abban, hogy nem akar minket a társunk se bántani, se kihasználni, se elnyomni. Ha a férfiak minden szavát mérlegre teszitek és úgy átértelmezitek, hogy az sértésnek tűnjön, akkor lehetetlenné válik a békés együttélés.

Meggyőződésem, hogy a hétköznapi páros együttélésben sokat segít a humorérzék, játékosság, kölcsönös szeretet és jó szándék feltételezése. És sokat árt minden, amit a feministák terjesztenek. Ajánlom mindenkinek, aki ezt nem így gondolja, Kosztolányi alábbi versét:

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
(…)

http://www.zeneszoveg.hu/album/4209/palya-bea/en-leszek-a-jatekszered-album.html