Ma is volt egy jó hosszú randi-beszélgetésem. Egész jól indult, egy szép, kedves, értelmes nővel egy kávézóban. Mindaddig, amig a szokásos témák mellett arra is szó került, hogy: váltott elhelyezés, illetve elvált nők egyedülállóként nevelik a gyerekeket. A csonka család, mai libsi nevén: egyszülős család. Na, onnantól kezdve feltettem neki is azt a kérdést, hogy: miért van szükséged férfira? Ugyanis erre a kérdésre nem tudnak válaszolni az ilyen nők. Akik ugye azért jönnek el randira, mert elvileg társat keresnek. De hogy miért van szükségük férfira, azt nem tudják. Ezen egész életükben egy másodpercig sem gondolkodnak el. Hiszen az utóbbi 50 évben arra nevelik a nőket, hogy légy független, önálló, egyedül is meg tudsz oldani mindent. Valósítsd meg önmagad! Semmi más ne érdekeljen. Állj saját lábadon!

Én meg holnap reggelig tudnám sorolni az okokat, hogy miért van szükségem nőre. És nemcsak én, hanem a szingli férfiak nagyon nagy arányban. Nekünk szükségünk van rátok, kedves nők. Értékrendben, fontossági sorrendben legelöl vagytok. Ti meg sajnos jól elvagytok egyedül is. Évtizedekig nevelitek csonka családban a gyerekeket, férfi nélkül. Úgy, mint az én két exem, és úgy, mint a mai randipartnerem, Kriszta. Aztán sok évtized magány után csak-csak eszetekbe jut, hogy: nem akarok egyedül nyugdíjas lenni és meghalni. Mégiscsak keresek valakit. Mikor már túl késő. Jól megszívatjátok magatokat, mert aki ilyen sok időt eltöltött egyedülállóként, abba belecsontosodott az egyedül élés. Nem tud alkalmazkodni, nem tud kapcsolódni egy társhoz, csak zavarja ha együtt kell élni egy férfivel.

De azért megpróbáljátok. Mint ahogyan Kriszta is. Elmondja, hogy mostanig az életében mi minden fontos volt, és most jutott el oda, hogy van ideje és kedve valakit keresni maga mellé. Tényleg, kedves Kriszta? Mostanig miért nem volt szükséged férfira? Az a baj, hogy valójában most sincs. Csak úgy döntöttél, mint ahogyan az ember egyszer csak úgy dönt: kutyát fog tartani. Hazaviszel egy kutyát, mert a gyerekeid felnőttek és kirepültek, tehát egyedül maradnál kutya nélkül. Nem azért, mert a női-férfi kapcsolódás fontos lenne számodra, ahogyan azt az evolúció kitalálta, és évezredekig működött. Nem, most sincs szükséged férfira, csak a magány ellen hazaviszel egyet, mint a kiskutyát. Aztán ha nem jól viselkedik, akkor kidobod.  

Szóval jó lett volna ez a randi, ha nem derült volna ki Krisztáról is, hogy egy ilyen nő. Ezek után már nem érdekelt, hogy összejövünk-e vagy nem. Arcába nyomtam az egész társadalmi folyamatokkal kapcsolatos antifeminista kritikámat. Hiába magyarázta nekem, hogy ne panaszkodjak, higgyem el, hogy majd bevonzok egy jó nőt, csak hinni kell benne. Tényleg, van erre esély. Kb. annyi, mint egy lottónyereményre. És köze nincs ahhoz, hogy én kit vonzok be, vagy kit nem. Ahhoz viszont nagyon is sok köze van, hogy hány férfit ítélnek magányra az ilyen „egyedülisjólmegvagyok” nők. Igen, kedves Kriszta, te is. Több, mint 10 évig egyedül nevelted a gyerekeidet, és ezáltal magányra ítéltél egy férfit. Lehet, hogy nem az exférjedet. Annak lehet, hogy sikerült mást találni. De mivel 5 millió nő és 5 millió férfi van ebben az országban, ezért biztosan magányra ítéltél egy férfit.

Sajnos nem egyedi eset vagy. Sok százezren vagytok ti, az „egyedülisjólmegvagyok” nők. És sok százezer férfit ítéltek magányra. Akiknek még természetes ösztöneik vannak, akik még nem korcsultak el és lettek „egyedülisjólmegvagyok” férfiak. Szóval miután Krisztáról is kiderült, hogy ő is egy a sokszázezer „egyedülisjólmegvagyok” nő közül, már nem igazán érdekelt. Még tovább beszélgettem vele, próbáltam a teljesen egyoldalú nézeteit egy kicsit megvilágítani a férfiak oldaláról, de láttam rajta, hogy értelmetlen.

Elmondtam, hogy a váltott elhelyezést már évtizedek óta bevezették sok európai országban, főként a skandináv országokban régóta bevett gyakorlat, hogy a szülők váltott gondoskodásban nevelik a gyermekeiket. Svédországban pl. 40%-ban és itt készült a legnagyobb tanulmány is arról, hogy a gyerekeknek is előnyös, válás esetén a legjobb megoldás. Hiába, Kriszta nem tudott elszakadni a saját egyedi esetétől. Neki saját tapasztalata, hogy nem jó.

Ebbe mindig belefutok, ha nőkkel beszélgetek. Csak egyedi esetekkel tudnak foglalkozni. Nem értik meg, hogy vannak társadalmi trendek, statisztikák, tanulmányok. Létezik egy olyan tudományág, hogy szociológia. Léteznek törvények, amivel társadalmi trendeket lehet befolyásolni. Például lehet törvényt módosítani a váltott elhelyezéssel kapcsolatban. Ezzel sokmillió család életét lehet befolyásolni. Én ezért ezzel foglalkozok, engem ez érdekel, és nem xy egyedi esete. Azt hiszem, hiába magyaráztam ezt Krisztának is. Ő nem lát tovább a saját tányérja szélénél, és nem is érdekli a sokmillió apátlan gyerek, aki a rossz társadalmi trendek és családjogi törvények miatt nő fel csonka családban.

Én sajnos felkészült vagyok ebben a témában. Mindig megdöbbenek, mikor ilyen nőkkel beszélek, és csak a saját esete érdekli, semmi más. Csak arról tud beszélni, ő aztán nem foglalkozik társadalmi problémákkal. Még meg is kérdezi, hogy én miért teszem? Attól csak elkeseredett leszek, mert látom a sok apátlan gyereket, a sok magányos, családjától megfosztott, kisemmizett férfit. Ne is foglalkozzunk ezzel, hiszen ez negatív téma! Persze, kedves Kriszta, maradjon csak minden így… jó ez így nektek… a férfiak meg kínlódjanak, az nem számit. Hogy is gondolom én, hogy ilyen negatív témáról beszélek egy randin!

Legyek optimista! Ne foglalkozzak én sem társadalmi problémákkal, akkor majd biztos találok nőt!

Köszönöm a jótanácsot, kedves Kriszta 😊

Tudod, én nem vagyok egyedül. Soha nem éltem egyedül, csak max. pár hetet két kapcsolat között. Nincs könnyű dolgom, mert a 40 fölötti társkereső piacon igen sűrűn előfordulnak olyan nők, akikre csak azt tudom mondani, hogy pszichiátriai esetek. Ezen kívül ott vannak a 120 kilósak is szép számban. Ott vannak még a balliberális feministák, azok sem kellenek senkinek. Ott vannak a kapcsolatképtelen „egyedülisjólmegvagyok” nők, mint te, kedves Kriszta. Miattatok van ilyen csodálatosan jó kereslet-kínálat arány a társkereső piacon, hogy egy nőre jut 200 férfi.

Arcodba toltam mindezt, mert úgysem leszünk mi egy pár. Menj el egy állatotthonba és vigyél haza egy kiskutyát. Az kell neked, nem férfi.