Négy hónapja vagyok fenn társkeresőkön. A Tinderen, Randivonalon, Padaamon, Párom.hu-n. Megírtam több száz levelet, jobbra-balra húzogattam órákon keresztül nők fotóit, próbáltam egy olyan nőt keresni, aki nem lelkibeteg, valóban társat keres, és képes elköteleződni. Eredmény: a 40-es korosztályban esélytelen a dolog. A 30-as korosztályú nők meg nem akarnak 40 fölötti férfiakkal ismerkedni. Szóval összességében kiábrándító a helyzet, de volt pár érdekes epizód, amit érdemesnek találtam itt leírni.

Például:

47 éves tanárnő. Átlagos külsejű, alacsony, már nem fiatalos. Egy-két levél után megbeszélünk egy találkozót. Vegetáriánus, mint később kiderül, de én csalhatatlan érzékkel egy Gyros-illatú török éttermet választok :) Sebaj, teázunk, jól elbeszélgetünk. Már tizenvalahány éve elvált, kamasz fiával él. A férjével nem volt soha közeli, lelkitárs kapcsolatuk. Nem is tudja, hogy az milyen. Mikor mesélek neki arról, hogy én az utóbbi 15 évben megszoktam a család melegét, a társas beszélgetéseket, meghittséget, intimitást, és ez hiányzik, akkor azt válaszolja, hogy ő ezt még nem élte át, de szeretné.. Szóval sokmindent megtudunk egymásról, és folytatni akarjuk az ismerkedést. Több új időpontot is próbálunk egyeztetni, de kiderül, hogy neki be van táblázva az élete, gyakorlatilag kéthetente lenne egy-egy szabad délutánja. Ezt sok más egyedülálló nőnél is láttam: képesek évtizedekig egyedül élni, elfoglalni magukat jógával, tanfolyamokkal, egyesületi munkával vagy hasonlókkal. Mivel általában váláskor a gyereket is nekik ítélik, ezért nem érzik magányosnak magukat, hiszen nem egyedül élnek. Csak mikor kezd felnőtté válni a gyerek és hamarosan kirepül, akkor jönnek rá, hogy hoppá, egyedül maradok, egyedül fogom tölteni az 50-es, 60-as éveimet és a nyugdíjamat. Ekkor kezdenek el társat keresni. Legtöbb esetben már nem fog sikerülni, mert megszokták a társ nélküli életet, és amúgy is ki van töltve a szabadidejük mindenféle pótcselekvéssel. Visszatérve a tanárnőhöz: sokadik levelezésünk után egyszer csak azt írta, hogy megismerkedett valakivel és “szerelem első látásra”. Amiket még írt, abból egyértelműen látszott, hogy kifogott egy “profi”-t. Tele vannak a társkeresők ilyen férfiakkal. A kalandorok, hiénák. Profi udvarló, profi színész, gátlástalanul fogyasztják el az ilyen naiv, tapasztalatlan tanárnőket. Szegény, bedőlt neki. Amúgy a társkereső nők profiljain 99%-ban az olvasható, hogy “Kalandorok kíméljenek”, “No one night stands”, “Csak komoly kapcsolat érdekel”, stb. Ebből is látszik, hogy a férfiak többsége mit keres.. Persze a nők hiába írják ki ezeket, ettől még a kalandorok nem fogják kímélni őket. Csak szépen megjátsszák azt a szerepet, amit a nők elvárnak, aztán faképnél hagyják őket, miután megkapták, amit akartak. Akár sajnálni is tudnám szegény naív, tapasztalatlan tanárnőt, de miért dől be egy ilyennek? Tényleg azt hiszi, hogy pont nála fog megállapodni egy ilyen profi Casanova, Don Huan? Szóval ilyen a kereslet-kínálat a társkeresőkön, ilyenek a szerepkörök és játszmák.

43 éves orvosnő. Csinos, kedves, értelmes, művelt. Azonnal felmerülhetne a kérdés, hogy akkor vajon miért van egy társkeresőn? De az ember ugye hinni akar a csodákban, hinni akarja, hogy megtalálta a tűt a szénakazalban. Én is naiv voltam :) Nincs még gyereke, de szeretne. Első gyanús pont: mikor megtudja, hogy nemrég váltam el, akkor azt mondja: 2 évet várni kell egy komoly kapcsolat után, addig nem szabad újrakezdeni. Tehát neki nem sürgős ... pedig 43 éves, és gyereket szeretne? Neki nem ketyeg az óra? Második gyanús pont: lényegében soha nem élt együtt senkivel. Volt egy négyéves (táv)kapcsolata, voltak rövidebbek.. kitérő válaszokat ad, mikor erre rákérdezek. Aztán mégis elmondja, hogy egyik pasijáról kiderült: skizofrén, a másik meg depressziós volt. Viccelődve mondom, hogy “te biztos vonzod ezeket”. De nem, szerinte mindenkinek van valami lelki betegsége. Na, erre már csak nyelni tudtam egyet, kicsit megdöbbentem. Ennek ellenére tovább találkozgatunk. Egyre több minden derül ki róla. Csak lombik-módszerrel akar gyereket. Nem tud kettesben együtt lenni senkivel egy lakásban, nőkkel sem. Felmerül bennem, hogy valami durva lelki sérülése lehet.. fél az intimitástól. Próbálok ezekre a dolgokra óvatosan rákérdezni, erre megsértődik, és kioszt engem, hogy én csak szexet akarok, nekem bárki jó és számára ez sértő. Mit lehet kezdeni egy ilyen nővel, aki akarna is meg nem is, akivel úgy haladtunk az ismerkedésben hogy egy lépést előre, kettőt hátra? Szegényt csak sajnálni tudom. Lehet hogy tudtam volna segíteni neki, de nincs tisztában azzal, hogy lelki bajai vannak, tagadja ezeket, másra hárít mindent. Nem tudtam mit kezdeni vele. Hónapokig találkozgattunk, elvesztegetett idő volt.

40 éves pszichológusnő. Csinos, szőke, vagány nőnek tűnik első látásra. Első gyanús pont: nem akar személyes találkozást, csak csetelni akar. Nem akar facebookon sem ismerős lenni. Valamilyen előszűrést akar, “távdiagnózist”. Szakmai ártalom? Mindegy, belemegyek a játékba az ő feltételeivel, nekem nincs se vesztenivalóm, se rejtegetnivalóm. Nyíltan elmondok neki mindent magamról, és kérdezek róla is, de szinte semmit nem mond el magáról. Egy elég asszimetrikus beszélgetés kezd kialakulni.. de azt azért megtudtam róla, hogy nincs gyereke, de szeretne, és nem vált el, mert még nem volt házas. De állítólag nagyszerű pasijai voltak és most is sokan elvennék feleségül, sorban állnak előtte gyűrűvel a kézben. Vajon mit keres egy ilyen nő a társkeresőn? Amúgy érdekes a beszélgetésünk. Érdekes, mert úgy akar “kiszűrni” engem, hogy tesztelget, provokál, figyeli a reakcióimat. Nem veszi észre, hogy ugyanezt teszem én vele. Például többször szóba hozom, hogy a 40-es nőknél, akik még gyereket akarnak, ketyeg az óra, hiába várják a tökéletes pasit. Na, erre ugrik, és szúrni kezd, mint egy méhecske. Ez a kényes pontja, gyorsan kiderült. De tagadja, persze. Egyre keményebb vitába keveredünk. Kiderül, hogy ő egy “tökös nő”. Számára egy harc az élet, a párkapcsolat is. Nincs olyan, hogy “társas élet”, az egymást segítő “partnership” értelmében. Nem, számára csak farkastörvények mérvadóak. Vagy megeszel másokat, vagy megesznek téged. Nem szabad “kiadd magad”, mert az gyengeség jele. Deríts ki minél többet a társadról, aztán használd ellene. Akkor tudod magad alá gyűrni, ha egy taktikai lelki hadviselést folytatsz ellene. Aztán ha sikerült magad alá gyűrni, akkor uncsi lesz a férfi, ezért kell keresni egy következő áldozatot. “Megennélek reggelire” ezt írta egészen konkrétan. Mint az imádkozó sáska, aki tényleg megeszi a hímet a megtermékenyítés után. Mondjuk én is “megenném” őt reggelire, de más értelemben :) Számomra erről csak egy erotikus képlet jut eszembe. Neki meg egy hatalmi harc az élet. Szerencsétlen lelki sérült ember. Nem tudom, honnan eredhet ez a magatartás. Több ilyen nőt ismertem, de nem sikerült kideríteni az okokat. Lehet egy gyerekkori sérülés, valamelyik szülővel való kapcsolat teljes kifordulása a normalitásból. Lehet hormonzavar is. Egyfajta transzneműség. Egy férfi, női testbe zárva. Mondjuk, ha valaki így fogja fel az életet, az jobb is, ha nem nevel gyereket, mert csak ezt a beteges viselkedést tanítja meg neki, ezt adná tovább. Ezek a nők 99%-ban nem találnak társat, és ez jobb is így. Gyakran azt hangoztatják, hogy az “erős” férfit keresik, akit nem tudnak legyűrni. Ritkán meg is találják. Aztán lesz ebből egy szado-mazo kapcsolathoz hasonló viszony. Minden nap tesztelgetik egymást, hogy “még mindig az vagy-e, akit nem tudok legyűrni?”. Naponta kell bizonyítsa a hím a fittségét. Hímet mondok, mert ez szerintem egy állati viselkedés. Kereshető amúgy ennek a viselkedésnek az eredete abban is, hogy a nöstények az állatvilágban is mindig a legerősebb, legfittebb hímet választják. Ez a magatartás érthető és biológiai értelme van, hasznos lehet a genetikai kiválasztódásban. De a mai világban ennek a jelenségnek a “tökös nő” formájú megvalósulása egy abszolút eltúlzott és káros jelenség. Káros saját magára nézve is, mert csak kínlódik az életben. Mindenesetre, hosszú csetelésünk eredménye az lett, hogy sikeres volt a kiszűrés, csak fordítva, mint ahogyan ő gondolta :) Kiderült róla, hogy egy pszichopata, és kiszűrtem én őt..

47 éves ápolónő. Csinos, vonzó, nincs gyereke. Angliában dolgozik, 3 hétre megy ki mindig, és idős embereket ápol. Ő is elvált szülők gyereke, nárcisztikus anyja miatt lelkileg sérült. 11 évet élt Angliában egy kommunában, ahol lelki sérült embereket próbáltak pszichológusok meggyógyítani. Amúgy nem tűnik vészes esetnek, első látásra kiegyensúlyozott és normális. Párszor találkozunk, megvan a kölcsönös szimpátia és vonzalom. Aztán mesélni kezd volt pasijáról, aki drogozik. Még kötődik hozzá, úgy tűnik... Amúgy is sok dolga van, albérletet vált és telek eladást intéz. Szóval, gondolkodási szünet. Ezt a viselkedést is több nőnél láttam: fenn vannak társkeresőn, de csak elméletben keresnek társat. Mikor tényleg ott lenne a lehetőség, el lehetne kezdeni egy kapcsolatot, akkor elkezdenek gondolkodni, hogy talán mégsem.. vagy mégis? Vagy várjak még jobbra? Vagy menjek vissza az előző pasimhoz? Nem is tudom, nem is tudom... Kérdeztem őt arról is, hogyan töltötte a karácsonyt. Egyedül. Hangoskönyveket hallgatva, puzzleket rakosgatva. Ő legtöbbször jól érzi magát egyedül. Csak akkor azt nem értem, hogy miért keres társat? 

Szóval, összességében: tele vannak a társkeresők lelkileg sérült emberekkel. Együttélésre képtelen emberekkel. Elvált nőkkel, akik nincsenek tisztában azzal, hogy saját hibáik miatt váltak el. Keresik a herceget fehér lovon. Istenem, mennyi tévelygő, lelkibeteg, nulla önismerettel és maximalizált elvárásokkal keresgélő nő...Kiábrándító, esélytelen a társkeresés. Ezért kell 25-30 évesen házasodni, és mindent megtenni, hogy ne menjen tönkre a kapcsolat. Mert aki elválik és 40 fölött keres társat, annak már csak a selejt jut. Itt főleg belső tulajdonságokról írtam, de külsőleg is borzalmas a választék. Rengeteg kövér, csúnya, öreg, férfias nő van a társkeresőkön. Engem persze előszeretettel ezek jelölnek kedvencnek..Ezek nem néznek tükörbe? Még az 55-60 éves korosztály is fiatal pasikra halászik. Döbbenetes. Ráadásul még meg is indokolják, igazi feminista baromsággal: hogy ha férfiak kereshetnek fiatalabb nőket, akkor nők is kereshetnek fiatalabb férfiakat, nem? Nem, kedves mamikák. Nézd már meg, hogy pl. Richard Gere hogy nézett ki 45-50 évesen! A férfiaknál nincs menopauza, nálunk 45 után nem hirtelen zuhan le a hormonszint, és nem hirtelen kezdenek öregedni, mint a nők, hanem lassan, fokozatosan. Egy férfi 70 éves korában is nemzőképes és sármos lehet. Egy 55 éves ráncos mamika viszont már nem. Tudom, igazságtalan, de a biológiai adottságoknak nem sok köze van az igazságossághoz, feminizmus ide vagy oda...

Mindegy, a következtetés, amit levontam: időpocsékolás az online társkeresés. 30 évesen még talán működhet, de 40 fölött már nem. Elkezdtem inkább rendezvényekre járni. Bórkóstoló, farsangi bál, filmklub, társasjáték est, tánctanfolyam, kórus. És még egy dolog feltűnt a társkeresőkkel kapcsolatban: egy elképesztő aránytalanság alakult ki a férfi-női társkeresők arányában. Egy nőre kb. 200 férfi jut. Ezt írta egyik facebook ismerősöm is, aki egy átlagos nő: 

"Tisztelt Férfi ismerőseim!
Nagyon jól esik az érdeklődésetek, bókjaitok, lájkjaitok ... kapcsolati, ismerkedési ajánlataitok de sajnos nem tudom viszonozni. Egész nap rengeteget dolgozok telefonálok, tárgyalok és ilyenkor nap végén amikor egy kicsit leülhetnék este vagy késő este böngészni akkor azt látom hogy minimum 200 darab jelölés naponta, ehhez még 200 darab messenger üzenet. Beszélgetni és sokszor még megköszönni sincs kapacitásom.
Kérem tartsátok ezt tiszteletben.
Előre is köszönöm a megértést."

 UPDATE: a rendezvényekre járás felejtős a koronavirus miatt, minden rendezvényt lemondtak. Valaki nagyon nem akarja, hogy társat találjak...

UPDATE2: Megjelent egy jó írás hasonló tapasztalatokkal:

 https://modoros.blog.hu/2020/05/30/tinder_a_kutyas_kovetelozo_bukott_nok_homokozoja