Sokan keressük a békés együttélés receptjeit, módjait. Keressük az emberek közötti konfliktusok megoldásait. Ezek egyik fő oka a fanatizmus: politikai, vallási, világnézeti fanatizmus. Előző bejegyzéseimben is írtam az elvakult emberekről, akik csak egy (saját) szemszögből képesek látni a világot, és fanatikusan küzdenek ezért a leszűkült, egyoldalú világnézetükért. Sajnos nem csökkent ez a fajta fanatizmus utóbbi időben sem, holott azt hihetnénk, hogy a több évtizede tartó béke, demokrácia és jólét hatására, az iskolázottság és általános műveltség elterjedésével Európában csökkennie kellett volna. Sajnos időközben importáltunk is bőven fanatizmust, főleg az iszlám vallású bevándorlók által, akik magukkal hozták a saját vallásukat és természetesen megtartani és terjeszteni akarják azt. XVI. Benedek pápa 2006-ban beszélt Regensburgban erről: „Mutasd meg nekem, mi újat hozott Mohamed, és csak rossz és embertelen dolgokat fogsz találni, mint az a rendelkezése, hogy az általa hirdetett hitet karddal kell terjeszteni”. Az iszlám fanatizmus elmúlt években való előretörését, az ISIS brutális tetteit és kihívását látva, úgy tűnik igaza volt. Az Iszlám fundamentalizmus, teokratizmus, lekaszabolt, lefejezett gyerekek, keresztre feszített keresztények, valamint az Iszlám Állam nézeteit nem valló muzulmánok elüldözése, kivégzése mind-mind világunk része lett. A liberális Európában könnyű dolga van az iszlám fundamentalistáknak, mert a naiv liberálisok olyan téveszmékből indulnak ki, mint: „mindenki ugyanúgy gondolkodik a világon, mint mi”, „egyenértékű minden kultúra”, és „mindenkinek igaza van abban, amit hisz”. Az iszlám szerint viszont nem egyenlő mindenki. A mi értékeink nem az iszlám értékei, hanem ellentétesek azzal. Ha ezt nem értik meg Európa liberális vezetői minél előbb, akkor áldozataivá válunk azoknak a „menekülteknek” akiket országainkba befogadtunk.

De nem csak a vallási fanatizmus veszélyezteti a békés együttélést. A politikai elvakultság és erőszakosság is mindennapjaink részévé vált. Az elmúlt hetekben is láthattuk a választások utáni tüntetéseket, a tüntetők indulatos, agresszív megnyilvánulásait. A kormány beavatása után leköpdösték a parlamentből távozó vendégeket, holott azt sem tudták, kik azok. Láthatunk rendszeresen olyan európai uniós liberális politikusokat is, akik magukból kikelve, gyűlölettől fröcsögve támadják hazánkat és más konzervatív országok vezetőit. Judith Sargentini, Frans Timmermanns, Cecilia Wikström, Guy Verhofstadt rendszeresen látható a médiában olyan nyilatkozatokkal, melyekre a politikai fanatizmus jellemző. Egy liberális kisebbség, aki rá akarja erőszakolni a többségre a liberalizmust. Manipulációval, agymosással, zsarolással, cenzúrával, fenyegetéssel, bármilyen eszközzel. Rá akarják erőszakolni Európára a migránsokat, a multikulti életmódot. Ez a politikai „hittérítés” teljesen megengedhetetlen, hiszen a demokrácia alapelve, hogy a többség politikai nézete kell érvényesüljön, és nem egy felülről diktáló, kisebbségben lévő liberális fanatikus csoport nézetei.  

Minden fanatikusra jellemző, hogy ő „csak jót akar” neked, de ehhez meg kell változzál. Valamilyen izmus alapján át kell alakítani a világot, meg kell változtatni a társadalmat. Régebben forradalmakkal, kommunista „átképző” munkatáborokkal, titkosszolgálatokkal fenntartott diktatúrákban próbálták „megnevelni a népet”, és megvalósítani a politikai utópiát. Ma finomabb, de annál veszélyesebb eszközökkel próbálkoznak: a liberalizmus terjesztésére Sorosék az egész világot behálózó civilszervezeteket hoztak létre, és hatalmas összegeket költenek erre a politikai hittérítésre. Eszközeik a médiakampány, az „érzékenyítés”, állami intézmények befolyásolása és gyengítése, áldozatszerepek kijelölése, a pozitív diszkrimináció erőltetése valamilyen vélt „hátrányos helyzetű” csoportok számára. Eszközeik közé tartozik a másképp gondolkodók kiközösítése, lejáratása is. Bármilyen eszközt hajlandóak felhasználni azért, hogy politikai nézeteiket ráerőltessék másokra. Ezzel a politikai fanatizmussal szemben csak egyfajta védekezés lehetséges: ragaszkodni a konzervatív értékekhez, ragaszkodni a demokratikus többség jogaihoz, kritikusan gondolkodni és elutasítani minden olyan politikai újítást és izmust, amit erőszakkal akarnak a többségre ráerőltetni. Anti-progresszív, izmusok és ideológiák nélküli politizálásra van szükség ma is, a racionális, józan gondolkodás szellemében. Csak így lehetett volna elkerülni a kommunizmus vagy fasizmus őrült fanatizmusát, és így lehet elkerülni a liberálisok által megálmodott utópiákat is. Ne akarjon senki ráerőltetni politikai nézeteket másokra. Menjen el szavazni, és fogadja el a többség szavazatát, így működik a demokrácia. Nincs szükségünk semmilyen izmusra, semmilyen forradalomra, semmilyen társadalmi mérnökösködésre.

Valószínűleg sokan pszichés betegségben szenvednek, akik valamilyen fanatikus, világmegváltó kényszer miatt politikai vagy vallási „hittérítést” végeznek: kényszerneurózisnak nevezik az ilyen viselkedést. Az ilyen emberek egyszerűen képtelenek elfogadni a másképpen gondolkodókat. Rá kell erőltessék másokra is a saját világnézetüket, a saját életmódjukat, a saját véleményüket. Ilyen fanatikus, lelkibeteg őrültek hozták ránk a kommunista gulág-táborok és a fasiszta koncentrációs táborok  szenvedéseit és sokmillió halottját. Ők akarnak most is egy „szép, új világot” létrehozni, ahol nincsenek határok, nincsenek nemzetek, nincsenek előítéletek, nincsenek hátrányos helyzetű csoportok, nincsenek közösségek (tehát családok sem), nincsenek nemi szerepek, stb. Csak önálló, szabad, független egyének vannak, akik leráztak magukról minden társadalmi kötöttséget és normát. Lehet ennek a politikai világnézetnek a hívője lenni, de nem szabadna másokra is ráerőltetni azt. Szóval kedves liberálisok, és hasonló hittérítők: ha tényleg olyan csodálatos az általatok elképzelt világ, akkor várjátok meg, amíg mások is meggyőződnek erről, és demokratikus választásokon rátok szavaznak. Ne akarjátok semmilyen módon lenyomni a torkunkon a világnézeteteket. Ha meg nem kerültök többségbe, mert mégsem olyan meggyőző az utópiátok, akkor is élhettek a saját elképzelésetek szerint. Mindenkinek lehet saját ideológiája és vallása. De ne akarja azt ráerőltetni senki másra!

Mindenféle fanatizmussal szemben hasznos lehet a humor: a világmegváltó őrültek általában iszonyatosan komolyan vesznek mindent (magukat is), és arról lehet felismerni őket, hogy nincs humorérzékük. Aki nevetni tud (magán is), az valószínűleg nem fog valamilyen izmusnak bedőlni és csapdájába esni, illetve erőszakosan terjeszteni azt. A másik hasznos mód, ahogyan el lehet kerülni a fanatizmust: perspektivikus világnézet, irodalmi műveltség. Aki sokat olvas, azt nem könnyű manipulálni, és csatasorba állítani valamilyen izmus terjesztése érdekében. Olvasáskor mások perspektívájából látjuk a világot. Megtanuljuk átérezni, megérteni és elfogadni mások gondolatait. Megtanuljuk, hogy sokféle módon lehet élni, és nincs egy kizárólagos világnézet, amit mindenkinek el kellene fogadni.