„Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet,
Óvjad fúvó széltől drága gyermekedet;
Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle,
Majd derék fajankó válik úgy belőle." (Toldy)

"Elnézést kérek, de egy család sem tud meglenni családfő nélkül. És ha egy férfi nem vállalja a családfő szerepet, az úgy átcsúszik a nő kezébe, mint a sicc. Vagy átcsúszik a hároméves gyerek hisztériájának a kezébe, aki elkezd szabályozni. Én azt látom például, mint pszichológus, hogy rengeteg gyereknek nincs semmi más baja, mint hogy nincs olyan erő az életében, aki azt mondaná, hogy NEM. Eddig, öregem. Nincs tovább! Miért? Mert én így akarom.” (Popper Péter)

"... az ember addig tökéletes szülő, amíg gyereke nem születik."

Nos, nekem nem célom, hogy tökéletes szülő legyek, ilyesmi eszembe nem jutna. Egyszerűen élni szeretnék egy családban, úgy, hogy ne a gyerekek hisztije és zsarolása határozza meg életünket. Legyen napi 24 órából 10 nyugodt percünk. Tudjunk legalább egy héten egyszer úgy ebédelni, hogy nem a gyerekek követelőzése miatt kell kapkodni és idegeskedni. Szeretnék néha közös kirándulásokat, programokat szervezni, úgy, hogy nem a gyerekek hisztériája  tesz tönkre minden ilyen kísérletet.

Nem lehet. Amíg csak kettesben vagyok a gyerekekkel, minden jól működik. Pillanatok alatt megtanulták, hogy engem nem lehet ugráltatni, nem lehet zsarolni, nem úgy reagálok a hisztire, ahogyan elvárnák. Rend van, nyugalom, szót fogadnak. Amelyik pillanatban az anyuk is ott van, az ellenkezőjét teszik. Tébolydává válik az életünk. Anya miatt nem lehet rájuk szólni, nem lehet semmilyen határt szabni, rendet tartani. Anyának megvannak a saját nevelési elvei, és azok mindent felülírnak, azokat nem lehet megkérdőjelezni. Anya "demokratikus" módon mindent megvitat a gyerekkel, mindent elkövet, hogy a szülői tekintélyt aláássa. Ha a gyerek nem akar óvodába menni, akkor ezen vitáznak egész reggel. Szegény gyerek azt hiszi, hogy ha sokáig ellenkezik és hisztizik, akkor anya engedni fog, és nem kell menni oviba. Hiszen ezt látja: hisztivel és ellenkezéssel mindent el lehet érni az életben, mert anya a végén úgyis enged. Anya gyenge, nem felnőtt, hanem vele egyenrangú gyerek. Ezért érdemes minden nap mindenért cirkuszolni, mert a végén úgyis a gyerek győz. Mennyivel egyszerűbb és jobb megoldás lenne, ha anya felnőttként viselkedne! Felnőtt, aki nem vitatkozik és alkudozik ilyen kérdésekről. Óvodába menni kell, kötelező, erről nem vitatkozunk. Csak egy-két napig kellene felnőttként viselkednie, és a gyerekek azonnal megtanulnák, hogy vannak dolgok, amiről a felnőtt dönt, és nem érdemes ellenszegülni, hisztizni. Amúgy nem csak a szülői következetes magatartás sikeres ilyen esetekben, hanem a figyelemelterelés módszere is. Ha a gyerek elkezdi a szokásos "nem akarok oviba menni" nyürrögést, akkor témát váltok, elterelem a figyelmét, közben öltöztetem, és egyszer csak azon veszi észre magát, hogy útban vagyunk az ovi felé. Nem érdemes már vitatkozni. Hányszor bemutattam már ezeket a működő módszereket! Hiába, anyuka jobban tudja, mert kiokosította magát a "modern nevelés" elméletével. 

Ha velem vannak a gyerekek, akkor minden jól működik. Például: ebéd közben mászkál a gyerek a székeken, az asztalon, mindenbe belenyúl, mindent felborít, összetör. Üvölt, követelőzik, semmi nem jó neki, enni nem akar. Mit teszek én: 5 percre beviszem a szobájába, és csak akkor engedem vissza az ebédlőbe, ha rendesen viselkedik. Tökéletesen működik a módszer (ha anya nincs ott), és utána olyan lesz a gyerek, mint a kezes bárány. Szépen eszik, megnyugszik.

Ugyanez a helyzet, ha édességet követel ebéd helyett, vagy ha mindketten a Peppa malacos kanalat követelik, mert mással nem hajlandók enni. Megvan mindenre a módszer: minden játékból és használati tárgyból két egyforma kell legyen, hogy ne tudjanak összeveszni rajta. Ha valamiből csak egy van, akkor azt elrakom, senki ne is lássa. Odafigyelek arra, hogy ne mindig csak egyik gyereknek adjak igazat, vagy avatkozzak be a vitájukba úgy, hogy az ő akarata nem érvényesül. Általában azt a gyereket próbálom megfékezni és lekorlátozni, aki erőszakosabb, aki ok nélkül vitát kezd, aki ok nélkül bántja a testvérét. Ez minden alkalommal más és más, tehát szó nincs arról, hogy egyik gyereket előnyben részesíteném a másikkal szemben. Egyformán szeretem őket, ez vitathatatlan tény.

Na de most jön a femináci agybaj: az anyjuk elkezdte a gyanúsítgatást, hogy a lányomat gyakrabban fegyelmezem, mert ő lány! Elképesztő baromság, családromboló őrület. A feministák így adagolják be a mérgüket a családokba, ilyen abszurd gyanúsítgatással. Cikkeket írnak és listákat készítenek arról, hogy hogyan ismerd fel a férfisoviniszta, elnyomó apát! Ez természetesen rajta van a listán, hogy az ilyen apák a lányukat másképp nevelik, hogy alárendelt szerepet tanuljanak. Az persze fel sem tűnt anyukának, hogy ő viszont a fiúkat próbálta folyamatosan lekorlátozni, fegyelmezni. Bármilyen hangos, durvább, fiúsabb játékot játszottak, azonnal rájuk szólt. Aztán amióta megkértem, hogy ezt ne tegye, azóta nem is áll szóba velük, ignorálja őket. Elképesztő, hogy mennyire benne van a vérükben a női uralomra nevelés, a fiúk lelki kiherélése, papucsférjé nevelése. Ösztönösen tudják, mit kell ehhez tenni, nincsenek is tudatában ennek a viselkedésnek. Generációról generációra továbbadják így a nőuralmat. Ha még ehhez az ösztönös viselkedéshez hozzáadódik a femináci propaganda, na akkor jó éjszakát, vége a családnak.

Amúgy az is rajta van a feminácik listáján, hogy ha egy férfi gyorsan vezet autót, akkor azt is a hatalmának fenntartása miatt teszi. Ezt a vádat is megkaptam pár hete, mikor a Balatonra utaztunk. Nincs menekvés a femináci propaganda elől, mindenkit utolérnek, minden családot tönkretesznek.

Lehetetlen így élni. Ez látszik meg azon is, hogy a házasságok kétharmada tönkremegy és válással végződik. Én már túléltem egy válópert, láttam az elképesztő károkat, amit a 4 évig tartó pereskedés okozott. Sokmilliós anyagi károkat, lelki sérüléseket a gyerekeknél, iszonyatos rombolást, amiben a család elvesztette mindenét, az addig 20 éven keresztül felépített társadalmi pozícióját: elvesztettem a munkahelyemet, elvesztettük a barátaink egy részét (és a gyerekek is), a gyerekek elvesztették otthonukat, apjukat, aki értelmiségi embert nevelt volna belőlük, és elvesztették anyjukat is, aki ugyan megkapta a szülői felügyeleti jogot, de egyedül nem tud 3 gyereket nevelni, csak ellátni tudja őket, de nevelni nem. Egész nap dolgozik, este „a TV előtt bambul”, ahogyan a gyerekek mondták... szegény gyerekek valahogy felnőnek, de lényegében senki nem foglalkozik velük. Katasztrofális eredménye van a válópereknek, sokan és sokat írtak már erről (én is), ezért nem részletezem itt tovább. Nem csak a családokra van ilyen hatással, hanem a társadalomra is. Amellett, hogy az államnak mennyibe kerülhet ez a rengeteg válóper, egy olyan tényre is felfigyeltem, amit nem szoktak emlegetni, de ez is részben a válóperek következménye: az ingatlanpiaci árrobbanás.

Az egyértelmű, hogy a CSOK-nak volt árfelhajtó hatása, az is tény, hogy az AirBnB miatt is sok lakás kikerült az albérletpiacról, és sok külföldi befektető is lakást vásárolt, ezzel felverve az árakat. De évtizedek óta csökken a népesség, évente átlagban 20 ezer fővel! Vajon miért kell mégis egyre több lakást építeni? Egyik oka a sok válóper, ezek miatt van rengeteg szétköltöző család.

FRUSZTRÁLT, ÖNZŐ IDIÓTÁK LESZNEK A GYEREKEK A MODERN NEVELÉS MIATT. SZÉTESNEK A CSALÁDOK A LIBERÁLIS NEVELÉS ÉS FEMINÁCI PROPAGANDA MIATT. Nem tudom, hogyan lehet védekezni ezzel szemben, teljesen tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzem magam. Nők és gyerekek "irányítják" a családokat, én már a második családomban élem ezt át... teljesen értelmetlen és kilátástalan így családot alapítani.

UPDATE: Olvasgatom Jordan Peterson "12 szabály az élethez" című könyvét, és megdöbbent, hogy mennyire azonos módon látjuk ezeket a kérdéseket. Az ötödik fejezetben ír arról, hogy miért kellenek szabályok a gyereknevelésben és miért kellenek felnőtt módon viselkedő szülők, akik következetesen betartatják a szabályokat. Mennyivel másabb egy apa hozzáállása... Csak fontos dolgokról alkot szabályokat, de azokat következetesen betartja, betartatja. Lényegtelen dolgokról nem vitázik a gyerekkel, és nem mond semmire nemet, ha nem fogja tudni betartatni. Pontosan erről ir Jordan Peterson is. Nem kell ehhez semmilyen nevelési elmélet vagy tudományos levezetés: felnőtt, érett emberek józan paraszt ésszel is tudják, hogy ez az, ami működik, működhet a legtöbb gyereknél. Idézem: "A fegyelmezés első alapelve: Korlátozzuk a szabályokat! A második alapelv: Alkalmazzunk minimális szükséges erőt! A harmadik: szülőből kettő kell! Nehéz és kimerítő munka felnevelni egy kisgyereket. Könnyen hibázhat a szülő. Álmatlanság, éhség, egy vita utóhatása, másnaposság, munkahelyi gondok – bármelyik önmagában észszerűtlenné tud változtatni egy embert, együttesen pedig kimondottan veszélyessé válnak ezek a dolgok. Ilyen körülmények közt szükség van arra, hogy valaki más is legyen a közelünkben, hogy megfigyeljen, közbelépjen, és beszéljen velünk. Így kisebb a valószínűsége, hogy egy nyafogós, provokatív gyerek és egy kimerült, harapós szülő addig piszkálja egymást, amíg túl késő lesz. Szülőből kettő kell, hogy az újszülött apja szemmel tudja tartani az anyát, nehogy az kiboruljon, és elkeseredésében valami hülyeséget csináljon, miután a hasfájós baba este tizenegytől hajnali ötig bömbölt már a harmincadik éjszaka megállás nélkül. Nem azt mondom, hogy diszkrimináljuk az egyedülálló anyukákat, de ez még nem jelenti azt, hogy minden családforma egyformán működik. Nem működnek. Pont."

Hány gyerek és anya kínlódik egymással, mert apa nincs, vagy kizárták a gyereknevelésből? Hány anyát okosítottak ki a modern liberális nevelés őrületével, ami miatt pokollá változik az élete? Elképesztő károkat okoznak.. a legnagyobb baj mégis az, amiről Peterson is ír itt: nincs apa, nincs egy másik felnőtt, aki más szemszögből látná a nevelést, más szempontjai és ötletei lennének. Legutóbb a játszótéren hallottam egy beszélgetést két anya között. Egyik büszkén mesélte, hogy a kisfia más útvonalon akart jönni a játszótérre, de ő még csak azért sem engedte, nehogy elhiggye magát a gyerek. Elborzadva hallgattam, szegény gyerekből vajon milyen férfi lesz majd? Semmilyen. Az anya célkitűzése volt az akaratának megtörése. Ez soha nem lehet a nevelés célja. A szabályok csak azért vannak, hogy keretet adjanak a gyerek életének, amin belül szabadon mozoghat. Nem megtörni és lelkileg megnyomorítani kell a gyereket fölösleges korlátozással. Mennyivel jobban tudják ezt az apák..

A könyv letölthető innen: https://drive.google.com/open?id=1Pa7pV5It43DZF1RSqoXI6qTH68i1_6LP