Semmi bajom Petőfi 1848-as klasszikus liberalizmusával vagy a francia forradalomban hangoztatott „egalité, liberté, fraternité” liberalizmusával. De a mai liberálisoknak közük sincs ehhez, nem is tudják, honnan ered a liberalizmus és mit jelentett eredetileg. Az ők embertípusa egy hisztérikusan agresszív, minden józan és megfontolt gondolkodástól távol álló, radikális, beteges világmegváltó kényszerrel rendelkező, agymosott, szekta-szerű csoportosulás. A feministákkal karöltve rombolják a családokat, az embercsempészekkel karöltve támogatják a migránsokat és terroristákat, az emberjogi aktivistákkal karöltve támogatják a bűnözőket, és a genderistákkal/melegekkel karöltve támogatnak és terjeszteni próbálnak mindent, ami nem normális. És miközben tűzzel-vassal próbálnak mindent kiirtani, ami a többségi társadalom hagyományos értékrendjét és közösségeit jellemzi, még ráadásul rajtunk is élősködnek, tőlünk várják el, hogy őket és védenceiket eltartsuk.

Utóbbi évek fejleményei miatt egyre jobban letisztul a kép, ami azt mutatja, hogy két világ ütközik a liberalizmusért és ellene folytatott harcban: az egyik oldalon a több ezer éves, számos véres háború, számos kiegyezés által elért status quo-ra alapuló társadalmi berendezkedés hívei, a másik oldalon pedig az 1789 óta a rendet, rendszert mindenáron lebontani igyekvő szabadkőművesség, liberalizmus. A konzervatív oldal hívei egy olyan politikai szerveződést támogatnak, amelyik révén biztosítottnak látják kultúránk, társadalmi berendezkedésünk, világunk fennmaradását. A másik oldalon pedig állnak azok, akik ezeket a szabadság, egyenlőség és testvériség megtévesztő szlogenével lebontani igyekeznek. Tulajdonképpen rasszisták, hisz ki is mondják mind többen közülük, hogy az európai ember eltunyult, nem érdemli már azt a jólétet, amibe beleszületett. Támadják a hitet, a rendszert, elfordulnak értékeinktől, mindenáron új, jelenléktelen dolgokat akarnak értékessé tenni. Alig két évszázad alatt eljutottunk odáig az egyenlőségben, hogy a Facebookon 50 különböző “genderből” választhatunk. Eljutottunk odáig, hogy a keresztény kultúrát üldözik a legjobban a világban. Mindeközben gendersemleges vécében intézhetik a dolgukat az efféle őrültséget kiagyalók.

A normális emberek mindig is mély és átható undort éreztek a nácik, nyilasok és kommunisták iránt, akik ideológiájukba beleőrült vezetőik árnyékában általában sima rablási céllal vettek részt a “forradalomban”. Ezt a mély undort most a liberálisok iránt érezzük, akik mindent hajlandók feláldozni a társadalmunk hagyományaiból, értékeiből, hogy néhány hónappal tovább élhessék ki beteges hajlamaikat és remélhessék, hogy az iszlám segítségével el tudják majd pusztítani az európai nemzeteket, az európai embereket, a teljes európai civilizációt. Ez látszik a mai liberálisok minden lépéséből. A lényeg már rég nem az, hogy szabadságot és egyenjogúságot érjenek el, hanem anarchiát, káoszt okozni, egy új „izmust” terjeszteni és mindenkire ráerőltetni. A világmegváltó őrültek mindig is rajongtak az izmusokért és élére akartak állni minden ilyen mozgalomnak, hiszen egy szektához hasonlóan, aki a „forradalom” élére áll, az vezető pozícióba kerül és uralkodhat másokon.

Az 1789-es francia forradalom mai, konzervatív szemmel nézve akár elfogadható, érthető is lehet. Hiszen tömegek éltek nyomorban, jobbágysorban, éhezve, felemelkedési esély nélkül. Miközben az uralkodó réteg pazarló, valóságtól elszakadt életvitelével csődbe vitte az országot, és gazdasági, társadalmi válságot okozott. A forradalom elméleti alapjának a felvilágosodás eszméit tekintette. Hármas jelszava: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség  azóta is több társadalmi átalakulás példaképe volt. Ezen elvek a gyakorlatban azonban már a francia forradalom ideje alatt sem valósultak meg – a hatalom megszerzésének, illetve megtartásának igénye egy terroruralomhoz vezetett.

Az 1848-as európai forradalmi hullám ugyancsak megindokolható, jogosnak mondható. A magyar reformszellemű liberális nemesség kidolgozta a saját programját: sajtószabadságot, független magyar bank felállítását, a honvédelmi rendszer átalakítását, jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti parlamentet és magyar független felelős nemzeti kormányt. Még ha végül le is verték a forradalmat: pozitív változásokat hozott, még ma is egységesen ünnepeljük március 15-ét, akár liberális, akár konzervatívak vagyunk.

Az 1918-as őszirózsás forradalom az első világháború elhúzódása miatt elégedetlenkedő katonák és civilek utcai tüntetésekkel, felvonulásokkal és sztrájkokkal kezdődő felkelése volt Budapesten és a nagyvárosokban. A monarchia felbomlása és a világháború utáni káoszban a tüntető munkás- és katonatömegek elérték, hogy kikiáltották a Magyar Népköztársaságot, ami ekkor még nem „szocialista köztársaságot” jelentett, hanem csupán a „nép” előtaggal kívánták nyomatékosítani az új berendezkedés és az addigi „úri” Magyarország közti különbséget. Ezt a forradalmat is a liberalizmus által kiváltott társadalmi átalakulásokhoz számolhatjuk, de megítélése már kevésbé pozitív, hiszen a forradalmi zűrzavarban számos törvénytelenség történt, fosztogatások, megtorlások, kivégzések. A forradalmi zűrzavar során az állam szervezetei, de főleg a hadsereg annyira meggyengültek és szétzilálódtak, hogy képtelenek voltak megvédeni az ország területi integritását.

Azért soroltam fel a múltbeli liberálisok által kivívott változásokat, hogy lássuk tisztán: akkoriban a többségnek volt jogos igénye a szabadságért és jogaiért való küzdelem. Ehhez képest a mai liberálisoknak nincsenek ilyen konkrét céljaik, vagy olyan jogos társadalmi igazságtalanság ellen fellépő igényeik, mint a múltban. Csak olyan marginális, pár százalékos kisebbségek jogaiért küzdenek, mint a melegek, transzszexuálisok, stb. Nem maradt más „hátrányos helyzetű” társadalmi csoport, hiszen a nagy többség demokratikus államokban él, minden a múltban kiharcolt emberi joggal rendelkezik, és elégedett a társadalmi rendszerrel, amiben él. Nem maradt indok, amiért forradalmat kellene csinálni. Az izmusok rajongói azonban nem tudnak világmegváltó őrület nélkül élni és nem hagyhatják most sem a nagy többség megszokott életformáját változatlanul. Olyan embertípus ez, aki azt hiszi, hogy ő kell mindenképpen megmondja, hogy hogyan éljünk, mert ő jobban tudja, hogy mi jó nekünk. Demokratikus választásokon nem tud labdába rúgni, mert az 5%-on túl nem jut. Ezért más módon próbálja terjeszteni az ideológiáját. Főleg az egyetemi oktatók és a balliberális média jutott nagy szerephez ebben. Kevesen vannak, de hangosak, agresszívek, sok pénz áll rendelkezésükre, ezért befolyásosak, veszélyesek.

Több formája van a mai liberálisnak, ahogyan ez pl. a magyar ellenzéki pártok sokaságában is megjelenik. Vannak „jóságemberek”, akik mások fölé helyezik magukat, mert úgy gondolják, hogy saját nézeteik és életmódjuk alapján magasabb erkölcsi normáknak felelnek meg. Saját magukat tartják kizárólagosan tisztességes embernek, és nagyon könnyen szidalmaznak másokat "embertelennek", akik nem az ők elképzelésük szerint élnek vagy más véleményük van. Moralizáló emberek, kicsinyesen és kényszerűen figyelnek arra, hogy mindenki más is az általuk elképzelt erkölcsi szabályok alapján éljenek és gondolkodjanak. A "political correctness" követői, és agresszív, intoleráns módon követelik meg ugyanezt másoktól is. Mindig a "jó oldalon" akarnak állni és attól rettegnek, hogy véletlenül olyant mondanak, ami nem korrekt. Másképp gondolkodók érveit nem hallgatják meg, hanem támadó, szemrehányó módon megpróbálják a másképp gondolkodót lejáratni, lefasisztázni vagy lesovinisztázni. A világot csak fekete-fehéren látják, csak a jó és a rossz létezik számukra. Mindenhol vagy áldozatokat látnak, akik segítségükre szorulnak, vagy gonosz embereket, akik ellen harcolni kell. Angol kifejezéssel „social justice warriorok”. Részletesebben: http://sjwriporter.blog.hu.

Vannak globalista liberálisok, akik azt hiszik, hogy a határok nélküli világban a multikulti keveredéssel megszűnik a nacionalizmus, idegengyűlölet, és mindenki boldogan és békében fog élni egymással. Ez egy olyan álom, amiről már rég kiderült, hogy nem működik. És vannak más globalista liberálisok, akik azért akarják ugyanezt a határok nélküli világot, mert akkor tudnak kereskedni, gyarmatosítani, kizsákmányolni. Multinacionális cégek akkor tudnak profitot maximalizálni, adót elkerülni, ha erős nemzetállamok nem akadályozzák meg ezt.

Vannak az öncélú, „l’ art pour l’ art” liberális forradalmárok, akik narcisztikus, idióta, önelégült, öntelt és beképzelt fiatalok, akiket nem érdekel a társadalom, a közélet, csak önmaguk. Ezek nem tudják elfogadni saját életük jelentéktelenségét, és ezért küzdenek valamilyen (bármilyen) értelmetlen társadalmi változásért. Mindegy, hogy mi, csak legyen valami más, nehogy már békén hagyjuk a többséget, aki nyugodtan akar élni, rendezett körülmények között, ahol munkába tud járni, gyerekét iskolába tudja vinni, és tisztességes életmóddal érvényesülni tud. Ez nem jó a zavarosban halászni akaróknak, mert egy ilyen rendezett társadalomban tanulni és dolgozni kell, hogy érvényesüljön az ember. Aki lusta, tehetségtelen, beilleszkedni képtelen szociopata, az nem tud érvényesülni egy ilyen konzervatív társadalomban, ezért inkább támadja azt, és anarchiát akar.  

Vannak az értelmiségi, rózsadombról prédikáló liberálisok, akiknek fogalmuk sincsen a valóságról, de ilyen nemes célokat fogalmaznak meg:

- Szabadság. Mindenkinek joga van megválasztani, hogy mit cselekszik, leszámítva az olyan cselekvéseket, amelyekkel másoknak ezt a jogát korlátozná. Na és hogyan működik ez a hétköznapokban? Leginkább sehogy.

-A jog uralma. A megengedett és megkívánt viselkedést csak általános, mindenkire egyaránt vonatkozó jogszabályok határozhatják meg. Csak mindig is voltak ügyeskedők, akik megkeresik a kiskapukat és onnantól kezdve simán visszaélhetnek helyzetükkel, hiszen előnyben vannak azokkal szemben, akik tényleg betartják a törvényeket.

- A szabad verseny mindenhatósága. A liberálisok szerint „a szabad verseny mindent megold”. Lásd rablókapitalizmus, szolidaritás és szociális érzékenység teljes hiánya.

- A hagyományok elutasítása. A társadalomnak folyamatosan változnia kell, másképp mindig maradnak elnyomottak.

A mai liberális érdekcsoportok néha egymásnak ellentmondó célokért is küzdenek. Volt, aki pár éve még a zsidókért, a melegekért és a nőkért küzdött, most meg azt magyarázza, hogy eresszünk rá az európai zsidókra, melegekre meg a végre biztonságban és jogegyenlőségben élő nőkre egy kőkeményen intoleráns iszlám kultúrát. Az európai zsidóság migránsbarát, hiszen azt akarják elérni, hogy ne legyenek nemzetállamok. Ugyanakkor félnek a bevándorlóktól, akik javarészt antiszemita iszlám országokból érkeznek.

Nincs egységes képe a mai liberálisnak. Egyre többen elemezgetjük ezt az őrületet, amit majdnem észrevétlenül terjesztettek el és csempésztek az életünkbe a liberálisok. Elemezgetjük, hogy védekezni tudjunk ellene. Ismerd meg az ellenségeidet, hogy hatékonyabban tudjál küzdeni ellenük. Nem könnyű, mert nem forradalommal kezdődött, mint a múltban, hanem aljas, rejtett módon szivárog be az emberek tudatába. Terjed, mint egy vírus.  

http://kiettemeg.pestisracok.hu/2016/11/a-poszt-liberalis-vilagrol/

http://kiettemeg.pestisracok.hu/2016/08/a-nyilt-tarsadalom-vege/