Van egy sajátos jellemzője a mai világnak, amelybe mindegyre belebotlunk, amelyről már többször írtam itt a blogban is: az a modern kifacsartság, hogy mindent kizárólag érzelmi szinten értékelünk a világban, és csak érzelmi tanulságokat vonunk le. Ez a tulajdonság utóbbi időben egyre jobban terjed, köszönhetően a balliberális propagandának, az elnőiesedésnek, és az internet / közösségi média jellemzően emocionalitásra és hisztériára épülő tartalmainak. Nincs már megfontolt, józan hírszerkesztője a publikált tartalmaknak, hanem önjelölt megmondóemberek uralják a közéletet. Olyan világ ez, ahol az érzelmet az értékek és igazságok szintjére emelik. Országok és kontinensek sorsa dől el emocionális befolyásoltság alatt, ahogyan Merkel asszonyságnál is láthattuk, aki migránsok millióit szabadította Európára, és nem lehet tudni, miért nem a választói akaratát követi, hanem pl. olyan eseményekre reagál, hogy egy interjú alatt egy arab migráns kislány elsírta magát... 

Mindig is a zsigeri, ösztönös, emocionális tartalmak voltak előtérben a bulvár-médiában, de hogy a politika és a közélet nagy része is ilyen elvek alapján működjön, az újdonság szerintem. Már a művelt, értelmiségi réteget is elérte ez az emocionalitás, gyakorlatilag minden világeseményt ennek alapján értékelünk és ítélünk meg. Ez látszik a migránsokkal kapcsolatos balos propagandából, és Merkel "Willkommenskulturájából" is. Ez látszik a svéd fiatal nő esetéből, aki meg akarta akadályozni, hogy egy repülőgép felszálljon, mert egy afgán menekültet toloncoltak vissza a hazájába. A nő élőben közvetített a fedélzetről, hisztériázva, hogy "az afgánt a biztos halálba küldik". Én nem értem ezt a gondolatmenetet (mivel hogy nem is gondolat, hanem irracionális, meggondolatlan emóció): hogyan tudna a 10 milliós Svédország minden afgán menekültet befogadni? És ha minden afgánt befogadtak, akkor jöhet az 1.2 milliárd afrikai? Annyira abszurd elképzelések ezek, hogy a józan ész teljes hiányát feltételezik. Ráadásul még az is kiderült, hogy elítélt bűnöző volt az afgán férfi, akit "meg akart menteni" ez a svéd nő. Érthetetlen...

Már a közösségi médiában is folyamatosan tolják az arcunkba a világ összes háborújának nyomorát és szenvedését, és hisztérikusan őrjöngenek, hogy "valamit tenni kell ez ellen". Folyamatosan tolják az arcunkba a menekültek sorsát, a tengerbe fulladt kisgyerekek képeit. Folyamatosan tolják az arcunkba a természeti katasztrófák által elpusztított városok romjait, legyen az földrengés, hurrikán vagy tűzvész.

Valamilyen szinten érthető ez, hiszen az ember természeténél fogva egy nagyon szociális, szolidáris lény, amely közösségekben él, és ösztönösen segíteni próbálja a sorstársait (Csányi Vilmos írt erről részletesen). Nincs ezzel semmi baj. Mindenkit érdekel az embertársaink sorsa, főleg ha bajba kerültek. De ennek a szolidaritásnak csak a szűkebb közösségekben van értelme. Teljesen irreálissá válik a dolog, ha globálisan, 7 milliárd ember sorsáért akarunk felelősséget vállalni. Attól, hogy mi békében és jólétben élünk, nem tudunk még az egész világon segíteni. A globalizált média viszont ezt próbálja folyamatosan ránk erőltetni: hogy mi vagyunk felelősek a világ minden bajáért, és mi kell mindenkin segítsünk. Ez egy lehetetlen, irreális elvárás, amit csak azok a hisztérikus, emocionális emberek fogalmazhatnak meg, akik nem gondolják végig, hogy mit is jelentene, ha a világ összes problémáját nekünk kellene megoldani.

Minap láttam egy videót, amiben egy izraeli riporter-nő hisztérikusan őrjöngött a stúdióban, hogy Szíriában mindenki menekül, népirtás folyik, holokauszt, holokauszt! Európa, Amerika meg csak nézi és semmit nem tesz! Ez amúgy nem igaz, hiszen ott vagyunk repülőgépekkel, segítjük az ISIS-ellenes erőket. Ott vagyunk humanitárius segítséggel is, pl. a törökországi menekülttáborokat 3 milliárd euróval támogatta Németország. De a háborút megszüntetni nem tudjuk. Ahhoz több százezres katonai csapatok kellenének. Lehet riporterként őrjöngeni és hisztériázni, de tovább kellene gondolni ennek az emocionalitásnak a következményeit: melyik európai országból fogják az emberek háborúba küldeni a férfiakat, gyerekeiket? Én nem azért nevelem fel gyerekeimet, hogy őrült dzsihadisták lelőjék vagy lefejezzék! Szíriából fiatal, hadképes férfiak jönnek Európába, és közben azt várják el, hogy mi küldjünk katonákat oda, hogy helyettük harcoljanak az ISIS ellen? Mi áldozzuk fel magunkat helyettük?

A humanitárius segítőkészség és szolidaritás első sorban saját országunkra és szomszédainkra lehet csak érvényes. Ausztria sok menekültet befogadott 1956-ban Magyarországról. A jugoszláv háború alatt is sok horvát, bosnyák menekültet fogadtak be. De ők szomszédaink! Ukrajnában is háború van jelenleg, és onnan kellene menekülteket befogadjunk, ha szükség lesz rá. Ez az, ami még működhet, és működött is a múltban. Viszont képtelenség az az elképzelés, hogy a világ összes háborús menekültjét nekünk kellene befogadni, illetve a háborúkat katonai beavatkozással megszüntetni. Hosszú a jelenlegi háborúk listája, melyek világszerte tombolnak https://hu.wikipedia.org/wiki/Aktu%C3%A1lis_konfliktusok_list%C3%A1ja Az emberiség történelmében soha nem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna háborúk. Ha valaki az iskolában történelemórán odafigyelt, akkor megérthette volna, hogy az emberiség történelme a háborúk történelme. Persze, hogy szörnyű az áldozatokat látni, szörnyű a pusztítást látni. De lehetetlen globális szinten minden konfliktust egyik napról a másikra megszüntetni. Amerika sokáig eljátszotta ezt a globális rendőrség szerepét, de rengetegszer megégette a kezét, rengeteg áldozattal jártak a beavatkozások, és már nekik sincs elég szabad erőforrásuk erre.  

Természetesen én is sajnálom a háborúk áldozatait és a menekülteket. Segíteni szeretnék bárkinek, aki bajban van. Ugyanakkor nem tartom jónak azt az állandó hisztériát, amit a globalizált média közvetít felénk. Ezzel csak azt érik el, hogy eltompulunk, közömbössé válunk. Az emberi, ösztönös segítőkészség és humánus együttérzés kihal belőlünk, ha éjjel-nappal ilyen hírekkel bombáznak, és azt követelik, hogy segítsünk. Első sorban minden ország saját magán kell segítsen és kiharcolja a szabadságát, jólétét. Meg kell szabaduljon a diktátoroktól, és az ilyen Iszlám Állam, vagy ahhoz hasonló elnyomó rendszerektől. Mi is több száz év véres harcok árán jutottunk el Európában jóléthez, szabadsághoz, és békéhez. Voltak itt is vallásháborúk, népirtások, és újraépítések két világháború után. Mások is meg kell küzdjék a saját csatáikat. Áldozatok árán, de türelemmel és kitartással. Az iszlám világban is van előrelépés, hiszen eltűntek olyan diktátorok, mint Gaddafi vagy Saddam Husszein. Azt kívánom, hogy ők is élhessenek békében, szabadságban, jólétben. De a gyerekemet nem fogom értük háborúba küldeni, és több százmillió menekültet sem akarok Európába befogadni.  

Ezzel a globalizált, emocionalizált, hisztérikus moralizmussal kapcsolatban is igaz az, amit már többször hangsúlyoztam írásaimban: józan, konzervatív, racionális közéletre és politizálásra lenne szükség. A konzervatívokra hárul az a politikai felelősség, hogy képviseljék az erkölcsi realizmus, a politikai józanság és a mérsékelt kormányzás eszméit és gyakorlatát, mert a liberálisok csak hisztérikus, utópisztikus, irreális viselkedésre képesek. Illúzió a világbéke, illúzió a globális egyenlőség és határok nélküli világ. Ezt egyre gyakrabban kell hangoztatni, hogy ellensúlyozzunk az önjelölt világmegváltók harsány, hatásvadász, moralizáló  propagandáját.

"A mai konzervatívoknak mint elvszerű mérsékelteknek szembe kell szegülniük mind az egalitárius, utópikus, abszolutista gondolkodással és a belőle fakadó közpolitikai javaslatokkal, ideértve a Willkommenskulturt, a társadalmi igazságosságot, a bürokratikus kormányzást; mind pedig az autoritárius, hatalommániás, misztikusan vagy egoisztikusan nacionalista, etatista pártokkal, programokkal, értelmiségi udvartartásokkal"(Balázs Zoltán politológus, Kommentár folyóirat, 2018.1)

Az emberi fajta, mióta történelemnek nevezett életidejét valamennyire ismerni lehet, mindig, minden vallási és szekuláris civilizációban bestiális és aljas volt. De a korszerű közlési eszközök, a média jóvoltából most azonmód tudunk erről az aljasságról és bestialitásról, ami minden pillanatban történik valahol a világban. (Márai)

http://valasz.hu/itthon/az-utopia-es-a-hiszteria-ellen-itt-az-uj-konzervativ-program-127818

http://mandiner.hu/cikk/20180801_eroszak_miatt_toloncoltak_ki_a_sved_lany_altal_vedett_afgant