Magyarország, szeretlek?

Ma egy kormányellenes Facebook csoportban valaki feltette a kérdést, hogy miért is kellene ő jobban szeresse a magyarokat, mint bárki mást a világon. Hiszen a magyarok elvesztettek több háborút, és egy kis ország, ami a múltbeli nagyságáról álmodozik. A magyarok semmivel sem szeretetreméltóbbak, mint bármilyen más nép, tehát nem is kellene az országot megvédeni a migránsokkal szemben. Miért kellene ő állva énekelje a himnuszunkban, hogy "Bal sors akit régen tép", és szolidáris legyen a magyarokkal, ha ilyen szerencsétlen nép vagyunk? Nem ismerem a kérdezőt, de szép cifra zsidó neve volt. Elgondolkodtam, hogy mit válaszolnék neki.

Először is: nem kell a magyarokat jobban szeretni, mint más embereket. Lehet szimpatizálni más népekkel, vagy népcsoportokkal is. El lehet költözni innen. De tudatában kell lenni annak, hogy egy olyan országban élünk, amely egy magas életszínvonalat tesz lehetővé. Ez jelenti az infrastruktúrát, állami és társadalmi szervezeteket, kultúrát, hagyományokat, tudást, amit generációról-generációra tovább adtunk és felépítettünk az utóbbi ezer évben. Ez egy olyan környezeti tényező, amit nem vihet senki magával, ha máshová költözik. Sok honfitársunk kényszerült kivándorolni a múltban, és jelenleg is sokan élnek és dolgoznak külföldön. Sokuknak honvágyuk van. Az ember egy territoriális lény (kivéve a nomád, vándorló népeket), tehát ösztönösen ragaszkodik az otthonához, a szülőföldjéhez, és ahhoz a társadalomhoz, amiben felnőtt.

Úgy gondolom, hogy nem érdemes azt a fajta nacionalizmust erősíteni, amely mindenképpen mások fölé próbálja helyezni a saját nemzetet. Nincs Magyarországon olyan különleges kultúra, ami miatt csak itt lenne érdemes élni. Európában bárhol hasonló infrastruktúra és társadalmi életet találhatunk meg. Mégis a legtöbben szívesen élünk itt, és szívesen jövünk vissza hazánkba, ha külföldön tartózkodunk. Nem csak az anyanyelvünk miatt, hanem minden más emocionális kötődés miatt is: gyerekkorunk emlékei, rokonok, barátok, tájak, ételek, stb. Ez mind a kultúránk része. Olyan közösségben érezzük magunkat jól, ahol hozzánk hasonló kultúrájú, identitású, értékrendű emberek élnek. Ezt jelenti Európa, illetve jelentette, mert utóbbi időben a bevándorlók miatt Európa kettészakadt, és ma már keleteurópa biztonságosabb és élhetőbb hely, mint a nyugateurópai nagyvárosok. Egyre többen költöznek nyugatról hozzánk, és ez a jelenség egyre erősödni fog, ahogyan a nyugateurópai életszínvonal majd hanyatlik a bevándorlók miatt. Nem a nacionalizmust kell erősíteni (abból épp eleget kapunk a szomszédainktól), hanem az európai kultúrát megvédeni. Ebben a törekvésben pont Magyarország (és a Visegrádi négyek) jár az élen, tehát igenis van miért szeretni, becsülni, tisztelni ezt az országot. Nacionalizmus nélkül is.

Másodszor azt kellene a kérdést feltevőnek végig gondolni, hogy: rendben, Európán belül viszonylag egységesek és hasonlóak az életkörülmények, tehát mondjuk Magyarország nem egy különös hely, amit különösen kellene szeretni. De ő globális szinten gondolkodik, és azért próbál egyenlőség jelet tenni minden ember közé, hogy érvelni tudjon a migránsok beengedése mellett, a határok nélküli világ mellett. Globális szinten viszont óriási különbségek vannak az életkörülményekben. Pont azért akar a fél világ hozzánk jönni, mert nálunk Európában jobbak az életkörülmények. Aki nem értékeli az országunkat, az el kellene menjen mondjuk Pakisztánba, Afganisztánba, Bangladesbe, vagy bármely afrikai országba, és ott éljen csak egy hónapig. Gyorsan rájönne, hogy igenis van, amit szeretni lehet Magyarországban és a magyarokban. Nem muszáj a magyarokat jobban szeretni, mint másokat. De értékelni és becsülni kellene a magyar orvosokat, tanárokat, rendőröket, mérnököket, építészeket, gyógyszerészeket, művészeket, stb. Ők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy fenntartsuk azt az infrastruktúrát, ami a magas életszínvonalunkat lehetővé teszi. És ezt nem találjuk meg sem Afrikában, sem az említett fejletlen országokban. Nem is értem, hogy ezt miért kell valakinek magyarázni, annyira nyilvánvaló. Ha valaki nem szereti a magyarokat, mert pl. zsidó és fél a nacionalizmustól, akkor is végig kellene gondolnia, hogy érdemes egy olyan közösséghez tartozni, ahol ezer éves hagyománya van annak a kultúrának, ami feltétele az életmódunknak. Több száz év munkának eredménye, hogy megműveltük a földeket, szabályoztuk a folyókat, utakat építettünk, a településeken középületeket, közműveket kiépítettünk. Több száz év munkának eredménye, hogy vannak iskoláink és egyetemeink, kórházaink és templomaink. Ezt kellene egy országban szeretni és megbecsülni. Ezt kellene megvédeni a több tízmillió migráns elől, aki Európába készül. Ha szereti valaki a magyarokat, ha nem.

Mostanában egyre gyakrabban feszegetik azt a kérdést, hogy van-e egyáltalán az európai országoknak saját kultúrájuk, népi identitásuk, vagy csak közös európai kultúra van? A németországi integrációs miniszter, aki török családban, de már Hamburgban született (a párt első török származású női vezetője) egy interjúban nyilatkozott a németekről és a beilleszkedésről: megállapította, hogy olyan, mint "német kultúra" a nyelven túl egyszerűen nincs is. És mivel szerinte az egész német történelem legfőbb alakítója a bevándorlás meg a sokféleség, ezért nem kell félni a még több jövőbeni sokféleségtől. Ezután élcelődik még egy kicsit a német irányadó kultúrán, mint elképzelésen, s bírálja azokat, akik erőszakkal akarnak németeket csinálni a bevándorlókból.

Ezzel szemben gondoljunk például Makovecz Imrére, aki saját szláv eredetű családneve ellenére is többször úgy nyilatkozott, hogy igenis van a magyarságnak identitása, egyedi kultúrája. Az a bizonyíték rá, hogy fenn tudtunk maradni több mint ezer évig, egy olyan területen, ahol keletről és nyugatról is folyamatos támadások értek. Fenn tudtunk maradni a pusztító tatárjárások és több száz éves török uralom ellenére is. Ez mutatja, hogy vannak a magyarokban különös adottságok, melyek generációról generációra tovább adódnak, és amiért érdemes magyarnak lenni. Makovecz úgy fogalmaz az alábbi interjúban, hogy  "a magyarságban egy különös erő van, nem tudták eltaposni az évszázadok alatt". Vagy gondoljunk egy Petrovics nevű fiatalemberre, aki Petőfiként a legnagyobb magyar költővé vált. Magyarország a legjobb példa arra, hogy egy kis nép is fenn tud maradni és jólétben élni, mert tehetséges, szorgalmas, intelligens. Mi cáfoljuk azt a balliberális hazugságot is, hogy a gazdag európai népek mások kifosztásából gazdagodtak volna meg. Nekünk nem voltak gyarmataink, nincsen kőolajunk vagy aranyunk. A magyar emberek tehetsége az ország erőforrása.

Magyarnak lenni nem csak egy nyelvet jelent, vagy közös himnuszt és állampolgárságot. Hanem egy kultúrát, identitást, érzelmi kötődést és egy ezer éve épülő országot, a hozzá tartozó infrastruktúrával és civilizációval. Ezért érdemes magyarnak lenni, megbecsülni és szeretni ezt az országot, nacionalizmus nélkül is.   

http://valasz.hu/vilag/nemet-integracios-miniszter-nemet-kultura-nem-letezik-125285

https://www.youtube.com/watch?v=mOZyIIOl2Bg

http://pestisracok.hu/ezert-akarnak-magyarorszagra-koltozni-holland-lanyok/