Gyakran olvashatunk elvált anyák panaszairól, akiket elhagyott a férjük, nem fizet tartásdíjat, nem törődik a gyerekkel, stb. Ugyanakkor sok olyan eset is van, ahol az apa került ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, mert ő nem akart gyereket, de a nő átverte és most fizethet a gyerek után. Mindenki a saját helyzetéből indul ki, és hajlamos általánosítani, panaszkodni, hogy „a szegény nők”, vagy „a szegény apák”. Ezért az alábbiakban összefoglalom a lehetséges eseteket, annak alapján, hogy ki-miért felelős, és ebből következően milyen kötelezettsége lenne. Gyerek-elhelyezési és tartásdíj-megállapítási bírósági eljárásokban is ezeket a tényeket kellene vizsgálni, és ennek alapján dönteni:

1. kizárólag az apa felelős:

Ha egy párkapcsolatban megbeszélték, hogy gyereket akarnak, és az apa megígérte, hogy vállalja az apaságot, de a gyerek születése után ezt letagadja és eltűnik, akkor kizárólag ő felelős. Csak ebben az esetben jogos a tartásdíj, hiszen az apa felelőtlen magatartása miatt került sor a terhességre és ezért került az anya illetve a gyerek nehéz helyzetbe.

2. mindkét szülő felelős:

Ha egy párkapcsolatban egyik fél sem akar gyereket, és fogamzásgátlást használnak, de mégis teherbe esik a nő, akkor mindketten felelősek a gyerek felneveléséért. Ugyanez érvényes arra az esetekre is, amikor nem beszélik meg a gyerekvállalást, és nem használnak fogamzásgátlást, vagy mindketten akarnak gyereket, de később mégis elválnak. Ilyen esetekben vagy közösen felnevelik a gyereket, vagy ha külön élnek, akkor váltott elhelyezésben. Ha egyik szülő nem akarja vállalni a váltott elhelyezésben történő nevelést, akkor lemondhat a saját szülői jogáról, de ez esetben fizessen tartásdíjat, és a másik szülőnek kell ítélni a gyereket. Ha mindkét fél ragaszkodik a szülői jogához és nem mond le erről önként, akkor marad a váltott elhelyezés, közös szülői felügyelettel.

3. kizárólag az anya felelős:

Ha egy párkapcsolatban az apa egyértelműen kijelentette, hogy nem akar gyereket, de mégis megfogan a gyerek, mert pl. az anya titokban abbahagyta a fogamzásgátló tabletta szedését, akkor kizárólag az anya felelős. Ilyen esetben nem jogos a tartásdíj, hiszen az apát becsapták. Sok nő ezzel a módszerrel próbálja „megfogni” a férfit és házasságra kényszeríteni. Ez ugyanannyira elfogadhatatlan, mint a felelőtlenül ígérgető és lelépő apák, amit az első pontban leírtunk.

Minden esetre érvényes az, hogy tiszteletben kell tartani azt a jogot, hogy mindkét szülő eldönthesse: akar-e szülővé válni vagy nem. Nem szabad ráerőszakolni ezt a döntést senkire és természetesen nem szabad hazugsággal, átveréssel ilyen döntéseket meghozni. Hiszen egy gyerek felnevelése több évtizedekig tartó kötelezettséget, és jelentős anyagi terheket jelent. Az 1-es és 3-as pont tehát arról szól, hogy ne lehessen senkit akarata ellenére szülővé tenni (ezt akár írásbeli szándéknyilatkozattal is lehetne rögzíteni még a fogamzás előtt, hogy később ne legyenek viták), és a 2-es pont pedig arról, hogy ne lehessen senkitől elvenni a szülői jogait. 

Fontos azt is megjegyezni, hogy a jelenlegi bírósági gyakorlatnak megfelelő, leggyakoribb eset ezzel a kategorizálással megszűnne! Arról az esetekről beszélek, amelyekben mindkét szülő részéről tervezett gyerekvállalás volt, és egy későbbi válóperben mindkét szülő kéri a szülői felügyeleti jogot, de a gyerekeket az anyának ítélik, mert az anya nem egyezik bele a váltott elhelyezésbe. Ez jelenleg a leggyakoribb eset, és súlyosan sérti az apák jogait. Teljesen elfogadhatatlan, hogy jelenleg az esetek többségében az anya dönthet arról, hogy legyen-e váltott elhelyezés vagy nem, tehát hogy az apa nevelheti-e legalább felesben a gyerekeket. Mindkét fél csak arról szabadna döntsön, hogy ő maga vállalja-e a váltott elhelyezést. Ha nem vállalja, akkor lemondhat a SAJÁT szülői jogáról, vagy MEGGYŐZHETI a másik szülőt, hogy mondjon le a szülői jogáról, de nem VEHETI EL a másik fél szülői jogát.

Sajnos a jelenlegi törvények alapján kialakult bírói gyakorlatban egyáltalán nem vizsgálják, hogy melyik fél felelős a terhességért, melyik fél felelős a válásért, hanem a „gyerekek érdekében” az anyáknak ítélik a gyerekeket és az apákat tartásdíjra kötelezik. Ezzel súlyosan sértik az apák jogait: az apák nem dönthetik el, hogy akarnak-e szülővé válni. Az apák nem dönthetik el azt sem, hogy ha szülővé váltak, akkor nevelhetik-e közösen, vagy váltott elhelyezésben a gyereket. Bármilyen módon fogant a gyerek és bármilyen módon történt a kapcsolat felbomlása, a bíróság kinevezi az egyik szülőt (általában az anyát) alkalmas szülőnek, és a másik féltől nem csak elveszik a gyerekeit, hanem még ráadásul tartásdíjjal is büntetik. Az ilyen családjogi törvényeknek és bírói gyakorlatnak semmi köze az igazságszolgáltatáshoz. Ez egy feministák által kiharcolt női előjog, ami sérti a férfiak alapjogait. Számomra érthetetlen, hogy a férfiak miért nem tiltakoznak széles körben az ilyen jogtiprás ellen, hiszen Magyarországon évente 25.000 válás van, tehát több százezres tömegről beszélünk, akiket az utóbbi évtizedekben megfosztottak a szülői jogaitól. Nem lehet a „gyerekek érdekeire” hivatkozva több százezer ember alapjogait súlyosan megsérteni.  

A legfontosabb változás, amit a törvényhozó azonnal meg kellene lépjen (és könnyen megtehetné) az az, hogy minkét fél csak a saját szülői jogáról dönthessen, és ne a másik fél jogáról. Jelenleg ugyanis jellemzően az történik, ami a saját válóperemben is történt: én kérem a szülői felügyeleti jogot, illetve a váltott elhelyezést, és a bíró megkérdezi az anyukát, hogy „beleegyezik-e?” Ő természetesen nem egyezett be, és ezzel engem fosztott meg a szülői jogaimtól. Hol van itt a bíróság előtti egyenjogúság, az igazságosság, ha ő dönthet az én szülői jogaimról? Sehol. Az anya természetesen csak arról szabadna döntsön, hogy ő maga vállalja-e a gyerek nevelését (váltott elhelyezésben, illetve ha az apa nem kéri a gyereket akkor kizárólagosan). Ha egyik fél nem vállalja a gyerek nevelését, akkor a másik félnek kell ítélni a gyereket. Tehát: váltott elhelyezés az alapeset, és ettől eltérni csak akkor lehet, ha valamelyik fél nem akarja a gyereket nevelni (vagy nem alkalmas rá).

A váltott elhelyezéssel kapcsolatos ellenvetéseket újabb felmérések és kutatások cáfolták, és kiderült, hogy a gyerekek számára is ez a legjobb megoldás: https://divany.hu/szuloseg/2016/10/30/breking_jobb_ha_valas_utan_fele-feleben_van_a_gyerek/

Arra is van megoldás, ha nagy a távolság az elvált felek között, és sokat kell utaztatni a gyerekeket: egyrészt meg lehet akadályozni, hogy egyik fél azzal a szándékkal költözzön el távolra, hogy megakadályozza a váltott elhelyezést: a bíróság dönthet úgy, hogy az a fél, aki az utolsó közös lakhelyről távoli településre költözik, az legyen felelős a gyerek utaztatásáért és ezzel kapcsolatos költségekért. Másrészt ha nagy a távolság, akkor is lehet váltott elhelyezést alkalmazni: Csehországban pl. azt vezették be, hogy országszerte minden iskolában ugyanaz a tanrend és időrendben is pontosan meg van határozva, hogy ugyanakkor tanítják ugyanazt a tananyagot. Ezzel lehetővé vált az is, hogy a váltott elhelyezésben ingázó gyerekek hetente-kéthetente-havonta vagy akár félévente felváltva két különböző iskolába járjanak, egyikbe az apa lakhelyén, másikba az anya lakhelyén. Ez persze nem ideális megoldás, de ezért a helyzetért az a szülő felelős, aki a válás után távolra költözött, és ezt a szülőt kell felelőssé tenni, illetve neki kell a gyerekek utazását megoldani / útiköltségét kifizetni. Ez több év alatt jelentős költséget illetve időveszteséget jelent a szülőnek, ezért nem lesz abban érdekelt, hogy távolra költözzön.

Fontos lenne az is, hogy a váltott elhelyezést a bíróság azonnal léptesse érvénybe, amint valaki bead egy válópert. Ugyanis a jelenlegi gyakorlatban évekig tartó pereskedés a jellemző, mialatt az egyik szülő kisajátíthatja a gyerekeket, és ellenneveléssel elérheti, hogy a gyerekek ne kötődjenek a másik szülőhöz.

Mindenre lenne tehát megoldás, csak a politikai akarat hiányzik a váltott elhelyezés bevezetésére. A 2014-es családjogi törvény módosításakor benne volt a törvénytervezetben, de utolsó pillanatban kivették belőle, azzal az indokkal, hogy „Magyarországon a váló felek nem tudnak együttműködni a váltott elhelyezés érdekében”. Ez egy érdekes indok, hiszen egész Európában együtt tudnak működni a szülők, csak nálunk nem? Illetve azt is figyelembe kellene venni, hogy a jelenlegi gyakorlatban is együtt kell működjenek a szülők, hiszen ha összeadjuk azt az időt, amit a gyerekek hétvégén és a vakációk felében töltenek az apjukkal, akkor évente kb.3 hónap jön ki. Ha az apák meg tudják oldani, hogy évi 3 hónapban nevelik a gyereküket, akkor miért ne tudnák azt is megoldani, hogy váltott elhelyezés esetében évi 6 hónapot töltenek náluk a gyerekek? Lényeges különbség nincs a két megoldás között, olyan szempontból, hogy a gyerekeket utaztatni kell, és kell számukra lakhelyről és ellátásról gondoskodni. Olyan szempontból viszont van különbség, hogy váltott elhelyezés esetén nem fosztják meg az apákat a szülői jogaiktól és nem kell tartásdíjat fizetniük.

Az Európa Tanács kötelezte a tagállamokat egy 2015-ös határozatában, hogy vezessék be a váltott elhelyezést. Magyarország azóta sem hajlandó erre, és fenntartja a folyamatos jogsértést, amivel a jelenlegi családjogi törvények alapján évente több ezer apát fosztanak meg szülői joguktól.A választópolgárok fele nő, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a szülői előjogaikhoz, ezért nincs olyan politikai párt, aki meg merné szavazni a váltott elhelyezést.Ez mindaddig nem fog változni, amíg a férfiak nem jutnak el oda, hogy tömeges tüntetésekkel tiltakozzanak.

http://hvg.hu/itthon/201549_valtozike_a_valas_utani_gyerekelhelyezes_me