Néha megosztok itt egy-egy könyv-élményt, a könyvel együtt. Most John Updike: A terrorista című könyvet ajánlom elolvasásra. Egy Ahmad nevű arab-amerikai kamasz fiú történetét meséli el, aki New Jersey közelében nő fel, őt egyedül nevelő anyjával. Folyamatos konfliktusként éli meg az arab és az amerikai életmód közötti különbségeket. Jól tanul az iskolában, de nem tud beilleszkedni, nincsenek barátai. Egyetemre is mehetne, de az Imám, akihez vallásórákra jár, rábeszéli, hogy legyen teherautó sofőr. Mint később kiderül, nem teljesen hátsó szándék nélkül... A cselekmény végét nem írom le, olvassátok, izgalmas.
Updike kegyetlenül őszinte képet fest a mai Amerikáról. A fehéreket egy elkényelmesedett, hitevesztett, ízléstelen, elhülyült fogyasztó tömegnek látja: 
„A járdát pótló, kifakult pallóról embercsoportok bámulják Ahmad magas, narancsszín teherautóját, mintha megjelenése esemény volna; úgy festenek zagyva öltözékükben – fürdődresszben, fürdőlepedőben, rongyos sortban, pólóban, amire hedonisztikus jelmondatokat vagy élceket szitáztak –, mint a menekültek, akik nem kaptak elég időt a csomagolásra. A gyerekek habszivacsból készült, toronymagas cilindert viselnek, és azok, akik a nagyszüleik lehetnek, minden méltóságot sutba vágva testhez tapadó, tiritarka ruhákkal teszik nevetségessé magukat. A leégett, elhízott emberek között néhányan ugyanolyan fejfedőkben feltűnősködnek valamiféle arrogáns öngúnnyal, mint az unokáik. A férfiak hatalmas potroha mélyen lelóg, az asszonyok szörnyűséges fara lomhán reng, ahogy döcögnek püffedt futócipőjükben a pallón. Pár lépésre a haláltól ezek az amerikai vének dacolnak a tisztességgel, és úgy öltözködnek, mint a totyisok.”

„A tanárok, gyenge keresztények és vallástalan zsidók, tettetik, hogy erkölcsöt és erényes mérsékletet tanítanak, ám ugráló tekintetük és üres hangjuk elárulja a hit hiányát. Az igazi hit hiányzik belőlük; nem az Egyenes Úton járnak, tisztátalanok. Ahmad és kétezer diáktársa láthatja, hogyan iszkolnak tanítás után az autóikhoz a szeméttől szemölcsös, repedezett parkolóban, mint fakó vagy sötét rákok a visszakapott páncéljukba; ezek is olyan férfiak és asszonyok, mint mindenki, tele bujasággal és félelemmel és a megvásárolható dolgok imádatával. Hitetlenek, azt gondolják, hogy a világi dolgok felhalmozásában és a televízió züllesztő szórakozásaiban rejlik a biztonság.”

„Nem fedezted-e fel, hogy a világnak ez az amerikai része a szennytől és a kapzsiságtól, a bujaságtól és a hiábavalóságtól, a reménytelenségtől és a fáradtságtól bűzlik, amit az okoz, hogy nem ismerik a Próféta ihletett üzenetét?”

Noha Updike maga is zsidó volt, nem szépíti a zsidó kereskedők szerepét a reklámok által uralt tömegfogyasztási kultúra fenntartásában: 
„A látvány felébreszti a gyermekkor redői alá temetett benyomást – a bevásárlás álságos örömét, az ember teremtette bőség hamis, kísértő pompáját. Ahmad az alagsorig kóstolgathatta az amerikai bőséget. Ördögöknek rémlettek ezek a csiricsáré csomagok, a mai múlékony divatnak ezek a toronymagas állványai, a mikrocsipek gyilkos képregényekbe ágyazott hatalmának polcai, és nyaggatták a tömegeket, hogy vásároljanak, fogyasszanak, amíg a világnak vannak elfogyasztható tartalékai, zabáljanak a vályúnál mielőtt a halál örökre befogja falánk szájukat. Ebben az egész udvarlásban, amellyel a szegényeket verik adósságba, a halál a végállomás, a kassza, amelyben a fogyatkozó dollárok csilingelnek. Siess, most vásárolj, mert a halál utáni élet egyszerű, tiszta öröme csak mese! ... Ezek a fiatal párok költekeznek, és egyre mélyebbre merülnek az adósságokba, a zsidó uzsorások pedig éppen ezt akarják. Ez a „vásárolj most, fizess később” csapdája – nagyon csábító.”

Az arab bevándorlókat pengeéles, kétélű tőrként írja le Updike, akikhez Allah közelebb van, „mint nyaki ütőerük”. „A libanoniak nem olyan kétélű, kifent tőrök, mint a jemeniek, és nem is olyan jóképűek és illékonyak, mint az egyiptomiak.” Az első generációs bevándorlók még bizakodóak, szorgalmasak, tettrekészek, sikeres cégeket alapítanak, mert még nem punnyhadtak el a kényelmes amerikai életmódban. A gyerekeik, akik már Amerikában nőttek fel, viszont nem találják a helyüket az életben. Csak részben érzik magukat amerikainak, és keresik a szüleik által hozott kultúra és identitás morzsáit. Sehol nincsenek otthon, elvesztek két világ között. 
Részben erről is szól Updike könyve: az amerikai álom teljes kudarca, a multikulti keveredés csődje, a különböző kultúrák közötti feloldhatatlan ellentétek által okozott konfliktusok. 2006-ban jelent meg a könyv, ezzel megelőzve a 10 évvel későbbi Európába irányuló migrációs hullámot, ami nálunk is hasonló állapotokat hozott, mint Amerikában. Ugyanaz a gettósodás, ugyanaz a kilátástalanság és reménytelenség a bevándorlók között, és az ebből eredő erőszakos zavargások, no-go-zónák, terror-merényletek. A valóság sajnos követte Updike vízióját, iszlám hátterű teherautós merényletek történtek azóta Berlinben és Nizzában is.

Vannak tehát párhuzamok az amerikai és európai migránshelyzet között. Lehetne egymás hibáiból tanulni. Ehelyett továbbra is ideológiai gerillák irányítják az EU-s intézményeket és lakosságcserét próbálnak megszervezni. Ezek a balliberális politikusok abban hisznek, hogy az európai nacionalizmust úgy lehet gyengíteni, ha minél több migránst telepítenek be Európába. Azt tartják valószínűnek, hogy pl. egy Németországban élő török bevándorló és egy Franciaországban élő török bevándorló nem lesz ellenséges egymással, mert nekik mélyen gyökerező közös identitástudatuk van, tehát nem lesznek német vagy francia nacionalisták, és ez békésebb világot eredményezhet, mint a jelenlegi. Ez is egy olyan utópia, amely több kárt okoz, mint ami hasznot hoz. Ami igazán számít, az a származásból fakadó mély identitástudat, ami egy harcos, hódító ideológiával rendelkező mohamedánnak sokkal erősebb, mint az európai keresztény kultúrához tartozóké. Tehát az antinacionalista szándékkal betelepített migránsok rövid időn belül megváltoztatják az európai kultúrát, legyőzik és megsemmisítik azt. Azonkívül arra sem gondoltak ezek a balliberális politikusok, hogy a migránsok sem egységesek, hanem olyan országokból érkeznek, melyek évszázadok óta vallási vagy politikai okokból háborúznak egymással, pl. Pakisztán és India, Törökország és Kurdisztán, vagy Irak és Irán. Rengeteg új konfliktus keletkezik ezekből az ellentétes országokból és kultúrákból érkező migránsok miatt. Miközben Juncker, Merkel és Macron az európai országok nacionalizmusa miatt aggódik, a nyakunkra hoznak olyan idegen, ellenséges és egymással is harcoló etnikai tömegeket, melyek soha nem látott konfliktusokat okoznak Európában. Fogalmuk sincsen az arab világ és az európai kereszténység közötti különbségekről, fogalmuk sincsen az Iszlámról, egyszerűen balliberális ideológiai butaságokat követnek, tömeges emberkísérletet végeznek az európai társadalmakkal. 

Minden európai politikusnak elő kellene írni, hogy olvassák el Douglas Murray: Európa furcsa halála című könyvét, vagy akár az itt említett Updike könyvet is, hogy jobban megértsék: mit jelent az Iszlám, milyen következményei vannak és lesznek a muszlim migránsok tömeges betelepítésének.

https://drive.google.com/open?id=1N8yiu8xVdSV3GCd9AH85Mj6bDpG3exqV