A tusványoson történt eset kapcsán, ahol egy Orbán Viktor beszédét kifütyülő nőt földre rántottak és elvezettek,a liberális sajtó "véleményszabadság eltiprásáról" írt, "nőverésről", és "áldozathibáztatásról". Pedig teljesen hétköznapi esemény volt, hogy egy rendezvényen a rendbontót kivezetik, akár erőszakkal is. Gyakran előfordul ilyesmi, például sajtótájékoztatón, vagy kampányrendezvényen. Sajnos teljesen hétköznapi már az a ballib média mellébeszélése is, amivel ilyen eseteket eltorzítanak és saját céljaikra felhasználnak. Mártírt próbálnak ebből a szerencsétlen nőből csinálni.

A reakciókból ismét jól láthatóvá vált a liberálisok által megálmodott általános, alapvető emberi jogok és szabadságok illúziója. Köztéren elmondott politikai beszédre füttyel reagálni szabad véleménynyilvánítás, és ugyanakkor a szabad véleménynyilvánítás megakadályozása is. Gondoljunk arra, mikor Juhász Péter sípokat osztogatott március 15-én, hogy Orbán Viktor beszédét ne lehessen hallgatni. Pont ezt kellene a libsiknek megérteni: hogy ugyanabban a helyzetben egyik oldalról nézve valaki alap, emberi, szabadságjogait gyakorolja, és ugyanakkor valaki más alap, emberi, szabadságjogait sérti vele. Az egész liberális világnézet-rendszer egy illúzió. Naiv emberek álmodozása.

A valóság pedig úgy néz ki, hogy közösségben élünk. Egy társadalomban, ahol sokkal nagyobbak a kötöttségek és kényszerek, mint a szabadságok és alapjogok. Rengeteg példát lehet erre felhozni, ez a véleményszabadság csak egy a sok közül. Az egyének szabadságát és individualizmust minden fölé helyező liberálisok vajon elgondolkodtak-e azon, hogy mi következik, milyen következményei vannak a megálmodott függetlenségnek, szabadságnak? Például: ők úgy gondolják, hogy joguk van drogozni, mert ez a magánügyük, saját szabadságuk eldönteni, még ha ártanak is maguknak. Oké. De mikor a drogozás miatt lebetegszenek vagy haldokolnak, akkor természetesen elvárják, hogy kórházba szállítsák őket. A társadalom költségén. Akkor hirtelen vége a függetlenségnek, és elvárják a szolidaritást. A társadalom többsége viszont nem akar drogozni, nem akarja hogy megengedett legyen a drogozás, és nem is akar fizetni a drogosok saját maguk által okozott egészségi problémáikért sem. A társadalom a drogozás olyan következményeit  sem akarja viselni, mint a beszerzési bűnözés, hiszen a drogosok lopnak, rabolnak azért, hogy a mindennapi adagjukat meg tudják venni. Ha a liberálisok felelősen gondolkodó emberek lennének, akik végig gondolják a nézeteik következményeit, akkor könnyen belátnák, hogy nincsenek egyéni, mindentől független szabadságok. Csak akkor lennének, ha ősemberként az erdőben vagy lakatlan szigeten élnének. Ha viszont közösségben élnek, akkor minden jognak és szabadságnak korlátai vannak, hiszen mások jogait és szabadságát sérthetik az erre alapozott tettek. Vajon hány példát kell felsorolni, hogy ezt megértsék? A szomszédomnak pl. joga van kutyát tartani, vagy hangosan zenét hallgatni, vagy füvet nyírni vasárnap délután. Nekem meg jogom van ugyanakkor csendben pihenni, vagy a gyerekemet altatni próbálni. Nem kivitelezhető. A jogok, szabadságok és érdekek ütköznek. Másik példa: jogom van úgy dönteni, hogy nem vállalok gyereket, inkább kényelmesen, függetlenül élek, és magamra költöm azt a pénzt, amit a gyerekekre költenék. Oké. De azért azt ugye elvárod, hogy idős korodban legyen valaki, aki majd gondoz, és fizeti a nyugdíjadat? Azt elvárod, hogy mások fenntartsák a társadalmat a gyerekvállalással, hogy legyen munkaerő, legyen aki kiszolgál az üzletben, legyen orvos, aki meggyógyít, legyen rendőr, aki megvéd? Legyen kényelmes, biztonságos életed egy olyan társadalomban, aminek a fenntartásához nem járulsz hozzá? Az, hogy dolgozol és magadat eltartod, az még nem elég. Gyereket is kell vállalni, másképp nem fenntartható a társadalom. Hiába ragaszkodsz a személyes döntésed szabadságához, ez egy illúzió. Sok kérdésben nincs személyes szabadságod. Ez csak a libsik mániája.  

Sokkal őszintébb és reálisabb lenne beismerni és elfogadni, hogy igen, vannak személyes szabadságaim és jogaim, mindaddig, amíg mások szabadságát és jogát nem sértem vele. Mindaddig, amíg a társadalom szabályait és érdekeit nem sértem vele. Igen, vannak a társadalomnak is érdekei. Vannak fennmaradási, fenntarthatósági szabályok, akár mint bármilyen más biológiai szervezetnek. Gondolhatunk egy hangyabolyra vagy méhcsaládra. Ott is megvan az egyéneknek a szerepe, amit a többség fennmaradása érdekében el kell fogadnia.  Ha ezt végiggondoljuk, akkor be fogjuk látni, hogy sokkal több a kötöttség és kényszer, mint a szabadság. Ha valaki csak az egyén szabadságát látja és helyezi előtérbe, akkor egy aszociális, gátlástalan, másokat sértő és zavaró, felelőtlen nagyra nőtt gyerek lesz. Aki nem tud beilleszkedni a társadalomba, és folyamatos konfliktusban él a környezetével.

Sejtem, hogy ha egy libsi elolvassa ezt az írást, akkor felszisszen, hogy micsoda konformizmus! Pedig hát csak egyszerű létfenntartási ösztön. Ami nektek nincs, kedves liberálisok. Ti rajtunk élősködtök, a nagy szabadságjogaitokkal és nonkonformizmusotokkal, és elvárjátok, hogy eltartsunk titeket. A társadalom érdekei fölé helyezitek a saját szabadságaitokat és jogaitokat, amik valójában nem is léteznek. Minimális belátó-képesség kellene, hogy ezt megértsétek. De az sincs. Csak ismételgetni tudjátok az izmusotok lózungjait, dogmáit és terjeszteni ezt a téveszmét.

Visszatérve a tusványosi esethez: hogyan lehetne egy tömegrendezvényen megakadályozni, hogy valaki a mellette állót lerántsa? Minden ember mellé két rendőrt állítunk? Egy ilyen eset bárhol, bármikor előfordulhat, ezt senki megakadályozni nem tudja. Iszonyatosan fel lett fújva ez az eset. Sokkal durvább dolgok történnek naponta százával (migránsok által elkövetett nőgyalázás, megerőszakolás). Amivel a balliberális sajtó persze nem foglalkozik, de ezen a tusványosi eseten elcsámcsognak. Vannak, akik azt állítják, hogy ez a nő kérdezni akart valamit, vagy véleményét elmondani (síppal a szájában?) és ebben meg lett akadályozva: meg sem fordul a fejükben, hogy esetleg zavarni akart, másnak a beszédét akarta megakadályozni? Mi van akkor, ha ez egy provokátor, egy beteges feltűnési viszketegségben szenvedő nő, vagy éppen mazochista, aki élvezi, hogy verik? Ezek mind lehetséges opciók, amire nem gondolnak, mert számukra minden nő áldozat. Nem ismerem ezt a nőt, nem ismerem az eset körülményeit és hátterét. De fenn akarom tartani magamnak azt a jogot, hogy minden esetben megkérdőjelezzem/megvizsgáljam valakinek az áldozatszerepét. Pont ez az a jogom, amit el akarnak venni az "áldozathibáztatást" kiáltó feministák és liberálisok.A való világban nincsen "automatikus" áldozatszerep-elismerés. A rendőrségen és bíróságon is bizonyítani kell, ha valaki áldozattá válik. Csak a liberálisok álomvilágában létezik olyasmi, hogy egy nőt erőszakkal eltávolítanak egy rendezvényről, és ő ezzel automatikusan áldozattá válik. Ha meg bárki megkérdőjelezi az indokait, motivációit, akkor az szerintük egy gonosz áldozathibáztató.

A "nőverés", amiről még írtak az eset kapcsán, szerintem nem is létezik, vagyis egy értelmetlen kategorizálás. Emberek ellen elkövetett erőszak létezik, és teljesen mindegy, hogy azt férfi követi el férfi ellen, vagy nő férfi ellen, vagy férfi nő ellen, vagy nő nő ellen. Egyformán elítélendő és tilos. A feministák egyik fő tévedése és bűne, hogy kitüntetett, kiemelt módon akarják kezelni a nők elleni erőszakot. Ennek semmi értelme, és nincs jogosultsága egy ilyen kiemelt megkülönböztetésnek. A törvény előtt mindenki egyformán jogosult védelemre, mindenkit egyformán kell büntetni, nemi megkülönböztetés nélkül. Az emancipáció egyenjogúságot hozott létre a nemek között, tehát egyik félnek sem lehetnek ilyen előjogai. Manapság a nők egy része még agresszívebb, mint az átlag férfi. Sajnos ennek ellenére még mindig ott van a fejekben az a téveszme, hogy egy nő ellen elkövetett erőszak sokkal inkább elítélendő, mint ha férfi lenne az áldozat. Abszurd elképzelés ez, nagyon furcsa lenne, ha a törvényben is ezt írnák: férfi ellen elkövetett testi sértés: 2 év büntetés, nő ellen elkövetett testi sértés: 5 év büntetés. Tudtommal nincs olyan ország, ahol létezne ilyen törvény. Tehát nincs olyan kategória, hogy "nőverés", csak a feminácik világában.

Azt kívánom minden ilyen feminista liberálisnak, hogy ismerkedjen meg például az exfeleségemmel, aki egy mintapéldánya az áldozatszerepbe bújt tettesnek. És legyen boldog vele :)