Egy szociológus barátommal beszélgettem arról, hogy a Facebook az ő szakmai szemszögéből mennyire használható, mit árul el a mai társadalomról. Szerinte egy kincsesbánya. Szociológusok, politikusok és pszichológusok rengeteg információt nyerhetnek ki abból, hogy ki-mit-hogyan oszt meg magáról a közösségi oldalakon. Még ha csak valaki egy pizzaszeletet fényképez le, és ezt osztja meg, akkor is ki lehet elemezni, hogy miért tette. Számomra már régóta egyértelművé vált a Facebook profilokból, hogy létezik egy jól körülírható, jellemezhető embertípus, amely politikai és társadalmi kérdésekben egy teljesen elfogult, kiszámítható, ideológiai vonalat követ: a libsi-profil. Néha látok ilyen libsi megmondó-embereket hőbörögni a hozzászólásokban, és ha megnézem az idővonalukat, akkor már előre tudom, milyen megosztásokat fogok ott találni. Talán az Orbán-gyűlölet a legjellemzőbb közös témájuk, de megdöbbentő az egybeesés olyan témákban is, mint pl. magánnyugdíjpénztár, vagy fizetős egészségügyi rendszer. Szerintem érdemes elgondolkodni azon, hogy honnan erednek ezek a közös pontok, és mi lehet az ideológiai háttere az ilyen egybeeséseknek. Azon is el lehet gondolkodni, hogy csak környezeti hatás (libsi propaganda) miatt alakulhat-e ki ez a fanatikus ideológiafüggőség, vagy van egy embertipus, amely hajlamosabb erre. Gondolok itt pl. a hormonzavaros, férfias nőkre és a nőies férfiakra, akik majdnem mindig a balliberális oldalhoz vonzódnak (a baritonhangú leszbikus Ungár Klára / a csipogó egérhangú Ungár Péter). És ott van egy másik embertípus, aki ugyancsak javíthatatlan, ösztönös módon lesz örökös libsi: a magas, szikár, szilaj Demszky Gábor és Fodor Gábor. Ezek az emberek soha nem fogják belátni, hogy az ideológiájuk ugyanolyan téveszme, mint a kommunizmus. Bármilyen esemény történik, amiből normális emberek érzékelik, hogy látványosan megbukott a liberalizmus (Brexit, migránsprobléma, Merkel bukása, stb), ők akkor is kitartanak a "hitükben", ugyanúgy, mint a szektatagok. 

Az Orbán-gyűlölet talán még a legegyszerűbben magyarázható és érthető téma: Orbán ma Európa egyik legtehetségesebb politikusa, országunk méretéhez képest nagy befolyásra és ismeretségre tett szert. Amúgy elég egyszerű a sikerességének titka: következetesen és keményen kiáll az ország érdekeiért, és meghallja a választópolgárok szavát. Ez lenne tulajdonképpen minden demokratikusan megválasztott politikai vezető kötelessége, csak hát sajnos ritka ma már az ilyen politikus. A legtöbb európai uniós vezető valamilyen ideológia által vezérelve, agymosott zombiként viselkedik, és magasról tojja le az őt megválasztó polgárok véleményét. Leginkább talán a migránskérdésben volt ez látható. Orbán viszont azt teszi, amiért megválasztották: képviseli az emberek (a többség) véleményét. Ennyi. Ezért gyűlölik őt a libsik, hiszen ők azt szokták meg, hogy pár százalékos támogatottságuk ellenére is irányíthatják az országot, és nem kell figyelembe vegyék a szavazópolgárok véleményét. Ők voltak azok, akik felülről kormányoztak, kioktató és arrogáns módon: nem azt képviselték, amit az emberek akartak, hanem azt, amit ők ideológiai alapon ráerőltettek a többségre. Úgy gondolták, hogy ők jobban tudják, mit akarjon a választópolgár. Úgy lehet (és kell) a világot megváltoztatni és "jobbá" tenni, hogy rátukmáljuk az emberekre az átideologizált baromságokat. Kisebbségben voltak ezek a libsi politikusok, de mivel összefogtak a szocialistákkal, ezért kormányra tudtak kerülni. Befészkelték magukat minden kulcspozícióba: a médiában, az államigazgatásban, az egyetemeken, a bíróságokon.

Nos, ennek vége, legalábbis Magyarországon. Orbán véget vetett az ilyen politizálásnak. Uniós szinten viszont még mindig ez a libsi szellem uralkodik, és Soros lobbi-tevékenysége által nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a politikusok nem demokraták: nem az őket megválasztó polgárokat képviselik, hanem libsi bábfigurák. Mindig is voltak olyan politikusok, akik valamilyen kisebbségi csoport érdekét képviselték, de az mégis döbbenetes, hogy az európai parlamentben ilyen nagy befolyásra tettek szert. Szerencsére több országban elkezdték Orbán példáját követni: a lengyelek, csehek is olyan politikusokat választottak meg, akik szembe mennek az uniós vezetéssel. Az Orbanizmus terjed, Orbán minden libsi rémálmává vált. Látszik ez a Facebook profilokból is: a feltétel nélküli, elvakult Orbán-gyűlölet minden libsi idővonalán megtalálható a megosztásaiban.

De vannak más, kevésbé nyilvánvaló libsi témák is: ha legördítünk pár évet az ilyen idővonalakon, akkor 2010-ben megtaláljuk a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos hőbörgéseket. "Ellopták" az emberek megtakarított pénzét, a magán megtakarítás biztonságos lett volna, de az állami nyugdíj nem az, stb. Itt is tetten érhető a libsi gondolkodásmód: az individualizmus és egoizmus eluralkodása. A jól kereső libsi nem akar szolidaritást vállalni senkivel, csak a saját pénze érdekli. Annak harácsolása és megőrzése, befektetése. Számukra nem létezik olyasmi, hogy egy nemzet közössége, vagy az, hogy a fiatalabb generáció felelősséget vállal az idősebb generációért. Nem, a libsik szerint csakis az egyéni számlán nyilvántartott pénz az, aminek értéke van. Pedig hát a történelem során már sokszor kiderült, hogy illúzió az ilyen biztonság. Bankok csődbe mentek, vagy az infláció vitte el a pénzt. Az ilyen példákból nem tanulnak az individualizmust prédikáló libsik. A nyugdíjrendszer akkor a legbiztonságosabb és hatékonyabb, ha a fiatalabb generáció fizeti az idősebb generáció nyugdíját. Azért alakult ki szinte minden országban ez a rendszer, mert sokkal biztonságosabb, mint az egyéni megtakarítás. Ha az ember saját gyerekei fizetik a nyugdíját, akkor az nem veszhet el. Ehhez persze az kell, hogy mindenki gyereket vállaljon és neveljen fel. A nyugdíjak egy részét mindenki a gyerekei adóbefizetése alapján kellene kapja. Ezzel érdekeltté válna mindenki, hogy gyerekeket vállaljon és neveljen fel, hiszen csak akkor lenne megfelelő nyugdíja. Ilyen lenne a hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszer, és nem a libsik által favorizált egyéni számla. A magán-nyugdíjpénztárak működésével kapcsolatban amúgy is rengeteg anomália derült ki: pl. feleslegesen költöttek olyan „működési költségre”, ami elkerülhető lett volna, azaz a megtakarítások egy részét lenyúlták. Egy másik részét meg befektettek olyan spekulatív értékpapírokba, melyekkel a 2008-as gazdasági válság után hatalmas veszteséget okoztak a nyugdíjfizetőknek. A nyugdíjpénztárak elméletileg csak biztonságos, AAA besorolású értékpapírokba fektethetik be a vagyonukat, de már többször előfordult, hogy a bankok bóvli papírokat egy közös csomagba rejtenek megbízható papírokkal, és AAA besorolást adnak rá, holott a csomag nagy része spekulatív, kockázatos befektetéseket tartalmaz. Ha valaki nyomon követi a tőzsdei befektetések és a bankok, a „pénzipar” fejleményeit, akkor láthatja, hogy az utóbbi évtizedekben folyamatos volt az ilyen csalások és átverések előfordulása. Újabb és újabb spekulatív befektetési termékeket találnak ki és megkeresik a kiskapukat, hiába van pénzpiaci felügyelet és szabályozás. A tőzsde a megbízható cégek részvényeinek forgalmazója helyett egy csalók és szerencsejátékosok által uralt kaszinóvá vált. És itt fektetnek be a magán nyugdíjpénztárak is! A magyar állam tehát helyesen cselekedett, mikor megszüntette a magán nyugdíjpénztár kötelezettséget, és visszaterelte az embereket az állami nyugdíjrendszerbe. A szociális piacgazdaságban vannak olyan területek, amelyeken az állam nem engedheti meg a neoliberálisok által prédikált vadkapitalista állapotokat: ilyen a nyugdíjrendszer, az egészségügy, az oktatás, az ingatlanpiac, a rezsiköltségek, az alapvető élelmiszerek ára, stb. Ezeken a területeken állami beavatkozás szükséges, mert ha csak a profittermelés szabályai érvényesülnének, akkor az emberek többsége ki lenne szolgáltatva néhány multinak és nagybefektetőnek.

Hasonló okok lehetnek egy másik libsi-profil jellemzője mögött is: a fizetős egészségügy rajongói is megtalálhatóak Facebookon. Szidják az állami egészségügyet, és gondolom titokban arról álmodoznak, hogy számukra privilegizált prémium szolgáltatások járjanak a kórházakban, miközben az egyszerű szegény pórnép számára meg maradjon a lepusztult kórházi szoba. Ez a többkategóriás, felsőrendű-alsórendű gondolkodásmód szinte minden területen látható a libsik megálmodott világában: egy jól kereső, privilegizált réteg számára legyen elérhető a prémium egészségügy, oktatás, nyugdíj, stb. és a többség meg elégedjen meg az alacsonyabb színvonallal. Ezek az emberek istenítik az individualizmust, istenítik a profitot. Adót csak fogcsikorgatva hajlandók fizetni, hiszen az ugye a közösségnek menne. Inkább alkalmaznak okos adótanácsadó és könyvelő cégeket jó pénzért, hogy minden fellelhető kiskaput megtaláljanak az adóelkerüléshez. Az individualizmus imádata mellett persze lehet persze még egy olyan oka is ennek a magánnyugdíj / magánegészségügy libsi-profilnak, hogy jó üzletnek ígérkezik mindkettő. A társadalom elöregedése miatt egyre nagyobb üzlet az egészségmegőrző szolgáltatások nyújtása, a betegápolás és a nyugdíjas otthonok üzemeltetése. A libsik ott vannak minden ilyen cégben, amelyek ezzel foglalkoznak. A profit az profit, és teljesen mindegy, hogy beteg, öreg, vagy magatehetetlen emberektől szipolyozzák ki. A pénz nem bűzlik, ugyebár.

Vannak a libsi-profilnak további jellemzői, amikről már írtam, ezért nem részletezem itt: migránssimogatás, embercsempészet támogatása, terrorizmus és migránsbűnözés támogatása, homoszexualitás és transzszexualitás terjesztése, abortuszpártiság, kereszténységgel szembeni gyűlölet, nemzetállamok felszámolása, állami intézmények aláásása (libsi propaganda az óvodában, iskolában, egyetemen, bíróságon, stb.), a teljes média uralása (a filmipartól kezdve az újságírókig és a közösségi médiáig), férfiellenesség, feminizmus támogatása (ezáltal az elnyomott nők és a családon belüli erőszak mítoszának fenntartása), családok szétverése, hagyományos társadalmi és nemi szerepek eltörlése, áldozatszerepek kiosztása a "hátrányos helyzetűek" számára, intolerancia és cenzúra a másképpen gondolkodókkal szemben, stb. Mindezek a témák szinte biztosan fellehetőek a libsik Facebook-profilján. Annyira kiszámíthatóak, átláthatóak és egy húron pendülnek ezek az emberek, hogy a szektákban alkalmazott agymosás eredményére emlékeztet az ideológiájuk. Soha nem látok eltérést ettől az ideológiai libsi-profiltól. Ha valakinél meglátom az Orbán-gyűlöletet, vagy a migránsbarát hozzáállást, akkor tudom, hogy elég az idővonalát lejjebb görgetni, és ott lesz egy szivárványos felvonulást dicsőítő cikk, vagy egy feminista propaganda-írás is.

Jellemző rájuk az a beképzelt, önelégült magatartás is, ami egy állítólagos erkölcsi fölényből származik. A libsik azt hiszik, hogy ők az egyetlen erkölcsös, humánus, toleráns emberek, ezért mások fölött állnak, és joguk van másokat is "megnevelni", hogy a világ jobbá váljon. Ebből a beképzelt, nem létező erkölcsi fölényből vezetik le azt is, hogy mindenbe beleszóljanak, mindenkit kioktassanak, erőszakosan terjesszék az ideológiájukat. Mint egy szekta tagjai, akik meg vannak győződve a saját felsőbbrendűségükről, és próbálnak másokat is átnevelni, beszervezni. A libsik előszeretettel osztanak meg Facebookon olyan (általában kamu) segélykéréseket is, amiben pl. beteg gyerekeken kell segíteni, vért kell adni, drága műtétekre kell pénzt adományozni, állatokat kell megmenteni, leégett cigány-óvodát újraépíteni, stb. A világmegváltó, moralizáló emberek naiv, infantilis magatartása ez, akik nem képesek felismerni a hamis híreket, és elképzelni sem tudják, hogy ezek az álhírek csak azt a célt szolgálják, hogy minél többen megosszák őket Facebookon.     

Azért érdemes foglalkozni ezzel a témával, mert ez a véleménydiktatúra, ez az agymosottak egybecsengő gondolatvilága minden totalitárius diktatúra jellemzője volt. Nincs eltérő vélemény, a libsik mindenben követik az ideológiájuk által előírt vonalat. Gondolkodó emberek számára ijesztő és fenyegető kell legyen ez a fejlemény. A Facebook-profilokban sajnos egyértelműen látszik ennek a szép, új világnak a terjedése. A libsi-profil bejutott a fejekbe, és kezd valósággá válni.

„Nincs olyan, hogy liberális. A liberális egy diplomás kommunista”. Hunter S. Thomson