Ismeritek a Familia KFT-t? https://hu.wikipedia.org/wiki/Fam%C3%ADlia_Kft.

Mostanában arról beszélgettem egyik exemmel, hogy miért jók vagy nem jók a mozaikcsaládok, és miért nem akarok együttműködni vele abban, hogy ő új családot létesítsen, és a gyerekeinket más apával közösen neveljem. Spontánul erről az jutott eszembe, hogy: én mikor családot alapítottam, akkor nem arra vállalkoztam, hogy egy férfivel közösen fogom nevelni a gyerekeimet, hanem egy nővel. Régimódi ember vagyok, nálam még a család fogalma nem „össznépi keveredés”, hanem anya, apa, gyerek. Nem anya, apa, apa, gyerek.

De egy hasonlattal is szeretném elmagyarázni. Tegyük fel, hogy nekünk volt egy közös KFT-énk. A családunk, amiben mi ketten voltunk a „tulajdonosok”. Az exem az 5 év együttélésünk alatt ezt a KFT-t egyre inkább kezdte kisajátítani. A közösen vett autó valahogyan az övé lett, én nem használhattam, mikor szükségem lett volna rá munkába járni. A közösen vett lakás az övé lett valamilyen csoda folytán, annak ellenére, hogy ő 2 milliót fizetett ki a vételárból én meg 9 milliót. A közös gyerekeink is az ő tulajdonába vándoroltak át valahogy… én már nem szolhattam bele a nevelésükbe.

Ezek után nem csoda, hogy a KFT becsődölt. Ha egyik fél kisajátítja, kilopja a KFT közös tulajdonát, akkor az nem tud jól végződni. Ő nem járt rosszul, hiszen mikor indult a közös cégünk, akkor neki 9 millió adóssága volt, és mikor 5 évvel később kilépett a cégből, akkor 2 lakás és 2 gyerek büszke „tulajdonosa” volt. Az együttélésünk alatt neki nem volt munkahelye, hanem otthon volt, a gyerekeket nevelte. Valamilyen csoda folytán mégis meggazdagodott… pedig nem nyert a lottón, és nincs is gazdag amerikai nagybácsija. De a közös KFT-ből sikerült annyit kisajátítani, hogy büszkén kezdhette az önálló életet, engem lerázva magáról, akinek ugye mindezt köszönhetné. De nem köszöni, mert ő azt hiszi, hogy mindent önerőből ért el. Mondjuk ha a lopást is önálló munkának nevezzük, akkor igen.

Na de nem is ezzel van baj. Ezeket a veszteségeket én már rég leírtam. A probléma most ott van, hogy ő új KFT-t akar alapitani, mégpedig a konkurenciával. Egy új gazdatesttel. Megteheti, persze, hiszen önálló, büszke, független nő, aki azt csinál, amit akar. Eldöntheti azt, hogy kiből akar megélni. De azt is elvárná, hogy a két gyereket, akiket ő kisajátított, az új KFT társtulajdonosával együttműködve neveljem. A konkurenciával. A nők sajnos nem értik meg, hogy a férfiak egymás vetélytársai. Mi egymással harcolunk és megküzdünk úgy általában mindenért. Egy jól fizetett állásért, egy csinos nőért, stb. és a családunkat megvédjük. Ha nem tudjuk megvédeni, mert a femináci családjogi törvények miatt a nők szabadon rabolhatják a gyerekeket, akkor meg veszteségként könyveljük el. De semmiképpen nem fogjuk önként átadni egy másik férfinek se a feleségünket, se a gyerekeinket, és vele együttműködni. Hiszen vetélytársunk. Ezt a természetes férfiösztönt nagyon sok esetben már kiölték a „férfiakból” és rávették őket, hogy békés rabszolgaként tartásdíjat fizessenek, engedjék át teljes vagyonukat a nőnek, engedjék át a nőt és a gyerekeiket egy másik férfinak, zokszó nélkül. Mindenben működjünk együtt, hogy a nő szabadon tegyen azt, amit akar. A nő szétlophatja a közös KFT-t, kisajátíthat mindent, átmehet a konkurenciához, és még akkor is tartásdíjat fog tőled követelni, meg azt, hogy működjél együtt a gyerekek felnevelésében.

Ugye, milyen jól kitalált rendszer ez? De kicsit igazságtalan, nem? Én valahogyan azt érzem, hogy egyik oldalon van az összes előjog, szabadságjog, hogy mindent megtehessen büntetlenül, könnyelműen, következmények nélkül. És a másik oldalon ott van minden kötelesség, anyagi felelősség, kényszerhelyzet, kiszolgáltatottság, és rabszolgasors. Velünk szemben csak elvárások vannak. Dolgozzunk, fizessünk, kussoljunk, és békésen működjünk együtt abban, hogy felszámolnak mindent amiért küszködtünk, amit felépítettünk. Mint a birkák. A családunk hóhérját támogassuk, és az új gazdatestével is működjünk együtt persze, a „gyerekek érdekében”. Én általában oda jutok, ha ezt az egészet átgondolom, hogy „na elmentek ti a bús picsába!”. Belőlem még nem lett birka. Engem még nem heréltek ki. De látom, hogy a férfiak többségét igen, és ők nem is fogják megérteni, amit itt írtam. Ők már modern, szivárványos férfiak. Szépen kiszolgálják a nők érdekeit, ebben a femináci rendszerben, amit a mi kárunkra és hátrányunkra felépítettek az utóbbi évtizedekben.

u.i. Az exem is olvasta ezt az írást, és megbántódott. De nem az a baj, hogy én leírtam, hanem az, hogy ő elkövette. Csak tényeket írtam le. És ahogyan Hemingway írja: "Write hard and clear about what hurts"

Még egy gondolat, amit exemnek figyelmébe ajánlok (amellett hogy a gyerekek is rettegnek attól, hogy új férfit hoz haza az anyjuk, és könyörögnek, hogy ne tegye).Egy idézet szakirodalomból:

"Ahol az egyik szülő mostoha, ott nő a gyermekbántalmazás kockázata, elsősorban a nem vér szerinti szülő részéről, akinek a gyermek nem vér szerinti leszármazottja (így számára nem bír reproduktív értékkel). A Cinderella-effektusként is ismert teória szerint a szülők evolúciós érdeke az, hogy a saját utódjaikba, ne pedig idegen gyermek felnevelésébe fektessék energiájukat. Ennek megnyilvánulásaként néha szándékosan, néha szándékolatlanul, de a mostohák nagyobb arányban okoznak súlyos, halálos sérüléseket, vagy hoznak létre veszélyes helyzeteket, mint a vér szerinti szülők (Daly, Wilson, 1985; Tooley, Karakis és mtsai, 2006). Bár a mai napig nem nyert egyértelmű bizonyítást a Cinderella-effektus létezése, mégis népszerű, mivel logikus magyarázattal tud szolgálni a mostoha- és nevelőszülők általi nagyobb bántalmazási valószínűségre.
Megjegyzendő azonban, hogy a mostohaszülő és neveltje közötti kapcsolat alakulása általában nem csecsemőkorban, hanem valamikor később kezdődik, amikor is a korai kötődési folyamatok hiánya miatt az érzelmi kötődés kialakítása mindkét résztvevő oldaláról jóval nehezebb, ami szintén növeli a bántalmazás kockázatát"

https://core.ac.uk/download/pdf/80161575.pdf