Nemrég voltam a Méltányosság Politikaelemző Központ egyik előadásán, amin többek között arról volt szó, hogy a liberális világrend győzelme végleges-e, vagy még visszafordítható. Egyáltalán győzött-e, és ha igen, akkor miért?

1990 óta megváltozott a globális viszonyokban az egyensúly, az USA lett az egyetlen világhatalom, és ezáltal évről évre erősödött az USA ideológia-exportja is, ami nem csak a külpolitikában látható, hanem a multinacionális cégek megerősödésében, az ők társadalmi szerepvállalásában, a világ kulturális kolonializálásában amerikai érdekeltségű intézmények által. 2010 óta még nagyobb sebességre kapcsoltak az amerikai liberális erők, kihasználva azt a tényt, hogy uralják a közösségi médiát: ilyen volt pl. a Meetoo mozgalom, ami futótűzként terjedt a médiában, és nagyon gyorsan férfiak elleni boszorkányüldözéssé vált. De az Arab tavaszban is komoly szerepük volt, és a tömeges migráció ösztönzésében is, amit a Szíriai háborút kihasználva indítottak el. A BLM és woke mozgalom megerősödése mögött is amerikai balliberális erők állnak. Alig van már olyan sarka a globális világnak, melyet még nem értek volna el, ne forgattak volna fel, ahol ne győzték volna le az „illiberális” erőket. Európában is döbbenetes amerikai hegemónia látszik az összes Brüsszeli intézményben. Nincs saját EU politika, az amerikai mainstream irányadását követik mindenben. 2013-ban derült ki, hogy nem csak Angela Merkel mobiltelefonját hallgathatta le 10 évig az NSA, hanem egy lehallgató állomást is működtettek a berlini amerikai nagykövetségen, innen hallgatták le a kormányzati negyedben folytatott mobilbeszélgetéseket. Semmilyen következménye nem lett a botránynak, az USA továbbra is megőrizhette befolyását Európában.

Győztek tehát?

Nem teljesen. Kína és India megerősödött utóbbi évtizedekben, és nem kér az amerikai imperializmusból. Oroszország is megerősödött, és nem kér az amerikai imperializmusból. És vannak hagyományosan Amerika-ellenes országok közel-keleten, ahol esélye sincs a libsizmusnak.

De nem is csak ebben a külső tényezőkben látják a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársai az amerikai-globális liberalizmus lehetséges visszaszorulását, hanem amerikai, belpolitikai tényezőkben is. Trump győzelme már jele volt egy ellenmozgalomnak. A balliberális mainstream elképesztően arrogánssá és lekezelővé vált saját állampolgáraikkal szemben is, amióta "megnyerték" a hidegháborút, és legyőzték a kommunizmust. Cenzúra, jogfosztás, fenyegetés, ellehetetlenítés, bármilyen eszközt bevetnek saját állampolgáraikkal szemben. Nagyon sok amerikai választópolgár saját bőrén érzi, hogy ez a fajta liberalizmus nem több szabadságot jelent, hanem kevesebbet. Ez egy diktatórikus, intoleráns, totalitárius ideológia, ami nem tűr meg ellentmondást, nem tűr meg ellenvéleményeket, nem tűr meg másképpen gondolkodókat. 1990 előtt nem engedhették volna meg maguknak a libsik, hogy igy bánjanak saját állampolgáraikkal, hiszen ott volt a „gonosz” kommunizmus, ahol pontosan ez történt, ahol igy bántak az emberekkel. Amerika jó példát kellett mutasson, nem tehette meg, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint a kommunista államok. Most megteheti. Nincs semmilyen ellenerő, nincs visszatartó erő. Végtelen hatalmat éreznek a kezükben, végtelen befolyásolási eszközöket és lehetőségeket. Hiszen övék a Google, Facebook, Instagramm, Microsoft, Apple, stb. Hatalmas riadalom is lett, mikor a Twittert megvette Musk… hogy történhetett meg, hogy lesz egyetlen egy közösségi média, ami kikerül a libsi cenzúra és irányitás alól?

A libsi diktatúra lényege pont az, hogy: csak egyfajta politika/világnézet létezhet, a másképpen gondolkodókat üldözni kell. És: ez az előirt világnézet az élet minden területére kiterjed.

Ez a két pont ugyanúgy érvényes volt a kommunizmusra, mint a mai libsizmusra. A következményeket látjuk az Amerikában kirúgott egyetemi oktatókon, és a propagandán, a szivárványszínű keksztől kezdve a focitérdelésig. Kezdik ezt megérteni az amerikai választópolgárok is, és ott erősödik az ellenmozgalom.

Nyugateurópában azért terjed futótűzként ez a diktatúra, mert ők nem élték át a kommunizmust. Keleteurópában nagyobb az ellenállás, de nálunk is ugyanez a helyzet a fiatalok körében, ők sem látják a veszélyét, mert nem éltek diktatórikus rendszerben.

Nehéz bármilyen prognózist felállitani, hogy tovább terjed és erősödik-e a balliberális mainstream, vagy legyőzi egy erős, széleskörű ellenmozgalom, ami már látható és elkezdődött sok területen. Érdekes téma ez bármely politikai elemző számára, és érdekes téma minden európai polgár számára is. A mindennapi életünk, létünk függ ettől. Amerikai libsizmus miatt állunk jelenleg háborúban, szenvedünk infláció és energiahiány miatt, amerikai libsizmus miatt özönlenek el minket migránsok és romlik a közbiztonság.

Érdekes volt Méltányosság Politikaelemző Központ előadása. Jó segítség a bonyolult globális fejlemények és összefüggések megértésére. Nem ismertem őket, de a névadást is jónak tartom. A méltányosság is olyan szó, amit nem értenek és nem kedvelnek a libsik. Régimódi, és nem illik bele a libsi szókincsbe. Mit is jelent? „Igazságos hozzáállás, amikor egy személy egy másik személyt vagy annak bizonyos cselekedetét, kérését úgy bírálja el, hogy a személy érdemeit, a helyzet körülményeit is figyelembe veszi. Ez azt jelenti, hogy nem csupán azt nézi, amit "betű szerint" kell, hanem az egészet egy nagyobb nézőponttal átfogja, és még további tényezőket is figyelembe vesz, amelyek még hozzájárulhatnak ahhoz, hogy igazságosabb döntést hozzon meg, pontosabb véleményt alakítson ki.”

Itt több fogalom is van, amivel libsik nem tudnak mit kezdeni. Igazságosság? Ilyesmi szerintük nincs. Mindenkinek saját igazsága van, és csak az érdekli őt. Egy közösség vagy értékrend által meghatározott igazságosság nagyon nem csúszik le a libsik torkán. Pedig fontos lenne ezt is megérteni. Nem csak egyéni igazság és igazságosság létezik. Nem farkasvilágban élünk. Lehet egy közösségnek is közösen kialakított és meghatározott igazsága. Ez egy közös erkölccsel, és értékrenddel függ össze. Ezek is mind „régimódi” fogalmak, amelyek nem libsi-kompatibilisek. Egy libsinek csak jogai vannak, semmi más nem érdekli. Csak a saját, individuális jogai. Ezekkel kell foglalkozni. Nem is értik meg azt, hogy mi a méltányosság, etika, igazság, értékrend, kulturális identitás, közösség. Csak meg kell nézni a híres Soros interjút, amiben rákérdeznek, hogy etikusnak gondolja-e a tősdespekulációt és országok valutájának bedöntését. A válasza: nincs olyan, hogy etikus viselkedés. Ha ő nem tette volna meg, akkor megtette volna más. Szóval itt egyértelműen látszik, hogy nem is értik, miről beszélünk mi, akik nem libsi aggyal születtünk, vagy nem libsi nevelést kaptunk. Egy hatalmas szakadék van közöttünk. Nem értjük egymást, nem tudunk és nem is akarunk ugyanúgy élni, teljesen más a világnézetünk. Legjobban akkor látszik ez meg, ha egy libsivel beszélgetünk olyan szavakról, mint: igazság, igazságosság, méltóság, méltányosság, egyenlőség, egyenjogúság, közösség, társadalom, közösségi érdek, önzetlenség, irgalom, kegyelem, bűn, lemondás, alázat, együttérzés, szelidség, becsület. Ezek fontos szavak az emberiség többezer éves történelmében. Fontos szavak a kereszténység számára. A libsizmusban viszont értelmezhetetlenek, vagy teljesen új jelentést kaptak. Ezért nem létezhet semmilyen párbeszéd velük. Vagy ők győznek, vagy mi.

https://www.youtube.com/watch?v=HHySse96vfU