A hétvégi kormányellenes tüntetés résztvevőit elnézve azon gondolkodtam, hogy mi lehet a közös pontja ezeknek az embereknek? Hiszen politikailag nem lehet semmi közös a Jobbikos és LMPs vagy Gyurcsányista tüntetők között.. Az Orbángyűlölet lehet a közös pont? Talán nem is Orbán személye, hanem az, amit ő képvisel: a társadalmi rendet, a konzervatív értékeket, a többség érdekét. Ezek a tüntetők bármelyik erős kormányt gyűlölnék, mert semmilyen autoritást nem képesek elfogadni. Ezek bármely erős kormányt gyűlölnék, mert semmilyen hierarchiát nem képesek elviselni. Olyan kormánnyal lennének boldogok, amely gyenge, bábfigurákból áll, semmit nem tesz, és hagyja eluralkodni az anarchiát. Ezek a tüntetők azt hiszik, hogy ők akkor tudnának érvényesülni a társadalomban, ha nincs semmilyen hierarchia, nincsenek közösségek és kötöttségek. Nincs senkinek hatalma. Autoritás- és hierarchiafóbiája van ezeknek az embereknek.

Már többször írtam a kommunizmus-liberalizmus-feminizmus összefüggéseiről, és elemeztem a közös pontokat. Egyre tisztábban látom ezt az embertípust, aki mindhárom izmusra hajlamos, és a fő indokot, ami e három izmus mögött rejlik: félelem és gyűlölet minden autoritással és hierarchiával szemben. Ez ellen harcolnak, ezért lett Orbán a fő ellenségük. Lehet ennek egyik oka egy apakomplexus is: vagy egy elnyomó, erőszakos apjuk volt ezeknek az embereknek, és ezért gyűlölik Orbánt, mint az állami hatalom képviselőjét, vagy az is lehet, hogy semmilyen apjuk nem volt, ezért nem tanulták meg a rendet, a beilleszkedést, és korlátok nélkül nőttek fel. Ezért nem tudnak semmilyen állami hatalmat elviselni. Nem akarom azt állítani, hogy minden tüntetőnek zavart, beteges viszonya volt az apjával és ezáltal az autoritással is, de a balliberális és konzervatív oldal megkülönböztető jelei között élesen kitűnik ez a hatalomhoz, társadalmi rendhez való viszonyulás.

Rengeteg írás született már arról, hogy a válóperek magas száma és az apa-szerep gyengülése miatt a gyerekek többsége apa nélkül, vagy apai minta nélkül nő fel. Rengeteg a viselkedészavaros gyerek ebből adódóan. Ezekre a szerencsétlen Momentum-os fiókákra jellemző, hogy csak valami ELLEN tudnak szervezkedni. Az olimpia ellen például. Vagy a Liget-projekt ellen. Vagy Orbán ellen. Nincs semmilyen konkrét elképzelésük arról, hogy milyen társadalomban tudnának ők érvényesülni, mi lenne az a konkrét program, amivel el akarják élni a céljaikat. Csak valamilyen utópisztikus álmodozás világbékéről és határok nélküli világról, hatalom nélküli államról, egyenlőségről. Ezek ugye olyan célok, amit soha elérni és megvalósítani nem lehet, de legalább van, amiért küzdjenek, tüntessenek és aláírásokat gyűjtsenek. Addig sem kell dolgozni, gyereket nevelni, vagy bármilyen hasznos tevékenységet folytatni. Lehet lázadni, tüntetni, hisztériázni, sivalkodni. Ettől aztán fontosnak érzik magukat, akkor is, ha csak 1%-ot érnek el a választáson.

Apropó tüntetés: mikor 2006-ban Gyurcsány öszödi beszéde miatt tüntetni kezdtek az emberek és lemondását követelték, akkor  Tóta W. Árpád, a baloldal megmondóembere írta erről a következőket:
"Demokráciában nincs forradalom. Választás van. Ha valami nem tetszik, akkor nem az a módi, hogy felborítjuk a villamost, hanem elmegyünk szavazni. Aki itt felborítja a villamost, lezárja a hidat meg felborogatja a kukát, az nem forradalmár, hanem bűnöző, huligán, söpredék. Működő demokráciában az ilyennek baja eshet. ...
Fogsz kapni egy szép nagy szavazólapot. Megkeresed rajta a gazdit - Isten ajándékát -, beikszeled, és húzol haza. Szépen kivárod a végeredményt, aztán vagy csóválod a farkad boldogan, hogy mégis tiéd a gondnoki állás a székházban, vagy tudomásul veszed, hogy bukta." Saját magukra nézve ez már persze mind nem érvényes. Vicces emberek ezek a balliberálisok...

De visszatérve a feminista, kommunista párhuzamokra: ez az autoritás- és hierarchiafóbia lehet alapja ezeknek az izmusoknak is. Az elképzelt egyenlőség, amit minden áron meg kell valósítani. Az elképzelt társadalom, amiben nincsenek alul-fölülrendelt viszonyok. Mekkora baromság ilyesmiről még csak álmodozni is! Hiszen már születésünk pillanatában sokminden eldőlt a későbbi életünkkel és társadalmi szerepünkkel kapcsolatban. Az intelligencia kb. 80%-ban öröklött, és az emberek közötti eloszlása egy fordított U-alakú görbének felel meg. Tehát van sok átlagos intelligenciájú ember, és kevés az átlag fölötti. Ezt figyelembe vége: hogyan lehet egy pillanatig is arról álmodozni, hogy egyenlőség legyen az emberek között, és ne legyen alul-felülrendeltség? Ép eszű ember nem tenne ilyent. A kommunisták igen. A feministák is, és a liberálisok is. Amit ők nem értenek meg: nincs olyan társadalom, ami hierarchia nélkül működne. Az emberek mindig is csoportokban működtek együtt, mert úgy lehetséges volt komplex feladatokat és problémákat megoldani. A csoportos együttműködésben meg automatikusan kialakul egy hierarchia, hiszen a kompetensebb, intelligensebb, jobban teljesítő emberek feljebb kerülnek a hierarchiában, vezető pozícióba. Ettől hatékonyabb lesz a csoport teljesítménye. Lehetnek persze visszaélések is ezzel kapcsolatban, egyének, akik korrupció, erőszak által kerültek feljebb a hierarchiában, de ezek csak ideiglenes jelenségek, és még nem ok arra, hogy a hierarchiát összességében elvessük és támadjuk. Sajnos pont ezt teszik a balliberális-marxista gondolkodású emberek. Szerintük minden hierarchia csak az elnyomás eszköze, és semmilyen előnye nincs. Folyamatosan harcolni kell minden társadalmi csoportnak az egyenlőségért, az igazságosságért, a jogaiért. Buta emberekkel nagyon könnyű elhitetni azt, hogy ők nem azért vannak a hierarchia alján, mert mások kompetensebbek, intelligensebbek, tehetségesebbek, hanem azért, mert ők el vannak nyomva, "hátrányos helyzetűek", kizsákmányolt "áldozatok". Ezt bármelyik buta ember elhiszi, hiszen akkor nem magában kell keresse a hibát, hanem a gonosz elnyomó társadalmi rétegek által okozott igazságtalanságban. Ebből az áldozatszerepből lehet a legkönnyebben politikai tőkét kovácsolni, mindig is ezt tették a baloldali-marxista pártok. Rengeteg buta, elégedetlen ember van a hierarchia alján, ezeket célozza meg a marxizmus.

A mai harmadik hullámos feminizmus is egy ilyen inkoherens baloldali totalitárius ideológia. A marxista osztályellentétét vetíti a nemekre, valamint vélt vagy valós marginalizált csoportokra (bőrszín, vallás, stb. alapján). Érvelésének alapja mindig a hatalom és annak birtoklása. Leghatékonyabb fegyvere az áldozati magatartás, valamint a szembenálló fél démonizálása. Célja az elnyomó csoportok vélt hatalmának megdöntése, a nemek közti különbségek megszüntetése, a társadalom erőszakos átalakítása, annak alapegységének felszámolása. Az egyenlőség nevében utópista híveik szerint ideológiájuk univerzális, így aki nem velük van, az az elnyomó rendszert támogatja. A feminizmussal megfertőzött nők már csak a társukkal szembeni hatalmi viszonnyal foglalkoznak, és ezzel tönkreteszik a kapcsolatukat. Egy párkapcsolat csak egymás segítésén és kiegészítésén alapulhat, de amelyik pillanatban a feministák egy hatalmi viszonyt látnak benne és ezt beszélik be a nőknek, abban a pillanatban vége is van.

A feminizmus szerint nem lehet egy családon belül alul-felülrendelt viszony, nem lehet családfő. Egyenlőség kell legyen. Ez természetesen megvalósíthatatlan, ezért inkább feloszlatják a családot. Minden társadalmi egységet, közösséget meg kell szüntetni, mert az elnyomásra ad lehetőséget. Egy családon belül pl. ha a férfi intelligensebb, műveltebb, talpraesettebb, aktívabb, dominánsabb, mint a felesége, és ezért a családfő szerepét tölti be, akkor ez a feminizmus szerint "elnyomás". Egy értelmes, normális nő örül annak, ha ilyen férjet talált magának, akinek ilyen tulajdonságai vannak, hiszen ezek által sikeres szerepet tölt be a társadalomban és jól tud gondoskodni a családjáról. Egy lelkibeteg feminista viszont csak a gonosz elnyomót látja benne. Lehet ez fordítva is, természetesen, hogy a nő kerül családfői szerepbe a vele született tulajdonságai által. Érdekes, ez ellen már nem tiltakoznak a feministák... pedig nincs két egyforma ember, nincs egyenlőség, és a család nem tud meglenni családfő nélkül, ahogyan Popper Péter írja:

„Elnézést kérek, de egy család sem tud meglenni családfő nélkül. És ha egy férfi nem vállalja a családfőszerepet, az úgy átcsúszik a nő kezébe, mint a sicc. Vagy átcsúszik a hároméves gyerek hisztériájának a kezébe, aki elkezd szabályozni. Én azt látom például, mint pszichológus, hogy rengeteg gyereknek nincs semmi más baja, mint hogy nincs olyan erő az életében, aki azt mondaná, hogy NEM. Eddig, öregem. Nincs tovább! Miért? Mert én így akarom.”

Ez a gondolat horrorisztikus a mai világ balliberális agymosott emberének. Elképzelhetetlen, hogy bárki, bármilyen közösségben egy alárendelt szerepet töltsön be a vele született adottságai miatt. Akkor inkább fel kell számolni a közösségeket. Éljen inkább mindenki magányosan, de függetlenül és önállóan. Az nem számít, hogy az ember ösztönösen igényli a közösségi élményt, a közösségbe tartozást, mert ez biztonságot és lelki megnyugvást ad neki. Akkor is fel kell számolni a közösségeket. Ezt mondja Soros is: ő nem akar törzsi viszonyokban élni. Éljünk inkább boldogtalanul, de függetlenül.

Ezt akarták a kommunisták is megvalósítani. Nehogy már a jobb adottságokkal született emberek "uralkodjanak" az alacsonyabb szociális rétegekben élő embereken! Ha valaki olyan tulajdonságokkal született, hogy csak egyszerű, alacsony értéket képviselő munkára volt képes, akkor is legyen egyenlő azzal az emberrel, aki tulajdonságai által magasabb színvonalú munkára képes. A takarítónő is főnök akar lenni. Miért? Csak! A kevésbé intelligens nő is családfő akar lenni. Miért? Csak! Forgassuk fel a társadalmat, és alakítsuk át úgy, hogy mindenki egyforma legyen. Nehogy legyenek jobban megbecsült, magasabb pozíciójú, jobban megfizetett, több hatalommal rendelkező emberek, mert ez igazságtalan! De kedves feministák-kommunisták-liberálisok: értsétek már meg, hogy nem egyformának születtünk! Nem a gonosz, elnyomó társadalmi berendezkedés miatt vannak hierarchiák, hanem azért, mert vannak jobb adottsággal rendelkező emberek, és vannak kevésbé jó adottságokkal rendelkező emberek. Akárhogyan alakítjátok át a társadalmat, akkor is megmaradnak ezek a különbségek, mert biológiai, genetikai okai vannak. Egyenjogúság van, természetesen, de egyenlőség nincs, és nem is lesz soha.

Lázadozzatok, hisztizzetek és tüntessetek csak tovább a megvalósíthatatlan álmaitokért. Amíg nem kerültök többségbe, addig nincs baj. A társadalmi rend csak állami hatalommal, törvényekkel és hierarchiával tartható fenn. Ezt minden konzervatív ember tudja és elfogadja. Közösségek is csak úgy tarthatók fenn, ha a közösség tagjai elfogadnak közös játékszabályokat, és alárendelik magukat ezeknek. Nem létezik az egyén abszolút szabadsága, függetlensége és közösség-mentes, alárendeltség-nélküli életformája, amiről álmodoztok. Ami számotokra "elavult, törzsi életmód", az számunkra társadalmi rend, családi élet, amiben rendezett körülmények között tudunk biztonságban élni, tanulni, dolgozni, gyerekeinket felnevelni.

Tüntetgetés helyett azonban azt ajánlom, hogy menjetek el egy pszichológushoz, és derítsétek ki, hogy mi az oka az autoritás- és hierarchiafóbiátoknak. Beszéljetek a pszichológussal az apátokkal való viszonyotokról. Ott lesz a kutya elásva valószínűleg...