Több írásomban felmerült az a kérdés, hogy miért van szükség autoritásra és hierarchiára. Ezeket ugye folyamatosan támadják a libsik: gondolok itt pl. a szülői autoritásra, ami a libsi nevelési elvek szerint nem létezhet. Gondolok itt egy családfői szerepre, ami a feministák szerint nem létezhet, ha férfi az illető. Gondolok itt bármilyen politikai szerepkőrre, ahol a libsik állandóan hatalmi visszaélést feltételeznek, és inkább az anarchiát is elfogadnák, csak ne legyen senkinek politikai hatalma. Ez az embertipus folyamatosan azzal foglalkozik, hogy kinek van hatalma, az miért van, miért ne legyen, miért igazságtalan, stb. Általában egy kisebbségi komplexusból ered ez a magatartás, de eredhet onnan is, hogy valakinek egy diktatórikus apja-anyja volt, vagy valakit sokáig elnyomtak, megaláztak, kihasználtak. Akkor persze, hogy érzékeny lesz arra, hogy milyen hierarchia-rendszerben él, ki az aki fölötte van a hierarchiában, és hogyan irányítja őt. Ez érthető, nincs ezzel semmi gond. A probléma ott kezdődik, hogy ha ezek a sérült emberek a teljes társadalmi rendszert fel akarják borítani, és "igazságossá" tenni, vagy megszüntetni, tehát az anarchiát is megengedni. "Semmi hatalmat senkinek", ezt hallani ilyen emberektől.

Megpróbálom nagyon szájbarágósan leírni, hogy miért van mégis szükség hierarchiákra, miért nem lehet megszüntetni ezeket. A fő ok az, hogy az emberek csoportokban tudnak csak élni, és egy csoport mindig azt jelenti, hogy vannak játékszabályok, van vezető, van hierarchia, van autoritás, hatalom. Elméletileg elképzelhető lenne egy olyan csoport is, ahol nincs hierarchia, és minden egyes döntésről demokratikusan szavaznak, de ez nem lenne hatékony, rengeteg vitával járna, és nem is működne nagy csoportok esetében.

Miért kellenek csoportok? Elméletileg meg lehet próbálni egyedül is élni, van rá példa. Ha megemlítem Tom Hankst, aki a "Cast away" filmben egyedül él egy szigeten évekig, mindenkinek beugrik, hogy a végén egy labdával beszélgetett. Túl lehet élni egyedül is, de lelkileg tönkremész, az ember egy társas lény. De nem csak lelki okok miatt kell közösségekben, csoportokban élni, hanem azért is, mert magasabb életszínvonal lehetetlen csoportos együttműködés nélkül. Tegyük fel, hogy vidéken egy tanyán gazdálkodsz. Reggel felkelsz, megfejed a teheneket, adsz enni az állatoknak, kitakarítod az istállót, ez megy még egyedül is. Felszántod a földet lóval, ekével, még a vetés is megy. De aratni már nagyon nehéz egyedül. Kicsépelni a búzát, stb., ezt már kalákában csinálták az emberek, mert egyedül nem hatékony. Kellenek gépek is hozzá. Meg tudnál építeni egyedül egy traktort vagy cséplőgépet? Nem hiszem. Ha mindenki egyedül dolgozgatna a tanyáján, akkor is: ki építi meg az utakat? Ki épít vízvezetéket? Ki épít iskolát? Azt is mind egyedül? Kivitelezhetetlen. Mennyi időbe telne neked egyedül építeni egy mosógépet? Egy autót? Egy vonatot? Egy repülőgépet? Érthető?

Tehát: össze kell állni csoportokba, közösségekbe, falvakba, városokba, országokba. Emberi társadalomba. Ez elég abszurdnak tűnik, hogy értelmes embereknek el kell magyarázni, de mióta a libsik támadnak és fel akarnak számolni minden közösséget, azóta ez már nem magától értendő. Fel akarják számolni a családokat, az egyházi közösségeket, az államokat. Miért? Mert ezek a közösségek hierarchiába szerveződnek, és ez hatalmi visszaélésre ad lehetőséget. Nem biztos, hogy bárki visszaélne a hatalmával, de a libsik még a lehetőséget is ki akarják zárni erre. Meg hát szerintük amúgy is igazságtalan, ha valakit kirekesztenek ezekből a közösségekből. A libsi megoldás tehát: számoljunk fel mindent, legyen anarchia, kínlódjon mindenki egyedül, mert akkor nincs hatalmi visszaélés. Tényleg ezt akarjuk?

A legkisebb csoportosulás a család. Itt a hierarchia úgy néz ki, hogy a szülők irányítják a gyerekeket. Ez az esetek többségében nem jelent veszélyt senkire nézve, de ugye mivel vannak pár százalékos esetben visszaélések, ezért ezt meg kell szüntetni. Ne legyen a szülőnek hatalma. Annak a normális többségnek sem, aki teljesen jól és szeretetteljesen neveli a gyerekét, és csak akkor veti be a hatalmi pozícióját, ha a gyerek pl. kifutna az útra egy autó elé, és életveszélybe kerülne. De ez így sem jó a libsiknek. A szülőknek ne legyen hatalma, ne legyen autoritása. Ezért agymosással elhitették mindenkivel, hogy az antiautoriter nevelés az egyetlen elfogadható, és különben is, számoljuk fel a családokat, mert visszaélésre ad lehetőséget. Ha van családfő, és az férfi, akkor meg pláne. Mindegy, hogy ez mivel jár, mekkora katasztrófát okoz, nem érdekes. Az a pár százalék áldozat (bántalmazott gyerek vagy nő) fontosabb, mint a békés többség. Legyen felszámolva minden család, az mindegy, hogy a társadalom alappillére. Semmi hatalmat senkinek!

Ne de nem állnak meg itt a libsik. Ovodai csoportok, iskolai osztályok? Húúú, ez már szegregáció! Ki vannak zárva és hátrányba kerülnek a cigányok, vagy a kezelhetetlen gyerekek, akik nem akarnak vagy nem képesek tanulni. És különben is: a tanár egy hatalmi pozícióban van! Semmi hatalmat senkinek! Fel kell számolni, be kell sózni a helyét is. Egyházi közösségek? Hát ez aztán a diszkrimináció és elnyomás melegágya! Támadják is a libsik eszeveszetten. De ha pár hierarchia-lépcsőt feljebb nézünk: az államot is támadják. Ne legyen hatalma az államnak. Legyen minél több joga és szabadsága az állampolgárnak, és minél kevesebb az államnak. Minél gyengébb államot, minél több anarchiát! Globális államot, globális állampolgárságot. Soros majd mindenkinek megmondja, hogy mit csináljon :)

Én nem értem: ezeknek az embereknek nem volt soha munkahelyük? Ha egy cég nagyobb, mint 5-10 fő, akkor ott már van főnök. Csúnya, autoriter pozíció... utasításokat ad, számon kér, figyelmeztet. Ajajj, a libsiknek ez fájdalmas lehet... Na, de mi legyen akkor, hiszen minden cég hierarchikus szerveződésben létezik! Én dolgoztam több százezres cégeknél, pontosan ismerem a felépítésüket. A legalsó szinten 20-25 fős csapatok vannak, ezeknek már kell egy-egy csapatvezető, hogy hatékonyan működjenek. Aztán a következő szinten vannak a szervezeti-egység vezetők, aztán az üzemvezetők, aztán az országos vagy regionális vezetők, aztán EMEA, AMER, ASIA, stb. vezetők, és végül a CEO-k, Board Leadership, stb, akik több százezer alkalmazottat irányítanak. Minden nagy cég így van megszervezve, így tud működni. Általában  kb. 10 hierarchia-lépcső van a piramis aljától a tetejéig. Hát ez is milyen csúnya, gonosz hierarchia, ugye, libsik? 

Vajon miért működnek mégis ezek a szervezetek? Mert a kiválasztódás kompetencia alapján működik. Aki alkalmasabb, az kerül fennébb a hierarchiában. Ha ez a kiválasztódás nem kompetencia-alapú, akkor becsődöl a cég, vagy bármilyen szervezet. Nem fog működni. Ezért érthetetlen számomra, hogy még mindig támadják pl. a feministák az ilyen szervezeteket, mert nincs elég nő a vezető pozíciókban. A patriarchátus uralmáról beszélnek. Női kvótát követelnek. Ami biztos csődöt jelent, hiszen akkor nem kompetencia alapján kerülnek a munkavállalók bizonyos pozíciókba. Nem szabadna belepiszkálni ezekbe a folyamatokba, mert ez piacgazdasági önszabályozással működik, hasonlóan, mint a biológiai evolúció. Az alkalmasabb túlél, a kevésbé alkalmas kihal. Itt most persze Európáról beszélek, mert vannak kevésbé szerencsés helyek is, ahol a hierarchiák nem kompetencia alapján szerveződnek, hanem az jut fennébb, aki ügyesebben használja a bozótvágó kést vagy Kalashnikovot.    

Összefoglalva: nem tudunk csoportok nélkül élni. A csoportok hierarchiát jelentenek. A hierarchia hatalmi pozíciót jelent. Nem lehet másképp egy emberi társadalmat működtetni. A "semmi hatalmat senkinek" -elv egy libsi utópia. Egy káros, romboló utópia. Felejtsétek el.