"Gyalog, porosan, egyszerűen demokratán jött a fiatal szociálista pap, Szűcs Dani. Szűcs Daniból éjjel-nappal úgy kiállott a demokrácia, mint egy keresztben álló szekérrúd: mindenki beleütközött, bárhogy kerülgette. Lágy, lapos sapkája, nagy fakó csokor-nyakkendője, nemesen kopott kabátja: minden kiáltotta belőle az emberi egyenlőséget. Harmadéves teológus volt, mikor valami szociálista röpirat került a kezébe. Ettől úgy neki hengerikázott a szociológiának, hogy meg sem állt azóta. Antikváriusi könyvjegyzékekből a tetsző címeket kiírva, össze-vissza zabált strucckoponyájába jó falatot és esernyőnyelet. Egy hihetetlen társadalmi forradalom kermessze táncolt szüntelen agyában. Az egyenlőséget azzal kezdte, hogy eljegyezte a cselédjét. A házasság azon múlt, hogy Dulcinea nem ismerte el az egyenlőséget s megszökött a bíró kocsisával. Azóta gyakorlatilag hűvös volt a nőnem iránt, de annál lángolóbb mondatokat lövellt a női emancipációról. Nem lehetett úgy hozzá érni, hogy elv, igazság és theória ne fröccsenjen ki belőle, valóságos túltelített elv-görény volt. Isten nála a tünemények állandó rendje, az erők állandó matematikai aránya volt. A kitátott parasztok elképedésébe záporként hullottak Spencer, Marx, energia, molekula és más szavak. Azért nagy tudósnak tartották s hozzátették, hogy kár érte." (Az elsodort falu)

Szabó Dezső írta ezt 1919-ben, de a mai ideológiai gerillákra is hajszálpontosan illik. A félművelt, de lelkes, beteges küldetéstudattal rendelkező társadalomátalakítókra. Ilyen szempontból nem változott semmi az utóbbi 100 évben, hiába volt Hitler, Sztálin, Mao és a többi őrült, mégis vannak ma is ilyen strucckoponyák, akik hisznek az "igazságos" világban, mely cél érdekében át kell alakítani a társadalmat valamilyen ideológia mentén. Ehhez persze először le kell rombolni a begyepesedett, konzervatív, maradi értékeket és rendet. Le kell döntögetni a szobrokat, fel kell számolni az államhatalmat, kulturális forradalommal és agymosással egy új, modern világot kell létrehozni. Aki ellenkezik az erőszakos társadalomátalakítás ellen, azt büntetni kell, rosszabb esetben eliminálni. Senki nem állhat a forradalom útjában, hiszen a strucckoponyák csak jót akarnak, a földi paradicsomot, a kánaánt, ahol mindenkinek jó lesz.Úgy tűnik, hogy minden generáció kitermeli ezeket az őrülteket, akik elölről kezdik a rombolást, mert nem tanulnak a történelemből, vagy nem is ismerik azt. Nem látnak társadalompolitikai összefüggéseket, nem képesek felfogni a tetteik következményeit, csak primitív módon hajtogatják az ideológiájuk lózungjait, amelyekkel önmagukat és másokat is megtévesztenek. Elvégeznek valamilyen andragógia szakot az egyetemen, és úgy mennek ki az életbe, hogy "mi most megmutatjuk", mindent megoldunk. Olyanok, mint egy majom, aki meg akar javítani egy Boeing 737-est. Ráüt egy bottal, és kijelenti: "Megjavítottam!". Nem javítottad meg, hanem tönkretetted!

Minden társadalompolitikai intézkedésnek és átalakításnak vannak mellékhatásai, melyek csak évtizedek után lesznek láthatóak. De mivel a történelem sok szempontból ismétlődik, ezért nem kell újra meg újra elkövetni ugyanazokat a hibákat, egyszerűen meg kellene nézni, hogy miért nem működött pl. a kommunizmus, és nem újra meg újra próbálkozni vele. Meg kellene nézni, hogy mennyi mindent rombolt le a feminizmus, és nem újra meg újra erőltetni az egyenlőséget. Nem véletlen, hogy Szabó Dezső is ezt a két ideológiát említette az idézett részletben, mert ez a kettő az, amire leginkább fogékonyak az emberek. Egyenlőség, igazságosság! Jól hangzik, nem? Ezzel lehet a buta tömegeket megnyerni és manipulálni, ezzel lehet politizálni, ebből lehet megélni. Hogy közben iszonyatos károkat okozunk, egymás torkának ugrasztunk társadalmi csoportokat? Ja, hát az kit érdekel, a lényeg, hogy eljöjjön az igazságos és egyenlő világ!

Még hányszor, kedves strucckoponyák? Hányszor kell még lerombolni a társadalmi rendet, hogy végre megértsétek: nincs igazságos világ, nincs egyenlőség. Soha nem is volt, és nem is lesz. Egyik társadalmi csoport haszna a másik csoport kára. Egyik csoport előjoga a másik csoport sérelme. Egyik csoport pozitív diszkriminációja a másik csoport negatív diszkriminációja. Ezek számomra annyira evidens tények, hogy felfoghatatlan, miért lehet még mindig embereket ilyen baromságokkal bolondítani, hogy "igazságosság, egyenlőség". Marxnak köszönhetjük ezt az osztályharcos szemléletet, ami az elnyomók és elnyomottak közötti küzdelmen alapul: "A marxista ideológia osztályharc elmélete, vagyis, hogy a társadalom minden rétege, csoportja folyamatosan küzd egymással, tovább él a liberalizmus és a feminizmus képviselőiben. A férfiak a nők ellenségei, és ezt az ellentétet igyekeznek minden eszközzel fenntartani"  Ez a két ideológia kéz a kézben jár, ugyanaz a jelenség, csak régebben a munkásosztály jogaiért történő harcot most a nemek közötti harccá változtatták, és ennek eredménye az lett, hogy sérelmi gyűlöletet szítanak a két nem között.

Bármilyen társadalmi csoporttal könnyen el lehet hitetni, hogy őket sérelem érte, hátrányos helyzetben vannak, elnyomás alatt vannak, jogfosztott állapotban vannak. Az emberek fogékonyak erre, mert így nem saját maguk lustaságát, tehetségtelenségét, butaságát látják a rossz helyzetük okának, hanem a társadalmi igazságtalanságot, a gonosz elnyomást az uralkodó rétegek részéről, a patriarchátust, stb. Nem is fognak semmit tenni azért, hogy jobb helyzetbe kerüljenek, tehát mondjuk tanulni, szorgalmasan dolgozni, önmagát fejleszteni, hanem lázadni fognak, lerombolni az "igazságtalan" társadalmat. Aztán miután mindent leromboltak, és vége a forradalomnak, akkor csak vissza kell térjenek az "igazságtalan" hétköznapokhoz, mert forradalomból nem lehet örökre megélni. Aztán jön az újabb generáció, és kezdődik elölről minden. Száz évente megismétlődik ez az őrület. Most avattak Lenin szobrot Németországban. A Nyugateurópai egyetemeken virágzik a Marxizmus, a feminizmus, a gender-kultúrharc. Amerikában zajlik a feketék forradalma, polgárháborúja. Nem lehet kiírtani ezeket az ideológiákat, de a felbujtókat (pl. Soros-szervezetek) államellenes tevékenység miatt büntetni kellene.  

Számomra a társadalomátalakítás egyetlen elfogadható módszere az, hogy jó oktatást biztosítasz, tehát államként pénzt adsz a tanügynek, az óvodától kezdve az egyetemig. És minél kevesebb ideológiát viszel bele! Ideális esetben ideológiamentesen kellene működjön. Támogatni kell a családokat, az oktatást, a nevelést. Ennyi. Ha bárki forradalmi társadalomátalakító ötletekkel jön, azt el kell küldeni a francba, büntetni kell, betiltani. Az államhatalom és demokratikus választások garantálják, hogy egyik irányba se lehessen radikális módon ideologizálni a társadalmat: a szavazók általában észreveszik, ha egy balliberális kormány rossz irányba vitte el a társadalmat (túlzott szociális juttatásokkal gazdasági válságot okoz, osztogat a neki fontos társadalmi csoportoknak, alapjövedelmet vezet be, drogliberalizáció, stb.) és azt is észreveszik, ha egy túlságosan konzervatív kormány fontos változások útjában áll. Ezek a folyamatok általában szabályozódnak a demokráciában, csak akkor van baj, ha globális hatalommal és dollármilliárdokkal rendelkező "civilszervezetek" (Soros-hálózat), illetve multinacionális cégek (Facebook, Google, stb.) is el kezdenek politizálni, és teljesen felborítják ezt a társadalompolitikai egyensúlyt.

Soha semmilyen társadalmi berendezkedés nem lesz igazságos és egyenlő. Nem lehet, mert az emberek nem egyforma képességekkel rendelkeznek (genetikai okokból) és a környezetünk sem biztosít egyforma feltételeket globálisan. Ha szerencséd van, akkor jó genetikai tulajdonságokkal születsz: magas vagy, intelligens, kreatív, jóképű. Ha nincs szerencséd, akkor nem. Ha szerencséd van, akkor jó helyre születsz, egy olyan országba, ahol a környezeti tényezők magas életszínvonalat biztosítanak. Ha nincs szerencséd, akkor nem. Mondjuk pl. Szomáliában soha nem lesz és nem is lehet olyan életszínvonal, mint Németországban. Nincsenek meg hozzá az adottságok. Lehet akármennyit harcolni a globális egyenlőségért, nem megvalósítható. Minimális józan parasztésszel belátható lenne, de a strucckoponyáknak ennyire sem futja. A strucckoponya egy undorító embertípus, aki felületesen magáévá tesz valamilyen ideológiát, és alacsony intelligenciaszintje miatt nem jut el oda, hogy átgondolja a következményeit, de ennek ellenére terjeszti, mindig és mindenhol meg akar győzni mindenkit az ideológiájának jogosultságáról. Butaság+félműveltség+küldetéstudat.

Nem hiszem, hogy csak nekem van ilyen fóbiám a haladóktól. Szerintem egyre többen észhez térnek, sokan kezdik látni a társadalom-mérnökösködés következményeit. Illetve radikalizálódunk, mindkét oldalon egyre több a szekértáborok tagjainak létszáma, egyre mélyebb a szakadék közöttünk. Amerikában letisztult ez a folyamat, ott már nincsenek olyan pártok, mint nálunk, hanem csak a konzervatív republikánusok és a libsi demokraták. Ez a két fő világnézet, mely megosztja az embereket. Látható ez olyan komment-csatákban is, amelyek utóbbi írásaim alatt olvashatóak. Ott próbáltam rámutatni olyan összefüggésekre, melyeknek a következményei az amerikai zavargások: "Közvetlen összefüggést találhatunk az apahiányos családok és az utcákon uralkodó káosz között. Nem ez az egyetlen tényező, de egy kulcsfontosságú. A társadalomnak újból értékelnie kell a férfiakat és apákat!" Hiába, a feministák nem értik meg, pedig rengeteg tanulmány készült az apahiány következményeiről. Az apák felelősségvállalásra tanítják a gyerekeket. Tisztességre, rendre, a saját és mások munkájának megbecsülésére. Ha nincs apa, akkor ez mind hiányzik. Inkább lázadnak, fosztogatnak, drogoznak, rombolnak, bandaháborúznak, bűnöznek. Orientáció nélkül tengődnek az életben, nem találják az élet értelmét. Eszük ágában sincs felelősséget vállalni egy családért, gyereket nevelni, dolgozni. És miért apahiányosak a balliberális nyugati társadalmak? Mert a feministák kiharcolták a gyerekekkel kapcsolatos női előjogokat, melyek válás esetében őket védik. A családjogban szó sincsen egyenlőségről, ott női előjogok vannak. Meg is lett az eredménye, kétharmados többség elválik, sokmillió gyerek nő fel csonka családban. Amit feministák elszúrtak az utóbbi évtizedekben, annak az eredményét a mai generációk szenvedik meg, főleg a nők: ők már nem találnak olyan férfit, akivel családot lehetne alapítani. Mert a mai férfiak apa nélkül nőttek fel, nektek köszönhetően, kedves feministák! Pont a nőknek okozzátok a legnagyobb károkat. Nem látjátok a saját tetteitek következményeit, mert egy generációval később jelentkeznek. 

Döbbenetes, hogy látszólag értelmes, művelt nők sem látnak ilyen összefüggéseket. Nem csak az apahiányos társadalom a feminizmus-libsizmus következménye, hanem a tömeges migráció is. Az elvakult férfigyűlöletükben nem veszik észre, hogy a fehér keresztény patriarchátus mellett mi az alternatíva. Harcoltok ellene, és el is buktattátok már régen, de még a hulláját is rugdosni kell, ugye? Miközben felbukkantak a láthatáron azok, akik majd átveszik a fehér keresztény férfiak helyét. Hú, de jó lesz az nektek! Iraki, pakisztáni, afgán nőgyalázó muszlimok, és nigériai erőszakoló félmajmok. Vagy ha csak közelebbre nézünk: 150 kilós analfabeta bűnöző cigányok. Érthetetlen és abszurd, hogy miért támogatják a feministák a migrációt. Egyik lehetséges válasz: egybefolyik az agyukban a SJW-elmebeteg igazságosság elve (ezért minden migránsnak velünk egyforma életszinvonalat kell biztositani) a férfi-női egyenlőség elvével. De van egy más válasz is, amit Jordan Petersontol hallottam, és ami elég ilyesztő: "Az ellenségem ellensége a barátom". Tehát a feministák annyira le akarják rombolni a fehér keresztény patriarchátust, hogy még azt is elfogadják, hogy a migránsokkal szövetkezve saját maguknak is ártanak. Hiszen a migránsok muszlim országokból érkeznek, ahol a nők jogai és értéke kb. a kecskék jogaival egyenlőek. Ezért tartom őrülteknek a feminácikat. Bármit elkövetnek és bárkivel szövetkeznek a fehér keresztény patriarchátus lerombolása érdekében. Holott a fehér keresztény patriarchátus jelenleg semmilyen veszélyt nem jelent a nők jogaira nézve. A fehér keresztény patriarchátus az európai jólét, életszinvonal, államrend biztositását garantálja, és nem a nők elnyomásáért felelős (volt a multban egy időszak, amikor tényleg elnyomást jelentett, de ez már megszünt, csak a feminácik nem veszik észre).
Szóval a helyzet abszurditását jelzi, hogy pont azok támogatják a migrációt, akiket a muszlim bevándorlók elsőként fognak kinyirni: a feministák és Soros-szervezetek. A zsidó libsik is annyira elvakultan gyülölik a fehér keresztény patriarchátust, hogy képesek a migrációt támogatni, még akkor is, ha ez öngyilkosságot jelent az európai zsidokra nézve. Ugyanígy a feministák. "Az ellenségem ellensége a barátom". Elmebeteg ámokfutás a köbön.