Két nagy személyiség gondolatait olvasgatom: Márai Sándor és Latinovits Zoltán könyveit. Látszólag nincs bennük sok közös, egymástól teljesen eltérő jellemű emberek voltak. Márai a letűnő polgári kor szomorú krónikása, és Latinovits egy forrongó, dühöngő, kompromisszumokat nem tűrő zseni. Van bennük mégis valami közös: egyrészt az, hogy foglalkoztak a közélettel, azzal, hogy a társadalom milyen állapotban van és milyen irányba halad. Másrészt mindketten ösztönösen undorodtak attól a tehetségtelen, buta, műveletlen tömegtől, amely egyre több előjogot követel, egyre öntudatosabb, egyre inkább meghatározza a közéletet, forradalmat csinál és szétrombol mindent, ami ezer éves hagyomány, rend, közösség, együttélési és erkölcsi norma. A francia forradalomtól kezdődően gyakorlatilag erről szolt a történelmünk: valamilyen izmus alapján felforgatni a társadalmat, "igazságossá" tenni azt, és "egyenlővé" tenni mindenkit. Ehhez az elmebeteg egalitárius törekvéshez ugyanúgy alkalmas volt a kommunizmus, mint ahogy a liberalizmus is, és a kapitalizmus konzumidiotizmusa is. Márai több könyvében is ír erről:

"A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."

És egy másik írásában így fogalmaz:

"Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van."

"S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni fogok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében, amely fékezni tudja a csorda halálvágyát. Életprogramnak nem sok ez, de nem tudok másként. Minden, amit tudok, annyi, hogy e tanulsághoz, a magam kegyetlen-hűtlen módján, hűséges akarok maradni. Igaz, láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát."

Latinovits ugyanígy küszködött és kínlódott abban a kommunista világban, ahol tehetségtelen, buta, de pozícióba került emberek (színházigazgatók, rendezők) megkeserítették az életét, ellehetetlenítették a munkáját, naponta elgáncsolták a tehetsége szárnyalását. A "Ködszurkáló" című könyvében sokat ír erről. Dokumentálja a kilátástalan szélmalomharcát, amit az igényes és szakmai munka iránt folytatott, amivel folyamatos konfliktusba került a kicsinyes, tehetségtelen, bürokrata elvtársakkal, akik fegyelmezni és lealacsonyítani próbálták őt, hiszen a kommunizmusban mindenki egyenlő és nem emelkedhet ki senki a tömegből.  

"A színész rendkívül összetett ember. Sokféle én-gén rejtőzik benne, és szangvinikusabban, nagyobb lázzal, nagyobb hőfokon ég és él, mint a többi ember, hiszen foglalkozása folyton égést, folyton gondolkozást, földúsított érzelmi világot kíván tőle. Következésképpen kevésbé fegyelmezhető, rendszerezhető, kevésbé kollektivizálható."

"Ezeken a helyeken elég sok ember gyűlt össze, akik nem szakemberek. És hogy a szakember ruhatáros-e vagy pedig utcaseprő, asztalos vagy színész, író vagy éppen miniszter, az tulajdonképpen teljesen mindegy: ember ember, ért-e a szakmájához vagy nem. Én a szakmámat szenvedélyesen szeretem, és szenvedélyes ember is vagyok, különben nem szerethetném szenvedélyesen. Az agyam pedig egy intellektuális góc. Nem alkalmas arra, hogy a szenvedélyeimet időben leállítsa. Nem is akarom leállítani, mert ez a bölcsek dolga. Tehát szenvedélyesen szeretni az életet, szenvedélyesen gyűlölni embereket, akik hereként élnek mások terhére, akik viszont dolgoznak: ezt akarom. És nem vagyok letorkolható ilyen esetekben, amikor kétségtelenül igazam van.

...arra hivatkoznak, én összeférhetetlen vagyok. Valóban, velük összeférhetetlen vagyok. Mindazokkal szemben, akik nem értenek a szakmájukhoz, mégis gyakorolják, sőt vezető helyen gyakorolják - azokkal én nem tudok egyetérteni. Nem is fogok. Erre engem nem lehet rávenni. Viszont mindenkivel egyetértek, aki érti az embert, tehát érti a szakmáját, mert mégiscsak az ember a szakmám, mindenféle ember.

Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok."

A Debreceni színház volt számára az egyetlen és utolsó igazi színész-közösség, ahol még érvényesültek az általa elképzelt szabályok, ahol még boldog lehetett. Erről írja a következőket:

"Ismertük, becsültük, és szerettük egymást. Aki elesett, felemeltük. Ha elestem, felemeltek. Aki elbízta magát, helyretoltuk. Ha elbíztam magam, helyrehúztak. Itt mindent tudás, szeretet és humor irányított, önbizalmunkat az együvé tartozás emelte. Pontosan tudtuk még akkor a személyes névmásokat: én, te, ő, Mi, ti, ők, a jelentésüket is, azt is, kire melyik vonatkozik. Tudtuk a névmások vonzatait is, helyüket is a mondatokban. Viszonyaikat és viszonylataikat is."

Latinovits és Márai is egy olyan világot hiányolt, ahol a tehetség, szakmaiság, becsületesség, tisztesség, műveltség jelenti az értéket és adja a rangot. Ahol közösségekben élünk, és mindenki tudja, hol a helye a társadalomban. Voltak társadalmi szerepek, férfi-női szerepek, mindenki beilleszkedett a képességeinek és adottságainak megfelelő helyre a társadalomban. Volt egy polgári középosztály, akinek a műveltség jelentette az értéket, és ők voltak azok, akiket a társadalom megbecsült, tisztelt. Ezt a hagyományos rendet felforgatta a kommunizmus és a liberalizmus. Ma már tűzzel-vassal irtják a férfi-női szerepeket, és nem érték a műveltség. A konzum-idióták a pénzt és a shoppingot tartják értéknek. Senki nem akar semmilyen közösségbe beilleszkedni, hanem megvalósítani önmagát. Tombol az egoizmus, individualizmus. Dolgozni és szakmát tanulni senki nem akar, csak "pénzt csinálni" és vásárolni. Sajnos tehát nem abba az irányba fejlődött az életünk, amit a polgári értékrend meghatározott, nem ezt hozta a történelem. A kommunizmus ugyan megbukott, de a mai liberalizmus is ugyanígy egalitárius, tehát a tehetségtelen, buta tömegek előjogait és érvényesülését vagy felemelkedését erőlteti. A kiemelkedő tehetséget, intelligenciát, műveltséget, a zseniket elnyomja, hiszen mindenki egyforma kell legyen. Másképpen "igazságtalan" lenne a világ. Ezek az idióták nem értik meg, hogy nem egyenlő képességekkel és tehetségekkel születünk. Mindenféle egalitarizmus és pozitív diszkrimináció káros és romboló a társadalomra nézve. Csakis a tehetség szabhat valamilyen rangsort a társadalomban, és ezt semmilyen egalitárius ideológia nem törölheti el! Latinovitsot többször megrótta a "jó kommunista" színházigazgató, mert lekezelően bánt a színházi személyzettel (pénztárosnővel, világítóval, takarítóval, stb.). De hiszen egy európai rangú zseni volt, egy színészkirály! Mit számított akkor egy vita a pénztárosnővel? Kicsinyes, buta, tehetségtelen emberek érvényesültek a kommunizmusban és az "egyenlőség" megkövetelésével tették tönkre a kiemelkedően tehetséges emberek életét. Nincs egyenlőség emberek között, ez illúzió. A tehetség és a tudás szab rangsort, ahogyan Latinovits írja:

"A műhelyben, ahol elválaszthatatlan a mesterség a művészettől. Ahonnan az esetlegességet vasprések szorítják ki. Ahol minden és mindenki ugyanazt a célt szolgálja. Ahol a munka szervez célt, a cél szervez embert és munkát. Hányszor vágytam vissza a handabandázó szervetlenségből, a művészi ködökből a krisztusi műhelybe, az ősi céhbe, ahol a tudás szab rangsort, ahol tiszta és emberséges minden."

A kommunista egalitarizmusról meg a következőt:

"A pénztárosnővel való ügyemről véleményemet fenntartom, egyben leszögezni kívánom: a színház 210 munkatársa és 55 színésze nem egyenrangúak, színházi felfogás szerint. Erről nem vitatkozom."

Hiába küzdött Latinovits a középszerűség ellen, esélytelen volt. Megrótták, kirúgták, ellehetetlenítették. Végül, 45 éves korában öngyilkos lett.

Ma is aktuális ez a probléma. Ma is folynak liberális, egalitárius, feminista törekvések azért, hogy tehetségtelen, buta emberek kerüljenek vezető pozícióba, csak ezért, mert kikiáltják őket valamilyen hátrányos helyzetű csoport tagjának. A kvóta nők, a kvóta cigányok, akik pozitív diszkriminációt érdemelnek. Úgy látszik, soha nem fogják megérteni ezek az emberek, hogy nem vagyunk egyformák, és minden egalitárius törekvés a társadalmat rombolja. Minden "forradalom", amely az "elnyomott" tömegeket akarta hatalomra juttatni, megbukott, és több száz milliós áldozatot követelt. A tömeg uralma egy olyan rémálom, amitől minden tehetséges és gondolkodó ember iszonyodik. Ez a közös Máraiban és Latinovitsban. Ideje lenne végre megérteni, hogy csak a konzervatív értékek, a hagyományos, polgári értékrend eredményezhet egy olyan társadalmi rendet, ahol mindenki saját képességei és tehetségei szerint érvényesülhet.

Szerencsére a jelenlegi Magyar Kormány megértette ezt, ami a következő idézetből is látszik: Olyan országot szeretnénk, "ahol a munkának értéke van, ahol a ház otthon is, ahol a családok támogatást kapnak, ahol a hit összeköt, a biztonság pedig állandó". Olyan országot szeretnénk, "amelyet mindenki büszkén hívhat hazájának" - fogalmazott a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára vasárnap Zalaegerszegen.

Márai írásait sokan ismerik, viszont Latinovits "Ködszurkáló" című könyve ritkaság, ezért feltöltöttem ide, és ajánlom elolvasásra:

https://drive.google.com/open?id=1fJq94x4sxQsTFR6ktoNiz5X6dQsTJJCt