Magyarországon elértük a 67%-os válási arányt, egy 2010-es statisztika szerint (https://en.wikipedia.org/wiki/Divorce_demography), tehát Európában dobogós helyen állunk. Az alábbiakban ennek okait próbálom elemezni. Lényegében a teljes családvédelmi és családjogi intézményrendszer hibás ezért a fejleményért, de a fő okot abban az 1952-ben Rákosi elvtárs által aláírt családjogi törvényben látom, ami lényegében azóta is érvényes. Ugyan 2014-ben módosítottak rajta, átírtak néhány fogalmat, de ez csak látszatmódosítás volt.

Összefoglaltam pár pontban, hogy miért nem jó ez a jelenlegi családjogi törvény, különösen az a része, ahol az alkalmasabb szülőnek akarja ítéltetni a gyereket:
1. Legtöbb esetben mindkét szülő alkalmas a gyerek nevelésére. Nem lehet megállapítani, hogy ki az alkalmasabb. Pszichológus szakértők ugyan megpróbálják, de nincs erre objektív kritérium. Ha anya mondjuk 89 pontot kap egy személyiségteszten és apa 88-at, akkor ez alapján tényleg eldönthető, hogy anya alkalmasabb? És ha másnap még egyszer megcsinálják a tesztet és más pontszám jön ki? Vagy egy másik szakértő/másik teszt más eredményt hoz ki? Teljesen komolytalan ilyen alapon megállapítani, hogy ki az alkalmasabb szülő.
2. Még ha tegyük fel, tényleg meg lehetne állapítani, hogy ki az alkalmasabb szülő, akkor sem szabadna ennek alapján a másik szülőt megfosztani a gyerekek neveléséhez való jogától. Meg lehet fosztani apát a gyerekeitől és kéthetente egy hétvégére korlátozni a szülői jogait csak azért, mert anya alkalmasabb szülő? Olyan ez, mint ha azt mondanánk: anya jobban vezet autót, ezért apától elvesszük a jogsiját és csak kéthetente egy hétvégére adjuk vissza. Ez így teljesen elfogadhatatlan.
3. Évekig tart az a színjáték, hogy a bíróság "objektív módon" megállapítja, kinél vannak jobb helyen a gyerekek. Eközben a gyerekeket kisajátíthatja az egyik szülő, és a másik szülő ellen nevelheti. Aztán 2-3 év múlva, amikor a bíróság eredményre jut, addigra ténylegesen már csak egyik szülőhöz kötődnek a gyerekek. Ha egy törvény ezt lehetővé teszi, akkor az nem lehet jó törvény. Csak váltott elhelyezéssel lehet elkerülni ezt a helyzetet. A jelenlegi törvény viszont csak mindkét fél beleegyezésével teszi lehetővé ezt. Ebben a pontban sem jó a törvény, mert legritkább esetben mond le az anya a kizárólagos felügyeleti jogáról, tehát esélytelen, hogy megvalósuljon a váltott elhelyezés.
4. Az alkalmasabb szülő keresése ahhoz vezet, hogy a váló felek egymást próbálják besározni, és meggyőzni a bíróságot arról, hogy a másik fél alkalmatlan a gyerek nevelésére. Ehhez bármilyen eszközt igénybe vesznek, akár hamis vádas feljelentéseket is. Gyakran évekig vizsgálódnak és nyomoznak a hatóságok, szakértőket vonnak be és feleslegesen pazarolják az adófizetők pénzét, ezen kívül elvonódnak az erőforrások a valódi bántalmazási esetek felderítésére. Csak az ügyvédek és pszichológus szakértők profitálnak ebből a helyzetből, akiknek ez bevételt garantál. Egész iparág épült rá a váló felek háborújának a támogatására. A gyerekek viszont megszenvedik a háborút, és a váló felek is, akik meggyűlölik egymást az évekig tartó csatákban.
5. Egész Európában bevezették már a váltott elhelyezést alapesetben, és sok országban akkor is megítélheti a bíróság, ha egyik fél nem akarja. Csak így lehet elkerülni egyik szülő megfosztását a gyerekétől. Több tanulmány készült arról, hogy a gyerekeknek is jobb a váltott elhelyezés. Ha egyre több ország vezeti be ezt a gyakorlatot, akkor miért gondoljuk, hogy jó a magyar törvény, ami a váltott elhelyezés helyett az egyik szülőt kinevezi alkalmasnak és a másikat megfosztja a gyerekeitől? Ez egy pocsék, igazságtalan, káros törvény, aminek egyetlen célja, hogy fenntartsa az anyák privilégiumát és az apák jogfosztását, és megtévessze azokat, akik elhiszik, hogy tényleg meg lehet állapítani, ki az alkalmasabb szülő. Aki ezt elhiszi, az nem fog tiltakozni a jogfosztása ellen, mert azt gondolja, hogy: hát ha ezt állapította meg a szakértő, akkor tényleg az anya a jobb szülő és az apa nyugodjon bele.

Valójában a feministák által kiharcolt női hatalomról szól ez a családjogi törvény és a válásokban látható peres eljárás. Az automatikusan anyáknak ítélt gyerekek és automatikusan megítélt tartásdíjnak az a hatása, hogy a nők könnyelműen lépnek ki a házasságból. Ha házasságon belül nem tudják megvalósítani az uralmukat, akkor a válással elérhetik azt. Jó példa erre a beteges női hatalomigényre az alábbi levél, amit egy elvált nő írt a volt férjének:

"Felhívom figyelmedet, hogy a 2016. szeptember 15-én kihirdetett másodfokú ítélet a kihirdetés napjától jogerős! Ennek alapján, az idevonatkozó jogszabály szerint a gyermek felügyeletébe, nevelésébe, napi történéseibe semmiféle beleszólásod, döntésed nem lehet. Szakkörök, táborok, egyéb elfoglaltságok vonatkozásában kizárólag én döntök, abba beleszólásod nem lehet! A gyermek iskolai rendezvényeire, szülői értekezletre nem mehetsz el, ott semmiféle véleményezési, döntési, kötelezettségvállalási jogod nincs! A velem való indokolatlan kapcsolatfelvételt zaklatásnak tekintem, melynek büntetőjogi következménye lesz! Ugyanez vonatkozik a különböző hatóságok igénybevételével (családsegítő, gyámhivatal, stb.) történő, lejáratásomra irányuló próbálkozások esetére, mert ez most már indokolatlan rágalmazás, becsületsértés, magánéleti és személyiségi jogok megsértése, mely a Ptk.2:45.§ (1), és (2) pontjába ütközik, és büntetőjogi következményekkel jár! A Ptk.4:168.§ (1)bek. alapján a különélő szülő a gyermekkel kapcsolatos felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja! Ezeknek a lényeges kérdéseknek a tételes felsorolása a Ptk.4:175.§ (2) bek. alatt található, minden ezen kívüli kérdésbe való beavatkozásod törvényellenes, és büntetendő! A továbbiakban kizárólag az I. fokú ítélet szerinti kapcsolattartás a mérvadó. Minden egyéb, a gyermekkel kapcsolatos esemény kizárólag az én döntésem és akaratom szerint történhet! Ha szükségem lesz javaslataidra, vagy közreműködésedre, azt kérni fogom. Javaslom, hogy az illetéktelen intézkedéseidre fordított energiáidat a törvényszéki ítéletben kihirdetett, téged terhelő költségek előteremtésére irányítsd át, mely összegeket kérek 30 napon belül számlámra átutalni!"

Ez egy lelkibeteg, hataloméhes, szociopata, együttműködésre képtelen nő levele. Rengeteg ilyen nő megy bele a válásba, hogy hatalmi pozícióját hatóságilag, végrehajtható módon biztosítsa. És az a baj, hogy a hatóságok és törvények ezt lehetővé is teszik, sőt támogatják. Csak váltott elhelyezéssel lehetne megakadályozni, hogy ilyen beteg nők ilyen aljas indokokkal tönkretegyék a családokat és leigázzák a volt férjüket. Minden nő, aki a váltott elhelyezés ellen érvel, az valójában hatalomvesztéstől fél. Jelenleg hatalmat kapnak a gyerekek fölött és a volt férjük jövedelme fölött a tartásdíjjal. Ezt a kényelmes hatalmi pozíciót védik valójában, és közben mellébeszélnek a "gyerekek érdekéről". Ráadásul még panaszkodnak, hogy nehéz megélni tartásdíjból.

Ennek a női magatartásnak, hogy "a gyerekek fölötti hatalommal" és "a férj tartásdíj-rabszolgává tétellel" uralják a volt férjüket, rengeteg negatív társadalmi hatása is van. Azért születik kevés gyerek, mert sok férfi nem meri vállalni a családalapítást, az apákra hátrányos családjogi környezet miatt, a teljes kiszolgáltatottság miatt. A ma 25-30 éves férfiak nagy része gyerekkorában végignézte, hogy az anyjuk kisemmizte apjukat a vagyonából, tartásdíj behajtása érdekében zsarolta vagy végrehajtót küldött a nyakára. Ezenkívül jellemző a lelki tönkretétel, a gyermek ellennevelése, apjától való eltiltása-elszakítása, az apa börtönbe juttatása kitalált vádakkal, teljes életének tönkretétele. Ezek a férfiak nem akarnak hasonló sorsra jutni, mint az apjuk, és nem fognak családot alapítani. Ma Magyarországon pont a családjog és családvédelem területén fordított a helyzet, mint a feministák által mindig hangoztatott nők hátrányos helyzete: a férfiak, az apák vannak hátrányos helyzetben, őket illetné meg védelem. Ez egy olyan társadalmi szféra, ahol a nők erőfölénye vitathatatlan: a család, valamint a körötte kialakult intézményrendszer: óvoda, iskola, gyámügy, gyermekjóléti ellátó rendszer, családjogi bíróságok, szakértők. Ezeken a területeken a férfiak többsége szembesül hátrányos megkülönböztetésben a gyámhivatalok, gyerekjóléti szolgálatok, bíróságok anyapárti, elfogult bánásmódja miatt. Ráadásul nagyon sok apa szenved a család felbomlása miatt depresszióban, és rosszabb esetben alkoholizmus, munkanélküliség, hajléktalanság a következménye ennek a kiszolgáltatott helyzetnek.

Az öt évvel ezelőtt például Szlovákiában bevezetett váltott elhelyezési gyakorlat egyértelmű pozitív következménye lett, hogy a beadott válókeresetek száma radikálisan csökkent, a válások száma 40%-al visszaesett. Régebben a férjek élhettek vissza a családon belüli hatalmi pozíciójukkal, de mostanra megfordult a helyzet. Hihetetlen, hogy mi mindent kitalálnak nők a szülőtársuk ellehetetlenítése érdekében, a gyerek felhasználásával. Amint elterjed a váltott elhelyezés, ismét fordul majd a kocka, mert az anyák ha el is válnak, nem lesz az övék sem a gyermek felügyelete, sem a gyermektartás díj, így nem lesz nekik érdemes válni, mert nem kapnak hatalmat.

Nem csak az apák anyagi ellehetetlenítése és szülői jogainak semmibevétele miatt kell bevezetni a váltott elhelyezést, hanem a gyerekek jóléte miatt is. Több tizezer fős tanulmányok kimutatták, hogy az elvált családokban a váltott elhelyezés eredményezi a gyerekek legjobb fejlődését. (https://divany.hu/szuloseg/2016/10/30/breking_jobb_ha_valas_utan_fele-feleben_van_a_gyerek/) Nem beszélve arról, hogy a valóperek száma felére csökken ott, ahol bevezetik a váltott elhelyezést. Vajon miért? És miért adják be a válóperek 90%-át nők? Mert tudják, hogy megkapják a gyerekeket, a tartásdíjat, a vagyon felét. Ezen kell változtatni. Tiszteletben tartani az apák szülői jogait is. Mert jelenleg az a nagy átverés, hogy "a gyerekek érdekében" a nők jogait veszik csak figyelembe. A család szülőkből és gyerekekből áll, és minden tagjának egyenlően fontos kellene legyenek a jogai. A nők jogainak minden más fölé emelése (a gyerekek érdekével hamisan megindokolva) egy teljesen torz és igazságtalan helyzetet eredményezett. Rengeteg nő még mindig azokat a mantrákat hajtogatja, hogy "a gyereknek az anyánál a helye" és "a gyereknek nem lehet két otthona, állandóságra van szüksége". Valójában azért küzdenek a nők foggal-körömmel a váltott elhelyezés ellen, mert akkor megszűnne a tartásdíj-rabszolgaság, megszűnne a gyerekek láthatásával eszközölt zsarolási lehetőség, megszűnne az elvált apák kiszolgáltatott helyzete. Megszűnnének a nők előjogai. Meg is fognak szűnni, mert a világ a jogegyenlőség felé halad, és egyre többen kezdik látni az áldozat-szerepbe bújt nők előjogait, ezt az elfogadhatatlan, tarthatatlan állapotot.  

Magyarország, Románia és Lengyelország az utolsó államok Európában, ahol még nem vezették be a váltott elhelyezést. Félnek a politikusok ettől a lépéstől, hiszen a választópolgárok fele nő, aki többségében ellenzi a váltott elhelyezést. De még így is lehetne egy olyan tartásdíj szabályozást hozni, amivel megelőzhető lenne az anyagi okokból való válóper indítás, illetve azokra az esetekre is használható lenne, ahol a váltott elhelyezés nem kivitelezhető (pl.nagy távolság miatt):

1.Ha mindkét váló fél úgy nyilatkozik, hogy el tudja tartani magát és a gyerekeket, akkor az a fél, akinek odaítélik a gyerekeket, ne kérhessen tartásdíjat a másik féltől, hiszen indokolatlan, és csak a további viszony elmérgesedéséhez vezet. Az a fél, aki elveszti a gyerekeit, még fizessen is annak az embernek, aki nincs rászorulva, gyakran ellene neveli a gyereket, akadályozza a kapcsolattartást és sokszor nem is a gyerekekre költi ezt a pénzt?
2.Ha egyik fél el tudja tartani a gyerekeket, és a másik fél nem, akkor az a fél legyen előnyben részesítve a gyerekek odaítélésekor, aki el is tudja tartani őket. Ez elméletileg már most is így van, de a bírói gyakorlat szerint mégis az anyáknak ítélik leggyakrabban a 10 év alatti gyerekeket.
3.Ha egyik fél sem tudja egyedül eltartani a gyerekeket, de együtt el tudnák tartani, akkor a bíróság kötelezze a feleket, hogy családterápián próbálják megmenteni a házasságot. És ha ez nem sikerül, akkor a bíróság kötelezze a feleket, hogy a tartásdíjban egyezzenek meg. Ha ez sem sikerül fél év alatt, akkor helyezzék kilátásba azt a tényt, hogy a gyerekek állami gondozásba kerülhetnek.
4.Az a fél, aki könnyelműen kilép egy házasságból, és nem tudja igazolni, hogy pl. családterápiával megpróbálta a házasságot rendbe hozni, ne legyen előnyben részesítve a gyerekek odaítélésekor és ne kérhessen tartásdíjat.
5.A bírói gyakorlat leragadt az 50-es években, mikor nem volt még családi pótlék, nem volt gyerek után járó adókedvezmény, nem volt ingyenes tankönyv és ingyenes iskolai étkeztetés. Akkoriban az volt jellemző, hogy ha egy nő nem tervezett módon terhes lett, akkor az apa gyakran elhagyta, és ő segítség nélkül maradt. Tehát jogos volt a tartásdíj. Viszont azóta változott a nők társadalmi helyzete: nem a férfiak kezdeményezik a válóperek többségét, hanem a nők (kb. 90%-ban). Nincs semmilyen kockázatuk, hiszen nekik ítélik a gyerekeket, a tartásdíjat, fele vagyont. Egy háromgyerekes család esetében az anya az államtól havi 179.500 Ft juttatást kap a gyerekek után (52.000 Ft családi pótlék, 99.000 Ft adókedvezmény, 28.500 Ft GYET). Sok nő kényelmes megélhetési lehetőséget lát a tartásdíjban és az említett segélyekben, ezért könnyelműen számolják fel a családokat.
6. A magas tartásdíj követelések miatt az apáknak esélyük sincsen új családot alapítani, hiszen a fizetésük nagy részét tartásdíjra foglalják le és ezért nem tudják eltartani az új családot. Sok férfi arra kényszerül, hogy minimálbérre bejelentve feketén dolgozzon, illetve nem mer családot alapítani, mert előre látja ezt a kiszolgáltatott helyzetet. A jelenlegi demográfiai helyzetben ez komoly gondot okozhat. Sok férfi hajléktalanná, munkanélkülivé válik a válás során, illetve börtönbüntetésre ítélik, mert nem tudja fizetni a tartásdíjat. Ilyenkor mindig a „gyerek érdekére” hivatkoznak, de nem lehet a gyerek érdeke az apa kriminalizálása, a tartásdíj miatt évekre állandósuló konfliktusok, illetve az, hogy a nők könnyelműen felszámolják a családokat.
7. A tartásdíj behajtást olyan agresszív módon végzik a hatóságok, hogy fizetés lefoglalást indokolatlan esetben is alkalmaznak, illetve a tartásdíjat nem csak az apától, hanem az apa új élettársától is behajtják. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a férfiak nem tudnak új társat találni, új családot alapítani.
8. Figyelembe kellene venni azt is, hogy ha a jelenlegi bírói gyakorlat szerint a gyerekek minden második hétvégén, illetve a szünetek felében és ünnepnapokon az apánál vannak, akkor ezekre a napokra nem járna tartásdíj az anyának, sőt, az állami segélyeket időarányos részben az apának kellene adni. (52 nap hétvégék+40 nap szünetek+4 nap ünnepek, tehát kb.96 nap!)
9. A tartásdíjjal kapcsolatos összes visszásságot megszünteti a váltott elhelyezés, amit a legtöbb európai országban bevezettek már, hiszen ha fele-fele arányban nevelik a szülők a gyerekeket, akkor egyik fél sem kérhet tartásdíjat.

A feministák által propagált hazugságokkal szemben - miszerint a nők részesülnék még mindig hátrányos megkülönböztetésben - a családjog területén egyértelműen a férfiak vannak kiszolgáltatott helyzetben. Az esélyegyenlőség itt azt jelentené, hogy a nők kellene lemondjanak az előjogaikról és elfogadják a váltott elhelyezést. Azt kívánom minden feminista nőnek, hogy élje át azt a rémálmot, azt a kiszolgáltatottságot amit mi elvált férfiak a válóperünk során éveken keresztül átéltünk. Szerencsére egyre gyakrabban foglalkoznak a médiában is ezekkel a kérdésekkel, és van remény változásra.

http://hvg.hu/itthon/20131105_Foglalkozasa_elvalt
http://hvg.hu/itthon/20131112_kozos_felugyeleti_jog
http://divany.hu/szuloseg/2016/10/30/breking_jobb_ha_valas_utan_fele-feleben_van_a_gyerek/
http://www.nlcafe.hu/csalad/20150630/valas-ferfiak-nok-bosszu/
http://index.hu/bulvar/elvalt5661/
http://www.nlcafe.hu/csalad/20131115/valas-koltsegei-allam/