Előző írásommal kapcsolatban érkezett egy sor értetlenkedő visszajelzés, főleg a harmadik leírt esettel kapcsolatban. Ezért részletesebben leírom, hogy mit értek ezalatt:

"3.kizárólag az anya felelős:

Ha egy párkapcsolatban az apa egyértelműen kijelentette, hogy nem akar gyereket, de mégis megfogan a gyerek, mert pl. az anya titokban abbahagyta a fogamzásgátló tabletta szedését, akkor kizárólag az anya felelős. Ilyen esetben nem jogos a tartásdíj, hiszen az apát becsapták. Sok nő ezzel a módszerrel próbálja „megfogni” a férfit és házasságra kényszeríteni. Ez ugyanannyira elfogadhatatlan, mint a felelőtlenül ígérgető és lelépő apák, amit az első pontban leírtunk."

 A visszajelzések azt sérelmezték, hogy „a gyerek nem tehet róla”, „vállalni kell, mert saját véred”, stb. Természetesen ezek is fontos szempontok, de az utóbbi években elterjedt „gyerekközpontú” családjoggal kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy megtévesztés, ami azt a célt szolgálja, hogy a nők előjogait biztosítsa, és közben a gyerek mögé bújva védje ezeket. Bármire rá lehet mondani, hogy „a gyerekek érdekében”, és a nők előszeretettel használják ezt az érvelést arra, hogy az apákat megfosszák a jogaiktól. Ez egy nagy átverés, ami széles körben elterjedt, és sajnos a férfiak nagy része is elhitte.

Miért beszélek a férfiak jogfosztásáról? Mert jelenleg a férfiak nem dönthetik el azt, hogy akarnak-e apává válni, és nem dönthetik el azt sem, hogy válás esetén megmaradjon-e a szülői joguk. Kizárólag a nők döntenek ezekről, és a férfiak még csak nem is veszik észre ezt a jogfosztást. Megpróbálom részletesen leírni, hogy miért csak a nők döntenek: 

1. Tegyük fel, hogy egy férfi nem akar gyereket. Megbeszéli ezt a feleségével/társával, és ezzel mindketten tisztában vannak, tehát fogamzásgátlást alkalmaznak. Az részletkérdés, hogy melyik fél milyen módon, vagy akár mindketten is védekeznek, ez nem érdekes.
2. Ennek ellenére megtörténhet, hogy teherbe esik a nő, mert pl. nem veszi be a fogamzásgátlót. Ezek után jön a döntés, amit kizárólag csak a nő hoz meg:
3. Elmegy abortuszra, vagy nem megy el. Az apa itt kizáródik a döntésből. Sok olyan eset van, hogy a férfi akarja az abortuszt, a nő meg nem akarja. De van olyan is, hogy a férfi könyörög a nőnek, hogy NE vetesse el a gyereket, és a nő mégis megteszi.
4. Természetesen nem az a megoldás ilyenkor, hogy a nőt kényszeríteni kellene egyik vagy másik döntésre. Hanem az, hogy ilyen esetben, ha a férfi akarata ellenére megszüli a gyereket, akkor ne lehessen a férfit tartásdíjra és apasági kötelezettségre kényszeríteni. Jelenleg ugyanis ez a helyzet: a bíróság nem vizsgálja, hogy kinek az akaratából jött létre a terhesség, hanem elrendel egy DNS vizsgálatot, és ha megállapítható az apaság, akkor az apa fizet.
5. Fontos hangsúlyozni, hogy nem „bemondás” alapján kellene a bíróság döntsön arról, hogy valaki akart-e gyereket vagy nem, hanem az apáknak bizonyítani kellene: írásos nyilatkozattal, hangfelvétellel, vagy tanúkkal. Tanúk lehetnek pl. közeli barátok, akiknek az apa elmondta, hogy nem akar gyereket. Hangfelvételen is lehet rögzíteni, hogy megbeszéltem a társammal előre: nem akarok gyereket. És írásos nyilatkozatot is lehet a társunkkal aláíratni, úgy ahogy vagyonmegosztási házassági szerződéseket is szokás aláírni.
6. Jelenleg azért nem szokás ilyen nyilatkozatot írni, mert a bíróságot nem érdekli, hogy kinek mi volt a szándéka. Tehát a férfiak nem dönthetnek az apává válásról (kivéve ha egyáltalán nem létesítenek kapcsolatot nőkkel, de ez nem életszerű megoldás). Ha bevezetnének egy olyan törvényt, ami tiszteletben tartja a férfiak döntési jogát is, akkor elterjednének az ilyen szerződések, és nem lehetne senkit akarata ellenére apává tenni, súlyos milliókkal megterhelni.
7. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a nők számára rendelkezésére áll az a megoldás is, hogy egyedül vállalnak gyereket: elmennek egy spermabankba, és így esnek teherbe. Ezekben az esetekben is lehetne ellenvetni, hogy „szegény gyerek, csak egy szülő neveli, miért nincs tartásdíj”, stb. Érdekes, hogy ilyen esetekben senki nem firtatja a „gyerekek érdekét”. De ha ismert az a férfi, aki saját akarata ellenére, csak a nő döntése alapján teherbe ejtette őt (tehát gyakorlatilag a spermadonor szerepét töltötte be), akkor hirtelen fontossá válik, hogy „a gyerek érdekében” fizessen. Kötelezik őt, hogy akarata ellenére apává váljon.
8. Az apák gyerekvállalási döntésjogának visszaállítására van egy olyan megoldás is, ami "jogi abortusz" néven vált ismertté. Ez azt jelenti, hogy nem kívánt terhesség esetén az apa is nyilatkozhat, hogy abortusz mellett dönt. Erről értesíti az érintett nőt, és ha a nő ennek ellenére nem megy el abortuszra, akkor semmilyen követelése nem lehet az apával szemben. A nő az apa akarata ellenére vállalta a gyereket, tehát egyedül kell felnevelje, ugyanúgy, mint az előző pontban leírt spermadonoros esetben.  

Remélem, így érthető, hogy miért beszélek az apák jogfosztásáról, és arról, hogy csak a nők hozzák meg a gyerekekkel kapcsolatos döntéseket, a férfiak feje fölött. Nem azokról az esetekről van itt szó, ahol közös döntés alapján történik a gyerekvállalás, hanem azokról az esetekről, ahol nincs egyetértés, tehát nem közös a döntés.

Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy nem az abortusz mellett érvelek, és azt sem tartom jó megoldásnak, ha a férfiak nem vállalnak gyereket. Viszont tiszteletben kellene tartani olyan férfiak döntését is, akik nem akarnak gyereket. Nekem van ilyen barátom, aki sokszor elmesélte nekem, hogy ő gyerekként milyen traumát élt át a szülei válása miatt: az anyja kisemmizte az apját a válóperben és teljesen tönkretette. Ezért nem akar ő gyereket. És sokan vannak így férfiak: egyszerűen félnek a gyerekvállalástól, mert a családjogi törvények a nőket védik és a férfiakat kiszolgáltatott helyzetbe hozzák. A hajléktalanok többsége elvált apa, akit kiraktak saját lakásából, amiben most az exfeleség lakik. Itt látszik meg, hogy az utóbbi évtizedekben alkalmazott "gyerekközpontú" családjog valójában a nőknek biztosít előjogokat, és az lesz egyre inkább a következménye, hogy a férfiak nem vállalnak gyereket.

Ezért lenne szerintem az előzőkben leírt apai gyerekvállalási döntésjognál még sokkal fontosabb az a jog, hogy az apák válás esetén MEGTARTHASSÁK a szülői jogaikat. Ezt csak váltott elhelyezéssel lehet elérni, amiről részletesen írtam az előző bejegyzésemben. Ez a rész úgy tűnik, hogy közérthetőbb volt, ezért nem részletezem itt még egyszer.

https://444.hu/2018/02/16/egy-zalai-no-behazudott-egy-gyereket-a-partnerenek-majd-86-millio-forintot-sajtolt-ki-tole-tartasdijkent

https://www.nlcafe.hu/csalad/20160310/jogi-abortusz-svedorszag/