Ma volt egy beszélgetésem egy Erdélyi ismerősömmel. Elpanaszolta, hogy ő egy gazdag nemesi családból származik, de nagyszülei és szülei elherdálták a vagyont. Voltak például hatalmas erdőbirtokaik, amit a kárpótlás során visszakaphattak volna, de nem igényelték, mert "csak baj van vele". Ennek kapcsán került szóba, hogy mi miért vagyunk ilyenek, és miért nem tanulunk más népektől? Tényleg erre vagyunk kárhoztatva, hogy vígan mulatva menjünk csődbe? A Magyar csak panaszkodni és széthúzni tud? Elvesztettük Trianon által országunk kétharmadát. Nem volt elég tanulság? Mit tanulhatnánk az utóbbi 100 év történelméből?

Erdélyiek között gyakori beszédtéma a szülőföldünk elvesztése. Panaszkodni szoktunk, hibáztatni a nagyhatalmakat, a Franciákat, Angolokat, Amerikaiakat, akik ránk kényszerítették a trianoni békeszerződést, és elvették a hazánkat. De sokan nem tudják, hogy 1920-ban már rég többségben volt a Román népesség Erdélyben. Nem akkor vesztettük el Erdélyt, hanem már az 1800-as években. Akkoriban hozták be a magyar földesurak az igénytelen, olcsó román munkaerőt, akik aztán elszaporodtak, és gyorsan többségbe kerültek. Ezáltal veszítettük el szülőföldünket. Tanultunk belőle? Részben igen, mert a 2016-os népszavazáson 98%-ban a migránsok betelepítése ellen szavaztunk. Ugyanakkor hiába zárjuk le a határokat bevándorlók elől, ha közben nem szülünk gyerekeket. Az átlag gyerekvállalási szám 1.3-ról 1.4-re emelkedett, de ez még mindig kevés. A cigány lakosság körében gyakori az 5 és több gyerek szaporulat.

"Hogyan lehet egy országot elfoglalni?" - tette fel nekünk a kérdést a földrajz tanárom a bécsi gimnáziumban, ahová iskolába jártam. Háborúval, jött a válasz. Erre sok példa volt a történelem során, ezt mindenki tudja. Igen, háborúval, de még hogyan másképpen? Hát, lehet még bevándorlással és szaporulattal is, ahogyan a románok tették ezt Erdélyben. Raffay Ernő pontosan leírja ezt a folyamatot több könyvében is, népszámlálási adatokkal dokumentálva. Ezt történik most nyugateurópában is, muzulmán bevándorlók által. Londonban többségbe is kerültek, ott meghúzták a vészféket és kiléptek az EU-ból, de lehet, hogy már túl késő. Keleteurópa jobban felismerte ezt a veszélyt, és védekezni kezdett a tömeges betelepülés ellen.

Van még egy módja az államalapításnak. Lehet venni is egy országot. Erről beszélt az említett földrajztanárom, amikor Izraelről tanultunk. Volt egy Theodor Herzl nevű zsidó, aki létrehozott egy alapítványt és mozgalmat Izrael állam létesítésére. Gazdag amerikai zsidók rengeteg pénzt adtak össze erre a célra, és addig vásárolták a földeket a palesztinoktól, amíg egyszer csak többségbe kerültek a mai Izrael területén és a palesztinok kiszorultak onnan. Ehhez a területfoglaláshoz persze hozzáadódott az 1967-es háború is, amikor az arabok megtámadták ezt az újonnan létrehozott Izrael államot, hogy megsemmisítsék azt, de fordítva sült el a puska, és Izrael nem csak megvédte magát, hanem további területeket foglalt el ebben a háborúban. Így is lehet egy országot megnyerni, vagy a másik oldalról nézve: elveszíteni. Tanultunk mi ebből? Részben igen, mert a termőföld vásárlása erősen korlátozva van Magyarországon külföldiek részére.

Mi a baj mégis a Magyarokkal, mit tudnánk még tanulni a történelemből és más népektől? Volt erre mindig is igyekezet, de sokszor elbukott a dolog. Nemrég olvastam egy példát erre: az 1900-as években sokan költöztek Párizsba néhány évre, mert ott volt akkor a világ kulturális és gazdasági központja. Ott volt a világkiállítás, ahol rengeteg új találmányt mutattak be, és akkoriban nem volt még internet, tehát oda kellett utazni, ott élni, hogy tanuljunk. A Magyar állam például ösztöndíjjal kiküldött egy fiatal grófot, hogy tanulja meg a pezsgőkészítés titkait, és hozza haza ezt a tudást. Ehelyett mit tett a fiatalúr? Elköltötte minden pénzét a párizsi éjszakai élet szórakozásaira, és sűrűn írogatta a leveleket haza, hogy küldjenek neki még több pénzt, mert "még egy rendes kalapot sem tud venni magának". Tanulni persze nem tanult semmit.

Ezt a magatartást kellene végre levetkőzzük. Mennyi vagyont és értéket herdáltak el őseink...elkártyázták, elitták, elajándékozták. A rongyrázó, nemtörődöm, buta, pazarló, gondatlan magatartással évtizedekig rombolták az országot. Sok kicsi sokra megy. El lehet így veszíteni a hazát. Közben lehetett volna sokmindent tanulni a németektől, olaszoktól, franciáktól, zsidóktól is. Mérnöki, természettudományi ismereteket, szorgalmat, vagy pénzzel bánni tudást. Ehelyett azok voltunk, akik vígan mulatva tettük tönkre önmagunkat. Széthúzással például. Ha valahol a világban két emigráns magyar összejön, akkor 3 pártot alapítanak. Panaszkodni és siránkozni tudunk, de miért nem kezdjük magunknál a tanulást, a káros viselkedések mellőzését?

Nem akarok persze mindent erre a magyar mentalitásra kenni. Voltak itt világháborúk és voltak tatárjárások meg török hadjáratok. Többször majdnem kiirtottak minket, csoda hogy megmaradtunk. Nem szerencsés helyen lakunk, mert itt keletről is és nyugatról is csak hódítók útjába kerültünk. És persze ne feledkezzünk meg az utóbbi 40 év kommunizmusról sem, mert az még több kárt okozott az országnak, mint minden más előtte. Mindezt figyelembe véve: most is van tanulnivalónk és feladatunk: folyamatos a népesség csökkenése utóbbi évtizedekben, évi 20 ezerrel fogyunk átlagban. Ha megkérdezel egy átlag magyar házaspárt, hogy miért nem vállal több gyereket, akkor azt válaszolják, hogy nem engedheti meg magának anyagilag. Mert mi annyira "igényesek" vagyunk, ugye. Meg kell venni a gyereknek a 60 ezer forintos babakocsit meg autósülést. Mindenből a legdrágábbat. Közben meg itt él velünk egymillió cigány, akiknek nem kiadás a gyerek, hanem bevételforrás. Szaporodnak is szépen, miközben a magyar siránkozik és kihal a nagy "igényességében".

Nekem 5 gyerekem van. Egyáltalán nem éreztem anyagi tehernek őket. Nem kell magán nőgyógyászra százezreket fizetni. Lehet használt babakocsit is venni, vagy rokonoktól ingyen kapni. Babaruhákat ugyanúgy. Pelenkát lehet egészségpénztárból fizetni, 20% adókedvezménnyel. Két gyerek után havi 40 ezer adókedvezmény jár, 3 gyerek után meg 99 ezer. Családi pótlék is jár természetesen. Kedvezményes lakáshitel, 10 milliós CSOK meg autóra milliók... Mi kell még nekünk, hogy végre elkezdjünk több gyereket vállalni? A sok hülye megszokásból panaszkodik, és nem veszi észre, hogy már rég nem anyagi csőd a gyerekvállalás, hanem jó üzlet. De a rongyrázás most is a vérünkben van, és inkább megveszünk minden drága babacuccot egy gyerekre, minthogy vállalnánk legalább 2-3 gyereket.

Én az öt gyerekem mellé még vállalnék legalább további ötöt, de nincs kivel. Lenne pedig még bőven miből, több százmilliós vagyonom van. Én megtanultam a zsidóktól a pénzzel bánni tudást, megtanultam a németektől a precizitást, szorgalmat, gazdálkodni tudást. Hiába. A magyar nő emancipált, kényelmes, önmegvalósító, egoista, liberális, és esze ágában sincs bármit is megtenni a közösségért, amiben él. "Szálljatok ki a méhemből!" ezt hangoztatják, és azt, hogy "az én testem az én döntésem", tehát abortuszhoz is jogom van.. Sokmillió gyereket megöltek így, többet, mint amennyi magyar meghalt az összes háborúban egybevéve.

Szóval a "Talpra Magyar!" helyett fontosabb lenne a: "Tanulj Magyar!"