“Egy nap, több millió ember fogja elhagyni a déli féltekét azért, hogy az északi féltekére menjen. Akkor majd nem barátként fognak odamenni, hanem azért, hogy meghódítsák azt. És a fiaikkal együtt meg fogják hódítani. Az asszonyaink méhe fog győzelemre segíteni bennünket” Houari Boumedienne algériai elnök nyilatkozata az ENSZ-ben,1974.

Európa egy jó hely élni. Magas életszínvonalat lehetővé teszik a geológiai adottságok, klíma, stb. Van itt jó infrastruktúra, viszont nincs malária, ebola, monszun eső, hurrikánok, homokvihar meg hasonló finomságok. Tehát, sokan szeretnének itt élni, akik kevésbé szerencsés helyre születtek. Szeretnék elfoglalni ezt a területet. Csak hát ugye itt a NATO, nem megy ez olyan egyszerűen. Mit lehet tenni? Meg kell próbálni migrációval minél több embert beszivárogtatni Európába és ugyanakkor taktikai hadviseléssel gyengíteni kell Európát. Ez gyönyörűen látszik abban a libsi alapelvben, hogy a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak uralmát meg kell törni. De miért pont ez a fő ellenségképe az Európát elfoglalni akaróknak? Megpróbálom ezt egyenként kifejteni:

- férfiak: Az ember egy territoriális lény (Csányi Vilmostól idézve), ami azt jelenti, hogy túléléséhez területre van szüksége. Azért, hogy megtermelje az élelmiszert, és azért, hogy biztonságos élettere legyen, ahol hosszú távon biztosítani tudja a megélhetéséhez szükséges infrastruktúrát. Ezt a területet meg kell védje, mert mindig voltak/vannak alacsonyabb színvonalon élő emberek, akik másképpen kirabolják, lerombolják ezt a területet. Ezt a védelmet mindig is férfiak biztosították, azon egyszerű okból, hogy a területvédelem ösztönösen az ők mentalitásukhoz áll közelebb. Női harcosok ritkábban védték meg a hazát. De látszik ez a mai politikában is: Orbán pl. határzárat épít, megvédi a területünket, eközben Merkel folyamatosan próbálja elősegíteni a migránsok betelepítését. Nők összességében is sokkal befogadóbbak migránsokkal szemben, migránsbarát tüntetéseken főleg nőket lehet látni, és balliberális, nőies férfiakat. A libsi politikusok egész konkrétan meg is fogalmazzák ezt a mentalitásbeli különbséget: arról beszélnek, hogy Orbán, Putyin és hasonló politikusok "tesztoszteronvezérelt" módon politizálnak. És milyen igazuk van! Hála istennek, vannak még ilyen vezetők, férfiak, akiket még nem heréltek ki. Európa sírásói a férfiasságot minden területen támadják, a libsi-femináci propaganda "mérgező férfiasságról" beszél, ezt agymosással terjesztik a médiában is. Nem véletlen tehát, hogy a férfiakat támadják, mert ezzel Európa védelme gyengül, és könnyebb lesz elfoglalni.

- keresztény:  Kultúra és kultusz összefüggő fogalmak, a vallás sok esetben a kultúra alapja. A kereszténység az európai kultúra egyik fontos alappillére. Évszázadokon át a kultúránk fő megőrzője, védője volt. A templomok, kolostorok védelmet biztosítottak a portyázó tatárokkal szemben, a könyvtárak, egyetemek, iskolák főleg az egyház fenntartásában álltak. A keresztény egyházak hozzájárultak a munkaalapú kultúránkhoz is (pl a Kálvinizmus kimondottan elvárja, hogy mindenki a saját sorsának javulása érdekében dolgozzon). Ma is fontos szerepe van a kereszténységnek a közösségek fenntartásában, a társadalmi rend és kultúra megőrzésében, fiatalok jó irányba terelésében, stb. Azok a fiatalok, akik egyházközösségben részt veszek, nem az utcán lógnak, drogoznak és bűnöznek. Teljes eltévelyedés jellemző a szétesett családok, szétesett egyházi közösségek nélkül felnövő gyerekekre, nem találják a helyüket az életben. Sajnos sokat vesztett az egyház ebből a közösségmegőrző szerepéből, és a muszlim-libsi ellenségeink támadják, gyengítik folyamatosan. Folyamatos propaganda-hadjárat látható a keresztény egyházak ellen, mindenféle mondvacsinált okokkal próbálják az európai lakosságot is a saját egyházuk ellen fordítani, sajnos elég sikeresen. Vannak természetesen visszaélések az egyházakban, mint minden szervezetben. Van korrupció, pedofilia, hatalmi és pénzügyi visszaélések, stb. Ezeket természetesen vissza kell szorítani, de a libsi és muszlim ellenségeink azt próbálják bebeszélni nekünk, hogy a keresztény egyházak mindenestől rosszak és felszámolandóak. Vannak ennek a támadásnak látható jelei, felgyújtott templomok, meggyilkolt papok, de még veszélyesebb a háttérből eredő propaganda, amivel az európai, keresztény embereket fordítják saját egyházuk ellen. Nem véletlen tehát, hogy a kereszténységet támadják, mert ezzel Európa védelme gyengül, és könnyebb lesz elfoglalni.

-heteroszexuális: A heteroszexualitás támadása és a homoszexualitás előtérbe helyezése is érdeke Európa sírásóinak. Heteroszexuális embereknél van a lakossági létszám fenntartásához szükséges szaporulat. Ez nem érdeke azoknak, akik el akarják foglalni Európát. Legyen csak minél kevesebb szaporulat, szülessen minél kevesebb fehér, keresztény európai gyerek, mert akkor lehet pótolni a lakosságcsökkenést migránsokkal. Ez egy nagyon sikeres terv, Londonban már többségbe is kerültek a muszlim, afrikai és hasonló hátterű migránsok. London egyik fő pillére volt az Európai kultúrának, most meg a polgármestere egy Pakisztáni bevándorló. Ha nincs szaporulat az Európai lakosságnál, akkor ez lesz a sorsa minden Európai városnak. A homoszexualitás és szingli életmód propagálása egyik eszköz ennek elérésére, a családok szétverése a másik. A libsik már egészen nyíltan vállalják azt a propagandát, hogy a fehérek ne szüljenek gyerekeket, és ehelyett migránsokat fogadjunk be. Orbán családpolitikája ezzel ellentétes, ezért folyamatosan támadják is a libsi EU vezetők, sőt rasszista, fasiszta hasonlatokkal próbálják ellehetetleníteni a családpolitikánkat. 

-fehér: A fehér, kaukázusi faj évszázadok óta többségben él Európában. Utóbbi időben megsokasodtak azok a libsi-muszlim támadások, melyekkel gyengíteni akarják a fehér népességet, megszüntetni akarják a fehér többséget. Ennek eszköze az a propaganda is, amivel el akarják hitetni velünk, hogy mi Európaiak a világ más részeinek a kizsákmányolásából gazdagodtunk meg. Az afrikai gyarmatainkból például. Ezért szerintük teljesen jogos, ha most Afrika "visszavág", és egyfajta kárpótlásként most elfoglalják Európát. Ez egy hihetetlenül abszurd történet, de mégis sokan elhiszik, és mellüket veregetve bizonygatják, hogy "én nem vagyok fehér rasszista, én nem vagyok gyarmatosító, kizsákmányoló fehér náci", hanem egy migránsbarát libsi, aki jóvá akarja tenni a fehér ember múltbéli "bűneit". Hogy ez mekkora marhaság, arról írtam már több blogbejegyzésemben  (pl. https://geiger.blog.hu/2017/06/01/a_feher_ember_kollektiv_bunossege) De ha bárki azt állítja, hogy Európa a gyarmataiból gazdagodott meg, akkor gondoljon csak bele: 1945-ben Európa teljesen elpusztult. Városai szétbombázva, felégetve, a munkaképes lakosság nagy része elpusztulva. Pár évtized alatt újra felépítettük, gyakorlatilag nulláról. Nem a gyarmatok kihasználásából, mert ezek akkor már nem is léteztek. Saját erőnkből építettük fel országainkat. A fehér ember kultúrája az, ami Európa gazdag, magas életszínvonalát eredményezi. Sok tényező megkülönböztet minket Afrikától, pl. nálunk már a 13 században egyetemeket alapítottak. De a fő indok, amit már leírtam: az iparosodás, a mérnöki tudományok felfejlődése 1800 után. Ettől lettünk gazdagok, ettől van olyan életszínvonalunk amilyen, Afrikának meg nincs. A fehér ember nem véletlenül gazdag, ennek okai az említett kedvező környezet, a sajátos kultúra és a biológiai adottságok is. Itt a libsik most felüvöltenek, hogy "Rasszizmus!!!". De James Watson Nobel-díjas professzort idézve: "..továbbra is azt vallja, hogy a gének miatt lényeges különbségek vannak a fehér és a fekete bőrű emberek intelligenciaszintje között, a fehérek javára."  (https://geiger.blog.hu/2019/01/14/rasszista_a_vernyomascsokkentom)

 Félreértések elkerülése végett: NEM állítom, hogy a fehér faj felsőbbrendű lenne más fajok fölött. NEM állítom, hogy a kereszténység felsőbbrendű lenne más vallások fölött. NEM állítom, hogy a férfiak felsőbbrendűek lennének a nők fölött. NEM állítom, hogy a heteroszexuálisak felsőbbrendűek lennének homoszexuálisak fölött. Semmi ilyesmiről nincs szó. Azt állítom, hogy sok-sok összetevő miatt alakult ki Európában egy magas életszínvonal és kultúra, civilizáció. Ebből a sok összetevőből a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat emeltem ki, mert a libsik őket támadják leginkább. Illetve minket, mert én is fehér, keresztény, heteroszexuális férfi vagyok. Ha akarod tudni, hogy mi az erősséged, akkor nézd meg, hol támadnak az ellenségeid. Pontosan itt támadnak. Összeállt egy horrorkoalíció balliberális-femináci-antiklerikális-homokos-migránsbarát-muszlim szövetségesekből, akiknek egyetlen közös pontja mi vagyunk, az ellenségkép. Európa sírásói összefogtak, és dollármilliárdos segítséget kaptak Sorostól. Ez nem egy paranoid félelem, hanem egész konkrét fenyegetettség, amit mindennap tapasztalhatunk a bőrünkön. Nincs olyan nap, amikor ne találkoznék libsi Sorospropagandával a médiában, ami azt sulykolja, hogy törjük le a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak uralmát. Meg is van az eredménye, nekem mindkét családom azért mert tönkre, mert nem tudtam beilleszkedni ebbe az alárendelt szerepbe, amit tőlem elvárnának, mert férfi vagyok. Nem is tudok már társat találni, mert kiirtották a köztudatból azt a klasszikus női és férfiképet, ami megfelelne nekem. A középkori várak ostromlásakor bevetettek katapultokat, amivel dögöket is dobtak a várakba, hogy fertőző betegségeket terjesszenek el. A Sorospropaganda a mai kor dög-katapultja, amivel Európa családjait, közösségeit fertőzik meg. Minimális ellenállás még látható néha az egyházak részéről, illetve a Visegrádi négyek politikusai is ellenállnak ennek a Soros-utópiának: Orbán pl. azt nyilatkozta legutóbb a Brüsszeli útja előtt, hogy "férfias tárgyalások lesznek". El is kezdtek sivalkodni a libsik azonnal...

Ha bárki azt gondolja, hogy az itt felsorolt gondolatok csak az én kitalálmányaim, akkor ajánlok további olvasnivalót:

Oriana Fallacci: A harag és büszkeség:

https://drive.google.com/open?id=1tCXTLR6ZZ12p-qcWcmtOvy4o_jhI-oY_

És Douglas Murray - Európa furcsa halála:

https://drive.google.com/open?id=1lCh_BS_mW7UTdX4cA-QD6pIAsgqUK-CP

Idemásoltam néhány idézetet a könyvekből, amit érdemes elolvasni és átgondolni:

"Ébredjetek, emberek, ébredjetek! Meg vagytok félemlítve attól való félelmetekben, hogy netán az árral szemben úsztok, és rasszistának mutatkoztok (ami egyébként súlyos ferdítés, hiszen a problémának semmi köze a rasszhoz: a valláshoz van köze), ezért nem értitek, vagy nem akarjátok érteni, hogy egy fordított keresztes háború van folyamatban. Amilyen vakká tesz benneteket a politikai korrektség rövidlátása vagy ostobasága, észre sem veszitek, vagy nem akarjátok észrevenni, hogy vallásháború zajlik. Háború, amit Dzsihádnak hívnak. Háború, ami talán nem a földünket akarja meghódítani (talán?), de arra biztosan irányul, hogy meghódítsa a lelkünket és megszüntesse a szabadságunkat. Háború, amelyet azért indítottak, hogy lerombolják a civilizációnkat, azt, ahogy mi élünk és halunk, ahogy imádkozunk vagy nem imádkozunk, eszünk és iszunk és öltözködünk és tanulunk és élvezzük az Életet. Lebénít benneteket a hazugság propagandája, ezért nem tudja vagy nem akarja bevenni az agyatok, hogy ha nem védjük meg magunkat, ha nem harcolunk, a Dzsihád fog győzni. Győzni fog, igen, és le fogja rombolni azt a világot, amit nekünk, jól-rosszul, már sikerült felépítenünk.
Megsemmisíti kultúránkat, művészetünket, tudományunkat, identitásunkat, erkölcseinket, értékeinket, élvezeteinket... Az Istenre! Nem értitek, hogy ezek az Oszama bin Ladenek felhatalmazva érzik magukat arra, hogy megöljenek minket a gyerekeinkkel együtt, csak mert alkoholt iszunk, mert nem növesztünk hosszú szakállat, és nem akarunk csadort meg burkát viselni, mert színházba meg moziba járunk, mert szeretjük a zenét és a táncot, mert televíziót nézünk, mert miniszoknyát meg sortot viselünk, mert a strandon és az uszodában félmeztelenül vagy egészen meztelenül napozunk, mert akkor szeretkezünk, amikor akarunk, és azzal, akivel akarunk, vagy mert nem hiszünk Istenben?!?
Húsz éven át ismételgettem ezt. Húsz. Bizonyos szelídséggel, nem ezzel a büszkeséggel és ezzel a haraggal, húsz évvel ezelőtt írtam egy vezércikket. Egy olyan ember vezércikke volt, aki hozzáedződött ahhoz, hogy mindenfajta emberrel, szokással és hitvallással éljen együtt, egy olyan asszonyé, aki hozzászokott már, hogy szembehelyezkedjen bármiféle fasizmussal vagy intoleranciával, egy tabuk nélküli világi ember cikke volt. Ugyanakkor egy nyugati ember sikoltása is, tele felháborodással azok iránt az ostobák iránt, akik nem érezték egy Szent Háború előszelét, és akik eltűrték Allah fiainak a visszaéléseit, amit Európában a terrorizmusukkal okoztak... Nagyjából így hangzott az érvelésem húsz évvel ezelőtt: „Mi a logika abban, hogy tiszteljük azokat, akik nem tisztelnek bennünket? Mi a nagyszerű abban, hogy védjük a kultúrájukat vagy feltételezett kultúrájukat, amikor ők semmilyen megbecsülést nem tanúsítanak a miénk iránt? Én a saját kultúrámat akarom megvédeni, nem az övékét, és csak hogy tudják, sokkal jobban szeretem Dante Alighierit, Shakespeare-t, Goethét, Verlaine-t, Walt Whitmant és Leopardit, mint Omar Kháyyámot.” Nos: megköveztek érte. „Rasszista, mocskos rasszista!”
A gond az, hogy nem látok egyetlen Oroszlánszívű Richárdot a többi európai vezető között sem. Még kevésbé látok a saját országomban, ahol, egészen ennek a levélnek a megírásáig, 2001. szeptember végéig, egyetlen cinkos vagy cinkossággal gyanúsított Oszama bin Ladent sem azonosítottak és tartóztattak még le. Mi lesz már, Olaszország miniszterelnök ura: a milánói, a torinói, a római mecsetek szinte túlcsordulnak a terroristáktól vagy terroristajelöltektől, akiknek az az álmuk, hogy felrobbanthassák a harangtornyainkat, a dómjainkat: ilyen tehetetlenek a rendőrei? Ennyire alulinformáltak a titkosszolgálat emberei, ilyen félénkek? Ilyen alkalmatlanok a hivatalnokai?
Ezzel kapcsolatban pedig hadd beszéljünk végre arról, amit önök a két-kultúra-közötti-különbségnek neveznek. Két kultúra?! Ha nagyon akarják tudni, már attól is kényelmetlenül érzem magam, amikor azt mondják, „két kultúra”. Azok, ha egy szintre emelik a kettőt, mintha két, egymással párhuzamos entitás lennének. Két egyenlő súlyú és értékű valóság. Ne legyenek már ennyire szerények, kedveseim. A mi kultúránk mögött ugyanis ott áll Homérosz, ott áll Pheidiász, ott van Szókratész, ott van Platón, ott van Arisztotelész, ott van Archimédész. Ott van az antik Görögország a csodálatos szobraival és építészetével, költészetével és filozófiájával, a demokrácia alapelveivel. Ott van az antik Róma minden nagyságával, egyetemességével, a Jog fogalmával, irodalmával, palotáival, amfiteátrumaival, csatornarendszerével, hídjaival és az utakkal, amelyek behálózták az egész ismert világot... És volt egy forradalmár, akit Jézusnak hívtak, aki meghalt a kereszten azért, hogy megtanítson bennünket a szeretet és az igazság elvére. (Annál rosszabb nekünk, ha nem tanultunk belőle.) És ott van egy Egyház is, amelyik az inkvizíciót adta nekünk, tudom. Egy Egyház, amelyik az inkvizíció révén gyötört és kínzott bennünket, ezerszer is elégetett minket a máglyán. Egy Egyház, amelyik évszázadokon keresztül elnyomott minket, évszázadokon keresztül arra kényszerített, hogy csak Krisztusokról, Madonnákról, mártírokról és szentekről készítsünk szobrokat és képeket. Egy Egyház, amelyik kis híján megölte Galileo Galileit, megalázta őt, arra kötelezte, hogy tagadja meg saját magát és a tudományát... De ez az Egyház nagymértékben hozzájárult a Gondolkodás történetéhez is, és az inkvizíció után elkezdett megváltozni. Még egy olyan antiklerikális sem tagadhatja ezt, amilyen én vagyok. Azután ott van a kulturális felvilágosodás, amely Firenzéből, Toszkánából indult ki és virágzott fel, hogy az Embert helyezze a Világegyetem középpontjába, és kibékítse a szabadság iránti szükségét az Isten iránti szükségével. A reneszánszra gondolok. És hála a reneszánsznak, ott van Leonardo da Vinci, Michelangelo, Donatello, Raffaello, Lorenzo il Magnifico. (Azokat a neveket sorolom, amelyek először jutottak eszembe). És ott van az az örökség, amit Rotterdami Erasmus hagyott, és amit Montaigne, Morus Tamás és Descartes hagytak maguk után. Aztán ott van a Felvilágosodás, vagyis Rousseau és Voltaire és az Enciklopédia. Ott van Mozart, Bach, Beethoven, Rossini és Donizetti zenéje egészen Verdiig, Pucciniig és a többiekig. (A zene, ami nélkül nem élhetünk, és ami a muzulmán kultúrában vagy úgynevezett kultúrában szégyen, óriási bún: jaj annak, aki egy dallamot fütyül, vagy aki egy altatódalt dúdol. „Legfeljebb egy katonai indulót engedélyezek önnek”, mondta nekem Khomeini a kumi interjú során.) Végül pedig ott van a mi Tudományunk, az Istenért. A technológia, ami ebből fejlődött ki. A Tudomány, amely néhány évszázad alatt lélegzetelállító felfedezéseket tett, valósággal megváltoztatta ennek a bolygónak az arculatát. Egy technológia, amelyik olyan csodákat vitt és visz véghez, hogy Merlin, a varázsló is megirigyelhetné... Elég a marhaságokból, kedvesem: Kopernikusz, Galileo, Newton, Darwin, Pasteur, Einstein nem a Próféta tanítványai voltak. Vagy talán igen? A motort, a telegráfot, a villanykörtét, úgy értem, az elektromosság használatát, a fényképezést, a telefont, a rádiót, a televíziót nem mullahok vagy ajatollahok találták fel. Vagy talán igen? Ugyanez igaz a vonatra, az automobilra, a repülőgépre, a helikopterre (ami Leonardo da Vinci képzeletében született meg, és terveket készített hozzá), az űrhajók, amelyek segítségével eljutottunk a Holdra és a Marsig, és hamarosan Isten tudja, hova jutunk még el. Igaz? A szív-, máj-, szem- és tüdőtranszplantáció, a rák gyógymódja, a génállomány feltérképezése éppígy. Tévednék? És ne felejtkezzünk el az életszínvonalról, amit a nyugati kultúra hozott létre a társadalom minden rétegében. Nyugaton már nem halunk meg az éhségtől meg az olyan gyógyítható betegségektől, mint a muzulmán országokban. Igaz vagy nem? De még ha ezek mind lényegtelen eredmények lennének is (amit kétlek), mondják meg nekem: melyek a másik kultúra vívmányai, a szakállas bigottak, a csador és a burka kultúrájának vívmányai? Akármilyen figyelmesen kutatok is, csak egy Prófétát találok, egy szent könyvvel, ami még olyankor is nevetségesen hangzik, amikor a Bibliát meg az evangéliumokat, a Tórát meg a hellén gondolkodókat utánozza. Csak Averroést találom, aki vitán felül megérdemli a tudós nevet (Arisztotelész Kommentárjai, és így tovább), Omar Kháyyámot a csodás költészetével plusz egynéhány szép mecsetet. Semmi kézzel fogható a művészet terén vagy a Gondolat mezején. Semmi kézzel fogható eredmény a tudomány, a technológia, a jólét területén... Következésképpen maximálisan felhatalmazva érzem magam arra, hogy megállapítsam: Averroéstól és néhány más költőtől meg egy-két mecsettől eltekintve, meg attól, hogy hogyan írjuk a számokat, az ön ősei lényegében egyetlen könyvet hagytak maguk után, ennyi. A Koránt értem ez alatt, ami ezernégyszáz éve kínozza az emberiséget, jobban, mint a Biblia vagy az evangéliumok meg a Tóra együttesen.
Ó igen: szinte hallom, mit gondolnak most. A régi rómaiak, gondolják, azok a rómaiak, akikre az én kultúrám olyan büszke, azzal szórakoztatták egykor magukat, hogy végignézték, hogyan falják fel az oroszlánok a keresztényeket. A katolikusok, azok a katolikusok, akiknek a Gondolkozás Történetéhez való hozzájárulását elismerem és tisztelem, Európa-szerte azzal szórakoztatták magukat, hogy végignézték, hogyan égnek el a máglyán az eretnekek. Csakhogy sok idő telt el azóta, közben némileg civilizálódtunk, és még Allah fiainak is meg kellett volna érteniük, hogy ilyen dolgoknak nem szabad megtörténnie.
Itt van tehát a válaszom azzal kapcsolatban, amit a-két-kultúra-közötti különbségnek neveznek. Ebben a világban mindenki számára jut hely. A saját házukban, a saját országukban az emberek azt tesznek, amit akarnak. Ezért ha a muzulmán országokban az asszonyok vannak olyan ostobák, hogy elfogadják a csador vagy a burka viselését, ha vannak olyan ostobák, hogy elfogadják, hogy annyit sem érnek, mint egy teve, ha vannak olyan bolondok, hogy olyan léha alakokhoz menjenek feleségül, akik négy feleségre vágynak, úgy kell nekik. Ha a férfiak vannak olyan buták, hogy visszautasítanak egy pohár bort vagy sört, nekik is úgy kell. Én nem fogok beleavatkozni a választásukba. Engem a szabadság elve alapján neveltek, a fenébe is, az anyám mindig azt mondogatta: „A világ azért érdekes, mert olyan sokszínű.” Ha azonban rám akarják erőszakolni ezeket az eszementségeket, az én életemre, az én országomra, ha a kultúrámat az ő kultúrájukkal vagy úgynevezett kultúrájukkal akarják felváltani... És megteszik. Oszama bin Laden kijelentette, hogy az egész földgolyónak mozlimmá kell válnia, hogy ilyen vagy olyan módszerrel, de meg fog téríteni bennünket, hogy a cél érdekében megöl minket, és továbbra is ölni fog.
Valójában a legjobban képzettek és a legintelligensebbek nem maradnak a muzulmán országokban, az afganisztáni barlangokban vagy Irán és Pakisztán mecseteiben. Itt maradnak a mi országainkban, a mi városainkban, a mi egyetemeinken, a mi cégeinknél. Remek kapcsolatot ápolnak a felekezeteinkkel, a bankjainkkal, a televízióinkkal, a rádióinkkal, az írott sajtóval, a kiadóinkkal, a tudományos társaságainkkal, a szakszervezeteinkkel, a politikai pártjainkkal. Befészkelik magukat a technológiánk idegközpontjaiban. Vagy még rosszabb: beférkőznek annak a társadalomnak a szívébe, amelyik befogadta őket anélkül, hogy megkérdőjelezte volna a különbözőségüket, ellenőrizte volna, nincsenek-e gonosz szándékaik, vagy ítélkezett volna komor fanatizmusuk felett. Olyan társadalomban, ahol az engedékeny demokrácia, a kényszer nélküli tolerancia, a keresztény irgalom, a liberális elvek, a kulturált törvények rájuk is érvényesek. A törvények, amelyek eltörölték a kínzást és a halálbüntetést, nem teszik lehetővé, hogy letartóztassanak valakit, ha nem követett el semmit, nem engedik, hogy ügyvédi védelem nélkül vádoljanak valakit, nem engedik, hogy elítéljenek valakit, ha a vádat nem bizonyították. Törvények, vagy mondjam inkább, kiskapuk, amelyek jóváhagyják, hogy elengedjenek egy büntetést, vagy hogy szabadon eresszenek egy gonosztevőt. Ami ezeket a kiskapukat illeti, nos... Vajon nem ezeknek köszönhető, hogy a vendégeink betelepedtek az országainkba, beleavatkoznak az életünkbe, zaklatnak minket, és basáskodnak felettünk?
Ezért van az, hogy ezek a keresztes lovagok egyre többen és többen lesznek, egyre többet és többet követelnek, egyre inkább eluralkodnak. Ezért történhet meg, hogy (ha továbbra is közömbösek maradunk) mindig egyre többen lesznek. Mindig egyre többet fognak követelni, egyre inkább fognak zaklatni minket és uralkodni rajtunk. Egészen addig, míg végül leigáznak bennünket. így hát lehetetlen alkudozni velük. A párbeszéd elképzelhetetlen. Elnézőnek lenni öngyilkosság. Bolond, aki az ellenkezőjében hisz."

A belénk oltandó bűntudattal kapcsolatban:

"Lehet, hogy nem csak a kortárs európaiak gondolják, hogy bűnben fogantak, de minden bizonnyal ők szenvednek ettől a legjobban. Mielőtt még bárki felvetette volna ezt, az európaiak érezni kezdték a bűntudatot, ami nemcsak a háborút és a holokausztot sűríti magába, de az összes előtte történt dolgot. Többek között, de nem kizárólagosan, ezek közé tartozik a gyarmatosítás és a rasszizmus is, S ezt a nehéz súlyt már nem egyedül nekünk kellene cipelnünk. Az utóbbi évtizedekben ezt a zsarolást Európa modern történelme miatt néhány nemzet szintén magára vette; megdöbbentő módon most már olyan országok is szenvednének e bűnök miatt, amelyek megalakulásáért magát Európát teszik felelőssé. A szégyenfolt tehát az egész világon mindenhol megjelenik....Ha valaki nem bűnös, mégis a halott elődeinek tetteiért akar felelni, még tovább is fokozhatja a túlzásokat. A mai politikusok csak helyzeti előnyt akarnak kovácsolni az ilyen nyilatkozatokból, s minél nagyobb a bűn, annál erősebb a felháborodás, és annál inkább hatásos lesz a bocsánatkérés. A vezetők így nagylelkűnek tűnhetnek anélkül, hogy bármit kockáztatnának: aki épp bocsánatot kér, semmit nem tett, akiknek pedig ez a gesztus szól, már rég halottak. Ez színtiszta mánia. Általános mértékű és mégis sajátosan európai mánia... Számtalan évszázaddal azután, hogy Kolumbusz Kristóf hajója valahol a Bahamáknál partot ért, Amerika „felfedezése” sikertörténetnek tűnt, és a kapitányt hősként ünnepelték. Századokkal megérkezése után még mindig szobrokat emeltek neki. Az ötszázadik évfordulót elérve 1992-ben mindez megváltozott. Kolumbusz többé nem Amerika felfedezője... hanem épp ellenkezőleg: elpusztítója. Hirtelen úgy tűnt, Amerikát megtöltik azok az emberek, akik azt kívánják, bárcsak ne fedezték volna fel a földrészt. Kolumbuszból, a sikeres kalandorból és felfedezőből hirtelen gyarmatosító és természetesen népirtó lett...Az európaiak által elkövetett bűnök között ott vannak az Amerikát alapító bűnök: rabszolgaság, és általa a rasszizmus. Enyhe kifejezés azt mondani, hogy az amerikai elnökök ezek miatt már évtizedek óta kérnek bocsánatot. Az országban polgárháború tört ki emiatt szűk két évszázaddal ezelőtt. Ennek ellenére 1998-ban, amikor Clinton elnök Ugandába látogatott, ismét elnézést kért a rabszolgaság intézménye miatt. Ha azt gondolta ő, vagy bárki a kormányzatból, hogy ez majd helyreteszi a dolgokat, akkor nagyon tévedett. Bár Ugandában a rabszolgaságért legalább annyi ember volt felelős, mint Amerikában, az elképzelés, miszerint az európai származású emberek felelősek egyedül elődeik cselekedeteikért, megszilárdult, s ez mindenki számára jó volt, kivéve a bűntudattól szenvedő nemzetet... az állandó bűntudat megváltoztatta az emberek természetes hozzáállását a múltjukhoz. A hazaszeretetet szégyenbe fordítja át, de legalábbis nagyon vegyes érzelmeket okoz, aminek baljós következményei lehetnek. Az ország, amelyik elhiszi magáról, hogy soha semmi rosszat nem tett, bármelyik pillanatban képes lehet a rosszra. De az ország, amely azt hiszi, hogy csak és kizárólag jóvátehetetlen szörnyűségeket tett eddig, elveszítheti a hitét abban, hogy képes még jót tenni a jövőben. Egy ilyen ország ideges lesz, kételkedni kezd saját bölcsességében és cselekedeteiben. Az ősbűn gondolata egy társadalomban hamar az önmaga iránti kétségek növekedéséhez vezet. Ha egy nemzet bűnben fogant, akkor ez azt jelenti, hogy semmi jó cselekedetre nem képes, mivel elejétől fogva romlott volt "