A "csendes" élet a kertvárosban. Ahol babakocsival nem lehet nyugodtan sétálni és gyereket altatni, mert minden második háznál őrjöngő kutyák ugranak a kerítésnek. Ahol a város fele az autópálya örökös morajában él, a másik fele meg az 1-es út soha meg nem szűnő forgalmában fulladozik. Évről-évre nő a forgalom, zaj, por, szmog, mert egyre többen költöznek ki Budapestről az agglomerációba. Minden talpalatnyi telket beépítenek, minden telket megosztanak és még egy házat ráépítenek a nyerészkedő "ingatlanfejlesztők". Ahogyan a csatolt fotón is látható: lebontottak egy kis régi parasztházat, és helyére társasházat építettek, többszáz millió nyereséggel. Az utóbbi évtizedben teljesen elvesztette ez a város a vidéki kisváros jellegét, és kezd Budapest külvárosává válni. A csendes, madárcsicsergős kertváros amúgy is illúzió volt: itt folyamatos a fűnyírás, sövény-nyírás. Egyik szomszédom egy hatalmas fát vágott ki a kertjében, aztán egy évig minden hétvégén azzal szórakozott, hogy láncfűrésszel feldarabolja. Másik szomszédom olyan riasztót szereltetett fel, hogy az rendszeresen bekapcsol, mi meg hallgatjuk a hamis riasztásokat. Vajon miért várja el ez az ember, hogy a szomszédjai éjjel-nappal ingyen rendelkezésre álljanak és átmenjenek hozzá a betörőt elzavarni, ha megszólal a riasztó? Ezért a szolgáltatásért fizetni kell, ha a riasztót egy őrző-védő céghez kötteti be. De miért tenné, ha ingyen is riaszthatja a szomszédokat? Milyen abszurd elképzelések ezek, végig sem gondolják, csak felszereltetik a riasztót. Az összelopott vagyont védeni kell... Vajon mit tart otthon, amit védeni kell? Aranyrudak? Dollármilliók? Eredeti Dali festmények? Nem hiszem. Inkább csak egy budapestről kiköltözött gátlástalan suttyó, akit nem érdekel, hogy a szomszédját hányszor zaklatja a riasztójával teljesen feleslegesen. Amúgy sem reagál már senki a riasztókra, mert 99%-ban hamis riasztásokat hallgatunk. A betörők nyugodtan dolgozhatnak, a kutyát sem érdekli, ha megszólal a riasztó. Az Önkormányzat adót kellene bevezessen minden riasztó után, amiből a feleslegesen zaklatott szomszédoknak fizethetne kártérítést minden hamis riasztás után. Ugyanígy kártalanítani kellene a kutyaadóból azokat a háztulajdonosokat, akik a házuk elől kénytelenek naponta eltakarítani az otthagyott kutyaürüléket. Egy ilyen kertvárosban, mint Budaörs a legnagyobb érték lenne a csend, tisztaság, rendezett környezet. Ezért menekülnek el Budapestről az emberek az agglomerációba, de nyugalom helyett itt is csak zajt, koszt, forgalmat, szennyezést okoznak. A polgármesterünk meg csak örül a kiköltözőknek, mert több pénzt jelentenek a városnak. Mit számít az, hogy az ember nyugalomra vágyik, és méregdrágán megvett egy telket/házat Budaörsön, csendes kertvárosi környezetben? Semmit. Engedélyeztetni kell még több lakótelepet, bevásárlóközpontot. Egyszer úgy nyilatkozott, hogy az a hibás, aki egy autópálya melletti településre költözik, és mégis nyugalmat vár el. Nem elég, hogy tönkreteszi a várost, még minket is hibáztat: hülyék voltunk, hogy ide költöztünk. Én kellett volna előre lássam, hogy haladó szellemiségű polgármesterünk mániája a lakosság bővítése? Azzal, hogy én ideköltöztem, nem okoztam semmilyen plusz terhelést a városnak, mert az előző tulaj, akitől megvettem a házat, Biatorbágyra költözött. Az egy megszokott folyamat, hogy van lakosságcsere. De ha lebontanak házakat és a telekre soklakásos társasházakat építenek, akkor megsokszorozódik a lakosság. Nő a forgalom, a zaj, a szennyezés. 

Vannak itt még sufni-szerelőműhelyek is a környéken, ahol kamaszok tuningolják a robogókat, és úgy teszik gyorsabbá őket, hogy kiszerelik a kipufogóból a hangtompítót. Aztán persze ki is próbálják a motorokat itt a környéken keringve, fülsüketítő zajt okozva. De egy olyan egyszerű dolgot sem tud itt senki csendben elvégezni, mint a lehullott falevelek összeseprése. Nem, ahhoz lombfújó gép kell, amit aztán a harmadik utcában is lehet hallani. Minden szomszédomnak van ilyen szuper eszköze.

Budaörs, ahol minden második kertkapun ott a felirat, hogy xy.kft vagy bt, impex és consulting, tanácsadó cégek, könyvelő cégek, az adócsalás és adóelkerülés szakértői. Hát, valamiből meg kell venni a több százmilliós házakat és minden családban kell legyen legalább két BMW vagy Volvo terepjáró. Ez az ügyeskedő, sikeres vállalkozói réteg dominálja itt az utcaképet. Nagyon ügyes emberek ők, hosszú évek során megtanulták, hogy hogyan lehet a cégük alkalmazottjait még jobban kihasználni, rabszolgaként még kevesebb fizetéssel és több munkával robotoltatni, hogy lehet bóvli termékeket olcsón beszerezni és 500%-os haszonnal a vásárlókra rásózni. Adót nem fizetni, mert ugye céges autóként megvehető az ötödik terepjáró is, ami leírható az adóból. Már a Mucika ötödik unokatestvére is a cég nevén futó terepjáróval jár, de a lényeg, hogy a cég látszólag nyereséget nem termel, mert akkor adóznia is kellene. Az meg kizárt dolog, azt el kell kerülni. Mert hát milyen haszontalan dolgokat fizetnének abból, ugye? Óvodák, iskolák fenntartására menne például, vagy utakat építenének belőle, esetleg rendőrök vagy tűzoltók bérét fizetnék belőle. Erre mind nincs szükség ugyebár.. Terepjárókra viszont szükség van, mert Mucika csak akkor érzi magát biztonságban, ha 3 tonna acél veszi őt körül.. a 20 literes fogyasztás nem számít, meg a széndioxid kibocsájtás sem, hiszen a klímaváltozás majd csak a gyerekeinket sújtja majd. Mindenhová terepjáróval kell menni, napszemüveget feltenni, kemény arcot vágni (vagy ez már megy megszokásból is?) és nyomni a gázt. Hiszen ő az új elit! Ő tudja, hogy hol lehet olcsón szappant venni és drágán eladni... Ezzel a képességgel a társadalom felső tízezerében látja magát. Valójában suttyó, primitív pénzproli emberek ezek, akik a gátlástalanságuk, erkölcstelenségük és könyörtelenségük által felküzdötték magukat egy multinál vagy saját céget vezetnek, és azt hiszik, övék a világ.

Értelmiségi réteg nincs már itt. Rengeteg kulturális rendezvényt hirdetnek meg, van itt művelődési ház és PostArt is, filmklub meg koncertek, de alig néhányan jönnek el ezekre a rendezvényekre. Pedig 30 ezres lakósság él itt. Csak hát a kultúra nem hoz hasznot, nem lehet pénzt csinálni belőle, nem lehet kereskedni vele, akkor meg minek? Fontosabb a cég, a profit, a terepjáró. Családi életre sem marad idő, ezért max. 1-2 gyereket vállalnak, és azt is a bébiszitter neveli fel. A nagy házak gyakran üresen állnak és az életük is üres ezeknek az embereknek. Előbb-utóbb rájönnek, hogy unalmas és értelmetlen az összeharácsolt vagyont tovább bővíteni. Megöregszenek, és még az sincs, aki továbbvigye a vállalkozásukat.

Vannak azért olyan helyzetek is, mikor az élet "visszavág", és ezek az újgazdag kufárok és kupecek is kapnak egy pofont a sorstól. Szomszédomban a nagybetűs Volvóterepjárós Vállalkozó, aki a saját fontosságának tudatával az arcán jár-kel a nagyvilágban, építkezésbe kezdett. Lehet, hogy nem kellett volna, legalábbis nem pont most. Ugyanis már a házalap betonozásánál elakadtak. Csak hozzá nem értő kivitelezőt találtak, akik elszúrták az egészet, aztán elkezdték bontani légkalapáccsal. Az nem gond, hogy a szomszédok hallgatják egész nap. Kit érdekel? Azóta már a harmadik építő brigád bukkant fel a szomszéd telken... Hja, elfogytak a rabszolgák, mindenki menedzser lett meg vállalkozó. Nincs ki dolgozzon. A sors fintora, ahogyan mondani szokás. Másik szomszédomat meg ma reggel láttam, mikor vittem ki a kukát. Szőke, középkorú nő, persze neki is cége van, és üzlete. Izzadva cipeli ő is a kukát, végig a szűk zsákutcán, ahová a kukásautó nem tud bemenni. Hát, a feministák csak ilyen feladatokat hagytak nekünk férfiaknak, mint a kuka cipelése. Vagy a bútorok tologatása a lakásban nagytakarításkor. Vagy, ahogyan egy feministától olvastam, aki ezen gúnyolódott: "nekem nincs szükségem férfira, csak azért, hogy a házi sertést leölje". Hát, akkor cipeljétek a kukát, kedves szomszédnők. Neki ugyanis már nincs férj-rabszolgája, aki ezt megtehetné helyette, mert elvált. Ő is ugyanúgy, mint a házaspárok kétharmada. Biztos fontosabb volt neki is minden más, a család nem számított. A vállalkozás, az önmegvalósítás, a függetlenség, az egoizmus. A lánya meg évekig nem beszélt senkivel kamaszkorában, annyira megrázta lelkileg a szülei válása. 

Igazi idill ez a kertvárosi élet. Csak azon csodálkozom, hogy egyre több embertől hallom azt, hogy Biatorbágyra, Etyekre, Sóskútra költöznének. Bárhová, csak el innen. Egy fotós ismerősöm, akit a gyerekek ovijában ismertem meg, a nyolcadik kerületbe költözött. Kérdeztem tőle, hogy miért, hiszen a gyerekeinek sokkal jobb lehetett a budaörsi kertes házban. Azt válaszolta, hogy Budapesten a körfolyosós társasházban két hét alatt jobban megismerte a szomszédjait és jobb kapcsolata alakult ki velük, mint azelőtt Budaörsön 30 év alatt. Itt csak zárkózott, önző, vagyonukat féltő emberek élnek. Itt nem tudsz senkivel szóba állni, hiszen nem is találkozol senkivel az utcán. Két méter magas betonfal veszi körül a házakat, és autóval járnak mindenhová. Mikor 10 évvel ezelőtt megvettem a házat Budaörsön, akkor csodálkoztam, hogy az előző tulaj a Biatorbágyi pecatóhoz költözött. Ma már megértem őt. Én is elkezdtem eladó ingatlanokat keresni azon a környéken.