1900 körül indultak a nőjogi, feminista mozgalmak. Teljesen jogos volt a harcuk, hiszen nem volt a nőknek szavazójoguk, nem járhattak egyetemre, nem volt nyitott minden szakma és karrierlehetőség előttük, válás esetén elvesztették gyerekeiket, stb. Ha megnézzük pl. a Szüfrazsett című filmet, akkor jó képet kapunk arról, hogy honnan indultak a nők. És ha ma férfiként válóperbe keveredünk, akkor megláthatjuk azt is, hogy hová jutottak el. Leírok egy ilyen esetet (nem a saját válásom, de ahhoz is nagyon hasonló), amely jól illusztrálja, hogy mennyire átestünk a ló túloldalára a női jogok védelmében.

Tegyük fel, hogy egy férfi 20 éves korában dolgozni kezd, akár az egyetemi tanulmányai mellett is. Nem bulizza el a megkeresett pénzét, hanem félreteszi, mert arra gondol, hogy ha lesz családja, akkor kell lakás, arra kell a pénz. Tehát 10 évig gürcöl, spórol ennek a célnak érdekében, és összehoz annyi pénzt, amiből lakást tud venni, vagy házat építeni. Rendben, tehát 30 évesen elérte ezt a célt, és ezután megházasodik. Mondjuk 7 év házasság után van két gyereke, és azt hiszi, hogy révbe ért. Igen ám, de a kedves felesége megunja a banánt, és szerelmes lesz egy kollegájába. Mi történik ezután? Több forgatókönyv lehetséges, de a legvalószínűbb az, hogy beadják a válópert. A bírósági gyakorlat alapján a gyerekeket az anyjuknak ítélik. Ez azzal is jár, hogy „a gyerekek érdekében” az anyának ítélik az utolsó közös lakás használati jogát is. Most nem a vagyonmegosztásról beszélek, hanem a használati jogról. Tehát az apa, aki 10 évet gürcölt, hogy legyen a családnak hol laknia, az utcára kerül. Hiába van kizárólagosan az ő tulajdonában az ingatlan, azt használni nem tudja, hiszen az exfelesége lakik benne. Akinek az új pasija természetesen beköltözik oda. Szerencsétlen apa mit érezhet, ha kéthetente hétvégén megy a gyerekeiért, és mikor becsenget a saját ingatlanába, akkor egy idegen férfi nyit ajtót? Mit érezhet, amikor azt látja, hogy ez az idegen férfi napi 24 órában lehet az ő gyerekeivel, miközben ő csak kéthetente egy hétvégére láthatja őket? Vajon mit érezhet, mikor azt látja, hogy ő az utcára került, de gyerekenként a havi 40-50 ezer forint tartásdíjat bevasalják tőle? Azt a tartásdíjat, amivel az anya semmilyen formában nem kell elszámoljon, tehát akár az új szeretőjére is költheti?

Emberek, hogy a fenébe jutottunk ide? Normális világ ez? Én itt nem egy kirívó, ritka esetet írtam le, hanem egy mindennapos, bírói gyakorlatnak megfelelő, gyakori esetet. Aki elvált férfiak fórumait olvasgatja, az naponta találkozik ilyen esetekkel. Ez nem a kivétel, hanem a bevett gyakorlat. Én tényleg nem értem, hogy kinek van még ezek után bátorsága megházasodni és családot alapítani.

Folyamatosan jelennek meg olyan cikkek is, amiben nők azt számolgatják, hogy mennyibe kerül a gyerek nevelése, eltartása. És siránkoznak, hogy nem elég a havi 50 ezer gyerekenként. Arról persze hallgatnak, hogy ők teszik zsebre a gyerek után járó állami támogatásokat és adókedvezményt. Arról is hallgatnak, hogy ha a kéthetente egy hétvégét és a vakációk felét összeadjuk, akkor évente 3 hónapot az apánál vannak a gyerekek, tehát ő tartja el őket, és ennek ellenére fizetnie kell a tartásdíjat erre az időre is. Ha egy elvált anya 2 gyerek után 100 ezer Ft tartásdíjat kap, akkor miért panaszkodik, hogy ez nem elég? Hiszen vidéken sok családnak nincs munkája, és ha csak közmunkából élnek, akkor ennyi a teljes bevétele a családnak! Panaszkodnak az anyák, hogy nem elég a tartásdíj, de váltott elhelyezésbe persze nem egyeznek bele, hiszen akkor nincs tartásdíj, és a gyerekek után járó támogatások is megoszlanak. Ebből látszik meg, hogy miről is szól a nők által beadott válóperek nagy része: rabszolgatartásról. Én is nyugodtan csicskáztatnám a férjemet, ha nő lennék, mert tudnám, hogy ha egy rossz szava van, akkor adom be a válópert és onnantól kezdve van ingyen pénz: van egy rabszolgám, aki fizetni fog, mint a katonatiszt, mert ha nem, akkor küldik a nyakára a végrehajtót. A női hatalomról szól a tartásdíj és a válóperek nagy része. Mindenhol, ahol bevezették a váltott elhelyezést, felére csökkent a válóperek száma. Ebből látszik, hogy ha nincs tartásdíj, hanem váltott elhelyezés van, akkor nem éri meg válni a nőknek, mert nincs ingyenpénz, nincs rabszolga.

Én megtapasztaltam azt is, hogyan állapítják meg a tartásdíj mértékét, ami elvileg a gyerek VALÓS szükségleteit kellene tükrözze: anyuka fél évig gyűjti a számlákat, olyan dolgokról, amiket se előtte se utána nem költ a gyerekekre. A lényeg, hogy minél több számla összegyűljön. Rokonok és barátnők is besegíthetnek a kamu számlák gyűjtésében. Aztán anyuka bead egy több száz oldalas beadványt a bíróságra, amivel megindokolja a többszázezres tartásdíjat. A bírónő meg természetesen nem ellenőrzi egyenként a számlákat, hanem rápillant a végeredményre és rábólint, megítéli a tartásdíjat. Ennyit a VALÓS igényekről. A tartásdíj nagyon gyakran megélhetési bűnözők eszközévé vált, semmi köze valós igényekhez.

Ha régebbi időkre gondolok, akkor megértem a tartásdíj jogosultságát: gyakran előfordult nem kívánt terhesség, és felelőtlenül lelépő férfiak. Ez volt gyakori, ez volt jellemző. Tehát védeni kellett az anyákat. De már rég nem ilyen időket élünk: van fogamzásgátlás, és minden nő eldöntheti, hogy kivel-mikor akar gyereket. A gyerekvállalás két ember közös döntése, és közös felelőssége. Egyértelmű, hogy ez válás után is így kellene maradjon, tehát a váltott elhelyezés a megoldás. Én nem is értem, hogy milyen abszurd elképzelésen alapszik a tartásdíj: a házasság egy érzelmi-testi-gazdasági közösség. Ha egy nő beadja a válópert és megszünteti az érzelmi-testi közösséget, akkor miért követeli, hogy a gazdasági közösség megmaradjon? Miért akar osztozkodni a vagyonon és pénzen, de nem akar osztozkodni a gyerekeken? A férfiak meg miért lettek annyira bambák, hogy ezt elfogadják? Ilyen hazugságokkal átverik őket, hogy „ez a gyerekek érdeke”. Nem, ez csakis a nők érdeke. A gyerekek érdeke az lenne, hogy egyben maradjon a család, vagy ha ez nem lehetséges, akkor váltott elhelyezés legyen. Ébresztő, férfiak, ne higgyetek el minden hazugságot, mert a „gyerekek érdekében” minden gazemberséget képesek a nők letolni a torkunkon! Ezt harcolták ki a feministák, és ezt a kényelmes pozíciót védik foggal-körömmel.

Nem csak a válóperekben kialakult tarthatatlan állapotokból látszik, hogy a száz évvel ezelőtt indult feminista mozgalom már rég nem az egyenjogúságról szól, hanem a nők előjogairól és a férfiak leigázásáról. Az élet egyre több területén veszik át a nők az irányítást, és kerülnek erőfölénybe. Teljesen elnőiesedett a gyerekeink nevelése: az óvodákban és iskolákban már csaknem kizárólag nők tanítanak. Ha egy kisfiú férfiasan viselkedik, akkor rendre utasítják, megbüntetik. Nem látnak férfi-mintát a gyerekek, mert a sok válóper miatt otthon sincs apa (vagy egész nap dolgozik), és az óvodában-iskolában sem találkoznak férfival. A tananyag és a vizsgakövetelmények is egyre inkább lányokra vannak szabva, az ő képességeiket érvényesítik jobban (pl. szorgalom, fegyelmezettség, kitartás, stb.). Ennek eredményeként a fiúk rosszabb jegyeket kapnak, és kevesebb esélyük van felsőoktatásba bejutni.

Az élet minden területén látszódik az elnőiesedés, amit a feminizmus okozott, és ezek után még a nők teszik fel gyakran azt a kérdést, hogy „hová lettek az igazi férfiak”? Hát, kedves feministák, nincsenek, mert kinyírtátok őket. Kinyírtátok őket a válóperekben, kinyírtátok őket a feminista propagandával, a sok hazugsággal, a női előjogok erőltetésével. Most egyétek meg, amit főztetek.