Vannak e három izmusnak érdekes módon közös pontjai, és a rajongóik között is nagy az átfedés. Érdemes átgondolni, hogy mik ezek a közös pontok és miért alakulhattak ki. A legjellegzetesebb közös pontot abban látom, hogy mindhárom izmus egy hátrányos helyzetű, áldozat-szerepben feltüntetett csoportot nevez ki, akiket megvédeni és előnyösebb helyzetbe akar hozni. Ezt természetesen mások kárára teszik, és teljesen irracionális módon, amivel még a segíteni kívánt csoportnak is ártanak, de ez mind nem számít, ugyebár.

A kommunizmus védenc-csoportja a munkásosztály volt. Őket próbálták mindenáron „uralomra” juttatni, erőszakkal, sok millió emberélet árán. Teljesen eszeveszett, őrült ámokfutás lett ebből a forradalmi „igazságtételből” és társadalmi rend felbolygatásából. A társadalmi rétegek erőszakos megváltoztatása soha nem működött és nem is fog működni. A történelem során változik lassan, egy természetes folyamat során átalakult mind a munkásosztály szerepe, mind a nők szerepe és társadalmi rendje. Ha viszont forradalmi, erőszakos módon akarja valamelyik izmus ezt a változást kierőszakolni, akkor csak az lesz az eredménye, amit a kommunizmusban is láttunk: teljesen alkalmatlan, tehetségtelen emberek kerülnek vezető pozícióba és hatalomba, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne ott, csak éppen megbízható kommunisták. A kommunizmust sokan megéltük, megtapasztaltuk személyesen is, gyerekkorunkban. Leglátványosabban azonban apósom fogalmazta meg sokszor azt a pusztítást, amit a kommunisták végeztek. Apósom egy alföldi tanyavilág gazdálkodó, állattenyésztő családjában nőtt fel. Gyerekkorától kezdve állatokat gondozott, a földeken dolgozott. Megtanulta és megszerette minden csínját-bínját a gazdálkodó életmódnak. Tudta, hogy milyen növényt mikor kell ültetni, hogyan kell trágyázni, hogyan kell locsolni és gyomtalanítani. Hogyan kell gyümölcsfákat és a szőlőt gondozni. Rengeteg tapasztalat és hasznos tudás gyűlt fel a gazdálkodó emberekben. És akkor jött a kommunizmus, és mindenüket elvették. Kulákosították őket. Átadták a földeket semmirekellő, semmit tudó, hanyag, buta, korrupt embereknek. Minden tönkrement, amiért azelőtt apósomék és hozzájuk hasonló sok ezer gazda dolgozott egy életen át. Apósom még 60 valahány évvel később is sokszor felemlegeti ezeket az eseményeket. Elbeszéléséből látszik, hogy mennyire szerette ő azt a tanyavilági gazdálkodó életmódot, amit elvettek tőle. Azóta sem tudta magát túltenni ezen a veszteségen. De ez persze csak egyik aspektusa a kommunizmusnak, rengeteg más károkozó aspektusa is volt, a közös tulajdonú gyáraktól kezdve, ahol piacképtelen selejtet gyártottak, a szétlopkodott termékekig és a nyugati hitelből fenntartott gazdaságig.

A feminizmus védenc-csoportja a nők. A feministák családon belül próbálják ugyanazt a „hátrányos helyzetűek” uralomra juttatását, mint amit a kommunisták tettek a prolikkal. Ez a párhuzam lehet, hogy nem mindenki számára azonnal látható, de már Engels is megfogalmazta ezt az elméletet: „A családban a férfi a burzsoá és a nő jelenti a proletariátust.” (Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete). Itt is ugyanaz a probléma merül fel a feministák által erőszakosan megváltoztatni próbált természetes erőviszonyokkal, mint a kommunizmusban: vannak emberek, akik a tehetségük, intelligenciájuk, tudásuk vagy kreativitásuk által vezető szerepet töltenek be egy családban, vagy a társadalomban bárhol, akár egy cégnél is. Aztán jönnek a feministák, és azt mondják, hogy nem-nem, ezt nem lehet. Tessék átadni a vezetést a nőknek. Teljesen mindegy, hogy ők akarják-e egyáltalán ezt. Teljesen mindegy, hogy alkalmasak-e erre a szerepre. A lényeg az, hogy a nők a feminizmus szerint elnyomott áldozatok, és ezért pozitív diszkriminációval kell őket vezető szerephez juttatni a családban, a politikában, a cégek vezetőségében. Nem értem, hogy a feministák miért nem tanulnak a történelemből, miért nem látják például a kommunizmus által okozott katasztrofális következményét az ilyen áldozat-csoportok kinevezésének és erőszakos előnyhöz juttatásának. A cégek nem engedhetik meg maguknak, hogy alkalmatlan emberek legyenek a vezetőségben. A társadalom sem engedheti meg magának, hogy alkalmatlan politikusok legyenek vezető szerepben. És a családok sem engedhetik meg maguknak, hogy az alkalmatlanabb fél töltsön be vezető szerepet. Ezért káros bármilyen pozitív-diszkrimináció, vagy valamilyen elképzelt áldozat-csoport előnyhöz juttatása, pozícióba juttatása. És itt a család esetében külön hangsúlyozni szeretném, hogy nem gondolom azt, hogy mindig a férfiak lennének alkalmasabbak a családfői szerepre. Én magam is nagyon sok olyan családot ismerek, ahol a nő talpraesettebb, dominánsabb, alkalmasabb a vezető szerepre. Nincs ezzel semmi baj. Ez ellen nem is tiltakoznak a feministák ugyebár. A baj ott kezdődik, mikor a feminista agymosás miatt teljesen alkalmatlan nők kezdik azt gondolni, hogy most aztán ők is meg kell mutassák, hogy nem csak a másodhegedűs szerepét akarják eljátszani. Vannak persze olyan családok is, ahol viszonylag kiegyenlített a felek közötti szereposztás és hasonló az alkalmasság a családfői szerepre. De azt hiszem, hogy a legtöbb családban mégis kialakul egy egyenlőtlenség, bármely fél részére. Egyszerűen nem megoldható, hogy a sors mindig minden esetben olyan két embert hozzon össze, aki egyformán domináns, egyformán talpraesett, intelligens és ügyes. Nem lenne ezzel semmi baj, ha a feministák nem akarnák mindenképpen erőszakkal megbolygatni ezt a családokon belül kialakult egyensúlyt. Viszont mivel egyoldalúan megbolygatják, ezért rengeteg nő egy kilátástalan emancipációs harcba kezd, aminek leggyakrabban válás lesz a vége. Vagy egy boldogtalan, kényszerű együttélés, állandó vitákkal és harcokkal.

Remélem látható a párhuzam a kommunista és a feminista áldozat-csoportok kinevezése között, az alkalmatlan emberek erőszakos hatalomra juttatásával és társadalmi rombolással. És akkor következzen a harmadik izmus, a liberalizmus, ami a "kedvencem".

A liberalizmusnak nem egy védenc-csoportja van, hanem mindjárt fél tucat. Kisebbségek (cigányok, zsidók), homoszexuálisok, nők, migránsok, testileg és szellemileg sérült emberek, stb. A „hátrányos helyzetűek”, az „áldozatok”, akármit is jelentsen ez. Ugyanis bárki felveheti ezeket az áldozat-szerepeket és onnantól kezdve őt is támogatják a liberálisok. A liberális szabadság-elmélet szerint bárki megválaszthatja nemét, szerepét, személyiségét, társadalmi hovátartozását. Ha akarom, akkor cigánynak vallom magam, és onnantól kezdve megpályázhatok egy Soros-ösztöndíjat, amit a cigány emberek pozitív diszkriminációjához írtak ki. Abszurd az egész elképzelés, hiszen legtöbb esetben nincsenek kritériumok annak megállapításához, hogy valójában ki a támogatandó, hátrányos helyzetű ember. A liberálisok szerint nem is szabad ilyen módon csoportosítani az embereket, mert az már diszkrimináció. A saját elméletük megcsúfolása az egész, önmagának ellentmondó, kivitelezhetetlen marhaság. Látható volt egy konkrét példa a közelmúltban, mikor afgán, iraki, pakisztáni migránsok szíriai állampolgárnak vallották magukat, hogy átengedjék őket a határon és eljussanak Németországba. Vagy másik példa: afrikai bevándorlók homoszexuálisnak vallották magukat, és arra hivatkozva kértek Európában menedékjogot, hogy hazájukban a melegeket üldözik. A naiv liberálisok nem számolnak azzal, hogy a védenc-csoportjaikba bárki bejuthat, és „jogosulatlanul” igénybe veheti azt a pozitív-diszkriminációt, amit másoknak szántak. De nem csak ez a baj a liberalizmussal. Ugyanaz a társadalmi romboló hatása van, mint a másik két izmusnak. Ugyanúgy alkalmatlan embereket akar támogatni és a társadalmi felemelkedésüket kierőszakolni. Emellett hatalmas terheket ró a többségi társadalomra a védenc-csoportjaik támogatása. Óriási költségei vannak a migránsok befogadásának például. Vagy ha a Magyarországi helyzetet nézzük: évtizedek óta próbálják a cigánykérdést megoldani, rengeteg pénzt felemésztett már ez a probléma, de megoldás nincs.

Mindhárom említett izmusra igaz Márai idézete: "Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús lesz, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van...A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!...Mert most ők jönnek...A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van." (Judit...és az utóhang)

És eljött.. a "hátrányos helyzetűek", a "bántalmazottak", az "áldozatok" uralma. Ahol a többséget megnyomorítják mindenféle önjelölt jogvédelmi aktivisták. Feministák, liberális anarchisták, akik minden társadalmi rendet és közösséget szétrombolnak, hogy megvédjék az áldozat szerepbe bujt, 1%-os kisebbségeket, akik a többségen élősködnek. A transzklotyók, okostelefonos migránsok és melegházasságok világa. Márai előre látta.

Mindhárom izmusra jellemző az is, hogy kialakítottak egy támadhatatlan, zárt érvrendszert, amin belül nekik mindig igazuk van. A feministák pl. úgy védik az áldozatszerepbe bújt nőket, hogy közben semmibe veszik az állítólagos tettes ártatlansági vélelmi jogát. Ha valaki megkérdőjelezi az áldozat szerepét, akkor az meg a feministák szerint áldozathibáztatás. Nincs lehetőség az érvrendszerük kritizálására, ez egy tökéletesen kifejlesztett zsarnokrendszer. A libsik is mindig azt hiszik, hogy igazuk van, mert ők ugye a "jó oldalon" állnak, a humánus világmegváltók oldalán. Ugyanúgy, mint a kommunisták, akik nem törődve azzal, hogy mekkora a tényleges támogatottságuk, egyszerűen "többségnek" definiálták magukat: a "bolsevik" szó többséget jelent.

Szerencsére az utóbbi 10 évben nem liberális kormánya van Magyarországnak, és ezért valamennyire sikerült visszafordítani a liberális őrületet. Ma már a gyereket nevelő, dolgozó középosztályt, a normális többséget támogatja a kormány, és nem valamilyen kisebbségben levő, kitalált védenc-csoportot.