"Mi van akkor, ha a férfi is lehet áldozat? Mi van akkor, ha a #metoo nem egy női, hanem egy emberi kérdés? Mi van akkor, ha erőszak történhet nem fizikai eszközökkel is, és mi van, ha a nők nem jobbak a férfiaknál, hanem csak máshogy szemetek velünk, mint ahogy mi vagyunk szemetek velük?

Ezeket a kérdéseket fel sem lehet tenni, mert olyan mennyiségű gyűlöletet és szitok jár érte, hogy senki nem meri bevállalni. Férfiként nem írhatjuk le a metoo történeteinket, amit nők követtek el velünk szemben. Nem fizikai erőszakot, hanem az erőszak más formáit.

Pedig a férfiak nem kevésbé áldozatok, csak más módon, és a metoo nem férfigyűlöletről kellene szóljon, hanem arról, hogy megpróbáljuk általában a férfi-nő viszonyt tisztázni.

A Johnny Depp - Amber Heard perben férfiak milliói vártak elégtételt a saját sérelmeikért. Mert ahogyan égbekiáltó azoknak a nőknek a száma, akiket erőszak ért, égbekiáltó azon férfiak a száma is, akiknek nő tette tönkre az életét.

És ezt éveken keresztül nem volt szabad kimondani, ha nem akartál hullámokban az arcodba csapódó gyűlöletet kapni. Most a bíróság kimondta: a férfi is lehet áldozat, a nő is lehet agresszor, és ahogyan a férfi visszaélhet a testi fölényével, úgy a nő is a társadalmi fölényével.

És ha az éremnek nem törődünk mindkét oldalával, semmilyen valós megoldás nem születhet. Legfeljebb oda juthatunk el, hogy félni fogunk a témáról beszélni, hiszen ha nem azt mondod, ami elvárt, rád borul a világ. Csak ez nem vezet sehova.

Jó lenne, ha sikerülne végre elismerni a másik sérelmeit akkor is, ha férfi, akkor is, ha nő.

Jó lenne végre megérteni, hogy a férfiak és a nők között ugyanolyan égbekiáltó számban vannak bántalmazó emberek, csak ez más-más módon ölt testet.

Jó lenne végre elfogadni, hogy az erőszaknak nincsen neme. És amikor egy színésznő mondja azt, hogy "menj csak a bíróságra, úgyse fog hinni neked senki", az semmivel sem kevesebb, mint amikor egy férfi mondja ugyanezt.

Jó lenne végre felfogni, hogy mekkora a baj mindkét oldalon.

És jó lenne elkezdeni ezt a szálat felfejteni, elkezdeni bekötözni a sebeket és univerzálissá tenni az agressziót elszenvedettek jogait és társadalmi megítélését." (Részletekben idézve Ágoston Lászlótól)

Sokunkat megérintett ez a per. Sokan átéltünk hasonlókat. Sokunk életét tették tönkre Amberek. Olyan nők, akik valamilyen beteges önimádattal, egocentrizmussal, az önkritika teljes hiányával képesek saját és párjuk életét tönkretenni, és utána csakis a másik félt hibáztatni mindenért. Aztán pereskedni, és ha a bíróság kimondja, hogy te voltál az agresszív, te bántottad a társadat, te okoztad a konfliktusokat, még akkor is megsértődve állitani azt, hogy a bíróság is tévedett, a tanuk is tévedtek, a bizonyítékok hamisak, mert csakis én, én, ÉN vagyok az, akinek igaza van. Ez nem vita tárgya, erről nem dönthetnek mások, nem dönthet a bíróság, mert csak ÉN tudom, hogy nekem van igazam. Amber nem képes a világot több szemszögből látni, nem képes elvonatkoztatni attól, amit az egocentizmusa diktál, nem képes tükörbe nézni, csak azt képes látni, amit ő érez és gondol. A világ csak szép kis fejéből kiáramló gondolatokban létezik, és minden más tény, ami ellentmond ezeknek, az csak gonosz emberek rosszindulatú hazugsága. Pszichológusok azt mondják erre, hogy nárcisztikus, paranoid személyiség. De ezzel nincs semmi megoldva, ezzel nem lehet felmenteni az Ambereket.

Ugyanis nem mindig volt ennyi öntelt, nárcisztikus, szociopata ember, és most sincsen pl. az ázsiai társadalmakban, ahol nem az amerikai infantilis liberalizmus uralkodik. A nárcizmus egyenes következménye a hópehely-liberalizmusnak. Akinek nem ismerős ez a hasonlat, olvasson utána: az amerikai libsik találták ki, hogy mindenki olyan egyedi és különleges, mint egy hópehely. Igy is nevelik a gyerekeiket, hogy ebben a tudatban éljenek. Ezáltal lesznek teljesen életképtelenek, akik nem tudnak semmilyen közösségbe beilleszkedni, és kapcsolatképtelenek, akik nem tudnak senkivel együtt élni. Olyan mértékű beteges egocentrizmus jellemző rájuk, hogy senkivel nem tudnak semmiben együttműködni, és csak olyan embert tűrnek meg maguk körül, aki alárendelt szerepben mindenre rábólint, amit diktálnak. Tehát ha papucsférj vagy, aki királynőként kezeled őt, akkor nincs semmi gond. Amelyik pillanatban az övétől eltérő véleményed van, és azt el mered mondani, akkor vége a világnak. Összeomlik a "harmónia". De nem csak párkapcsolatra képtelenek az Amberek, hanem baráti kapcsolatokra is, vagy munkahelyi kollegiális kapcsolatokra. Csak olyan barátot tűrnek meg maguk mellett, akik mindig igazat ad nekik, és amelyik pillanatban bármiben ellentmondd, abban a pillanatban kikiáltják a volt barátot "árulónak". Az egocentrizmus és paranoid viselkedés kéz a kézben jár.

Az amerikai libsizmus begyürüzött hozzánk is, látszanak a következményei. Egy normális társadalom nem termel ki magából ilyen életképtelen, kapcsolatképtelen Ambereket, akik egész életükben küzdenek a környezetükkel, mert nekik mindig "igazuk van". Jó esetben egy gyerek már 2-3 éves korában megtanulja, hogy nincs mindig igaza. Ha van mondjuk testvére, akkor ezt nagyon gyorsan megtapasztalja. Csak hát a libsi családban egykék vannak, nincs testvér, akitől tanulni lehetne. Megtapasztalni a saját esendőséget, saját tévedhetőséget, a kompromisszumok szükségét... megtanulni, hogy nincs mindig igazam, nem minden úgy történik, ahogy elképzelem, hogy másoknak is van véleményük és akaratuk. Egykék ezt nem tanulják meg otthon, és ha netán óvodában vagy játszótéren felmerülne, ahol más gyerekekkel konfrontálódnak, akkor azonnal ott terem a libsizmussal agymosott anyuka, és megvédi, igazat az neki. Normális szülők ezt nem teszik meg, hanem csak akkor, ha tényleg a gyereknek volt igaza. Nem jár automatikusan a szülő védő beavatkozása, csak azért, mert a gyerekem. A szülőnek sokkal több élettapasztalata van, és meg tudja ítélni, hogy milyen esetekben van a gyerekének igaza, és mikor téved. A normális szülő nem nevel a gyerekéből nárcisztikus hópelyhet. De hol vannak már normális szülők? Apák már nincsenek, és anyák hajlamosak emocionálisan, anyai ösztönből mindig a gyerek mellé állni, bármilyen baromságot is követett volna el. Igy termelődnek ki az Amberek, és egyre több lesz belőlük.

Amúgy az ilyen Johnny Depp - Amber Heard konfliktusokra nincs megoldás. Mindketten érzelmileg-szellemileg éretlenek, drogoznak, isznak, önteltek, tele vannak lelki-személyiségbeli torzulásokkal. Ha két ilyen ember együtt próbál élni, abból mindig konfliktus lesz. Ilyen esetek voltak, vannak lesznek. Ez a per számomra inkább arról szólt, hogy vannak társadalmi és rendszerszintű előítéletek férfiakkal szemben, ha párkapcsolati konfliktusokról van szó. Társadalmi előítéletek alatt azt értem, hogy a közbeszédben, médiában hogyan jelenik meg egy-egy eset (mindig a férfi bűnös?). Rendszer szintű előítélet alatt meg azt értem, hogy a hatóságok hogyan kezelik az ilyen eseteket (rendőrség, bíróság, szakértők, stb.) Számomra az ilyen esetek társadalmi megítélése a fontos. Az előítéletek férfiakkal szemben. Ezen kell változtatni, és egy ilyen eset, ami nagy nyilvánosságot kapott, segíthet ezen. Tessék megérteni, hogy nem csak nők az áldozatok. Ezt a szerepet a meetoo mozgalom kisajátította nők számára. Tessék megérteni, hogy igenis vannak bosszúból megfogalmazott hamis vádak mindkét oldalon. Senki fölött ne ítélkezzünk a médiában, amig nincs bírósági ítélet. Senki fölött ne ítélkezzünk barátként, rokonként, ismerősként, amig nem hallgattunk meg mindkét felet.

Ha minden tényt megismerünk, ami konfliktushoz vezet, akkor sincs legtöbb esetben megoldás. Mert felnőtt embereket nem lehet "átnevelni". Ezt csak a kommunisták és a libsik hiszik, ez egy utópia. Gyerekeket lehetne nevelni, de ez nem történik meg, a liberális nevelés és az apák hiánya miatt. A gyereknevelés teljes csődje látható az utóbbi évtizedekben, ezért van ennyi kapcsolatképtelen Amber és válás. A válások miatt meg nincs apa, és nincs aki nevelje a gyereket. Ez is egy negatív-spirál, amivel csak egyre tovább süllyedünk.

Miután megosztottam ezt a bejegyzést facebookon is, azonnal jelentkeztek nösténysoviniszta kommentelők, és kifogásolták, hogy fel mertem szólalni a férfiakkal szembeni előítéletek ellen. Számukra elképzelhetetlen, hogy férfi is lehet áldozat, hiszen az áldozatszerepet kisajátították a feministák nők számára. Az áldozatszerep egy kényelmes menedék, ahová minden nő vissza tud vonulni, és onnan tönkretenni férjét. Az áldozatszerep egy bunkósbot, amivel egyszerre védelmet kapnak és támadni tudnak, amivel maguk mellé állítanak a nők rokonokat, barátokat, hatóságokat, bárkit. Az áldozatszerep egy kiharcolt előjog, amivel magukat minden vád alól felmentik a nők, és minden hibát a férfiak nyakába sózni tudnak. Nösténysovoniszták soha nem a kiegyensúlyozott férfi-női szövetségben érdekeltek, hanem kiharcolt előjogokban. Hatalom, kontroll, kisajátítás, ez az, ami érdekli őket. Kisajátítják a gyerekeket, kisajátítják a férj fizetését, vagyonát, kisajátítják az irányitást, döntéseket, a férfiak teljes életét. Az áldozatszerep kisajátítása az Isztambuli egyezményben is központi téma, a feminácik kedvenc követelése. Borzalmas emberek ezek, lelkibeteg, pszichopata őrültek, akik csak rombolni tudnak, követelőzni és másokon élősködni. Saját erőből soha semmit nem érnek el, csak a férfiak által elért javakat sajátítják ki. Ösztönösen, könyörtelenül, gépiesen, harciasan és szervezetten, mert a femináci-soroslibsi szervezetek ideológiát csináltak ebből. A férfiak leigázása, kisemmizése, kontrollálása, irányítása a cél. Az áldozatszerep egy céleszköz, egy fegyver ennek elérésére. Az áldozatszerepbe bujtatott Amberek harcolnak a férfiak megfélemlítése és kicsinálása érdekében. Most csődöt mondott ez a fegyver szerencsére.