Ma volt egy jó kis "párbeszédem" egy erdélyi nőjogi aktivistával, aki újságíró és politikus is. Szokásos vége lett, törölte a kommentjeimet és engem is letiltott. Ezért fontos, hogy férfiak ne hagyják elhallgattatni magukat, ha feminizmusról van szó. Teljesen elképednek és hisztérikusan reagálnak a feministák, ha bármilyen ellenvéleményt mer valaki megfogalmazni. Annyira meg vannak győződve az igazukról és kizárólagos, elvitathatatlan véleményükről, hogy ellentmondást nem tűrnek, bármilyen konstruktív és jóindulatú is lenne a férfiak hozzászólása. Véleménydiktatura van, párbeszéd nincs, és ez nem a férfiakon múlik, ahogy ez az alábbi példa is mutatja. Ezeknek a világmegváltó, társadalomátalakitó mozgalmaknak közös jellemzője, hogy nem tűrnek meg ellenvéleményt. Sztálin elvtárs is sokmillió embert kivégeztetett, mert nem akartak beállni a sorba. Én teljesen természetesnek tartom, hogy a túltolt feminizmusra kialakul ellenreakcióként egy férfijogi ellenmozgalom, kialakulnak ellenvélemények, és megkérdőjelezzük a feministák korlátlan, véget nem érő követelőzésének jogosultságát. Ezt el kell viseljétek kedves feminácik, bármennyire fájó is lenne! Letiltás és cenzúra nem megoldás, muszáj lesz párbeszédet folytassatok a férfiakkal, mert egymás nélkül nem tudunk meglenni.

Egy olyan újságcikk kapcsán születtek a kommentek, amelyben az Erdélyi nők elnyomásáról és jogairól volt szó:

Én: Székelyföldön még valóban gyakoribb a férfiak fölényeskedése. Szegények nem tudják, hogy nyugatról hamarosan érkezik majd hozzájuk is az "egyenlőség". Nyugateurópában és itt Budapesten már abszolút nőhatalom van a családjogban, válás esetén apaként csak egy jogfosztott pénzkiadó automata leszel. A munkahelyemen hivatalosan ki van adva a kvótaparancs: nőket kell felvenni és előreléptetni. Az óvodákban, iskolákban, egyetemeken nőket előnybe hozó feltételek alakultak ki. Már legtöbb területen hátrányba kerültek a férfiak. Éljen a túltolt feminizmus, éljen Elena elvtársnő!

Feminista: Hagyjuk ezeket a közhelyeket. A műhelyben is elhangzott, hogy minden ideológiának van vadhajtása, s minket nem az anarko-feminizmusnak a túltolt férfiellenessége motivál, hanem a mérsékelt feminizmusnak a nyugodt és esélyegyenlőségteremtő ereje. Amire Székelyföldön igenis szükség van. Pontosan az ilyen túlzó, szűklátókörű és szubjektív meglátások, vélemények miatt gyengül az emancipáció, holott kizárólag azok az élhető társadalmak a világon, ahol az emancipáció adta szabadsággal élni tudnak a nők. De esetleg elolvashatta volna a cikket, s érdemben arra reagálhatott volna, hiszen itt most egészen pontosan a székelyföldi nők közéleti szerepvállalásáról van szó. De persze mindig sokkal egyszerűbb a személyes frusztrációkkal teletömni a kommentszekciót, mint érdemben reagálni egy legitim felvetésre.

Én:  Elolvastam a cikket, és egyetértettem abban, hogy Székelyföldön még más a helyzet női jogok szempontjából. Gyerekkoromban ott éltem, és sok barátom van ott, gyakran látogatok oda. Nem igazán értem, hogyan tudtam "teletömni a kommentszekciót" egy hozzászólással, de úgy gondolom, hogy teljesen jogos leírni, hogy a férfiak oldaláról hogyan néz ki a harmadik hullámos feminizmus által előirt "egyenlőség". Szűklátókörű, szubjektív meglátás? Valóban saját tapasztalat alapján írtam le azt, amit egy férfi ma a nyugati társadalmakban megtapasztal. Mint ahogyan F. R. is saját tapasztalataiból kiindulva írta le véleményét. Mindannyian ezt tesszük, és ezekből áll össze a közvélemény. Egyik sem legitimebb, mint másik. Csak hát ugye el kell hallgattatni az ellenvéleményeket, mert azok csakis nőgyűlölő frusztrált férfiaktól származhatnak... ez a feminista narratíva.

Feminista: Jó, ha egyetért abban, hogy Székelyföldön sok a behoznivaló ebben a tekintetben, akkor nem értem mit riogat itt azzal egy olyan cikk kapcsán, ami a székelyföldi nők közéleti szerepvállalásáról szól, hogy az ön szubjektív meglátása alapján milyen borzasztó az, hogy nőket kell felvenni, nőket is el kell vezető pozíciókban fogadni. Istenem, ezt a szörnyűséget tényleg hogy lehet ép ésszel kibírni:) Pontosan hogy a saját frusztációjával tömi tele az oldalamon a kommentszekciót, mert azzal a legitim felvetéssel kapcsolatosan, hogy a székelyföldi nők a saját helyzetüket mérlegeljék közéleti szempontból, ön azonnal a férfiak úgynevezett jogfosztásáról kezd el beszélni, s mindezt...Budapestről. Ugye felfogja, hogy Háromszékről nézve ez a felvetése milyen abszurd? Szóval kommentelt itt egy jót a kommentelés kedvéért, hogy elmondja a székely atyafiaknak, ne hagyják a nőket a fejükre nőni, mert úgy járhatnak, mint a nyugatiak. Ezen kívül ugye más célja nem volt?:)

Én: Nem volt olyan célom, hogy a "székely atyafiak ne hagyják a nőket a fejükre nőni". Ezt megakadályozni senki nem tudja, ez meg fog történni. A legtöbb társadalmi átalakulás és folyamat, ami nyugateurópában megvalósult, az némi késéssel Erdélyben is megjelent. Én ezt elég jól nyomon tudom követni, mert 12 évet éltem Sepsiszentgyörgyön, 12 évet éltem Bécsben, és most Budapestről figyelem ezeket a folyamatokat. Szóval nincs ilyen célom, hogy bármit megakadályozzak, mert nem lehet. De elmondhatom azt, amit megtapasztalok, és azt szeretném, hogy egy pillanatig gondolkodjon el minden nő, aki "egyenlőségért" küzd, azon is, hogy valóban egyenlőség lesz-e a vége a feminizmusnak. Hogyan lehet objektív módon megállapítani az egyenlőséget? Az teljesen kizárt és elképzelhetetlen, hogy bizonyos területeken már a férfiak kerültek hátrányos helyzetbe? Hogyan tudjuk összemérni azt, hogy pl. a családjogban nők vannak előnyben, de mondjuk a fizetéseknél hátrányban? Ezek szerintem mind legitim kérdések ezzel a témával kapcsolatban, amiről lehetne beszélni, csak azért nem alakul ki semmilyen párbeszéd, mert ha egy férfi ezt felveti, akkor azonnal lehurrogják és diszkreditálják azzal, hogy "frusztrált, nőgyűlölő". Picivel több nyitottság és párbeszédkészség nem ártana szerintem a feministák részéről sem.

Idáig a párbeszéd az erdélyi politikusnővel, amiről csak annyit lehet mondani, hogy "feminista tempó". De időközben Novák Katalin államtitkár is jelentkezett egy új törvénnyel, és beigazolta azt, amiről itt irtam: tovább bővitik és erősitik a feministák által kiharcolt előjogokat, szó sincs egyenlőségről. A váltott elhelyezés bevezetése helyett tovább erősitik a tartásdij-rabszolga rendszert, amiben 90%-ban elveszik az apáktól a gyerekeiket. Novák Katalinnal még 2015-ben, a válásom idején leveleztem a váltott elhelyezés bevezetéséről, és nyitottnak tűnt a témában, ezek szerint teljesen indokolatlanul. Levelének utolsó mondatában igéretet tett arra, hogy esetleg felülvizsgálják a jelenlegi szabályozást. Üres igéret volt, Novák Katalin is ellenkező irányba tett most lépéseket. Feminista tempó, nálunk is.

Idézek a levelezésből:

Tisztelt Államtitkár!

Utóbbi időben Ön többször szerepelt a médiában és fellépett a családok megerősítése mellett. Ezért fordulok Önhöz, fel szeretném hívni a figyelmét egy olyan problémára, amit a jelenlegi családjogi törvények okoznak: a válások magas számára. Jelenleg a házasságok 61% végződik válással és közel 90%-ban nők adják be a válópert. Egyre több olyan esetről olvashatunk, ahol az anyáknak automatikusan megítélt gyerekfelügyelet-tartásdíj-felevagyon miatt könnyelműen felszámolják a családot, hiszen semmi kockázatuk nincs, a családjogi törvény és a bírói gyakorlat is nekik kedvez és az apák vannak hátrányos helyzetben a válások nagy részében.
Kérem Önt, hogy tegyen meg mindent a válások csökkenése érdekében: fontolják meg a családjogi törvény módosítását, hogy Magyarországon is kövessük azt az európai gyakorlatot, hogy alapesetben 50-50%-os, közös gyerekfelügyeleti jogot ítélnek meg. Így elkerülhető lenne rengeteg tartásdíj vita, és az anyák által elkövetett zsarolás, a gyerekek apák ellen fordítása, stb. Saját magam is átéltem ezt (csatoltam egy fotót a volt családomról), és biztos vagyok benne, hogy a közös gyerekfelügyelet bevezetésével azonnal felére csökkenne a válások száma.

Összhangban az Alaptörvény L cikkének 1. és 3. bekezdésével, valamint a 2011. évi családok védelméről szóló törvény rendelkezéseivel, különös tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2079 2015. számú október 2. napján kelt, szülők egyenlőségéről szóló határozatára ezúton arra kérjük Önt, tegyen határozott és célirányos lépéseket az Országgyűlésben arra, hogy a szülők válása után az osztott szülői felügyeletet (váltott elhelyezést)a bíróságok alapszabályként alkalmazzák, az Magyarországon mielőbb kerüljön bevezetésre.

Az alábbi HVG cikkben további érveket felsoroltak. Remélem, hogy Önnek lesz pár perce, hogy elolvassa.
A válni készülő házaspárok úgysem képesek együttműködni, ezért felesleges lett volna nálunk is bevezetni a gyerekek közös szülői felügyeletét az új Ptk.-val – erre az elkeserítő megállapításra jutottak a törvényhozók. Így inkább kivették a törvényből a szétbútorozó szülők egyenlőségét erőltető intézményt, miközben más uniós országok sorra vezetik azt be. Szülőségből kitúrt apák, a felelősséggel egyedül küszködő anyák meséltek a hvg.hu-nak pro és kontra, miért (nem) megy a közösködés – még akkor se, ha ez a gyerekek érdeke.
http://hvg.hu/itthon/20131112_kozos_felugyeleti_jog

 Válaszuk:

Tárgy: szülői felügyeletre vonatkozó családjogi szabályozás

Tisztelt Uram!

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma illetékességből az Igazságügyi Minisztériumnak továbbította a közös szülői felügyelettel kapcsolatos megkeresését. Levelében olyan irányú jogszabály módosítást javasol, miszerint a szülők válása esetén a gyermek felett a szülők minden esetben továbbra is közösen gyakorolnák a szülői felügyeleti jogot. 

A Ptk. 2014. március 15-én lépett hatályba. A Ptk. családjogi normákról rendelkező Negyedik Könyve a Rokonság című részben szól a szülői felügyelet szabályairól. A Ptk. 4:164. §-a főszabályként tartalmazza a szülői felügyeleti jog közös gyakorlását. „A szülői felügyeletet a szülők – megállapodásuk vagy a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában – közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.” Ez a főszabály a különélő szülők esetén is érvényesül, ami azt jelenti, hogy a szülői felügyelet „magánügy” marad, a szülők a felügyeleti jogaik gyakorlását olyan módon rendezik, olyan rendszert és életvitelt alakítanak ki a gyermekük számára, amilyet jónak látnak. A lényeg csupán az, hogy ebben – kifejezetten vagy hallgatólag – mindketten egyetértsenek. Amennyiben a szülők a különválásukat követően is együtt tudnak működni gyermekük gondozásában, nevelésében, vagyonának kezelésében, törvényes képviseletében, akkor ezt minden további nélkül megtehetik.

Változás a korábbi családjogi szabályozáshoz képest, hogy a szülői felügyeletre irányuló együttes szülői kérelem esetén a bíróságnak nem kell a gyermeket egyik vagy másik szülőnél elhelyezni ahhoz, hogy a közös szülői felügyeletről döntést hozzon. Nem kell egyik szülőt sem kijelölnie, aki a közös szülői felügyelet deklarálása mellett ténylegesen a szülői felügyeleti jogok összességét gyakorolja. Így lehetőség van arra, hogy a különélő szülők azonos intenzitással vegyenek részt gyermekük gondozásában, nevelésében, akár a gyermek „váltott” elhelyezését eredményezően is.

Abban az esetben, ha a különélő szülők a szülői felügyelet közös gyakorlásában vagy az azzal kapcsolatos jogok és kötelezettségek gyakorlásában nem tudnak megállapodni, a szülői felügyelet rendezéséről a bíróság dönt. A bíróság kérelemre, vagy a gyermek érdekében hivatalból jár el. A bíróság döntése során azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése hogyan biztosítható a legkedvezőbben. A bíróság döntésének tartalma a következő lehet: a szülői felügyeleti jog teljes körű gyakorlását az egyik szülőnek adja.

Természetesen annak nincs akadálya, hogy hosszabb távon figyelemmel kísérjük a családjogi szabályozás gyakorlati tapasztalatait, illetve megvizsgáljuk azt, hogy milyen hatékonyan biztosítja a Ptk. szabályozása a gyermek érdekét, illetve a szülők jogait.