Ha egy nő kérdez valamit, akkor őszintén válaszolj, mert ő már tudja a választ.

Ha egy nő eldönti, hogy bosszút áll, akkor még az ördög is leül és leckét vesz!

Ha egy nő azt mondja: "tessék?", akkor az nem azért van, mert nem értette, hanem azért, mert lehetőséget akar adni, hogy megváltoztasd, amit szerettél volna mondani.

Ha egy nő azt mondja, csinálj amit akarsz, akkor maradj mozdulatlan, ne pislogj, ne válaszolj, még csak ne is lélegezz.

Ha egy nő mérges, akkor öleld át, mondd neki, hogy mennyire szereted, és milyen szép... Ha ez nem működik akkor vonulj vissza biztonságos távolságba és dobálj neki csokit.

Ha egy férfi elvárja, hogy egy nő angyalként viselkedjen, akkor először teremtse meg neki a mennyországot.

Ha egy nőnek rossz napja van, akkor hidd el, neked is az lesz.

Egy igazi nő soha sem féltékeny, mert pontosan tudja, hogy az értéke felbecsülhetetlen.

Többféle módon lehet vitatkozni egy nővel. Egyik sem működik.

Teljesen felesleges megtiltani bármit is egy nőnek, mert úgyis az lesz, amit ő akar.

Egy nő angyal lesz, vagy sárkány: amit a férfi kihoz belőle.

Ha egy erős nő azt mondja “Viszlát”, akkor nem fog soha többé visszajönni.

Egy nő alapvetően hűséges – mindaddig, amíg el nem hanyagolják.

A férjek olyanok, mint a palacsinta. Semmi szégyellnivaló nincs abban, hogy az elsőt kidobod.

Rengeteg ilyen „okosságot”, primitív, sablonos gondolatot osztanak meg az emberek. A fenti példák arról szólnak, hogy milyen is “egy nő”.  Ezeket egy hét alatt gyűjtöttem össze Facebookon. Persze olyan fotókkal voltak tálalva, amelyek erős, független, domináns nőket mutatnak. Döbbenetes, hogy sokan nem gondolják végig, mit is jelentenek ezek a mondatok... tele vannak erőszakkal, nárcizmussal, önteltséggel, gőggel, egoizmussal, gátlástalansággal... ez a jelenség egy szellemi környezetszennyezés, amit nagyon nehéz elkerülni. A “nő”, az egy külön kategória, aki büntetlenül bármit megengedhet magának, mert a mai bamba férfiak észre sem veszik, hogy mennyire alárendelt pozícióba kerültek. Mindent meg kell tegyenek, hogy megszerezzék a nőt, és mindent meg kell tegyenek, hogy kényeztessék és megtartsák őket. A nő került ilyen privilegizált, kiemelt helyzetbe, és mi férfiak vagyunk a hibásak, ha ezt engedjük.

Lehet ennek a jelenségnek egy olyan oka is, hogy a nőkért versengeni kell a férfiaknak, és meg kell győzni őket, hogy a férfi alkalmas társ és jó apa. Így van ez az állatvilágban is, ennek van értelme a genetikai szelekcióban, az evolúció részben erre épül. De ahová eljutottunk ezzel a nőimádattal, az már gusztustalan, abnormális, teljesen elfogadhatatlan a férfiak szempontjából. Gyakorlatilag azt jelenti ez a kialakult férfi-női viszony, hogy a nő olyan amilyen, azt csinál amit akar, a férfiaknak kell alkalmazkodniuk, és mindent megtenni az imádott, becses “kincsért”. Miközben a nő nyugodtan hisztizhet, alázhatja őt, megcsalhatja, bánthatja, bármit elkövethet ellene...hiszen ő a nagybetűs NŐ, neki mindent szabad.

Ezekkel  az egymondatos okosságokkal nem csak terjesztik a nárcizmust a közösségi médiában, hanem meg is erősítik egymást a nők. Jól hangzó “igazságok” ezek, nem kell sokat gondolkodni, csak kattingatni, és úgy érezni, hogy milyen viccesek és okosak vagyunk, ha ezeket megosztjuk. Így terjednek ezek a káros gondolatok és rossz emberi tulajdonságok, mint a vírusok. De nem elég, hogy a nők maguktól is eljutnak oda, hogy a férfiak főlé helyezik magukat, és elvárják, hogy a férfiak letérdelve szolgálják őket, ehhez még hozzájön a femináci propaganda, ami még ráerősít erre az ösztönös nárcizmusra, és azt sugallja a nőknek, hogy legyenek még erősebbek, önállóbbak, dominánsabbak. Agybaj a köbön.

Sokat gondolkodtam, hogy miért törekednek a nők erre a kiemelt szerepre? Több oka lehet. Van egyrészt ez az említett evolúciós, biológiai ok, ami miatt jó, ha egy nőt sok férfi körberajongja, és ő választhat közülük. Ez biztonságot is ad a nőnek, mert ha a férfi sok mindent meg kell tegyen azért, hogy megkapjon egy nőt, akkor hosszabb ideig meg fogja becsülni őt, és segíteni fogja, eltartja, amíg a nő gyereket nevel. Lehet ezen kívül minden emberben egy ösztönös dominanciára vágyó hajlam is, ami többé-kevésbé van kialakulva, függően a biológiai adottságoktól és attól a mintától, amit az ember a szüleinél látott. Sokan nem is értik ezt a kérdésfeltevést, mert azt gondolják, hogy dominálni mindig jobb, mint alárendeltnek lenni. De ez nem ennyire egyszerű. Aki irányít, annak felelőssége is van, és sokszor kerül stresszes helyzetbe. Gondoljunk egy nagy cég vezetőjére. Domináns pozíció, de rengeteg hátránya is van.

Családon belül nem túl szerencsés a dominanciára törekvés egyik fél részéről sem, hiszen a hatalom sok ember személyiségét rossz irányba változtatja meg, és könnyen megtörténhet, hogy visszaél a hatalmi pozíciójával, vagy nem is veszi észre, hogy mások szenvednek az ő irányítása alatt. Volt egy időszak, amikor inkább a férfiakra volt jellemző ez a magatartás, és ez ellen indult a feminista mozgalom, a gonosz patriarchátus ellen. Nos, azóta nagyot fordult a világ, patriarchátusról ma már csak elvakult feministák beszélnek, akik nem veszik észre, hogy mennyit változott a világ és a férfi-női szerepek. A nők többségbe kerültek az egyetemeken, női dominancia van az óvodákban, iskolákban, és a válóperekben a férfiak teljes kiszolgáltatottságot tapasztalhatnak meg. A “nők védelmében” eljutottunk oda, hogy a férfiak retteghetnek a házasságtól, a gyerekvállalástól, mert a válóperekben kicsinálják őket.

Megtapasztaltam én ezt már többször is, és sok ezren vagyunk elvált apák csoportjaiban, szervezeteiben, akik átélték ezt a teljes kiszolgáltatottságot. Az egyetlen kiút ebből a helyzetből az, hogy el se jussunk a válóperig. De akkor viszont el kell fogadni egy mindig mindent jobban tudó, mindent irányítani akaró feleséget is. És ez nem könnyű... főleg akkor, ha a feleségnek nincsenek meg az adottságai az irányító szerepre, de ő akkor is irányítani akar, mert ezt a mintát látta a szüleinél. Nekem mindkét feleségem ilyen volt. Meg voltak róla győződve, hogy ők mindent jobban tudnak, és mindent jobban csinálnának, csak én nem hagyom, hogy ők megvalósítsák önmagukat. Így meg gyakran alakulnak ki kapcsolatromboló viták. Az önmegvalósítás amúgy sem lehet elsődleges életcél egy családban elő embernél, hanem sokkal fontosabb lenne az alkalmazkodási képesség, az empátia, a kompromisszumok keresése. Csak hát évtizedek óta az önmegvalósítást helyezik középpontba a balliberális-feminista szervezetek és az általuk uralt média. Sikerült is ezzel a családok kétharmadát lerombolni.

Van még egy dolog ebben a kérdéskörben, amit érdemes lenne átgondolni: a nők egyre erősödő dominanciára való törekvése nem csak ebből a feminista agymosásból és a közösségi médiában terjedő nárcizmusból eredhet, hanem lehet olyan egyszerű oka is, hogy a nők görcsösen ragaszkodnak azokhoz a szokásokhoz és viselkedésmintákhoz, amit a származási családból hoztak magukkal. És ehhez kell a dominancia, hogy ezeket a szokásokat megtarthassák. Minden párkapcsolati és házassági tanácsadó könyvben leírják, hogy mennyire fontos lenne megérteni: a férj és a feleség más-más családból jönnek, és mikor saját családot alapítanak, akkor részben le kell mondjanak azokról a szokásokról, amit a szüleiktől tanultak. El kell szakadni tőlük, le kell válni. Ezt nem lehet elégszer elismételni. Ehelyett mi történik? 30-40 éves nők is naponta felhívják az anyjukat, és mindent megbeszélnek velük, a hétköznapi élet legapróbb részleteit. Anyós bármilyen messzire is van, akkor is velünk él, és irányítja pici lányát. Hogy lehetne így családban élni? Hiszen a férj és feleség ketten, közösen kellene kialakítsa a családjuk életét, szabályait, rendjét. Anyóssal együtt nem lehet. Anyós amúgy is csak mindenben megerősíti a lányát, hogy “neked van igazad”. Csak úgy lehet háztartást vezetni és gyereket nevelni, ahogyan azt anyós tanította. A férjnek ebbe nem lehet beleszólása. És hát ehhez kell a domináns női pozíció, hogy ez így működjön.

Én sokat gondolkodtam a házasságomon, elemeztem, hogy mi-hogyan történhetett... így utólag pontosan látom, hogy ez volt egyik fő oka a kudarcunknak. Megismerkedésünk után egy évig volt egy olyan szakasz, amiben utazgattunk, sokat jártunk szórakozni. Nem voltak még gyerekek, nem volt olyan lényeges, hogy ki irányít kettőnk közül. Aztán megvolt az eljegyzés, ami már szorosabbra fűzte a kapcsolatot, és aztán megszülettek a gyerekek is. Ezáltal fontossá vált a páromnak, hogy az általa hozott szokások és gyereknevelési elképzelések érvényesüljenek. Tehát felülrendelt szerepre törekedett. Csak hát nem voltunk még összeházasodva, nekem még elhúzódott az előző házasságom felbontása. Évekig várt arra, hogy a neki biztonságot adó esküvő meglegyen, és én kerüljek alárendelt helyzetbe. Addig vissza kellett fogja magát, és részben elfogadja az én elképzeléseimet is a közös életünkben. Nehezen bírta... egyre többször alakult ki vita közöttünk. Aztán kitűztük az esküvő időpontját, lefoglaltuk a helyszínt, és onnantól kezdve még durvábban elengedte magát... döbbenetes dolgok történtek, a vitákban már esélyem se volt bármiről meggyőzni... mindenben neki lett igaza hirtelen... megéreztem, hogy a házassággal milyen jövő vár rám: teljes női dominancia. Nem mertem vállalni az esküvőt, elmaradt. Utána ismét együttműködővé vált a párom, visszavett a dominanciára való törekvéséből. Kompromisszumképes lett, és terveztük, hogy egy év halasztással majd meglehet az esküvő. De ezt már csak pár hónapig bírta, aztán elfogyott a türelme, és elköltözött anyóshoz, akitől soha nem szakadt el.

Szóval a házasság funkciója látszólag megváltozott az utóbbi évtizedekben: régebben a nők csak akkor mentek bele intim kapcsolatokba, ha megvolt az esküvő, és a gyerek apja így felelősségre vonhatóan elkötelezte magát. Ez érthető volt, hiszen senkinek nem jó, ha az apa könnyelműen lelép, és az anya egyedül kell felnevelje a gyereket. Viszont mióta van fogamzásgátló tabletta, azóta a nők nem ilyen okból ragaszkodnak a házassághoz. Sokkal inkább az a cél, hogy a házassággal egy domináns, irányító helyzetbe kerüljenek. Ne kelljen alkalmazkodni a férjhez, ne kelljen semmilyen kompromisszumba belemenni... a házasság ezt a kényelmes pozíciót biztosítja a nőknek, hiszen a férfiak is tudják: ha vitatkozol és nem vállalod az alárendelt szerepet, akkor a nő viszi a gyerekeket és a vagyon felét. Fordult a kocka, és a férfiak kerültek kiszolgáltatott szerepbe. Sokan nem is merik vállalni a házasságot emiatt. 

A párom amúgy előző kapcsolataiban is mindig attól félt, hogy alárendelt szerepbe kerül, és ezért meg is szűntek ezek a kapcsolatai, mert nagyon ritka az a férfi, aki már egy kapcsolat elején elfogad egy domináns nőt. Velem óvatosabb volt, évekig visszafogta magát a dominanciára törekvésben, várta az esküvőt, hogy majd utána. Aztán elfogyott a türelme, nem tudta már kivárni az elhalasztott esküvőt, és elköltözött. De az egész dominanciára törekvés mögött tulajdonképpen csak az állt, hogy ő megtarthassa a szokásait és elképzeléseit, amit a szüleitől tanult. Ő nem akart egy új családba belépni, ahol közösen kialakított új szokások lettek volna, nem akart változni és alkalmazkodni, hanem tőlem várta volna el ezt, és ehhez kellett volna a domináns pozíció meg a házasság. Szomorú történet, így utólag átgondolva, és egy teljesen fölösleges válás, mert szerettük egymást, és ezek a problémák megoldhatóak lettek volna. 

UPDATE: az alább kialakult komment-csata jó példa arra, hogy mennyire káros a genderaktivizmus és feminizmus. A feminizmus egy marxista ideológia, mivel a férfiak kollektív bűnösségének a kimondásával a férfiakat egyoldalúan büntetni és fegyelmezni akarja, ezzel pedig feléleszti azt az osztályharcos szemléletet, ami az elnyomók és elnyomottak közötti küzdelmen alapul, csak most nemek közötti harccá változtatja azt; és ennek eredménye az lesz, hogy sérelmi gyűlöletet fog szítani két nem között. "A marxista ideológia osztályharc elmélete, vagyis, hogy a társadalom minden rétege, csoportja folyamatosan küzd egymással, tovább él a liberalizmus és a feminizmus képviselőiben. A férfiak a nők ellenségei, és ezt az ellentétet igyekeznek minden eszközzel fenntartani, majd leküzdeni"

UPDATE2: Most már tényleg naponta legalább egy tucat olyan cikket látok a közösségi médiában, amiben sulykolják a nőknek, hogy légy független, élj egyedül, csak magaddal törődj, légy önző, beképzelt, erős, domináns. Csak a tökéletes társat / kapcsolatot fogadd el. Borzalmas agymosás a köbön. Csak megerősítik a nárcisztikus nők egocentrikus világképét. Ilyen írásokkal rombolják a kapcsolatokat, mert megerősítik, hogy csakis a férfiak kellene alkalmazkodjanak a nőkhöz, és nem mindkét fél egymáshoz. Ilyen írások szerzői felelősek több ezer válóperért. Csak pár példa:

https://www.facebook.com/OrigoHirek/posts/3521362287914671

https://www.facebook.com/kiralyeszteriro/photos/a.1476630505894326/2785984124958951/

https://www.facebook.com/sheponthu/posts/1075081989577723

https://www.facebook.com/IMagyarorszag/posts/10157799173536194

https://www.facebook.com/stylemagazin/posts/3460132767395691

https://www.facebook.com/stylemagazin/posts/3455873961154905

https://www.facebook.com/Carriemagazin/posts/3550592441665373