Sarlatánok

pointing-fingers-laptop-facebook.jpgAz online világ rohamos terjedésével ellepték a közéletet a hobbipszichológusok, önjelölt life-coachok, motivációs-trénerek, csakra-karma szakértők, és hasonló sarlatánok, akik egysoros bölcsességeket terjesztenek a közösségi médiában és jó pénzért elképesztő rombolást végeznek az áldozataik lelkivilágában.

Csak hogy pár példát említsek: a „Hogyan érd el azt, amit akarsz?” nárcisztikus önimádókat kitermelő Szabó Péter: https://www.youtube.com/watch?v=OvUPphaVnMs&ab_channel=Szab%C3%B3P%C3%A9ter

Vagy megélhetési nőilélek-megértő és „Női Önbizalomedző”  Marozsák Szabolcs:

https://www.facebook.com/onbizalomedzo/

Tömegek próbálják meglovagolni ezt az üzleti lehetőséget, mert még nagyobb tömegeknek igénye van rá. Az 1968-as libsi forradalom óta nincsenek ép családok és közösségek, nem rendezett körülmények között nőnek fel az emberek, hanem tévelyegnek és kinlódnak az életben, keresik a boldogságot. Ezért terjedt el mindenféle meditáció, jóga, alternativ gyógymód és vallás. A sok hisztériás libsi nem is tudja, hogy milyen rendezett körülmények között élni. De érzik, hogy boldogtalanok, stresszesek, kiegyensúlyozatlanok. Ezért járnak mindenféle terápiára és jógára. "Lelki béke, jöjj el már végre, nem érek rá egész nap!" Az elcseszett életüket és kaotikus lelkivilágukat próbálják mindenféle gyógymóddal rendberakni, persze hiába. De ez már életmóddá válik náluk, és jó üzlet a sarlatánoknak.

Régóta látom már ezeknek az életmód tanácsadóknak az egyre inkább elterjedő marhaságait, és most jutottam el oda, hogy írjak erről a jelenségről. Nem véletlenül, mivel facebookon ma is távdiagnózissal megállapították ismeretlen nagyokosok, hogy én mit csinálok rosszul az életben, és hogyan kellene megváltozzak. Sokadszorra történt ez már meg, ha az ember bármilyen fórumon hozzászól bármilyen témához, azonnal ott teremnek ezek a bölcsességgel bőven ellátott Coelho-tanitványok, és kioktatnak engem. Közhelyeket ismételgetnek, rámvetítenek mindenféle sablonos viselkedési mintákat, diagnosztizálnak, ítélkeznek felettem. Teljesen ismeretlenül, miközben fogalmuk sincsen semmiről velem kapcsolatban. Ezt a sok hülye nagyokost az említett sarlatánok termelték ki. Még csak észre sem veszik magukat, hogy mennyire nevetséges és buta dolog másokat ismeretlenül kioktatni. Csakis őket minősiti ez a magatartás. Engem még mindig meg tudnak döbbenteni, hogy ennyire sötétek. Facebook profilokon is egyre gyakrabban látom, hogy milyen sokan vannak, akik valamilyen tanácsot adnak, tanfolyamot tartanak, csoportos tréningeket, jógát, meditációt, és azt ígérik, hogy jó pénzért megoldják minden problémádat. Semmilyen képzésük nincs erre, semmihez nem értenek. Pont azért kezdenek ilyen tevékenységbe, mert nincs szakmájuk, nincs munkájuk, és ezért próbálnak megélni mások „segítéséből”. Összegyűjtik az online elérhető életbölcsességeket, és továbbadják a náluk még butábbaknak.

Több bajom van ezzel. Egyrészt: a pszichológia egy szakma, amit el kell sajátítani, mielőtt valaki ilyen tevékenységbe kezd. A sarlatánok komoly károkat okozhatnak a hozzá nem értő tanfolyamokkal és terápiával. Iszonyatosan terjed a nárcizmus, az egoizmus, azoknak az embereknek az aránya, akiknek a lelkibeteg viselkedését megerősítették a motivációs tanácsadók, trénerek. Bárki, bármilyen engedély nélkül lehet lelki tanácsadó, tréner, oktató. Komoly pénzeket lehet leakasztani a szerencsétlen tévelygő, lelkibeteg áldozatokról, akik ráadásul egyre többen vannak, a libsik által szétvert családok miatt. Ezek a sarlatánok természetesen azt fogják tanácsolni a „pácienseknek”, amit azok hallani akarnak: te mindig mindent jól csináltál, csak a környezeted hibázott. Vagy: te meg kell változzál, és kövesd ezt az XY bölcsességet. Primitív receptek, primitív emberektől, primitív embereknek. Borzalmas. Minden pszichológusnak felfordul a gyomra, ha ilyent lát.

És látni lehet bőven ilyen eseteket. Én át is éltem, első válásom esetében megírtam az önjelölt „mediátorok” rombolását ebben az írásban: https://geiger.blog.hu/2018/03/08/csaladrombolo_kozpontok

Második válásom is hasonló volt ilyen szempontból. Kedves exem hirtelen felindulásból elköltözött anyóshoz, anélkül, hogy családterápiával kísérletet tehettünk volna a békülésre. Aztán járt ő „pszichológushoz”, hogy felépítse önmagát, de ezzel csak végleg megpecsételte családunk sorsát. Egy komoly pszichológus soha nem vállalna el párkapcsolati problémák esetén egyedi terápiát, csak közöset, ahol mindkét fél jelen van. Ugyanis ha külön-külön mennek el terápiára, akkor mindig az történik, hogy egyik fél elmondja csak saját szemszögéből a sérelmeit, és a másik fél nézőpontja nem kerül megemlítésre. Mit tud tenni a pszichológus? Megerősíti az egyik fél egyoldalú álláspontját. Megerősíti, hogy mindenben neki volt igaza. Ez történt második válásom esetében is.

Azt már leírtam, hogy exemnek milyen válóokai voltak, a „Kiscsillag hozzászol” bejegyzésemben. Ő csak ezekkel képes foglalkozni, ezeket képes látni. Ezeket erősitette meg önmagában, az utóbbi egy évben, mialatt „felépítette önmagát”. Kiderült ez a leveléből is, amit nemrég küldött. Az, hogy nekem milyen problémáim voltak a kapcsolatunkkal, az őt soha egy pillanatig sem érdekelte. Az, hogy az ő viselkedése hogyan befolyásolta a kapcsolatunkat, az számára soha nem volt téma. Hiszen ő tökéletes, és csak én csináltam mindent rosszul, én vagyok a gonosztevő. Hiába is írnám le, hogy miért járult ő is hozzá a vitáinkhoz, miért nem mertem vállalni a házasságot vele, nem érdekli őt.

Mégis megteszem, hátha egyszer majd elolvassa. Vagy legalább a gyerekeink, akiket másfél éve nem láttam. Tehát: mit jelent számomra az együttélés? Egy párkapcsolatban a közös élettel kapcsolatos elképzeléseid egy része valósul meg, mondjuk 50-60-70-80%, de nem 100%. Ez felnőtt, értelmes, reális önismerettel rendelkező emberek számára egyértelmű. Nem kell mindig ragaszkodni az igazadhoz, az elképzelésedhez. Erre ő meg azt mondta, hogy tönkremegy lelkileg, mert nem minden úgy történik, ahogy elképzelte. Ez azt jelenti, hogy csak egy papucsférj mellett tudna úgy élni, hogy nem megy tönkre lelkileg.

Konkrét példák:

  1. gyereknevelés. Ezzel kapcsolatban csak az ő elképzelései valósulhattak meg. Bármikor megpróbáltam másképpen nevelni, mint ő, azonnal konfliktus lett belőle. Egy évben egyszer kiabálós vita is, ami után ő mindig fogta magát és elment anyóshoz a gyerekekkel. Aztán én kellett kiengeszteljem, hazahívjam. Egy idő után feladtam azt, hogy én is nevelhessem a gyerekeket. Ő teljesen kisajátította ezt a területet. Én csak „bébiszitter” lehettem, aki foglalkozik a gyerekekkel, gondozza őket, de csak úgy, ahogyan anya megengedi. Ez egy közös terület kellett volna maradjon, de az anyai ösztön ugye mindent felülir. Abból is látszik a gyerekek kisajátitása, ahogyan elrabolta őket: semmilyen válás utáni megegyezésre nem volt hajlandó, pedig több megoldást felajánlottam neki, hogy valamilyen módon a gyerekek apja maradhassak. Válaszra sem méltatott. Számára egyértelmű volt, hogy akaratom ellenére elköltöztetheti a gyerekeket 250 km távolságra, és semmibe veszi a szülői jogaimat. Semmibe veszi a gyerekek jogát is, hogy apjuk legyen. Ez mind nem számit, hiszen a gyerek az övé, ő szülte, ő neveli, ő dönt a sorsáról. Az a döbbenetes, hogy az ilyen rablóanyák még csak nem is érzékelik, hogy mennyire abszurd és elfogadhatatlan a viselkedésük.
  2. közös tulajdon, közös kiadások. Ezzel kapcsolatban is döbbenetes egoizmust és kisajátítást tapasztaltam, ami vitákhoz vezetett. Miután összeköltöztünk és született egy lányunk, kifizettem az exem lakáshitelét. Az akkoriban kb. a lakás értékének felelt meg, tehát gyakorlatilag én vettem neki a lakást. Semmit nem kértem cserébe, mert úgy gondoltam, hogy amúgy is közös a vagyonunk. Közösek a gyerekek, közös a jövőnk, tehát mindegy, hogy kinek a nevén van a lakás. De aztán az idő teltével kiderült, hogy ő ezt egyáltalán nem igy gondolja. Én bármit fizettem ki, az mégis az övé lett. Ez történt az autóval is, amit közösen vettünk. Az ő neve volt beírva a forgalmiba, ezért ő úgy gondolta, hogy az övé. Az mindegy, hogy felét én fizettem. Mikor négy év házimunka és gyereknevelés (illetve jobban mondva gyerekfelügyelet) után vissza akartam menni dolgozni, akkor kiderült, hogy az autóval nem járhatok be munkába, mert az az övé. Döbbenetes volt számomra ez a mindenre kiterjedő kisajátítás, a közös életünk kisajátítása. Kifizettem a lakását, és az öt év alatt, amig együtt éltünk, annak a jövedelméből még egy lakás árát gyűjtötte össze. És tényleg elhitette magával, hogy ő mindent egyedül, nélkülem ért el, ezért minden az övé, és nem közös! Hogy lehet egy ilyen emberrel házasságot vállalni, ami közös vagyon keletkezését jelenti? Ahogyan közeledett a tervezett házasságunk időpontja, 2019.8.17, egyre durvábban kezdett látszani ez a mindenre kiterjedő kisajátító magatartás részéről. Nem mertem vállalni. Ő meg pár hónappal később elköltözött.

Ezeket a kérdéseket kellett volna megbeszéljük egy közös családterápián. Nyíltan őszintén, felnőtt, érett emberként. Erre nem került sor, ehelyett őt a különköltözés után egy sarlatán mindenben megerősítette, és engem megtettek bűnbaknak minden problémánkért, ami a váláshoz vezetett.

Vajon mikor fogják felelősségre vonni ezeket a hamis pszichológusokat, terapeutákat, mediátorokat, trénereket, oktatókat? Hány család fog még tönkre menni miattuk? Hány embert fognak téves terápiával és tanácsokkal berekeszteni a saját személyiségvonásbeli hibáik ketrecébe, ami által életük végéig boldogtalanok és magányosak lesznek? Elég elkeserítő a helyzet, és csak tovább romlik.

 "Úgy nagy általánosságban nincs mit kezdeni egy nővel, aki analízisben van. Az Én újraépítésének örve alatt a pszichoanalitikusok lényegében botrányosan lerombolják az emberi lényt. Ártatlanság, nagyvonalúság, tisztaság... mind gyorsan összemorzsolódik durva kezeik között. A vastagon túlfizetett, nagyhangú, pöffeszkedően ostoba pszichoanalitikusok véglegesen kiirtják az úgynevezett pácienseikből a szeretni tudás képességét, legyen szó testi vagy lelki szerelemről; valójában az emberiség ellenségeiként tekinthetünk rájuk. A pszichoanalízis a szánalmas egoizmus iskolájaként a lehető legnagyobb cinizmussal támad neki a kicsit lökött ifjú lányoknak, hogy őrjöngően egocentrikus, ellenszenves kurvát csináljon belőlük, akik méltán fakasztanak undort az emberben.
Soha semmilyen körülmények között nem szabad megbízni egy olyan nőben, aki korábban már egy pszichoanalitikus kezébe került. Kicsinyesség, végletes önzés, ostoba gőg, az erkölcsi érzék tökéletes
hiánya, a szeretni tudásra való krónikus képtelenség: íme, ez egy „analízisen átesett nő" kimerítő portréja."