Elég egyhangúan telnek a napok a karanténban, főleg így családjától megfosztott férfiként. Unalmas is lenne az élet, ha kedves libsi embertársaink nem gondoskodnának nap mint nap haladó forradalmi, világmegváltó ötletekkel a vérnyomásunk magasan tartásáról. Elég néha bekapcsolni a tévét, vagy közösségi médiába belelapozni. Leírok pár példát, hogy mivel szórakoztattak utóbbi napokban.

Szóval, német tévécsatornákat nézek, pl. ZDF, ZDFneo, és kedvenc műsorom a Bares für Rares. Egy régiségeket bemutató adás, ahol a nézők visznek be régiségeket a stúdióba, és ott felbecsülik, majd licittel eladják ezeket. Egyik legsikeresebb műsor a német tévében, évek óta vezeti a nézettségi listát. Én is kedvelem, mert érdekel a művészet(történelem), és meg lehet ismerni az utca emberét is, akik bemutatkoznak, és elmondják, hogy mit honnan örököltek, és mire költik a pénzt, amit a műtárgyakért kapnak. Na és itt jön az első bökkenő. Évszázados gyönyörű műkincseket, festményeket, ékszereket adnak el, és mire költik? Megáll az ész: vesz egy macskát, kutyát. Elmegy vendéglőbe. Elmegy nyaralni. Döbbenetes az emberek értékrendje. Semmibe veszik a kulturális örökségünket, kincseinket, ami értéktelen lom számukra. Elkótyavetyélik, majd a pénzt marhaságokra költik. Második döbbenet: Jürgent megkérdezik, hogy miért adja el az aranyórát? Ő meg elmondja, hogy a dédapja továbbadta a nagyapjának, és ő meg az apjának, akitől ő örökölte, de mivel neki nincs gyereke, ezért eladja. És ezt nem egy ember mondja el, hanem minden nap valaki más. Miért nincs gyereked, Jürgen? Mi lesz igy Németországgal, Jürgen? Iszlám kalifátus lesz, Jürgen...

Ennyit erről az adásról, és a mai német átlagpolgárról. De ide kapcsolódik a következő dolog is. Ugyanis közvetlenül a Bares für Rares után (ami a legnézettebb műsor) benyomnak érzékenyítő propagandát, hogy azt is nézd meg. Randizós műsor (Dinner Date), amiben férfiak randiznak egymással. Buzik. Miért kell ezt naponta a képernyőre tolni? Főműsoridőben, a legnagyobb német tévécsatornában? Tudjuk, hogy vannak buzik, de csak olyan arányban kellene a médiában is megjelenjenek, amilyen arányt az összlakossághoz viszonyitva képviselnek. Ehhez képest sokkal gyakrabban képernyőre kerülnek. Még a Bares für Raresben is egyre gyakrabban kerül be büszke buzi pár, vagy csak egy férfi, aki elmondja, hogy a férjével együtt akarják eladni az arany nyakláncot. Propaganda, érzékenyités, átnevelés. Az átlag néző meg észre sem veszi, mi folyik itt.

És nem csak ezekkel a műsorokkal akarnak átnevelni minket, hanem van itt más is. Például egy "Monk"  nevezetű detektív-sorozat, ezt is naponta nyomatják. Egy amerikai, nyomorult, neurotikus, tisztaságmániás lelkibeteg nyomozó, aki teszetoszasága ellenére is minden esetet megold. Ő is a mai világ hőse. Egy szerencsétlen idióta, aki sikeres. Ez a mintapélda a fiataloknak. Az én koromban még Mike Hammer volt a detektív, aki férfias volt, kemény, bunyós, őszinte és becsületes. Vagy Thomas Magnum, a hawai detektív, aki Ferrarival száguldozik, és csajozik. Vagy akár Sherlock Holmes is, aki zseniális, intelligens férfi. Eszembe jut még a Miami Vice nevezetű krimisorozat is a 90-es évekből, ebben is a főszereplők vagány, intelligens, sikeres emberek voltak, és nem testi-lelki nyomorékok. Ehhez képest a mai példaképek lelkibetegek, fogyatékosok, nőies férfiak, vagy férfias nők. Vagy meghatározhatatlan nemű egyének, akik Tik-tokon sokmilliós rajongótábor előtt tetszelegnek ezekben a nemtelen szerepekben és előadják a szivárványos szép új világ abberációit.

Németország és hírek, mi jutott még erre a hétre? Kirúgtak egy fociedzőt, mert nem értett egyet a kapus szivárványos nyilatkozataival. Véleményszabadság? Ugyan, már. Az csak libsiknek jár. Ez a Gulácsi nevű fickó nem is értem, miért gondolja magáról, hogy ő is el kell mondja: az LMBTQ-nak joguk van házasodni, gyereket nevelni. Aki focista, az társadalompolitikai szakember? Mi köze neki hozzá? Persze, elmondhatja a véleményét, de az a baj, hogy ezzel az állandó soroslibsi propagandával nap-mint-nap forradalmat akarnak csinálni, miközben a normális emberek, a társadalom többsége nyugalomban akar élni, és csak kapkodja a fejét, hogy mivan? Már a pedofília is csak egy szexuális irányzat, ami megengedett? Mivan? Már Németországban is megengedett a kiskorúak házassága? Mivan? A migránsoknak lefoglalhat az állam ingatlanokat, kisajátítással? Mivan? Nincs már anya-apa, csak szülő egy meg kettő? Mivan? Ha nem figyelünk, akkor a soroslibsi őrültek pillanatok alatt úgy átírjak az életünket, a hétköznapjainkat, hogy rá sem fogunk ismerni, milyen volt normálisnak lenni. Miért nem tud legalább egy nap úgy eltelni, hogy valahol valamelyik agymosott soroslibsi nem szít békétlenséget, nem uszítja egymásnak az embereket, és hagy minket békében élni?

De nem is muszáj Németországban nézelődni. Itthon is akad bőven őrület, csak úgy zuhog ránk a médiából. Gregor Bernadettel készült interjún akadt meg a szemem. Négy házassága volt már a művésznőnek. Ő mindig komolyan gondolta, hogy megtalálta élete párját. Akkor miért vált el? Miért nem tudnak az emberek türelemmel, kitartással, kompromisszumkészséggel összetartani egy családot? Minden nap válik valamelyik híresség. Az átlagember meg követi a trendet, hiszen ha mások is ezt csinálják, akkor ő is, miért ne? Gőzerővel zajlik a családok bomlasztása, minden társadalmi rend és közösség szétverése. Látom, hogy egy nőgyógyász nyilatkozik: 7000 abortuszt végzett el az utóbbi években, de már megbánta. Lelkiismeretes tömeggyilkos. Látom, hogy egy femináci nő nyilatkozik: ő évente egyszer szándékosan teherbe esik és elmegy abortuszra, mert neki fontos, hogy ehhez legyen joga, és éljen ezzel a jogával. Látom, hogy a 9. kerület moslékkoaliciós polgármesternője felállit egy BLM szobrot, ami ráadásul még szivárványos is. A soroslibsi agybaj tökéletes szimbóluma. Látom, hogy egy francia író egy interjuban arról beszél: barátja, Michel Foucault, az 1968-as libsi forradalom szellemi vezére, 10 éves kisfiukat erőszakolt meg Tunéziában. Erről a libsi szörnyetegről írtam már régebben, a Jeddi lovagok című írásomban.

Én már néha tényleg csak kínomban nevetni tudok, mikor látom, mi folyik a nagyvilágban. A teljes leépülés, mindennek az eltörlése, ami valamilyen keretet, irányt, értelmet adott az életünknek. Hajrá libsik, zúzzatok szét mindent, hiszen az én családomat is már sikeresen tönkretettétek! Hajrá feminácik, hajrá genderlobbi! Kő kövön ne maradjon!

Az én kis kedves exem is jelentkezett húsvétkor. Egy olyan levelet írt, amit nem teszek ki az ablakba. Megírta, hogy ő engem egy depressziós, lelkibeteg, bántalmazó, rosszindulatú, gonosz embernek tart. Ugye, milyen kedves? Én őt cserében egy alkalmazkodásképtelen, kompromisszumképtelen, hálátlan, kegyetlen, önző, egoista, kapzsi embernek tartom. De csak azóta, mióta felszámolta a családot. Azelőtt szerettük egymást. Csak hát a válással elindul egy negativ spirál, és szerető társakból halálos ellenségek lesznek. Előre látható lett volna, és mindent meg kellett volna tegyünk, hogy elkerüljük. Én ezt már egyszer átéltem, tudom hogy milyen a válás. Ő viszont úgy látszik nem aggódott emiatt, jó döntésnek gondolta. Az utóbbi egy évben ő „felépítette magát”, erre volt szüksége a tanácsadói szerint, hiszen mellettem tönkrement, mert nem voltam elég papucsférj. Valójában nem magát építette fel, hanem egy ellenségképet rólam. Engem démonizál, magát tisztára mossa. Ugye milyen okos? A földön hétmilliárd ember él, de ő pont a gyerekei apját választotta ki arra, hogy ördögként a falra fesse. Azt az embert, aki öt évig csak érte és a gyerekekért dolgozott. Aki további 10 év munkáját odaadta neki, mikor a lakáshitelét kifizette. Aki minden nap főzött, mosogatott, bevásárolt, elvitte a gyerekeket játszótérre, lefoglalta, altatta, játszott velük, hogy az anyjuk tudjon pihenni. Amiért soha semmilyen hálát vagy elismerést nem kapott, viszont utólag nyakába zúdítottak egy panasz és sérelem-áradatot, és pozitív dolgokról soha egy szót nem hallott. Így működik az elvált nők logikája, válás után átírjak a történelmet, hogy az megfeleljen a döntésüknek.

Szóval, jó hetem volt. Csodálatos az élet, igazán érdemes élni ennyi elmebeteg, lelkibeteg, családromboló, társadalomromboló őrült között. Egyik legutóbbi írásomat is azzal végeztem, hogy hajrá, libsik, és most is csak ezt tudom mondani. Most már ne végezzetek félmunkát, romboljatok le mindent, mert akkor hátha ti is kihaltok, és az agybaj, amit terjesztetek. Akkor majd újra lehet kezdeni élni, remélhetőleg bolondok nélkül.