Többször olvastam mostanában olyan cikkeket, amikben arról írtak, hogy felneveltünk egy életképtelen generációt, amely "nem terhelhető, képtelen elviselni a tetteinek a következményeit, összeroppan a felelősségtől, lusta, nem örül semminek, nulla munkáért követeli a pénzt, kiveszett belőle a tisztelet, a hit, nem látja a másik embert, csak a kütyüjébe mélyed" stb. A liberális nevelés eredményeként a mai fiatalok nem tudnak már hagyományos, rendezett életet élni, nem tudnak egy munkahelyen napi 8 órát dolgozni, nem tudnak semmilyen felelősséget vállalni, tehát gyerekeket sem, családi és társas életre alkalmatlanok.

Ebben sok igazság van, de szerintem nem csak a mai gyerekekről és fiatalokról szól ez a történet, már korábban félrementek a dolgok. Már a 60-as 70-es években elkezdődött a hagyományos értékek elleni “forradalom” és az ÖNMEGVALÓSÍTÁS középpontba helyezése. Tehát a mai 30-as, 40-es nők és férfiak már ebben a hazugságban nőttek fel. Ennek eredményeként többszörössé vált a válások száma, a házasságok kétharmada tönkremegy.

Sok tényezős ez a kérdéskör természetesen, nem lehet ennyire leegyszerüsíteni. De a középpontban mégis ez az ÖNMEGVALÓSÍTÁS-KÖTELESSÉGVÁLLALÁS ellentét áll. Ez lehet a jelenség fő oka. Már az én generációmbeli emberek sem értik, és csodálkozva néznek rám, ha én kötelességvállalásról beszélek. Önfeláldozó magatartásról, a család iránt, a társam iránt, barátok iránt. Felelősségvállalásról, alkalmazkodásról, áldozatok hozásáról. Az önmegvalósítás mint egyetlen és legfőbb életcél lemondásáról.

Pedig ezek örök emberi viselkedésformák, melyek nélkül nincs társas élet, nincs család, nincsenek közösségek. Lemondással jár a gyereknevelés. Alkalmazkodással és kompromisszumokkal a társas élet. Önfeláldozó munkával a család fenntartása. Ezek mára már mind ismeretlen fogalmakká váltak, illetve negatív értelmet kaptak. Holott az alkalmazkodóképesség például az intelligencia jele. Minél intelligensebb egy faj, annál jobban képes alkalmazkodni a környezetéhez és ahhoz a szociális közeghez, amiben él. Ezt nem értik meg azok az emberek, akiket úgy neveltek, hogy: "légy önálló, ne függjél senkitől, ne bízzál senkiben, ne segíts másokon, mert csak kihasználnak". Az egoizmust, paranóját, nárcizmust nevelték bele ebbe a generációba, és most is ezt terjesztik az "okosságokat" megosztó, buta, önjelölt tanácsadók, coach-ok, nagyokosok, akik osztják az észt 1-2 mondatos feliratokban az interneten. 

Nem pesszimizmusból gondolom ezt így. Facebookon pontosan lehet követni az emberek hozzáállását ezekhez a kérdésekhez. Alig látok boldog családban élő embereket. Viszont látok rengeteg magányos embert, akik mindenféle pótcselekvéssel próbálják kitölteni kiüresedett életüket. A nők panaszkodnak a férfiakra, hogy nem vállalnak felelősséget, nincs bennük kitartás, férfierő. A férfiak panaszkodnak a nőkre, hogy ők inkább egyedül élnek, mindsem alkalmazkodnának egy társhoz. Mindenki magányos és boldogtalan.

Utóbbi időben társkeresés miatt találkoztam ezekkel a kérdésekkel. Sok nővel beszélgettem, akik 5-10 éve egyedül élnek. Megszokták már ezt az életmódot, nem is próbálnak lényegében változtatni rajta. Két probléma van ezzel: egyrészt senkinek nem tesz jót a magány. Az ember egy társas lény, nem a magányos farkas életmód megfelelő számára. Ezek a 30-as, 40-es nők, akik most inkább egyedül élnek, mert “én nem fogok senkihez alkalmazkodni”, nyugdíjas korukra már szenvedni fognak a magánytól. A második probléma az, hogy miattuk rengeteg férfi is magányos életre kényszerül. Nincs más választásuk. Egy társas életre hajlandó és alkalmas nőre 50-100 férfi jut, ezt látom Facebookon és társkeresőkön.

A szingli életmód pozitív megjelenítése és terjesztése balliberális feminista amerikai körökből indulva hozzánk is eljutott már 20-30 éve, lásd olyan sorozatok, mint a "Szex és New York". Meg is lett az eredménye. Főleg nők dőltek be ennek a hazugságnak. Ilyeneket lehet olvasni Facebook megosztásokban, hogy "A férfiak olyanok, mint a zsiráf: érdekel, érdekel, de otthonra nem kellene." Mennyi primitívség és lekezelő, bántó mentalitás van az ilyen megosztások mögött! Állathoz hasonlítják a férfiakat, akik csak addig érdekesek, amíg ellátják a nők szükségleteit (szex, pénz, kiszolgálás), de hogy együtt élni egy férfival? Kizárt dolog! Hiszen akkor alkalmazkodni kellene hozzá, és kompromisszumokba belemenni a mindennapi együttélés során. Mennyivel "jobb" akkor a nőknek egyedül élni, ugye? A boldogtalanság biztos receptjét terjesztik agymosással a balliberális feministák.

Minimális alkalmazkodási és kompromisszumképesség sincsen már az emberekben. Másokért áldozatokat hozni? Soha, még a saját társadért vagy gyerekedért sem! Kötelességeket vállalni, lemondani az önmegvalósításról? Szó sem lehet róla. Tombol az egoizmus, az önzés, a kapzsiság. Ez az egyenes következménye és eredménye annak a balliberális forradalomnak, ami 68-ban kezdődött. Mindenki olyan jól megvalósítja önmagát, hogy tökéletesen magányos és boldogtalan lesz. Csak hát lennének még olyan emberek is, akik nem dőltek be ennek az agymosásnak, és ők is elszenvedői ennek a társadalmi jelenségnek. Lennének még gyerekek, akik szeretnének családban felnőni, szeretnének apát és anyát, biztonságot adó családi fészket. Ezért elképesztő gazemberség a balliberális utópiák terjesztése, az önmegvalósító, mindentől független, szabad ember hamis példaképe.

Biztos vagyok benne, hogy sokan nem értenek egyet az általam leírtakkal. Nem is értik, hogy miről beszélek, mert nem is ismerik azt az életmódot, ami még a liberális agymosás előtt létezett. Én is csak gyerekkoromban a 70-es években láttam még azt, hogy lehet boldogan élni közösségekben, családban. Kötöttségekkel és kötelességekkel, az önmegvalósításról lemondva, áldozathozással és korlátokkal. Ma már nagyon kevesen élnek így. Néha felbukkan még itt-ott ez az életérzés, de a többség már nem érti. Legutóbb egy karácsonyi videóban láttam azt, amiről itt beszélek. Boldog emberek, közösségekben, együtt énekelve készülnek az ünnepekre. https://www.youtube.com/watch?v=pMgNQrrj2Kc 

Megkeseredett balliberális emberek, magányosan keménykedő feministák már meg sem értik ezt, fogalmuk sincsen, hogy miről beszélek, és ez a legszomorúbb. Kihalófélben van ez az identitás, életmód, mentalitás. Győzött a liberalizmus.

https://hildasagok.blog.hu/2018/06/09/egy_elrontott_generacio

https://bidista.com/pszichiater-a-szulok-engedekeny-nevelese-egy-olyan-generaciot-hozott-letre-melybol-teljesen-hianyzik-az-egyutterzes-az-empatia/