Véletlenül bukkantam egy Fábry Sándorról készült 2010-es dokumentumfilmre, amiben főleg politikai nézeteivel foglalkoztak. Számomra úgy tűnt, mint ha az lenne a film célja, hogy Fábryt meggyőzzék: hagyjon fel a jobboldali politizálással. Legyen ő is ballib, vagy ne politizáljon egyáltalán. Ez persze nem sikerült. Fábrynak kőkemény, megváltozhatatlan politikai nézetei vannak. Ő annak alapján ítéli meg a politikai hovátartozást, hogy valaki hogyan viszonyul az 56-os forradalomhoz. És ez tényleg egy egész jó vízválasztó, mert a klasszikus, megszokott bal-közép-jobb felállás ma már nem érvényes. A látszólag baloldali pártoknak már közük sincsen a szociálisan érzékeny, szolidáris politizáláshoz. Bankárok és multi cégek, a nemzetközi tőke kiszolgáló pártja lett a magyar baloldal. Ezenkívül korrupt és inkompetens. Fábry a filmben többször is „köztörvényes bűnözőknek” nevezi a baloldalt. Vagy ahogyan viccelni szokott: "értelmetlen, mint az MSZP etikai tagozata".

A másik baj a baloldallal Fábry szerint: nem történt meg a korábbi rendszer utáni megtisztulás. Ma is volt MSZMP tagok ülnek a baloldali pártokban. Az MSZMP Fábry barátai szerint is elfogadhatatlan volt. Most viszont nem zavarja őket. Sőt, a jobboldalt próbálják hibáztatni azért, hogy eldurvult a politikai hangnem és nincs civilizált vitakultúra. Pedig pont ők azok, akik a jobboldal lejáratásával (antiszemitizmus, rasszizmus vádak) és a baloldal bűneinek tagadásával (a Nokiás dobozos esetekről nem akarnak tudni), okozzák a konfliktusokat. Ezzel az egyoldalú hozzáállással meg lehet ugyan vádolni mindkét oldalt, de az undorító, elfogadhatatlan, álszent magatartás mégis abban látszik meg, hogy a ballibek közben politikai korrektségről prédikálnak. Valami elképzelt, nem létező, objektív igazságról, és értékrendről, amit minden értelmiségi el kell fogadjon és képviseljen. Ezzel próbálják sarokba szorítani a másik oldalon politizáló vitapartnert: hogy ő nem is értelmiségi, hanem egy bunkó paraszt rasszista, fasiszta, mert nem fogadja el az „általánosan előírt”, „széles konszenzuson” alapuló, „örök emberi értékeket”. Amiket persze a ballibek határoznak meg. Szerintük. Nos, ennyit a politikai korrektségről. Valójában egy egyszerűen átlátható érvelési trükk. A ballibek kedvenc patkányfogó meséje: ha nem állsz be te is a ballibek által képviselt véleményközösségbe, és nem fogadod el az érvrendszerűket, akkor nem is lehetsz értelmiségi. Ezért fontos Fábry és minden más politikai befolyással bíró közismert személy, aki nyíltan vállalja és kimondja, hogy az egész ballib ideológia és politikai korrektség egy álszent hazugság. Egy izmus része. Minden izmus egy tökéletesen levédett érvrendszert próbál képviselni, ami a saját világnézetét alátámasztja, és más világnézeteket megcáfol. Így van ez a liberálisok által képviselt politikai korrektséggel is. Egyáltalán nem objektív, hanem egyoldalú, és egyáltalán nem az a humánus értelmiségi világnézet, aminek beállítani próbálják. Egy egyszerű érvelési trükk, amivel magukat a békés, kompromisszumra kész, objektív, a közjót akaró, felelős politikusnak akarják beállítani, és ugyanakkor a politikai vitapartnert, a jobboldalt, vagy bárkit, aki nem ért egyet velük, azt lejáratni, elvitatni még azt is tőle, hogy ő egy értelmiségi, jó szándékú, humánus ember. Aki nem ért egyet ezekkel a politikai korrekt, toleráns ballibekkel, az csakis fasiszta, rasszista, antiszemita, homofób, xenofób rosszindulatú, buta ember lehet. Tehát ki is felelős a politikai vitakultúra hanyatlásáért? Pont azok, akik a „politikai korrektség” álszent leple alatt megpróbálják a jobboldalt lejáratni.

A film hosszú jelenetekben a Fábry és barátai között kialakult politikai nézeteltérésekkel foglalkozik. Ezekből az derül ki, hogy a két ballib barátjának iszonyatosan fáj, hogy Fábry elpártolt tőlük, és jobboldalhoz került közelebb. Nem is ez lenne a legnagyobb bajuk, hanem az, hogy Fábry a közélet egyik befolyásos szereplőjévé vált, és ezáltal felelős azért, hogy egyre többen átlátjuk az álszent, megtévesztő ballib érvrendszert. Nem működik már olyan jól a patkányfogás, a ballibek kezdtek veszíteni a befolyásukból. Politikailag is, és értelmiségi körökben is. Nem csoda, hogy Fábryt rasszizmussal próbálták megvádolni, és azzal, hogy a nézők szórakoztatása érdekében eladta magát. Ezek elég durva vádak, amiket Fábry visszautasított, és látható módon rosszul esett neki, hogy a barátaitól hallott ilyesmit. Érdekes, hogy ilyen igaztalan, durva vádak után a ballib barátai arról papoltak, hogy milyen jó lenne, ha a politikai vitakultúra Magyarországon nem durvult volna el. Ezek az emberek nem néznek tükörbe? Nem hallják a saját maguk által elmondottakat?

A Film 2010-ben készült, pont a választások időszakában, amikor a Fidesz 2/3-os többséggel nyert. Látszik a balos szereplőkön a síri pánik és görcsös harciasság, amivel erre a győzelemre reagáltak. Valahol érzik és tudják, hogy vége a kényelmes élősködésnek és lébecolásnak. Nem tudták még elfogadni a vereséget, és még mindig a megszokott lózungokkal próbálják „átmenteni” a hatalmukat, ahogyan 89-ben is tették. De ez 2010-ben már nem ment, és erre ők is lassan ráébredtek. Valódi rendszerváltás indult el, és nem csak egy szavazást nyert a Fidesz, hanem hosszú évekre biztosította a szavazóbázisát. Az MSZMPs és ballib uralom egyszer és mindenkorra véget ért. Jó volt látni a filmben a ballib szereplők kétségbeesett, kilátástalan kísérleteit, amivel Fábryt győzködték. Megváltozott azóta a világ, és nem csak Magyarországon söpörték el az események a liberális őrületet. Ezt az egyet köszönhetjük a migránsoknak: ébredezni kezd Európa és kiveszi a hatalmat a balliberális „elit” kezéből. Visszatér a józan paraszt ésszel való gondolkodás és politizálás, amit a liberálisok lejáratni próbáltak. Fábry egy ikonikus alakja ennek az ellenmozgalomnak. A róla készült film szerencsére nem azt a hatást érte el, amilyen céllal valószínűleg készült.