Tíz éve láttam a "Bábel" című 2006-os filmet. Akkoriban tetszett, noha Brad Pitt szereplése miatt azt hittem, hogy egy szokásos amerikai semmitmondó, üres, unalmas film lesz. Nem az lett, hanem izgalmas, fordulatos, valóságos, élethű. Viszont 10 évvel ezelőtt még nem éreztem, hogy tényleg ilyen bábeli zűrzavar lenne a világban. Igaz, akkoriban például még nem volt ilyen mértékű migránskrízis. A film többször eszembe jutott az utóbbi időben. A valóság "utolérte" a víziót, a jelenlegi globális események abszolút igazolták a filmet. A káosz, a véletlenek egymásra halmozódása és az események egymásra való hatásának felerősítése, ami kiszámíthatatlanná teszi az életet egy globális világban. A film különböző kontinenseken történő események véletlenszerű összefonódását mutatja be. A marokkói sivatagban két kecskepásztor gyerek egy puskával játszik, miközben eltalálnak egy turistákat szállító autóbuszt, és megsérül egy amerikai utas. Ez indítja el az amerikai turistapár küzdelmét a túlélésért, és köti őket a világ másik három pontján lévő emberekhez. Egy dadushoz, aki két amerikai gyermeket igyekszik átcsempészni a mexikói határon, valamint a siket, problémás japán tinédzser apjához, akit a rendőrség köröz. A földrajzi távolság, a kultúra és a nyelv által elválasztott négy csoport a közös végzet felé tart. Néhány nap alatt mindegyikük megtapasztalja a tökéletes elveszettség érzését.

Nem tudom, mennyire valós és új ez a jelenség. Már 100 évvel ezelőtt is megjelent az irodalomban az elidegenedés, a tömegkultúra, az ipari forradalom által megváltozott, felgyorsult élet embertelen és kaotikus képe. Már akkor is bábeli zűrzavarnak érezték sokan a rohanó autókat, vonatokat, repülőgépeket, a nagyvárosok anonimitását. Vajon minden generáció így éli meg a változásokat? Azt próbálom magamban tisztázni, hogy miért nem éreztem én még 10 éve ezt a káoszt? Én változtam meg, öregedtem meg, vagy a világ lesz egyre őrültebb? 2015 óta érzem a globális káosz felerősödését, köszönhetően az "open society" és hasonló szervezetek tevékenységének. Ez a fajta őrült, romboló liberalizmus új jelenség, ezt valószínűleg sokan úgy élik meg, mint én: egzisztenciális fenyegetettségnek. A globalizáció eleve magával hoz rengeteg kockázatot, ezt láthattuk az utóbbi évtizedben is: ha Vietnamban vagy Tájföldön emberek együtt élnek tyúkokkal borzalmas körülmények között, akkor a madárinfluenza vírusa átterjed az emberre, és elindul a H1N1 globális útra.. vagy Afrikában a Kongói őserdők mélyén élő denevérek megfertőznek embereket ebolával, aztán valaki repülőgépre ül és pár óra alatt Európába hurcolja be a vírust. Ugyanígy terjedt el az AIDS is, és a pestist is kereskedő hajókon behurcolt patkányok terjesztették el Europában, sokmillió emberéletet követelve. Ugye milyen jó dolog a globalizácio? De említhetném a 2008-as pénzügyi válságot is, amit az amerikai kaszinó-tözsdén játszó spekulánsok okoztak, és órákon belül elterjedt az egész világra. Vagy elindulhat Afganisztánból egy dzsihadista gyalog is, és pár héten belül eljut akár Párizsba vagy Brüsszelbe, ahol bombát robbanthat. Nincs menekvés, nincs biztonság. Bárhol, bármilyen esemény kihathat az életünkre. Egyre gyorsabban terjednek a kölcsönhatások, egyre összefonódottabb a világ. Az internet elterjedése is lényegesen változtatott ezen. Ma sok százmillió afrikai lakos jut hozzá interneten keresztül olyan (sokszor hamis) információhoz, ami alapján elindul a fejlett világba. És elkezdődött a klímaváltozás okozta népvándorlás is. Szóval nem hiszem, hogy a jelenlegi globális fenyegetettség-érzés csak a szokásos generációs probléma: azaz, hogy az idősebbek és konzervatívok mindig is nehezen alkalmazkodtak a gyors társadalmi és más környezeti változásokhoz. Úgy gondolom, hogy itt nem csak erről van szó. Én láttam 10 évvel ezelőtt is sokat ezekből a globális gondokból. Mégsem éreztem ennyire életbevágónak ezeket, mint ahogyan ma látom. Túl sokat változott azóta a világ. Ma sokkal aktuálisabb a "Bábel", mint 2006-ban, mikor forgatták.

Az ember egy territoriális lény, ösztönösen igénye van egy otthonra, egy területre, ahol biztonságban van, ahol vele együtt élő embertársai közösségének előnyeit élvezi, ahol a megélhetése biztosított. A globálisan nyitott világ, amit jelenleg a liberalizmus próbál megvalósítani, elveszettség érzését kelti az emberekben. Lehetetlen hétmilliárd emberrel olyan szoros közösséget alkotni, mint amilyent az ember természetének megfelelően igényel. 

Valóban Bábeli állapotok uralkodnak jelenleg. Egy hormonzavaros, férfivá vált női hajóskapitány, Carola Rakete, erőszakkal töri át az olasz parti őrség védelmét, és kiköt a migránscsempész hajóval, a törvényeket semmibe véve. Letartóztatják, de pár héttel később már az európai parlamentben tapsolják felállva. Másnap Németországban bozótvágó késsel kaszabolja le az utcán egy migráns egy autó vezetőjét, a mindenhol figyelő kamerák élőben közvetítik. Egy Svájcban élő afrikai férfi vonatra ül, és Frankfurtba utazik, ahol egy német családot a peronról a vonat alá lök. Nem tudni, miért, nem ismerte őket. Egy Gréta nevű pszichésen beteg gyerek tömegmozgalmat indít el, és médiasztárrá emelik. Egy Ocasio Cortez nevű "amerikai" képviselőnő rendszeresen arról értekezik, hogy a fehér embereket hogy lehetne kisemmizni, ellehetetleníteni, kiírtani, pl. minél több abortusszal. Elképesztő irracionalitás, ellentmondások és képtelenségek halmaza, ami már fel sem tűnik a liberalizmusért, feminizmusért és globális szociális igazságosságért harcolók által meghülyített tömegeknek. A bábeli káosz megvalósul a globális, nyitott világgal. Európa számára véget ért a békés, nyugodt korszak, amit 70 évig élvezhettünk. Ha megnézek egy híradót, ugyanazt látom, mint a "Bábel"-ben. Ha nem nézem meg a híradót, akkor is látom, hogyan változik a világ, látom az utcán a migránsokat, a bűnözést, a terrorizmust. 

Erre az egészre csak egy módon lehet értelmesen reagálni: abszolút konzervativizmussal. Bárki, aki bármilyen okból balos volt és "haladó", világmegváltó forradalmár: most itt az ideje, hogy megállítsuk és visszafordítsuk ezeket a folyamatokat. Határokkal, korlátokkal, törvényekkel, konzervatív pártokra adott szavazatunkkal. Épeszű ember nem tehet mást.