A Sapir–Whorf-hipotézis
Óvodás koromban kezdtem el angolul tanulni, aztán 11 éves koromtól kezdődően Bécsben nőttem fel kétnyelvűen, németül is megtanultam anyanyelvi szinten, és a felsős gimnáziumban franciául is tanultam 4 évig. Ez lehetett az oka, hogy mindig is érdekeltek a nyelvek, és a nyelvek hatása az ember személyiségére, identitására. Számomra elég egyértelmű volt, hogy pl. a francia nyelv a latinos lazaságával mennyire más gondolatvilágot, világlátást tesz lehetővé, mint a precíz német nyelv, vagy az angol, amely ilyen szempontból valahol a kettő között van. Azonban sokáig nem hallottam olyan elméletről, amely alátámasztaná, hogy a nyelveknek hatása lehet a népi karakterre. Nemrég véletlenül bukkantam egy cikkben a Sapir–Whorf-hipotézisre, ami pontosan ezzel foglalkozik. A személyes érdeklődésemtől függetlenül is aktuális ez a gondolat, mert utóbbi években egyre inkább próbálják liberális politikusok elvitatni és eltörölni a népi karaktereket, és valamilyen globális multikulti egyveleget létrehozni. Érdemes tehát ma is ezzel a Sapir–Whorf-hipotézissel foglalkozni, újból elővenni.
"Az elmélet kimondja, hogy az anyanyelv nem csupán a gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz, hanem azt is alapvetően meghatározza, hogy milyenné válik a gondolkodásunk. Eszerint a más-más anyanyelvűek másképp szemlélik a világot: mást vesznek észre belőle, másképp elemzik a jelenségeket, másképp érvelnek, egyáltalán más alapokra épül a tudatuk." (Wikipedia).
A nyelv tehát befolyásolja, meghatározza használójának világképét. Ezt a gondolatot először Wilhelm von Humboldt német nyelvész, polihisztor vetette fel a 19.század elején. Ahogy ő maga írta: „minden nyelvben sajátos világszemlélet rejlik”. A minket körülvevő környezetet úgy érzékeljük, úgy szervezzük fogalmakba, úgy tulajdonítunk jelentéseket neki, ahogy azt az anyanyelvünk eszköztára meghatározza. A nyelvek összehasonlító vizsgálata a kulturális antropológián belül indult meg. Az összehasonlító kulturális vizsgálatok során felvetődött olyan hipotézis is, hogy a nyelv struktúrája és szemléleti módja meghatározza a valóságlátást, a külvilág összefüggéseinek percepcióját. Ez a hipotézis Edward Sapir nyelvész és antropológus és diákja Benjamin Whorf nevéhez fűződött.
A nyelvi-kulturális különbségek legnyilvánvalóbban a szókincsben mutatkoznak meg. Az eszkimóknak gazdag szókincse van a különböző hófajták vagy a bálnák típusainak leírására, az afrikai maszáj nyelvben a tehén tizenhét szóval jelölhető, Burmában a rizs húsz fajtájára húsz külön szó létezik, az arab nyelvben a tevével több száz szó áll kapcsolatban stb. Könnyen belátható, hogy az elnevezéseknek ez a gazdagsága az adott tárgyaknak a környezetben betöltött fontos szerepével függ össze. A társadalmi kapcsolatok kultúrára jellemző szerveződése is megragadható a szókincsben. A japán személyes névmások a személyes kapcsolatok sokkal finomabb megkülönböztetését teszik lehetővé, mint az európai nyelvek névmásai, az angol jóval több kifejezést használ a humorra, mint a német.
De nem csak a szókincsben vannak lényeges különbségek. A nyelv szerkezeti különbségei világszemléleti különbségeknek felelnek meg. A hopi indián nyelvben például az időt nem tekintik mérhetőnek vagy olyasvalaminek, aminek határpontjai lehetnek. Eltérően a nyugati kultúrától, náluk az időnek nincs értéke: hopi nyelven nem lehet időt vesztegetni vagy spórolni, adni vagy venni. A hopi kultúrában az a fontos, ahogyan az események követik egymást. Ha például egy növényt elültetnek, az a lényeges, hogy kinőjön, nem pedig az idő, ami alatt kinő.
A szókincsen és nyelvi szerkezeten kívül a nyelvek hangzásának, dallamosságának is lehet kihatása az azt beszélők személyiségére. Gondoljunk arra, hogy a szláv nyelvekben rengeteg magánhangzók nélküli, nyelvtörő szó van, sőt egész mondat is: "Strč prst skrz krk" (azt jelenti, hogy: nyakadra teszed az ujjadat). Mennyivel másabb ehhez képest a dallamos portugál, olasz, vagy spanyol nyelv! Ha meghallgatunk egy Joao Gilberto dalt, akkor az ég és föld ehhez képest. Nem lehet véletlen, hogy a legtöbb könnyűzenei együttes angol nyelven, vagy hasonlóan dallamos nyelveken szerzett és előadott dalokkal lett világszerte közismert.
Elképzelhető lenne, hogy ezek a nyelvi sajátosságok semmilyen hatással ne legyenek a személyiségünkre, miközben újszülött korunktól kezdve folyamatosan ezeket halljuk, ezeket beszéljük, ezekkel fogalmazunk meg gondolatokat? Egészen biztos vagyok benne, hogy nem. Vannak, akik a magyar származású tudósok kiemelkedő teljesítményének titkát is azzal magyarázzák, hogy egyedülálló, különleges anyanyelvük van. Egy kínai, koreai vagy japán gyerek is több száz bonyolult írásjelet kell már korán megtanuljon, ami pozitívan befolyásolhatja a tanulási képességeit. Illetve ezek az ázsiai képi írásjelek más agyi területeket fejlesztenek, mint az európai betű alapú írás. Rengeteg hatása lehet a nyelvek sajátosságainak a személyiségfejlődésünkre.
Az eltérő anyanyelvű emberek más-más kulturális környezetben nőnek föl, ezért nem állapítható meg teljes biztonsággal, hogy a gondolkodásbeli különbségekért pusztán a nyelvek eltérő sajátosságai, vagy inkább összetett kulturális hatások a felelősek. Valószínűbb, hogy a nyelven kívül még sok más tényező befolyásolja a különböző népek, népcsoportok sajátos kultúráját. Ilyen tényezők lehetnek földrajzi/klímaövezeti sajátosságok is. Más kultúra alakul ki egy tengerparti, kikötőkkel a világra nyitott országban (pl. Hollandia), mint egy elszigetelt, hegyek között élő népnél (pl. Ausztria). Más egy skandináv/német/angol gyerek személyiségfejlődése, aki a hosszú telek vagy esős időszakok miatt inkább benti tevékenységekkel kell elfoglalja magát, mint egy görög, olasz, vagy spanyol gyerek személyisége, aki ideje nagy részét az utcán tölti kinti játékokkal. Állítólag még azt is befolyásolta a főként halászatból élő északi országokban, hogy ott a feminizmus sokkal erősebb, mint máshol: a férfiak hónapokon keresztül a tengeren voltak, és az otthon maradt nők kellett mindenről gondoskodjanak. Más egy európai ember személyisége, aki a hosszú tél miatt kénytelen élelmiszert és takarmányt előre tervezetten megtermelni és raktározni, ahhoz képest, hogy Afrikában a törzsi népek egész évben vadásznak, vagy bármikor megtermő és fogyasztható gyümölcsökből/gyökerekből élnek. Rengeteg más példa is van az eltérő kultúrák lehetséges okaira. Még olyant is hallottam, hogy a bor/sör/pálinka/vodka preferálása különböző népeknél (ami ugyancsak klimatikus okokra vezethető vissza) befolyásolhatja a népi karaktert. A francia gasztronómiában pl. egy kis vörösbor fogyasztása camembert sajttal a mindennapi étkezéshez tartozik. Ehhez képest a csehek és bajorok világbajnokok a sörivásban, és az oroszok a vodkafogyasztásban. Ezek a különbségek is befolyásolhatják a népi szokásokat, hagyományokat, jellegzetességeket.
Hamvas Béla írt az "Öt géniuszban" a különböző tájak-népek jellegzetességeiről, ami szerint nem hogy globális mércével mérve, de még a Kárpát-medencén belül is nagy különbségek vannak, ha szétnézünk a különböző égtájak irányába. Ezek a jellegzetességek összességében adják a hely "géniuszát": a nyelvek és nyelvjárások, a helyi szokások és hagyományok, a különböző tájak mikroklímája, gasztronómiája, vegetációja, építészete. A költők, írók, mesemondók "termése", a különböző vallások évszázadok alatt kifejtett hatásai. A géniusz tehát: egy adott, földrajzilag is jól körülírható terület jellemzőinek, az ott élő emberek kultúrájának, jellemének, életrendjének szerves egysége. A hely szelleme pedig a maga képére formálja az ott élő embert, annak mindent jellemzőjét, képességét, szellemi, lelki tulajdonságait. Tehát Hamvas megpróbálja az emberi kultúra összetett képződményét - aminek az anyanyelv az egyik legjelentősebb tényezője - tájegységenként jellemezni. Felsorol több művet is, mely az európai népek kultúrájával és karakterével foglalkozik. Sajnos Hitler óta ez a fogalom negatív jelentést kapott, és a mai liberális véleménydiktatúrában sem illik ezzel a témával foglalkozni, mert azonnal megvádolnak, hogy ez rasszizmus. Ez az az eset, mikor egy izmus által megfertőzött emberek nem a valóságot akarják látni, hanem ignorálják a kézenfekvő, nyilvánvaló tényeket, és az ideológiájuk alapján megszűrik azt, ami nem illik bele.
Nehéz pontosan megállapítani, hogy mi az eredete ezeknek a helyi sajátosságoknak. Lehetnek nyelvi okok, lehetnek földrajzi adottságok, és sok minden más. A lényeg az lenne, hogy elismerjük ezeket a másságokat, és úgy fogjuk fel ezeket, mint valamit, ami gazdagabbá, szebbé teszi a világunkat. A különböző vidékek kialakult nyelvei, népszokásai, gasztronómiai sokfélesége olyan értéket jelent, amit érdemes megőrizni. Ne engedjük, hogy a globális multikulti keveredést erőltető liberálisok valamilyen egységes, semleges, arctalan, jellemtelen világot hozzanak létre. Ők annyira rettegnek a nacionalizmustól, hogy minden népi sajátosságot el akarnak vitatni és törölni. Egyenlőségjelt akarnak tenni minden ember közé, hogy eljöjjön a világbéke, és senki ne tudjon kiemelkedni a többiek közül. Elképesztően szürke, unalmas, sivár, élhetetlen világ lenne a végeredmény, ha meg tudnák valósítani ezt az utópiát. Mindenhol ugyanaz a nyelv, ugyanaz a gyorsétterem-lánc, ugyanaz a divatüzlet, ugyanaz a kóla, ugyanaz a bútorüzlet, és ugyanazok a monopolista internet-cégek.. Ez csak a multi-cégeknek jó, senki másnak. Szerencsére elindult egy ellen-mozgalom a globalizációs, multikulti-keveredős-egyveleg ellen, és jó eséllyel még meg is erősödnek ezek az egyéni népi kultúrákért küzdő mozgalmak. Ezeket erősítheti a Sapir–Whorf-hipotézis is. Ragaszkodjunk anyanyelvünkhöz, népi hagyományainkhoz, szokásainkhoz, közösségeinkhez. Őrizzük meg népi sajátosságainkat, identitásunkat, kultúránkat.
https://www.facebook.com/watch/?v=272163710851149
https://www.facebook.com/
