Soha nem fogom megérteni, hogy a feministák miért próbálják kényszerűen, már-már betegesen elvitatni a férfi-női különbségeket. Ennek valamilyen hátrányos megkülönböztetés- fóbia lehet az oka. Pedig a férfi-női különbségek csak gazdagítják az életünket, vonzóbbá és érdekesebbé teszik egymás számára a nemeket. Minden normális ember tudja és látja, hogy nők másképpen gondolkodnak és viselkednek, mint férfiak. Csak a lelkibeteg feministák nem veszik ezt észre és nem akarják elfogadni.

Ugyanígy próbálják a liberálisok elvitatni, hogy léteznek egymástól nagyon eltérő kultúrájú és mentalitású népcsoportok. Azt hiszik, hogy ha tagadjuk és ignoráljuk azt a tényt, hogy például a cigányok az európai kultúrától teljesen eltérő módon élnek, akkor már segítettük is a beilleszkedésüket, és megakadályoztuk a kirekesztésüket. Pedig pont az ellenkező hatása van ennek a liberális hazugságnak: olyan, mint ha szőnyeg alá sepernénk a problémákat, hogy elrejtsük, de nem a megoldást keressük. A megoldáshoz először el kellene ismerni a másságukat, a különbségeket. Csak hát ez ugye ellentmond a liberális és feminista egyenlőség-elvnek.

Ez a két látszólag különböző téma összefügg, és megjelenik szinte minden feminista-liberális írásban, így például Antoni Rita alábbi cikkében is: „ …még 1994-ben is jelent meg olyan könyv Amerikában (The bell curve), amely amellett kardoskodik, hogy a feketék kevésbé intelligensek, és hátrányos helyzetüknek ez az oka. (…) A nők „másságának” elképzelésétől, úgy tűnik, nehezebben szabadulunk. Pedig ha kognitív sajátosságokról van szó, ez, nyíltan vagy közvetve, de a háztartás és a nagyvállalat szintjén is egyet jelent: kiszolgálószerepet. Ha hagyjuk.”

Itt gyönyörűen látható az igyekezet, hogy elvitassák a különbségeket, elvitassák a másságot, mert abból szerintük csakis hátrányos megkülönböztetés és kiszolgáltatottság származhat. Láthatóak a feminizmus mögött meghúzódó paranoid félelmek: a feministák állandó uszítása, hogy: "ne hagyd magad kihasználni", "ne dolgozz másért", "ne hagyd magad elnyomni", "a társad biztos rosszat akar neked" stb.  Ha egy nő bedől ennek az uszításnak, akkor vége minden házasságnak. Arra biztatják a nőket, hogy méricskéljék: vajon nem többet dolgoznak-e, mint a férjük, vajon nem használja-e ki őket a társuk, stb. Teljesen fölösleges ez a rosszhiszeműség, ez a méricskélés. Egy kapcsolatban az a normális, ha mindenki annyit teljesít, amennyit bír és jónak lát. Nem kell azzal foglalkozni, hogy ez több-e vagy kevesebb, mint amennyit a társad tesz hozzá a közös élethez. Ugyanis a legritkább esetben hoz össze a sors két olyan embert, aki teljesen egyformán teljesítőképes, talpraesett, aktív, stb. Ezért nem is egyformán oszlanak meg a terhek. De ez nem baj! Normális emberek között simán jóindulattal kezelhető ez, hiszen a társamért szívesen dolgozom, akár többet is, mint ő. Semmi baj, megteszem érte, mert jobbak a képességeim, többet bírok például. Nincs egyenlőség, ez a feministák butasága és kapcsolatromboló őrülete. Egyenjogúság van, de egyenlőség nincs és nem is kell! Ezt kellene végre minden feministának megértenie.

A férfi-női különbségeket láthatjuk saját gyerekeinken is: a születésük percétől kezdve másképp viselkednek a lányok és fiuk. Ezt feministák persze nem tapasztalják meg, mert nem vállalnak gyereket. Az említett cikkben is azt bizonygatják, hogy csak a szülői nevelés miatt alakulnak ki női és férfi magatartásformák. Pedig már az anyaméhben elkezdődik egy eltérő fejlődés a hormonális különbségek miatt. És ezek nem csak testi különbségeket eredményeznek, hanem az agyi fejlődésben is láthatóak. Az agyunk ugyanúgy reagál a hormonális különbségekre, mint minden más szervünk. És hát persze nem csak hormonális különbségek vannak, hanem genetikai is: Testi sejtjeinkben 23 pár kromoszóma található, melyből 22 pár a szexuális nemen kívüli tulajdonságokat határoz meg, a 23. pár pedig a nemi kromoszóma. Férfiban ezen kromoszómapár két tagja X és Y alakot formáz, nőben két X kromoszóma található. Ezek a biológiai különbségek egyértelműen meghatározzák a férfi-női gondolkodást és viselkedést, de feministák mindent elkövetnek, hogy ezt elvitassák. Hamis statisztikákkal és tanulmányokkal próbálják bizonygatni, hogy csakis a társadalom és a környezet által ráerőltetett szerepek miatt lesz valaki nővé vagy férfivá.

Ugyanígy próbálják a liberálisok azt bizonygatni, hogy nincsenek különbségek népcsoportok között. Ezért nem lehet évtizedek óta a cigánykérdést megoldani Magyarországon. Csányi Vilmos ezzel kapcsolatban egyértelműen és pontosan fogalmaz az alábbi interjúban: a cigányok egy az európai kultúrától teljesen eltérő kultúrájú nép. Nem tudnak beilleszkedni a mi munka által meghatározott életstílusunkba, csak akkor, ha segítünk nekik ebben. De csak akkor lehet segíteni, ha elismerjük a különbségeket, elismerjük, hogy ők mások. A 40 év kommunizmus alatt ők is dolgoztak, mert mindenkinek volt munkahelye. És ez nagyon segítette a beilleszkedésüket, akkor is ha ezek a munkahelyek nagy részben nem voltak valós, produktív munkahelyek. De megtanulhatták az európai munkakultúrát, és ezt kellene most is az állam felvállalja: hogy munkahelyeket ad nekik, és fenntartja ezeket, még akkor is, ha pénzbe kerül. A rendszerváltás után ugyanis megszűntek ezek a munkahelyek, és a cigányság visszazuhant a régi munkanélküli életmódjába. Egy-két generációig még fenn kellett volna tartani ezeket a munkahelyeket, és a cigányság integrálódhatott volna. Pénzbe kerül, de utána megtérül, és ha csak segélyből élnek, akkor az ugyanúgy pénzbe kerül, de nem visz közelebb a megoldáshoz. A másik megoldás, amit Csányi javasol: minden segélyt és támogatást ahhoz kell kötni, hogy óvodába-iskolába járassák a gyerekeket. Mexikót említi példaként, ahol ugyanezt a megoldást alkalmazzák, és működik. Csányi szerint tehát nem kell kitalálni megoldásokat a cigánykérdésre, csak el kell olvasni és követni azt, amit máshol már sikerrel alkalmaznak. De ehhez az első lépés az lenne, hogy minden felelős politikus elfogadja azt a tényt, hogy a cigányok egy különböző, más kultúrájú nép. Erre meg nem hajlandók a liberálisok. Ugye nehogy hátrányos megkülönböztetés érje őket.

Mind a feministák, mind a liberálisok egyenlőségi harca arra irányul, hogy elvitassák a különbségeket. Mert abból indulnak ki, hogy a másság elismerése hátrányt jelenthet bizonyos csoportoknak. Pedig nem ezt jelenti. A másság nem jelent automatikusan egy alárendelt, hátrányos szerepet. Ettől annyira félnek, hogy emiatt elvitatják a másságot, és ezzel lehetetlenné teszik, hogy megoldjuk például a cigányok beilleszkedését a mi kultúránkba. Ez az a tipikus eset, mikor a saját védenceiknek ártanak a liberálisok. És még csak észre sem veszik, meg sem értik, hogy milyen károkat okoznak. Szerencsére amióta nem balliberális kormánya van Magyarországnak, azóta pontosan ezeket a megoldásokat alkalmazzák: közmunkaprogram és a gyerekek oktatásbeli részvételéhez kötött segélyek. Ha pár évtizedig kormányon marad ez a konzervatív politika, akkor megoldódik a cigánykérdés. A feministáktól meg minden támogatást meg kellene vonni, hogy ne tudják terjeszteni az említett családromboló elméleteiket.

https://mno.hu/velemeny/egyszeru-velemeny-volna-a-szexizmus-2414810

https://www.youtube.com/watch?v=MUt8KL1Vr0Y