Áldozat és tettes szerepek, áldozathibáztatás

Az ELTE német szakon tanultuk irodalomtörténetből, hogy a 17-18.századig az irodalomban szinte csak fekete-fehér karakterek szerepeltek, tehát valaki vagy csak teljesen pozitív figura volt, vagy teljesen negatív. Később aztán rájöttek az írók, hogy sokkal élethűbb, reálisabb és kevésbé statikus egy szereplő, ha vannak vegyesen jó és rossz tulajdonságai is, és bizonyos helyzetekben másképp viselkedik, mint azt az alapkaraktere szerint elvárnánk. Talán Shakespeare volt az első, akinek műveiben megjelent ez az új világnézet. Nála nincsenek már angyalok és ördögök, hanem összetett karakterek, akik a helyzettől függően, a környezetükre reagálva, különböző módon viselkednek és cselekednek. Ez az irodalmi ábrázolásmód aztán idővel elterjedt, és 1900 körül már odáig jutottak az írók, hogy egy pszichológus éleslátásához hasonló módon írtak le egyre összetettebb, bonyolultabb karaktereket, azok belső gondolatvilágát, és az ebből eredő, ambivalens viselkedésformákat.

Ma mégis vannak újra emberek, akik a leegyszerüsített, statikus szerepekben hisznek. A balliberális feminista ideológia például  áldozat- és tettesprofilokat hozott létre, amiket bárki tetszőlegesen magára vehet. Onnantól kezdve teljes meggyőződéssel játssza el bármelyik nő az áldozat szerepet, és próbálja a férfira erőltetni a tettes szerepet. A feministák csak ebben a tettes-áldozat viszonylatban képesek látni a férfi-női viszonyt. Minden férfi elnyomó, bántalmazó gonosztevő és minden nő kiszolgáltatott, bántalmazott áldozat. A valóság ezzel szemben sokkal árnyaltabb, bonyolultabb, de ha bárki felhívja erre a figyelmet, és megkérdőjelezi ezt a fekete-fehér, áldozat-tettes téveszmét, akkor a feministák azonnal "áldozathibáztatást" kiáltanak. Ez a „támadás a legjobb védekezés” stratégia általában a balliberális, femináci viselkedésre jellemző: hogy ha bárki megkérdőjelezi vagy kritizálja valamelyik elméletüket, akkor ők azonnal támadnak, és a kritizáló személyre ráerőltetnek egy tettes-szerepet, aki a „szegény áldozatokat” még hibáztatja is.

Pedig hát az élet ennél az áldozat-tettes viszonylatnál bonyolultabb. Az emberi kapcsolatokban rengeteg álszentség, megtévesztés, játszma is érvényesül. Tudat alatti tényezők, gyerekkori traumák is befolyásolhatják azt, hogy valaki egy férfi-női kapcsolatban mikor milyen szerepet tölt be. Ha egy nő például kierőszakolja a társától, hogy az megalázza, rosszul bánjon vele, akkor annak az is lehet az oka, hogy gyerekkorában csak úgy törődtek vele a szülei, hogy megalázták, szidták. A gyerekkorban megszokott mintát tudat alatt követni próbálja. Közismert sablon, hogy sok nő a „rossz fiukat” szereti. Az a férfi tetszik neki, aki rosszul bánik vele. Rengeteg nárcisztikus személyiség is van, aki kierőszakolja, hogy bármilyen módon, de foglalkozzanak vele. Tehát sokszor nem egyértelmű, hogy egy férfi-női kapcsolatban melyik féltől indul ki olyan cselekedet vagy viselkedésforma, ami a másik félben kiválthat egy negatív viselkedésformát. Nagyon gyakori az a jelenség is, hogy egyik fél mindennapos verbális erőszakkal terrorizálja a társát, mert egy kompromisszumképtelen, összeférhetetlen, asszociális személyiség, aki alkalmatlan az együttélésre. Ha a társa időnként fellázad ez ellen, és ő is agresszióval válaszol, akkor ki is itt a tettes és ki az áldozat?

Rengeteg hétköznapi példát lehet felhozni arra, hogy nem mindig megválaszolható egyértelműen ez a kérdés. A médiában is néha megjelennek olyan esetek, ahol a közvéleményt is felkavaró bírósági ítéletek születnek, és a bíróság sem tudja sokszor megállapítani, hogy ki az áldozat, ki a tettes. Ilyen volt például az az eset, amikor egy motoros tolvaj betörte egy piros lámpánál álló autó ablakát, és elrabolta az autót vezető nő táskáját. A nő elkezdte üldözni a motorost, majd elütötte őt. Elítélték, majd felmentették, végül felfüggesztett büntetést kapott. Vagy közismert az a nyugdíjas bácsi esete is, aki áramot vezetett a kerítésbe, hogy megvédje a veteményes kertjét az uborkatolvajok ellen. Őt is elítélték, majd felmentették. A legutóbbi eset meg egy fiatal férfiak között kitört kocsmai verekedés volt, amiben leszurták a verekedést kezdő, agresszív férfit. Az önvédelemre hivatkozó tettest először felmentették, aztán 12 évre ítélték, aztán a kúria újból felmentette. Nincs mindig egyértelmű áldozat és tettes. Ez egy primitív elképzelés, amit pl. a feminista NANE minden kiadványában hangoztat: hogy csak nők lehetnek férfiak által elkövetett erőszak áldozatai.  Ennek a téveszmének alátámasztására statisztikákat is hamisítanak, és ezzel a hazugsággal próbálják megindokolni az Isztambuli egyezmény ratifikálását is, ami a parlament előtt van jelenleg.

Válóperek esetén rutinná vált már az a taktika, hogy az anyák hamis vádas feljelentésekben megvádolják az apákat bántalmazással, és erre hivatkozva kérik a gyerekek fölötti szülői felügyeleti jogot. Ügyvédek, bírók és a rendőrség is kezdi egyre jobban átlátni az ilyen hamis vádakat. Olyan esetek is előfordulnak, hogy egyik fél, aki bármilyen okból (pl.anyagiak) el akar válni, titokban bizonyítékokat gyűjt a társa ellen: kiprovokál vitákat és rejtett kamerával rögzíti azt, hogy a szerencsétlen társa kiabál, mert nem érti, hogy valójában mi is történik vele. Ki itt az áldozat, és ki a tettes? Az a fél, aki önző, aljas okokból el akar válni, fel akar számolni egy családot, és ennek érdekében szándékosan addig provokálja társát, amig az kiborul? Hogy aztán be tudja mutatni a bíróságon a rejtett kamerával készült  videofelvételeket az indulatos társáról? A felvételeken persze nem látszanak az „áldozat” által elkövetett mindennapos, szándékos provokációk, hanem csak a szerencsétlen „tettes” indulatos viselkedése. Ismerek konkrét eseteket, ahol ez megtörtént. Ráadásul olyan is van, ahol egy férfi követte el ezt a felesége ellen, és neki ítélték a gyerekeket. A szerencsétlen anya elvesztette a gyerekeit és még tartásdíjat is kell fizessen utánuk. Szép, új igazságos világ. Természetesen az a gyakoribb, hogy az anya vádolja meg a férjét bántalmazással és megpróbálja kisajátítani a gyerekeket.Utóbbi időben voltak olyan esetek, ahol egy évekig tartó huzavona és pereskedés után elvették az ilyen anyától a gyerekeket. Akit részletesebben érdekel, olvassa el a bírósági ítéleteket, amik pl. itt találhatók: http://www.lb.hu/hu/elvhat/17762008-szamu-polgari-elvi-hatarozat vagy itt: http://www.apakazigazsagert.org/cikk/birosagi-hatarozat-a-gyermek-athelyezese-indokolt-a-kulonelo-szulohoz-ha-a-gondozo-szulo. Rengeteg ilyen történetet hallottam már. Mindig szkeptikus leszek, ha az egyik fél csak a másik felet hibáztatja, és nem teszi fel a következő kérdéseket: 1.Miért ment hozzá feleségül, miért szült neki gyereket, ha a válás után rossz társnak tartja és alkalmatlan apának? Az ember személyisége legkésőbb a kamaszkor végére kialakul és később keveset változik. Tehát a férj ugyanaz az ember, akit szeretett. 2.Ha mégis megváltozott (mert megtörténhet pl. alkoholizmus, drogozás miatt), akkor miben járult esetleg hozzá, hogy így alakultak a dolgok? Odafigyelt rá, kimutatta a szeretetét, megadta neki azt, amire szüksége van? 3.Ha az a szörnyű alkoholista, agressziv férj tegyük fel előtte is békében élt együtt mással, és utána is van társa, akivel békében együtt él, akkor vajon tényleg ő a hibás mindenért? Nem lehet, hogy pont az a nő váltott ki belőle olyan dolgokat, amiről ő nem tehet? Fel kellene tenni ezeket a kérdéseket minden nőnek, aki válni akar, és azt állítja, hogy a társa hirtelen megváltozott és mindenért hibás.

Aki nem élte ezt át személyesen, vagy nem találkozik szakmai okokból gyakran ilyen viselkedéssel, az nem is gondol arra, hogy létezik ilyesmi. Sokkal egyszerűbb csak a sablonos áldozat-tettes viszonylatot látni, és ha ezt bárki meg meri kérdőjelezni, akkor ráfogni, hogy az „áldozathibáztatás”. Nő vagy és válni akarsz? Hajrá! Beleillesz a libbantak áldozati profiljába. Bármit elkövethetsz, áldozatnak fognak tartani. Cigány vagy? Ölhetsz, lophatsz nyugodtan, hiszen a ballib ideológia szerint áldozat vagy. Per definitionem. Fehér férfi vagy? Akkor fogd be azt az elnyomó homofób pofádat és húzd meg magad, mert te vagy hibás mindenért, a dinoszauruszok kihalásától az afrikai éhező gyerekekig. Migráns vagy? Nyugodtan megerőszakolhatsz nőket az utcán, és robbangathatsz vagy teherautóval kinyírhatsz ártatlan járókelőket. Te akkor is áldozat vagy a ballibek szerint. Emlékezzünk az Olaszliszkai tragédiára, ahol cigányok vertek agyon bestiális módon, a gyerekei szeme láttára egy magyar tanárembert. A ballibek akkor is kiálltak amellett, hogy a cigányok tulajdonképpen áldozatok voltak, mert olyan nehéz az életük, hogy emiatt követnek el ilyesmit. Nem tudnak elszakadni az ideológiájuk által előírt áldozatszerepektől. Minden egyes terrocselekmény után is azt nyilatkozzák a balliberális oldalon, hogy nem a menekültek, nem az iszlám hibás ezért. Aki migráns, az nem lehet tettes, csak áldozat. El lehetne gondolkodni azon, hogy akkor ez tulajdonképpen mi: áldozathibáztatás, vagy tettesmentegetés?

https://mno.hu/belfold/a-kuria-felmentette-a-tolvajt-halalba-uldozo-not-2426019

http://www.origo.hu/itthon/20080701-kesznyeten-megolt-egy-tolvajt-a-keritesbe-vezetett-aram.html

http://www.origo.hu/itthon/20160901-fagyallo-mergezes-lopas-borlopas.html