Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy háromgyerekes anyuka, aki úgy érezte, hogy férje „mindenbe beleszól”. Beleszól a gyerekek nevelésébe, a közös hétköznapi életükbe, és abba, hogy mire-mennyi pénzt költsenek. Ebből elege lett. Hiszen azt látta a saját szüleinél, hogy a nő irányít mindent, a férfi nem szól bele semmibe.  De ő sajnos nem olyan férjet választott magának, aki megfelelne ennek az elképzelésnek. Ezért lelki terrornak érezte a férje viselkedését, és úgy érezte, hogy ki van szolgáltatva neki. Évente egy-két alkalommal „fellázadt” és hangos vitákat provokált ki. Aztán közel 10 év elteltével úgy érezte, hogy a válással megold mindent: hiszen megkapja a gyerekfelügyeletet, és utána a férje nem tud beleszólni a nevelésbe. Megkapja a tartásdíjat, és utána a férje nem tud beleszólni a pénzek elköltésébe. Megkapja a közös vagyon felét és már nem lesz kiszolgáltatott.  A válás megoldást jelent minden problémájára!

Voltak barátnői és rokonai, akik mindenben támogatták. Kritikus átgondolás nélkül, egyoldalúan csak azt az áldozat-szerepet látták és fogadták el, amit az anyuka teljes meggyőződéssel előadott.  Szegény anya és szegény gyerekek, őket segíteni kell! Legyenek biztonságban a válással, aztán utána még lehet mindent újra kezdeni. Ha majd az apa lesz teljes kiszolgáltatottságban a válás után, akkor majd újra együtt élhetnek. Ez volt az elképzelés, ezt magyarázták be kölcsönösen egymásnak. Az apa hiába mondta, hogy a válóperben minden tönkremegy. Nem hittek neki. Az anyának és támogatóinak eszébe sem jutott volna, hogy esetleg ő maga is hibás lehet a konfliktusokért. Az vajon hogyan lehet, hogy a férjének soha senki mással nem volt konfliktusa, csak vele? Ilyesmin nem gondolkodtak el, csak egyoldalúan a férjet hibáztatták, hiszen a femináci ideológia szerint egy nő mindig csak áldozat lehet, és soha nem lehet őt hibáztatni, akkor sem, ha konfliktuskereső, összeférhetetlen, veszekedő, provokáló volt egész életében.

Voltak „családsegítők” a gyerekjóléti szolgálatnál, akihez anyuka fordult. Ezek is sokat segítettek, teljes gőzerővel dolgoztak a család felszámolásán. Hiszen itt egy elnyomott nőről volt szó, akinek a jogait meg kell védeni! Egy igazi feminista ilyesmit nem hagyhat büntetlenül. Fel kell jelenteni az apát rendőrségen, hogy anyuka biztosan megkapja a gyerekeket. Távoltartási kérelmeket kell beadni az apa ellen, hogy anyuka zavartalanul kizárhassa az apát a közös otthonukból. Gyámhivatali eljárásokat kell indítani, hogy a gyerekek „megvédve” legyenek az apjuktól, és csak kéthetente találkozhassanak vele. Anyukát egy feminista önsegélycsoportba kell járatni, és pszichológushoz, hogy „megerősödjön” és lerázhassa magáról az elnyomó férjét. Mindezt persze csakis a gyerekek érdekében! A dilettáns, buta, férfigyűlölő, bolsevik "családsegítő" és a panelproli anyuka egymásra találtak, legjobb barátnők lettek. Anyuka elhitte, hogy a családsegítő egy szakember, és úgy szívta fel a butaságait, mint egy szivacs. Az agymosás tökéletesen működött, anyukából pár hónap alatt harcos feministát neveltek, aki saját gondolatok nélkül követte a feminista elmélet lózungjait, tehát minden kérdésre megvolt az előregyártott válasza. Anyuka az áldozatszerepet oszkárdíjra méltó ügyességgel játszotta el, és a családsegítő nézett, mint a moziban. Az ő férfiellenes előítéletességét csodálatosan beigazolta anyuka színjátéka: na ugye, hogy ugye: minden férfi gazember, akitől el kell venni a gyerekeket és tartásdíjrabszolgát kell csinálni belőle. Szóval nagy volt az egyetértés anyuka és a családsegítő között. Puszipajtások lettek.

Volt egy ügyvédnő, aki ingyen dolgozott anyukának. Ő is teljes naivitással elhitte, hogy válóperrel kell megoldani a problémát. Ilyeneket írt, hogy  „Ügyfelem arról tájékoztatott, hogy házasságuk súlyosan megromlott, ezért hosszas és alapos megfontolás után a házasság felbontása és a közös vagyon megszüntetése iránt döntött”. Ez a hosszas és alapos megfontolás anyuka részéről pont egy hét volt: 2013.9.28-én döntött úgy, hogy mégsem akar negyedik gyereket a férjétől (aznap iratta fel és váltotta ki a fogamzásgátló tablettát), és 2013.10.07-én már el is költözött. Az ügyvédnője szerint is gyorsan lemegy majd a válóper, ezt hitte legalábbis: „az első tárgyalás nem lesz korábban, mint október-november, a vége pedig valószínűleg a következő évre húzódik”. Csak azt nem írta meg kedves ügyvédnő, hogy vajon melyik évre gondol? Lett azóta már 3 év pereskedés, amiben minden érintett élete teljesen tönkrement. Ja, és kedves ügyvédnő segítségével anyuka kicsalt 20 millió Ft-ot a férjétől, ezt is persze csakis a gyerekek érdekében! Aztán gátlások nélkül követelték a következő 20 milliót, hiszen az apa munkanélküli lett, és nem tudta az „elvárt” tartásdíjat fizetni, csak kevesebbet. A zsarolás, csalás, megtévesztés, hamis vád mind-mind szokásos eszközök egy válóperben, itt is bevetésre kerültek: ahogy anyuka írta ügyvédnőjének: "Rendőrségi feljelentést tettem a férjem ellen, a visszavonás ígéretével talán meggyőzhető egy peren kívüli egyezségre." Az ilyen gazember, maffia módszerekkel kierőszakolt "egyezségeket" persze senki nem tartotta be. Anya soha nem volt hajlandó egyenlő félként egyezkedni apával. Csak a magas lovon ülve, maga mögött tudva a teljes feminista családjogi intézményrendszert, diktálta apának a feltételeket, és aztán csodálkozott, hogy ő nem tartotta be ezeket a "megállapodásokat". Egy kierőszakolt diktátum nem megállapodás!

Volt egy apa, aki azután, hogy egy évig hiába könyörgött a feleségének, hogy ne számolja fel a családot, új társat keresett. Új életet kezdett, új családot alapított. Három és fél év pereskedés után végül feladta a gyerekeiért folytatott harcot. Teljesen tönkrement lelkileg, egészségileg, anyagilag. A nőpárti bíróság és gyerekvédelem belekényszerítette egy megállapodásba, amiben hétvégi, látogatós apát csináltak belőle. A gyerekeit már a per alatt teljesen elidegenítették tőle, tehát nem volt már valós tétje, hogy belemegy-e a megállapodásba. Az anya elérte a célját: a teljes kontrollt a gyerekek fölött, és az apa lejáratását, tönkretételét. A hétvégi kapcsolattartások egy idő után kínlódássá váltak. Apa szenvedett attól, hogy látta a gyerekeken: tele vannak lelki problémákkal. Felbomlott a számukra biztonságot adó családi fészek, ezért önbizalomhiányos, félénk gyerekek lettek. Mindkét szülőt szerették, de anyjuktól csak azt hallották, hogy apa semmit nem csinál jól. Ezért lojalitáskonfliktusban szenvedtek. És hiányzott a második felnőtt, aki mindig ott van számukra és foglalkozik velük, tehát elhanyagoltak lettek. Megszokták, hogy minden vitát egymás között kell rendezzenek, mert nincs szülő, aki beavatkozna. Türelmetlenek, erőszakosak, gonoszkodóak lettek egymással szemben is. Apa tehetetlenül kellett végignézze, hogy a gyerekei, akik azelőtt okosak, tehetségesek, boldogak voltak, most tele vannak lelki bajokkal, viselkedészavarral, és el vannak hanyagolva. Szerette volna úgy nevelni a gyerekeit, hogy értelmiségi emberek legyenek belőlük: sok olvasással, kulturális rendezvényekkel, múzeumlátogatással, és fejlesztő játékokkal. De a hétvégi kapcsolattartások alatt hiába próbálkozott ezzel: a gyerekek megszokták, hogy az anyjuknál nincs ilyesmi, és nem akartak hallani sem róla, hogy apa ilyen tevékenységeket szeretne szervezni számukra. Semmiben nem hallgattak az apjukra, mert hát azt tanulták anyától, hogy apa úgyis mindent rosszul csinál. Apa azon gondolkodott, hogy van-e értelme egyáltalán a kapcsolattartással kínlódni, ha teljesen elidegenített gyerekeket kellene felneveljen. Semmit nem tud átadni nekik a saját nevelési elveiből, a saját értékrendjéből. A gyerekek semmit nem fognak továbbvinni, ami tőle származik. Biológiailag az ő gyerekei, de minden más szempontból idegenek. Az anya és rokonai teljes kontrollt gyakorolnak fölöttük, és sajnos az a család nem éppen értelmiségi attitűdjéről híres. Hogy miért vett el apa egy ilyen családból származó nőt feleségül? Mert egy szép és kedves, szerény nő volt akkor. Azt hitte, hogy apaként, családfőként majd amúgy is erősebben befolyásolhatja a családja értékrendjét és legalább fele arányban a gyerekek nevelését. Nem számolt azzal, hogy ez a kedves, szerény, de nem túl művelt nő egyszer csak úgy dönt, hogy fellázad és „majd megmutatja, hogy ő mi mindenre képes”. Hát, sajnos megmutatta. Képes volt tönkretenni a családot, a saját és gyerekei életét. Képes volt a férjétől kapott pénzből egy lakást venni és berendezni, amire nagyon büszke volt. Megvalósult az álma, hogy senki nem szól bele az életébe, hanem mindent ő irányíthat és kontrollálhat. Független lehet, és büszke feminista. Próbálkozott azért még azzal, hogy a tönkretett férje pénzéből éljen továbbra is (tartásdíjnak álcázva), de ez azért nem sikerült teljes mértékben.

Nem csak az volt a lényeg, hogy az apát a feminista intézményrendszer segítségével kifosszák, tönkretegyék, eltiporják, megalázzák, hanem az is, hogy tartásdíj-rabszolgát csináljanak belőle. Tehát esélye se legyen új családot alapítani, hanem fizessen havi 200.000 Ft-ot a régi családjára, és egyedül éljen, teljesen kiszolgáltatva exfeleségének, aki felszámolta a családot, és a "gyerekek érdekeire" hivatkozva semmilyen módon nem akarta figyelembe venni, hogy az apának is vannak szülői jogai, vannak érzelmei, vannak alapvető emberi jogai és igényei, hogy családban éljen. Hogyan tudna egy elvált apa új családot alapítani, ha minden pénzét kicsalta az exfelesége és a következő 20 évre a havi jövedelmét is leköti tartásdíj követelésekkel? Sehogyan. Ezért akart az apa tartásdíj fizetés helyett váltott elhelyezést, de ezt az exfeleség természetesen megvétózta. Ehelyett inkább számlákat gyűjtött, amivel igazolni akarta, hogy havi 200.000-et költ a gyerekekre, ezért kér ennyi tartásdíjat. A számlák természetesen javarészt olyan összegekről szóltak, melyeknek köze sem volt a gyerekek eltartásához, de az anya egy 100 oldalas bírósági beadványban próbálta megindokolni ezt a magas összeget, abból kiindulva, hogy a bíróság úgysem fogja tételesen ellenőrizni a kiadásokat. Arról mélyen hallgatott persze, hogy havi 179.500 Ft juttatásokat kap az államtól a gyerekek után (52.000 családi pótlék, 99.000 adókedvezmény, 26.500 GYET). Emellett 6 órás munkarendben dolgozhat is, és van havi 300.000 Ft fizetése. Exférjének köszönhetően volt lakása is, nem kellett albérletet fizessen, és a gyerekek ingyen étkeztek az ovodában/iskolában. De valahogy mégsem volt elég ez a havi félmilliós jövedelem, követelni kellett még ráadásul a 200.000 Ft-os tartásdíjat.. Attól a férjtől, aki a válóper és betegség miatt elvesztette a munkahelyét, és az életbenmaradásért küzdött. Ha valaki ezek után sem érti meg, hogy miért kell megszűntetni a tartásdíj-rabszolgaságot, és helyette bevezetni a váltott elhelyezést, az menthetetlen. Döbbenetes volt az a gátlástalanság, kegyetlenség, embertelenség és könyörtelen hidegvér, amivel a hatalmi pozicióba jutott feleség megpróbálta a saját társát eltiporni, a saját gyerekei apját öngyilkosságba kergetni.  

Tanulság? Több is van. Először is: ismerd meg önmagad! Ha egy olyan nő vagy, aki képtelen békében együtt élni bárkivel, akkor ne menj férjhez, ne akarj családot! Jelen esetben 10 év együttélés után derült ki, hogy "egy független vagány csaj akarok lenni" és "ha becsukom az ajtót, akkor az maradjon becsukva". Egy ilyen nő mégis hogy képzelte el azt, hogy családban élhet? Nem kell neked társ, felejtsd el, mert csak boldogtalanná teszed magad és őt is, nem beszélve a gyerekekről. Független akarsz lenni, egyedül akarsz élni, akkor meg miért teszed tönkre más életét, aki családban szeretne élni? Másodszor: ne keresd a konfliktust, ne keresd az ellenséget a saját társadban, mert még a végén megtalálod. Ne gyűjtögess sérelmeket, inkább keresd a lehetőségeket a békés együttélésre, még ha netán néha alkalmazkodni kellene is a társadhoz. Harmadszor: ha már képtelen voltál erre, és el kell válni, akkor menj békében, ne akarj "győzni" egy válóperben, mert nem lehet. Megkaptad a férjed összes pénzét, megkaptad a gyerekeket, akkor miért kellett még 4 évig pereskedni, követelőzni és harcolni? Teljesen fölösleges volt, semmivel nem értél el többet, mint amit a válóper elején is megkaphattál volna. Negyedszer: ismerd és tudd felmérni a saját képességeidet, értékeidet, legyen valós képed önmagadról. Ha hozzámész egy olyan férfihoz, aki sokmindenben jobb képességű, és feletted áll, akkor ne gondold azt, hogy majd mindent te irányíthatsz. Az élet általában nem így működik. Ötödször: nem sorolom tovább. Nincs kinek, mert a belátóképességhez értelmes, intelligens, művelt társ kellene.

A mese vége sajnos nem az, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”, hanem bizonytalan, hogy mi lesz a vége. Az anya már régen megbánta, hogy felszámolta a családot. Neki vállalnia kell a felelősséget a tetteiért. A gyerekek is gyakran emlegetik, hogy "vissza lehetne csinálni mindent..". Csak hát a többnejűség nem divat mifelénk. Apa minden nehézség ellenére kapott az élettől egy második esélyt. Új társával nevelik egyéves kislányukat és várják a második babát. Apa megpróbálja visszanyerni bizalmát és hitét abban, hogy lehet családban élni, lehet apaként is gyereket nevelni, lehet a társával békében együtt élni. Nincs könnyű dolga, mert a médiából folyik ránk a liberális-feminista agymosás nap mint nap, és egyre férfiellenesebb a társadalom. Teljesen tönkretették a férfiszerepeket, az apaszerepeket, virágzik a genderizmus. Hagyományos, normális családi életet élni kihívás egy ilyen világban. Minden család egy szövetség kellene legyen, egy érdekközösség. Közös érdek a gyerekek felnevelése, és az, hogy a társunkkal közösen azt megadjuk egymásnak, amire szükségünk van: szeretetet, gondoskodást, segítséget, lelki támaszt. Van persze az éremnek egy másik oldala is: nem vagyunk függetlenek. Nem csalhatjuk meg a társunkat, nem vonhatjuk ki magunkat a háztartási munka alól, nem költhetjük el a közös pénzt arra, amire akarjuk. Valamit valamiért. A feministák sajnos csak ezeket a szerintük negatív következményeit látják a családi életnek, és arra buzdítják a nőket, hogy: ne függjél senkitől, ne hozz áldozatokat senkiért, ne hagyd magad kihasználni. Ezért lehetetlen ma hagyományos családi életet élni, ezért van rengeteg válás, ezért harcolnak a nők válóperekben a saját társuk ellen, háborúznak a saját gyerekei apja ellen, ezért lesznek szerető és segítő társakból halálos ellenségek, mint ahogyan ebben a leírt történetben is.