Ismét volt egy randim. A hosszú karantén után lassan kezd beindulni a társkereső-piac, mindenkinek már elege van a magányból. Meg hát tavasz van, randizni kell. Kinga rámírt egy társkeresőn: "Szia, olyan kevés itt az ilyen normálisnak tünő pasi". Ez elég ritkán történik meg, nők nem szoktak kezdeményezni. De nekem ez mostanig mindig bejött, mert aki rámírt, az sokkal jobb választásnak bizonyult, mint akikre én írtam rá. Én biztos érzékkel kiválasztottam mindig a kapcsolatképtelen nőket. Viszont aki velem szemben kezdeményezett, azzal általában jó kapcsolat alakult ki. Szóval örültem Kingának, és megbeszéltünk egy sétálós randit a Dunaparton.

El is jött, pontosan érkezett. Csinos, 40-es nő, picit alternatív stílusban öltözve, lila sál, zöld táska, de amúgy szolid, rendezett külsővel. Jól indul a beszélgetés, megértjük egymást, egy hullámhosszon vagyunk. Süt a nap, kellemes a séta a Dunakorzón. Kiderül, hogy már valószínűleg találkoztunk: ő is az Ajtósi Dürer sori ELTE épületbe járt egyetemre, ugyanakkor mint én. Ő angol szakra, én németre. Aztán rengeteg mindent csinált, különböző munkahelyeken. Volt pénzügyi cégnél, múzeumnál, általában marketinges, de más pozíciókban is, és most egy magánklinikán dolgozik.

Séta közben eljutunk a Lánchídig, aztán betérünk egy kávézóba is, mert az neki az élete. Csak elvitelre, persze, de kávézunk. Tovább sétálunk a Szabadság térig. Sokat mesél magáról, meglepően nyitott az első randihoz képest. Persze én is, mint mindig. Végül majdnem két órát beszélgettünk. Rákérdez a családomra is, de azt válaszolom, hogy a gyerekeimről csak a második randin beszélek… nevetve kérdezi, hogy „sok van?”. Sok. Ő egyedül él, illetve kutyájával. Tulajdonképpen szeretett volna gyereket, de a karrier is fontos volt, és nem fért volna bele abba a kávézgatós, bulikázós, sörözgetős belvárosi liberális fiatalok életstílusába. Most meg már 40 fölött talán túl késő lenne. Amúgy is attól fél, hogy ő nem lenne jó szülő, mert a saját szülei sem nevelték őt jól. Pszichológushoz jár emiatt. És jó társat sem talált, hanem mindig csak lelkileg labilis, problémás férfiakat.

Ezt a történetet hallottam már jó párszor. Mindig sajnáltam az ilyen embereket, mert értelmes, intelligens, művelt emberek, és sok mindent megvalósítanak meg elérnek az életben, de végül egyedül maradnak, és gyerekük sem lesz. Nem muszáj persze mindenki szülővé váljon, de nagyon sokat veszít, aki kimarad ebből. Hozzátartozik az élethez, ösztönös, emberi igény a társas élet és család. Én persze azonnal jelentkeztem poénból, hogy tudok ebben segíteni neki, de Kinga csak nevetett.

Próbáltam neki elmondani, hogy mi lehet a gond azzal a társasággal, ahonnan ő társat próbált választani, persze csak óvatosan, hogy ne sértődjön meg. Liberális családokból származó emberek között hiába keresel lelkileg stabil, normális társat. A lelki stabilitást és kiegyensúlyozottságot a boldog, biztonságban eltöltött gyerekkor adja. Az első 10 év. Én ép családban nőttem fel, sok baráttal, testvérekkel, jó szülőkkel. Ez ad nekem erőt még ma is, bármilyen nehéz az életem. Liberális családokban nincs apa vagy anya, nincsenek testvérek, mert egyke a divat, és általában magányosan nőnek fel a gyerekek. Ráadásul ez generációról generációra csak romlik, mert az így felnőtt gyerekek tele vannak lelki bajokkal, és ha szülővé válnak, akkor elszúrjak a saját gyerekeik nevelését is. Kinga is ebben a cipőben jár, és megérezte, hogy ő nem lenne jó szülő.

Nem akarok Kingáról semmi rosszat írni. Nem tehet róla, hogy milyen családba született. Nem tehet róla, hogy így alakult az életútja. Nem tűnik boldognak, de még megtalálhatja a társát, és a karrier is adott neki egyfajta „boldogságot”, mármint a siker érzése, a pozitív visszajelzések a munkájával kapcsolatban. Szóval nem ítélek el én senkit, sokféleképpen lehet élni. Ezt a belvárosi liberális értelmiségi latte-kavargatós életet én is éltem egyetemista koromban. De elég ebből 5-10 év, aztán hív a családos élet, legalábbis normális ösztönű embereknél. Kinga beragadt ebbe a társaságba, és hiába keres ép lelkű társat közöttük, mert nincs olyan. Konzervatív, hagyományos családban felnőtt gyerekek azok, akik kiegyensúlyozottak, van önbizalmuk, eligazodnak az életben, és jó társak.

Nem hiszem, hogy találkoznánk még Kingával. Szerintem mindketten megéreztük, hogy más világból jövünk. De ennek ellenére jó volt beszélgetni vele. Engem érdekelnek életsorsok, karakterek, emberi történetek. Szeretem meghallgatni, és megírni is.

Kedves kommentálóim már többször felhívták a figyelmemet arra, hogy ne foglalkozzak a femináci-libsi propagandával, hanem ignoráljam és ne törődjek vele. De hogy lehet valamit ignorálni, ami mindenhol szembejön velem? Ma egy Gumiszoba nevű oldal cikkje került elém, ezzel kapcsolatban írok. A gumiszobának 14.613 követője van, és lehetne őket hisztériás feminácik tyúkketrecének is nevezni, de a gumiszoba is jó elnevezés, mert a bolondokat szokták gumiszobába zárni.

Erre a cikkre reagálok, egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni mellette: https://gumiszoba.com/2021/04/10/nem-a-gyerektartas-megfizeteset-hanem-a-kozos-felugyeletet-kellene-inkabb-szabalyozni/

Szóval akkor idézem a femináci hisztériát, és a válaszaimat:

Egyelőre én azt látom, hogy a nők még mindig szarul keresnek, agyon is verik őket, le se nagyon csukják a bántalmazóikat, viszont állítólag van valahol az országban néhány új védett ház, amiről ugye senki nem tudhat, hiszen azért védett; vagyis vagy van, vagy nincs. Én speciel még egyet se láttam. Ha mégis van, akkor hurrá, mert akkor több bántalmazott nő hagyhatja el az otthonát és bujdokolhat, míg a bántalmazója terpeszkedik tovább a közös házban. Ugyebár. Javasolnám nagy tisztelettel a rohadó nyugati társadalmak szokásrendjét tanulmányozni, ahol az állam kifizeti a megítélt gyerektartást, amennyiben a minta-apa nem hajlandó rá, majd perbe fogja az apát, és behajtja rajta.

• A nők állítólagos bérszakadékát minden femináci hőbörgésben fel kell hánytorgatni, ez nem hiányozhat egyik ilyen cikkből sem. Akkor is, ha ez egy nem létező dolog. Olyan statisztikákkal hazudnak bérkülönbséget, amiben nem veszik fígyelembe, hogy a nők gyakrabban választják a részmunkaidőt, ritkábban választanak jólmegfizetett mérnöki szakmákat, kevesebbet túlóráznak, többet vannak GYES-en, stb. Tehát összességében természetesen kevesebbet keresnek, de ebben semmi hátrányos megkülönböztetés nincs. Kevesebbet dolgoznak, ezért kevesebb pénz jár.
• A nőket agyonverik, nem csukják le a bántalmazókat, nincs elég védett ház. Nos, ez is a paranoid femináci hisztérika narratívája, hogy minden férfi bántalmazó. Ezzel szemben alig van pár százalék, aki ilyen bűncselekményt követ el. Itt is statisztikákkal manipulál a NANE, összekeverik, összemossák a valóban súlyos bűncselekményeket a verbális bántalmazással. Minden femináci propagandában azzal riogatnak, hogy hetente egy nőt agyonvernek Magyarországon. Ez sem támasztható alá a gyilkossági statisztikával, de még ha így is lenne: ez évi 52 esetet jelent. Csak akkor lehetne ezt nullára csökkenteni, ha minden család lakásában napi 24 órás rendőrfelügyelet lenne. Teljesen irreális elképzelés. Védett házak meg tényleg nincsenek, bántalmazott férfiak számára. Nők számára természetesen vannak.
• míg a bántalmazója terpeszkedik tovább a közös házban. Ezt nem tudom, milyen adatok alapján gondolja így a gumiszobás hisztérika. A valóság ezzel szemben úgy néz ki, hogy az apát rakják ki a közös ingatlanból, ők kerülnek az utcára. A hajléktalanok többsége elvált férfi. Akkor is kirakják az ingatlanból, ha kizárólagos tulajdonában van az. Ha ő dolgozott meg érte, a különvagyonából vette, ez mind nem érdekes: ha a gyerekeket az anyának ítélik (és ez történik az esetek 90%-ban), akkor a gyerekek érdekében az utolsó közös lakás használati jogát az anyának ítélik. Apa a saját ingatlanát nem használhatja, amig a gyerekek kiskorúak és ott laknak anyjukkal. Az apa utcára kerülését távoltartási végzéssel felgyorsítják, ebben hathatós segítséget nyújtanak femináci tanácsadók, mint a NANE, vagy bármelyik gyerekjóléti szolgálat. Férfiaknak ezzel szemben semmilyen jogi segítségük nincsen, és nincs is hová menjenek, mert védett házak nincsenek férfiak számára.
• ahol az állam kifizeti a megítélt gyerektartást, amennyiben a minta-apa nem hajlandó rá, majd perbe fogja az apát, és behajtja rajta. Ez természetesen Magyarországon is így van, itt is így működik. Kedves femináci hisztérikának nincsenek jogi ismeretei, ha erről sem tud. Miért nem néz utána, mielőtt tépné a száját? Arról viszont szót sem szól, hogy milyen agresszív módon képesek a „kedves” anyukák a tartásdíjat behajtatni. Ha egy apa pontosan és rendszeresen fizet, akkor is kérheti az anya a bíróságon, hogy végrehajtó vonja le a tartásdíjat az apa fizetéséből. A munkahelyen elég kellemetlen helyzetbe kerülhet így minden apa, ahol azt hiszik róla, hogy nem fizetett, ezért hajtják végre a fizetéséből.

Tudtad- e, hogy Magyarországon a válások több, mint hetven százalékát a nők kezdeményezik még úgy is, hogy a válás után kábé a belüket is kidolgozhatják, hogy fenn tudják tartani magukat és el tudják tartani a gyereküket? Mi viszi rá a nőket mégis a hosszan elnyúló, gyakran fárasztó, megalázó procedúrával járó válási hercehurcára úgy, hogy tudják, az életminőségük még a házassághoz képest is brutálisan nagyot fog romlani a férj kilépése után? Nos, a nők általában azért válnak el, mert a férfi bántalmazó fizikailag vagy lelkileg. Vagy alkoholista. Vagy telibe tojja a családot gyerekestől, mindenestől, és csak úgy él otthon, mint aki hotelba jár a jogait érvényesíteni. A nő pedig megunja. Nem akarja, hogy a gyereke féljen, hogy lássa a veszekedéseket, a részeg apját, vagy egyenesen azt, ahogy apuka üti az anyát. Inkább vállalja a nehéz életet, mert úgy véli, hogy az még mindig könnyebb.

Valóban 71%-ban nők kezdeményezik a válópert, tehát több, mint kétszer annyian, mint a férfiak. Ez a legjobb mutatója annak, hogy igazságtalan a családjogi rendszer, és a nők kiharcolt előjogai miatt adnak be ilyen magas számban válókeresetet. De ti gumiszobás hisztérikák képesek vagytok a családjogi rendszer feminácik által kiharcolt női előjogait úgy beállítani, mintha az is férfiak hibája lenne. Azért 71%-ban adják be nők a válóperi keresetet, mert semmilyen kockázatuk nincs, semmit nem veszítenek ezzel: automatikusan megkapják a gyerekeket, a tartásdíjat, a vagyonmegosztásból származó pénzeket. Ebből az igazságtalanságból is képesek vagytok azt a következtetést levonni, hogy minden férfi bántalmazó, és ezért adnak be nők kétszer annyi válóperkeresetet mint férfiak? Ekkora hazugságot rég nem olvastam...

Először is: ha hozzámentél egy férfihez és gyereket szültél neki, akkor az a férfi nem bántalmazó! Ha viták voltak, akkor gondolkozz el azon, hogy mennyire voltál összeférhetetlen, kompromisszumképtelen, vitákat kiprovokáló! Ismerem a jolly-joker válaszotokat is: szerettem a férjem, jó ember volt, de megváltozott, bántalmazó lett. Dehogy változott meg! Az ember személyisége kamaszkorra kialakul és utána lényegében nagyon keveset változik. Csak te mint femináci feleség nem akarod látni a saját szerepedet abban, hogy megromlott a kapcsolatotok. Tehát a férfiakra kell mutogatni: ti bántalmazók vagytok. Persze, a férfiak kétharmada bántalmazó, ugye? Ez egy reális feltételezés? Ennyien válnak el, és ahogy ti is leírtátok: nem ők akarnak válni, hanem a nők. Képtelenek vagytok békében összetartani a családot, fölösleges vitákat provokáltok ki, mindig a másik félt hibáztatjátok emiatt, könnyelműen beadjátok a válópert. Aztán jön a siránkozásotok, hogy egyedül nehéz eltartani a családot. De azért a váltott elhelyezést persze megvétózzátok, ami anyagilag és időráfordításban is megfelezné a gyerekekkel kapcsolatos terheket. Hiszen ha váltott elhelyezés van, akkor nincs tartásdíj, nincs ingyen rabszolga által fizetett pénz, amit el lehet költeni bármire... Szerencsétlen apákat megfosztjátok a családjuktól, és még van pofátok követelőzni. Elképesztő önteltség, arrogancia, egoizmus, kapzsiság, uralkodási-zsarnokoskodási mánia, egománia, empátiahiány, nárcizmus látszik minden ilyen nő viselkedéséből. Pszichopaták vagytok, és a férfiakra projektáljátok minden undorító személyiségvonásotokat.

Pénz nélkül, a legolcsóbb ügyvéddel mennek a perre, ahol a leendő ex már felfogadta a város legmenőbb bontóperesét, hogy aztán kórusban mocskolják a nőt és küzdjenek az apa jogaiért.

Ezzel szemben én azt tapasztaltam, hogy a teljes családvédelmi rendszer és a bíróság is nőpárti, elképesztően elfogult és igazságtalan apákkal szemben. A saját válóperemben megtapasztaltam, hogy bármilyen sztárügyvédet fogadsz fel, esélyed sincs a gyerekekre, hacsak az anya nem alkoholista, drogos, pszichopata vagy hasonló. Rengeteg ügyvédet megkerestem, mindegyik ezt mondta. Esélyem sincs, hiába van pedagógus végzettségem, munkahelyem, kertes családi házam: anyának ítélik a gyerekeket. Én mégis négy évig harcoltam értük a válóperben, és beigazolódott, amit az ügyvédek mondtak: apaként esélytelen vagy. Megaláznak, kigúnyolnak, kifosztanak, tönkretesznek. A teljes családjogi rendszer feminácik kezében van. Ezért döbbenetes ez a Gumiszobás cikk. Mert ezeknek még ez sem elég, ezek még többet követelnek!

Hányok az ilyen nőktől. Minden vagyonomat férfijogi szervezetekre fogom hagyni, akik kiharcolják az egyenlőséget a családjogban. Váltott elhelyezést. A tartásdíj-rabszolgaság megszüntetését. Akkor majd nem 71%-29% lesz a nők és férfiak által kezdeményezett válóperek aránya, hanem 50-50%. Felére fog csökkenni a válóperek száma, mert ilyen aljas femináci férgek a válással nem kapnak hatalmat a gyerekek fölött és férjük vagyona-fizetése fölött. Semmilyen más oka nincs a jelenlegi tarthatatlan helyzetnek. A femináci nők dominanciára, uralkodásra, férjük leigázására irányuló hajlamuk. Ameddig nincs egyenjogúság a válóperekben, addig minden férfinek bojkottálnia kellene ezt a femináci rendszert. Ne fizess tartásdíjat, ne tartsd be az előirt láthatási időt. Légy annyit a gyerekeddel, amennyit akarsz. Sok százezer férfi szenved a jelenlegi helyzetben, de nem mernek fellépni ellene. Össze kell fogni, meg kell szervezni a képviseletüket, ki kell kényszeríteni a változást.

Elég egyhangúan telnek a napok a karanténban, főleg így családjától megfosztott férfiként. Unalmas is lenne az élet, ha kedves libsi embertársaink nem gondoskodnának nap mint nap haladó forradalmi, világmegváltó ötletekkel a vérnyomásunk magasan tartásáról. Elég néha bekapcsolni a tévét, vagy közösségi médiába belelapozni. Leírok pár példát, hogy mivel szórakoztattak utóbbi napokban.

Szóval, német tévécsatornákat nézek, pl. ZDF, ZDFneo, és kedvenc műsorom a Bares für Rares. Egy régiségeket bemutató adás, ahol a nézők visznek be régiségeket a stúdióba, és ott felbecsülik, majd licittel eladják ezeket. Egyik legsikeresebb műsor a német tévében, évek óta vezeti a nézettségi listát. Én is kedvelem, mert érdekel a művészet(történelem), és meg lehet ismerni az utca emberét is, akik bemutatkoznak, és elmondják, hogy mit honnan örököltek, és mire költik a pénzt, amit a műtárgyakért kapnak. Na és itt jön az első bökkenő. Évszázados gyönyörű műkincseket, festményeket, ékszereket adnak el, és mire költik? Megáll az ész: vesz egy macskát, kutyát. Elmegy vendéglőbe. Elmegy nyaralni. Döbbenetes az emberek értékrendje. Semmibe veszik a kulturális örökségünket, kincseinket, ami értéktelen lom számukra. Elkótyavetyélik, majd a pénzt marhaságokra költik. Második döbbenet: Jürgent megkérdezik, hogy miért adja el az aranyórát? Ő meg elmondja, hogy a dédapja továbbadta a nagyapjának, és ő meg az apjának, akitől ő örökölte, de mivel neki nincs gyereke, ezért eladja. És ezt nem egy ember mondja el, hanem minden nap valaki más. Miért nincs gyereked, Jürgen? Mi lesz igy Németországgal, Jürgen? Iszlám kalifátus lesz, Jürgen...

Ennyit erről az adásról, és a mai német átlagpolgárról. De ide kapcsolódik a következő dolog is. Ugyanis közvetlenül a Bares für Rares után (ami a legnézettebb műsor) benyomnak érzékenyítő propagandát, hogy azt is nézd meg. Randizós műsor (Dinner Date), amiben férfiak randiznak egymással. Buzik. Miért kell ezt naponta a képernyőre tolni? Főműsoridőben, a legnagyobb német tévécsatornában? Tudjuk, hogy vannak buzik, de csak olyan arányban kellene a médiában is megjelenjenek, amilyen arányt az összlakossághoz viszonyitva képviselnek. Ehhez képest sokkal gyakrabban képernyőre kerülnek. Még a Bares für Raresben is egyre gyakrabban kerül be büszke buzi pár, vagy csak egy férfi, aki elmondja, hogy a férjével együtt akarják eladni az arany nyakláncot. Propaganda, érzékenyités, átnevelés. Az átlag néző meg észre sem veszi, mi folyik itt.

És nem csak ezekkel a műsorokkal akarnak átnevelni minket, hanem van itt más is. Például egy "Monk"  nevezetű detektív-sorozat, ezt is naponta nyomatják. Egy amerikai, nyomorult, neurotikus, tisztaságmániás lelkibeteg nyomozó, aki teszetoszasága ellenére is minden esetet megold. Ő is a mai világ hőse. Egy szerencsétlen idióta, aki sikeres. Ez a mintapélda a fiataloknak. Az én koromban még Mike Hammer volt a detektív, aki férfias volt, kemény, bunyós, őszinte és becsületes. Vagy Thomas Magnum, a hawai detektív, aki Ferrarival száguldozik, és csajozik. Vagy akár Sherlock Holmes is, aki zseniális, intelligens férfi. Eszembe jut még a Miami Vice nevezetű krimisorozat is a 90-es évekből, ebben is a főszereplők vagány, intelligens, sikeres emberek voltak, és nem testi-lelki nyomorékok. Ehhez képest a mai példaképek lelkibetegek, fogyatékosok, nőies férfiak, vagy férfias nők. Vagy meghatározhatatlan nemű egyének, akik Tik-tokon sokmilliós rajongótábor előtt tetszelegnek ezekben a nemtelen szerepekben és előadják a szivárványos szép új világ abberációit.

Németország és hírek, mi jutott még erre a hétre? Kirúgtak egy fociedzőt, mert nem értett egyet a kapus szivárványos nyilatkozataival. Véleményszabadság? Ugyan, már. Az csak libsiknek jár. Ez a Gulácsi nevű fickó nem is értem, miért gondolja magáról, hogy ő is el kell mondja: az LMBTQ-nak joguk van házasodni, gyereket nevelni. Aki focista, az társadalompolitikai szakember? Mi köze neki hozzá? Persze, elmondhatja a véleményét, de az a baj, hogy ezzel az állandó soroslibsi propagandával nap-mint-nap forradalmat akarnak csinálni, miközben a normális emberek, a társadalom többsége nyugalomban akar élni, és csak kapkodja a fejét, hogy mivan? Már a pedofília is csak egy szexuális irányzat, ami megengedett? Mivan? Már Németországban is megengedett a kiskorúak házassága? Mivan? A migránsoknak lefoglalhat az állam ingatlanokat, kisajátítással? Mivan? Nincs már anya-apa, csak szülő egy meg kettő? Mivan? Ha nem figyelünk, akkor a soroslibsi őrültek pillanatok alatt úgy átírjak az életünket, a hétköznapjainkat, hogy rá sem fogunk ismerni, milyen volt normálisnak lenni. Miért nem tud legalább egy nap úgy eltelni, hogy valahol valamelyik agymosott soroslibsi nem szít békétlenséget, nem uszítja egymásnak az embereket, és hagy minket békében élni?

De nem is muszáj Németországban nézelődni. Itthon is akad bőven őrület, csak úgy zuhog ránk a médiából. Gregor Bernadettel készült interjún akadt meg a szemem. Négy házassága volt már a művésznőnek. Ő mindig komolyan gondolta, hogy megtalálta élete párját. Akkor miért vált el? Miért nem tudnak az emberek türelemmel, kitartással, kompromisszumkészséggel összetartani egy családot? Minden nap válik valamelyik híresség. Az átlagember meg követi a trendet, hiszen ha mások is ezt csinálják, akkor ő is, miért ne? Gőzerővel zajlik a családok bomlasztása, minden társadalmi rend és közösség szétverése. Látom, hogy egy nőgyógyász nyilatkozik: 7000 abortuszt végzett el az utóbbi években, de már megbánta. Lelkiismeretes tömeggyilkos. Látom, hogy egy femináci nő nyilatkozik: ő évente egyszer szándékosan teherbe esik és elmegy abortuszra, mert neki fontos, hogy ehhez legyen joga, és éljen ezzel a jogával. Látom, hogy a 9. kerület moslékkoaliciós polgármesternője felállit egy BLM szobrot, ami ráadásul még szivárványos is. A soroslibsi agybaj tökéletes szimbóluma. Látom, hogy egy francia író egy interjuban arról beszél: barátja, Michel Foucault, az 1968-as libsi forradalom szellemi vezére, 10 éves kisfiukat erőszakolt meg Tunéziában. Erről a libsi szörnyetegről írtam már régebben, a Jeddi lovagok című írásomban.

Én már néha tényleg csak kínomban nevetni tudok, mikor látom, mi folyik a nagyvilágban. A teljes leépülés, mindennek az eltörlése, ami valamilyen keretet, irányt, értelmet adott az életünknek. Hajrá libsik, zúzzatok szét mindent, hiszen az én családomat is már sikeresen tönkretettétek! Hajrá feminácik, hajrá genderlobbi! Kő kövön ne maradjon!

Az én kis kedves exem is jelentkezett húsvétkor. Egy olyan levelet írt, amit nem teszek ki az ablakba. Megírta, hogy ő engem egy depressziós, lelkibeteg, bántalmazó, rosszindulatú, gonosz embernek tart. Ugye, milyen kedves? Én őt cserében egy alkalmazkodásképtelen, kompromisszumképtelen, hálátlan, kegyetlen, önző, egoista, kapzsi embernek tartom. De csak azóta, mióta felszámolta a családot. Azelőtt szerettük egymást. Csak hát a válással elindul egy negativ spirál, és szerető társakból halálos ellenségek lesznek. Előre látható lett volna, és mindent meg kellett volna tegyünk, hogy elkerüljük. Én ezt már egyszer átéltem, tudom hogy milyen a válás. Ő viszont úgy látszik nem aggódott emiatt, jó döntésnek gondolta. Az utóbbi egy évben ő „felépítette magát”, erre volt szüksége a tanácsadói szerint, hiszen mellettem tönkrement, mert nem voltam elég papucsférj. Valójában nem magát építette fel, hanem egy ellenségképet rólam. Engem démonizál, magát tisztára mossa. Ugye milyen okos? A földön hétmilliárd ember él, de ő pont a gyerekei apját választotta ki arra, hogy ördögként a falra fesse. Azt az embert, aki öt évig csak érte és a gyerekekért dolgozott. Aki további 10 év munkáját odaadta neki, mikor a lakáshitelét kifizette. Aki minden nap főzött, mosogatott, bevásárolt, elvitte a gyerekeket játszótérre, lefoglalta, altatta, játszott velük, hogy az anyjuk tudjon pihenni. Amiért soha semmilyen hálát vagy elismerést nem kapott, viszont utólag nyakába zúdítottak egy panasz és sérelem-áradatot, és pozitív dolgokról soha egy szót nem hallott. Így működik az elvált nők logikája, válás után átírjak a történelmet, hogy az megfeleljen a döntésüknek.

Szóval, jó hetem volt. Csodálatos az élet, igazán érdemes élni ennyi elmebeteg, lelkibeteg, családromboló, társadalomromboló őrült között. Egyik legutóbbi írásomat is azzal végeztem, hogy hajrá, libsik, és most is csak ezt tudom mondani. Most már ne végezzetek félmunkát, romboljatok le mindent, mert akkor hátha ti is kihaltok, és az agybaj, amit terjesztetek. Akkor majd újra lehet kezdeni élni, remélhetőleg bolondok nélkül.

Borvendég Zsuzsanna történésszel láttam egy interjút a napokban, ahol az alábbi témáról beszélt. A Kádárkorszakbeli import és export cégek mögötti hálózatról, amely segítségével Kádárék fenntartották 40 évig a kommunizmust. Fontos megérteni ezt a korszakot, mert még mindig az akkor felhalmozott adósságokat nyögjük. Még mindig le vagyunk maradva életszínvonalban a nyugati országokhoz képest. Harminc évvel a rendszerváltás után még mindig csak azt látjuk, hogy a 40 év kommunizmus helyrehozásához legalább 40 év fog kelleni. És mire végre sikerül ledolgozni a hátrányt és kihozni az országot a szakadékból, ahová a kommunisták juttatták, mit látunk: hogy most nyugatról, Brüsszel felől érkezik újra a kommunizmus, liberalizmus álnéven!

Az említett interjú itt megnézhető: https://www.youtube.com/watch?v=WcRP4BXBKXM&ab_channel=MagyarPatri%C3%B3t%C3%A1k

és egy további interjú: https://www.youtube.com/watch?v=wCdGWYMiqfI&ab

Nagyon érdekes téma. Nem csak azért, mert a Kádárkorszakot jobban meg kellene érteni, hiszen sokan nosztalgiáznak, fogalmuk sincs a valós eseményekről. De azért is, mert itt nem csak Magyarországról van szó, hanem egy nemzetközi hálózatról, ami azóta is működik. Sokan azzal a felszíni hazai politizálással vannak elfoglalva, hogy Orbán vagy Gyurcsány lopott-e többet, és közben nem látják, hogy ez a hálózat dollár százmilliárdokat vitt ki Magyarországról. A hálózat politikailag semleges, évszázadok óta működik, és minden korban együttműködött az aktuális rezsimekkel. Kereskedtek Amerikával, oroszokkal, arabokkal, diktátorokkal: nácikkal, kommunistákkal, bárkivel együttműködnek, nincs erkölcsi gátlásuk. Számukra nincs jobb- és baloldal. Csak a pénz körül forog a világuk. Kamat, profit, valuta, deviza. Ők alkalmazkodnak bármilyen politikai rendszerhez, és túlélnek bármilyen rendszerváltást. Sőt, miután 40 évig korrupt kereskedelemmel hozzájárultak ahhoz, hogy Kádárék rendszere ne omoljon össze, 1989 után visszatértek hozzánk „nyugati befektetőként”, és részt vettek a privatizációban, azaz potom áron megvették tőlünk az állami cégeket, azzal a pénzzel, amit azelőtt tőlünk vittek ki. Jó üzlet volt nekünk, ugye?

Kádárékról él egy legenda: hogy a gulyáskommunizmust külföldi hitelből tartották fenn, tehát valamilyen jólétet finanszíroztak. De valójában nem volt itt semmilyen jólét. Kádárék vettek fel ugyan hiteleket, de nem az átlagember jólétére költötték, és amúgy is sokkal nagyobb pénzeket loptak el az import-export cégek segítségével. Borvendég Zsuzsa ezt a korszakot kutatta, és pontosan leírja, hogyan működött ez a hálózat.

Először is: minden impex cég a titkosszolgálatoknak volt alárendelve, állami kontroll alatt működött. Igy biztosítva volt, hogy bármilyen kereskedelmi áru- vagy pénzmozgásból hasznot lehetett húzni, a kommunista vezetés zsebébe mehetett a nyereség. Kádárnak pénzre volt szüksége, sok pénzre. Hiszen fenn kellett tartani egy olyan rendszert, ami életképtelen volt. Ha nem kompetencia alapú egy rendszer, akkor semmihez nem értő idióták kerülnek hatalomra, és az ország irányítása, a cégek irányítása nem hatékony, nem produktív, hanem veszteséges. Rengeteg pénzbe került eltartani ezt az inkompetens, kártékony tömeget. Minden elvtársnak kellett juttatni, pl. a Rózsadombi villákra. Közben az átlagember dolgozott, túlórázott, minimális fizetésért.

De a lényeg az, hogy a nemzetközi impex hálózat együttműködött Kádárékkal, és más kommunista országokkal is, mert korrupt vezetőkkel, korrupt országokkal ők is nagyobb nyereséget érnek el. Az nem érdekelte őket, hogy közben hozzájárulnak a kommunizmus fenntartásához, tehát iszonyatos károkat okoznak. Tudták ők jól, hogy a kommunizmus fenntarthatatlan, de ameddig működött, addig hasznot húztak belőle. Megvárták a végét, és aztán az összeomlásából is profitáltak. Kádárék kispajtások voltak ehhez a hálózathoz képest.

Egész konkrét példákat ír le Borvendég Zsuzsa. A Szovjetektől kapott kőolaj mennyisége meghaladta a Magyarországi fogyasztást, és a többletet eladták nyugaton. De vettek például sok millió dollárért olajat Irántól és tovább exportálták Amerikába, holott akkoriban embargó miatt ez tilos volt. A vételár picit a világpiaci ár fölött volt, tehát látszólag veszteséges üzlet volt, de a jutalékok, kenőpénzek és közbeiktatott impex cégek nyeresége ment a Kádárék zsebébe. Nem lehetett ellenőrizni az ilyen üzleteket, mert az olajár ingadozik, és sokmillió dollár értéknél hordónként pár cent fel sem tűnik. Olaj, földgáz, bármilyen árú,  amivel nagy mennyiségben lehet kereskedni, alkalmas volt arra, hogy Kádárékat finanszírozza, mert átláthatatlan és ellenőrizhetetlen, csak a titkosszolgálatok láttak bele az üzletekbe. A titkosszolgálatok biztosították a kapcsolatokat is a külföldi partnerekkel, hiszen nekik is volt globális hálózatuk, diplomaták, kémek, ügynökök. Fontos volt, hogy a pénzek forrása felfedhetetlen legyen, ne lehessen nyomon követni.

Nyugati cégeknek is érdeke volt üzletelni a kommunistákkal, hiszen eladhatták nekünk az elavult technológiájukat, ami nálunk csúcstechnikának számított. Ezeket az ügyleteket is titokban bonyolítottak, hiszen embargó miatt hivatalosan nem lehetett, és ezekből is nem csak Kádárék és korrupt nyugati cégek gazdagodtak, hanem a globális impex hálózat is. Megérte ez mindenkinek, a gazemberek nagyon jól együtt tudtak működni már akkoriban is. Szóval a vasfüggöny, a világ kettéosztása nem akadályozta meg az impexek működését. Már akkor bevett módszer volt (és a mai napig is az) a fiktív számlázás, a fiktív jutalékok, fiktív export-importok adó visszaigényléssel, offshore számlák és cégek, céghálózatok. Az impexeknek bevált, globális, jól működő eszköztára van a pénzek eltüntetésére, pénzmosásra.    

Egy másik forrása a Kádárrendszernek a külföldi hitelek voltak, de ezt sokan túlbecsülik. Ugyan vettek fel Kádárék hiteleket is, de sokkal nagyobb pénzeket loptak el impex ügyletekből. Sajnos sem a hitelekből, sem az impex pénzekből nem az átlagember részesült, hanem az elvtársak, a kommunista vezetőség. Ha tényleg a jólétre költötték volna el ezeket a pénzeket, akkor még esetleg el lehetne nézni nekik. De nem volt itt semmilyen jólét, a pénzek haszontalanul lettek elköltve, csak egy szűk réteg kapott belőle, és közben a nemzetközi impex hálózatot is gazdagítottuk.

Gyakrabban kellene ezzel a témával foglalkozni. Alig lehet cikkeket találni erről. Itt a következő cikkben 242 milliárd dollárra becsülik a leírt károkat:

https://www.echotv.hu/hirek/2019/01/31/hatterkep-horribilis-osszeget-szivattyuztak-ki-magyarorszagrol

Az impexeléssel csak a Kádárrendszer elvtársai gazdagodtak, az ország nem, sőt gyakran az államadósság kárára mentek az ügyletek. És még egy oka volt az államadósság horribilis növekedésének 1970 és 1990 között: devizaügyletek, amiken milliárdokat bukott az ország. Erről részletesen itt lehet olvasni: http://www.penzriport.hu/letoltes/Magyar_allamadossag_keletkezese

Nem egyértelmű, hogy a devizaügyletekkel azért vesztettünk-e rengeteget, mert hozzá nem értő, inkompetens kretének vezették a nemzeti bankot, vagy ezeken az üzleteken is csak látszólag vesztettünk, és valójában ez is Kádárék zsebébe ment. A nemzetközi pénzhálózatot viszont biztosan gazdagítottuk ezzel is, és a károkat még most is fizetjük.

Nap mint nap halljuk, hogy nincs pénz oktatásra, egészségügyre, infrastruktúra fejlesztésre, stb., és szidjuk a mai politikusokat, miközben a mai problémák javarészt a Kádárkorszakban gyökereznek. És ne felejtsük, hogy a globális pénzhálózat ma is működik, pénzszivattyúként működik. Nem véletlen, hogy az Orbán kormány visszavásárolta a kommunisták által külföldre eladott nemzeti fontosságú cégeket (Mol, közmű cégek, bankok, stb.) Támadják is Orbánt a globalista soroslibsik emiatt, hiszen ők nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy valaki a tyúkszemükre lépjen. Ők zavartalanul akarják impexálni a pénzeket minden országból, és ha egy Orbán jellegű vezető ezt akadályozza, akkor azt megpróbálják kicsinálni.

Nagy harc lesz a 2022-es választás emiatt.

Én ösztönösen is mindig globalizáció-ellenes voltam, több okból is. Egyik a környezetvédelem. A globális áruforgalom hatalmas környezeti károkat okoz. Mindenkit arra biztatok, hogy helyi árut vásároljon, ezzel helyi termelőket és kereskedőket támogasson, és országon (vagy Európán) belül utazzon, hogy a helyi turizmust támogassa. A másik oka a globalizáció-elleneségemnek a tömeges migráció problémája, és globális pandémiák veszélye. Írtam erről már bővebben. De most látok egy harmadik okot is: nem szabadna semmiképpen gazdagitani a globális pénzhálózatot, az impexeket, mert hozzájárultak a kommunizmus fenntartásához és finanszírozásához. Hozzájárulnak bármely diktatúra, bármilyen káros rendszer fenntartásához, mert csak a profit érdekli őket. Egy gazember, ellenőrizhetetlen, korrupt háttérhatalom, amely aláássa a demokratikus országok működését is.

Örülök, hogy kutatják ezt a témát és írnak róla. Borvendég Zsuzsa könyve letölthető itt: https://neb.hu/asset/phpLk2jUS.pdf

És még annyit hozzáfűznék, hogy természetesen nem csak Magyarország volt érintett az impexelésben. Kádár egy sármos kiskutya volt Ceausescu-hoz képest. A „Vörös horizontok” cimü könyvben leirja a román titkosszolgálat vezetője, aki Amerikába emigrált, hogy Ceausescu kivel-hogyan üzletelt. Megjátszotta a szovjetellenes, nyugatbarát szerepet, és közben a nyugaton ipari kémkedéssel megszerzett elektronikát-haditechnikát eladta az oroszoknak, araboknak, afrikai diktátoroknak. Ajánlom ezt a könyvet is:

https://drive.google.com/file/d/1OpiO45rp7nQiSI6AxWui1u2th9CFsRSL/view?usp=sharing

Folyamatosan változik a nyelvünk, és divatba jöttek a „náci” kifejezéssel képzett szóösszetételek. Nem fasisztát jelent ezekben az esetekben a náci, hanem inkább olyasmit, hogy fanatikus, radikális, harcias, extrém álláspontot képviselő valaki. Van femináci, liberálnáci, helyesírás-náci, vegán-náci, klímavédő-náci, divat-náci, állatvédő-náci, stb. Nem biztos, hogy jó dolog ezt a kifejezést használni ilyen jelentéssel, de sok esetben ez egy frappáns, találó, tömör megfogalmazása annak, amit mondani akarunk, vagy akit minősíteni akarunk. Azokra használjuk, akik valamilyen ideológiába vagy érvrendszerbe berekedtek, teljesen beszűkült a látókörük, véleménybuborékban élnek, ezért nem is lehet velük értelmes párbeszédet folytatni. 

A multinácikról akarok ma írni. Multinacionális cégek, akik élen járnak a munkaerő kihasználásában, az adóelkerülő trükkök bevetésében, a profit maximalizálásban, miközben bármilyen eszközt bevetnek, bármilyen károkat okoznak, semmire nincsnek tekintettel. Ez még valamilyen szinten érthető is lenne, hiszen a kapitalizmus rosszul értelmezett, de széles körben elterjedt alapelvéből következhet ilyen magatartás. Ezt még valahogy elnézném a multináciknak. De azt, hogy eközben „társadalmi szerepvállalás" címszó alatt durván politizálnak, kioktatnak, nyomják a Soroslibsi, femináci, LMBTQ propagandát, azt már nem, ez már sok nekem.

Nem véletlenül pont most írok erről. Az IKEA-ról derült ki a napokban, hogy kémkednek az alkalmazottjaik és a vevők után:

https://index.hu/kulfold/2021/03/25/ikea-franciaorszag-adatgyujtes/

„Az IKEA France azért kémkedett egyik alkalmazottja után, mert szép BMW-je van, a másik után a Porschéja miatt, miközben a valódi ok a szakszervezeti tagságuk volt. De olyan vevők után is nyomoztattak, akik reklamációval fordultak a céghez.”

Mégis, mi a fenét gondolnak ezek magukról, kik ők? Ha valaki tud Jokkmokk asztalt meg széket gyártani, akkor mindent megengedhet magának? Az igazgatótanácsban ülő nagyfőnökök félistennek gondolják magukat, mert egy nagy céget vezetnek és sok bevételük van? A pénz egyenlő a hatalommal? Demokráciában nem. A parlamentnek, a megválasztott képviselőknek van politikai hatalma és felhatalmazása társadalmi kérdésekkel kapcsolatos döntések meghozatalára, irányitásra. Ezt a demokratikus szabályrendszert kerülik meg egyre gyakrabban „civilszervezetekkel”, lobbizással, és multináci „társadalmi szerepvállalással”. Soros globális tevékenysége és hálózata miatt ez már komoly problémát jelent minden demokratikusan megválasztott kormány számára. Hiába van a kormánynak felhatalmazása és döntési joga, ha a dollármilliárdokkal megtámogatott háttérhatalom mást akar.

 Az IKEA amúgy már sokadjára keveredik botrányos szerepvállalásba, én már régóta bojkottálom a céget. Már tavaly novemberben is egy teljesen egyoldalú, férfiakat diszkrimináló kampányt indítottak:

https://index.hu/belfold/2020/11/25/kiakadtak_a_ferfi_szervezetek

„Nyílt levélben kifogásolja a Férfihang Civil Társaság és a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság az IKEA Legyen minden otthon biztonságos hely! néven futó videókampányát. Az apák társadalmi egyenlőségéért és a férfiakkal szembeni erőszak társadalmi elfogadottsága ellen küzdő civilek szerint a képsorok a férfiakra nézve diszkriminatívak, ezért a hátrányos megkülönböztetés megszüntetését követelik.”

Az IKEA élen jár minden femináci kezdeményezésben, ami nem véletlen, hiszen a skandináv országok hagyományosan támogatják ezt a fajta politizálást. Balliberális, feminista, globalista, multikulti. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy állítólag az az egyik oka ennek a sajátosságnak, hogy a skandináv országokban évszázadokon keresztül a férfiak nagy része halász volt, és idejük javarészét a tengeren töltötte. Miközben persze a nők otthon mindent intéztek, teljesen önállóan, függetlenül. Ennek lett az eredménye az a femináci társadalom, amiben élen járnak.

Na de van itt más is, nem csak a Svéd cégek jeleskednek jobbnál jobb ötletekkel. Az Amazon is „kedvencem” ilyen szempontból. Egy Jeff Bezos nevezetű fanatikus vadkapitalista őrült építette fel a céget, és vált a világ egyik leggazdagabb emberévé vele. Én büszke vagyok, hogy még soha nem rendeltem tőlük semmit, próbálom bojkottálni a multinácikat, amennyire lehet.  Az Amazon rendszeresen bekerül a hírekbe azzal, hogy semmibe veszi a nála alkalmazott munkavállalók jogait. Rabszolgáknak és robotoknak tekinti az alkalmazottait:

https://index.hu/gazdasag/2018/08/08/amazon_portre_jeff_bezos/

https://www.origo.hu/gazdasag/20180416-az-amazon-munkasai-uvegbe-vizelnek.html

Olyan hatalma van már a cégnek, hogy legtöbb országban már nem mernek a hatóságok fellépni ilyen jogtalan, erkölcstelen tevékenység ellen. Németországban még erősek a szakszervezetek, ott rendszeres a konfliktus és pereskedés az Amazonnal, de úgy tűnik, hogy a németek sem bírnak velük:

https://index.hu/gazdasag/2019/07/15/sztrajkolnak_a_dolgozok

Lassan már hozzászoktunk az ilyen hírekhez, de ma mégis meglepett a következő cikk:

https://www.origo.hu/techbazis/20210324-amazon-sofor-futar-usa

„Hozza a szokásos formáját a világ leggazdagabb emberének cége, az Amazon jelen pillanatban egy új munkaszerződés aláírására próbálja rákényszeríteni a csomagkiszállítást végző, egyesült államokbeli sofőrjeit. Ez annyi változtatást tartalmaz a meglévő szerződéshez képest, hogy a dolgozóknak jogot kell adniuk a biometrikus adataik kezelésére a vállalat számára.”

Melyik céget említsem még? Olyan hosszú a lista, hogy nem is lehet mind felsorolni. Emlékszünk a Coca Cola buzikampányára a Deak téri metróban:

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20190807-love-iz-love

Mellesleg említem meg, hogy a Google-n rákeresve erre: „coca cola kampány love is love”, csak az ötödik oldalon találtam egy nem Soroslibsi, balliberális cikket erről a témáról. Előtte minden mást kiadott Google „barátunk”, pl. azt, hogy Mészáros Lőrinc cége rakta ki ezt a plakátot, és azt, hogy marketing-díjjal tüntették ki ezt a Coca-cola kampányt. Bizony, sokat kell keresgélni, amig egy kritikus cikket is találsz erről a reklámról. Google is multináci, keményen beszállt a kultúrharcba. De visszatérve a Colához: A világ legnagyobb műanyagpalackkal környezetszennyező és cukroslével egészségromboló cége kioktat minket, hogy ne legyünk már olyan homofóbok? Vastag a bőr a pofájukon…

Hol folytassam? Magyar Telekom kontra Ákos:

https://index.hu/kultur/zene/2015/12/16/kiszall_a_telekom_akos_mogul/

Vagy Gilette kontra fehér férfiak:

https://mandiner.hu/cikk/20190201_halasz_sari_a_gillette_alsagos_

Vodafone, Lufthansa, Microsoft, Unilever, Starbucks…, végtelen a cégek listája, akik ki akarnak oktatni minket, meg akarják változtatni a gondolkodásunkat, a nézeteinket.  De még kisebb cégek is beszállnak ebbe a világmegváltó társadalom-átalakításba: pl a Zewa nevű papírgyártó is úgy gondolta, hogy meg kell mentse a nőket a házimunkától:

https://nlc.hu/gondoskodni-egyutt-jo/cikk/en-vasalok-amig-te-elmosogatsz-igy-osztjuk-fel-a-hazimunkat-x/

Én minden ilyen multináci politizálást elfogadhatatlannak tartok, és felmerül bennem az a kérdés is, hogy ha profitorientáltak a cégek, akkor miért szereznek maguknak ellenséget ilyen kampányokkal, hiszen ezzel vevőket veszítenek. De úgy tűnik, még így is megéri nekik. Idézek egy tanulmányból, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik: „Egyfelől kétségtelen, hogy a megosztó üzenetek nagyobb publicitást eredményeznek, másfelől viszont elgondolkodtató, hogy a cégek tudatosan folytatnak olyan kommunikációt, melynek nyomán tömegek fordulnak a cég (vagy márkája) ellen. Érdekes azonban, hogy a tömeges ellenvélemény szinte önmagából táplálkozva fűti a támogatókat is, így végső soron jövedelmező lehet a megosztó szerep felvállalása”.

A multinácik nem csak a közvéleményt próbálják manipulálni, hanem saját cégen belül is alkalmazzák a gondolat-rendőrséget, és próbálják az alkalmazottakat érzékenyíteni, átnevelni. Minden ilyen cégnél van egy I&D (Inclusion and diversity) nevezetű gestapo-osztag, amely éjjel-nappal azzal foglalkozik, hogy a cég legyen minél sokszínűbb (feketék, ázsiaiak, latinók, stb.) és nehogy kirekesztő módon viselkedjen valaki pl. a homoszexuálisokkal. Én kb. 20 éve dolgozok multináciknál, és rengeteg ilyen átnevelő tréningen volt szerencsém részt venni. Látszik is rajtam, meg a blogomon, hogy milyen sikeresek voltak :) Azzal indokolják meg a sokszínűség-kényszert, hogy egy globális cégnek globális ügyfelei vannak, és ezért a cégnek ismernie kell az ügyfelek kulturális sajátosságait, mentalitását, igényeit. Ezért kell a cég alkalmazottjai is sokszínűek legyenek. Ez egy jól hangzó bullshit, egy buta embereket megtévesztő baromság. Ugyanis: 1. az ügyfelek kulturális sokszínűségét attól függetlenül is figyelembe lehet venni, hogy kik az alkalmazottak. 2. Ha globális cégről beszélünk, akkor mindenhol vannak alkalmazottjai, tehát automatikusan megvalósul a sokszínűség. De ez nem elég a csillogó szemű haladó forradalmároknak, ők egy országon/városon/irodán belül is akarják a multikultit. Keveredni kell minél jobban, ez a parancs ki van adva.

Egész konkrét, saját tapasztalat: new joiner tréning egy informatikai multinál. Két-három délamerikai csaj tartja a tréninget Budapesten. Ők itt élnek, idekeveredtek valahogy. Lelkendezve elmondják az összes sablonos előítéletet, hogy az európaiak milyenek, és ők délamerikaiak mennyivel bulizósabb, belevalóbb, nyitottabb, lelkesebb, extrovertáltabb emberek. Aztán megkérnek minket, magyarokat, akik a tréningen részt veszünk, hogy írjuk le: milyennek látjuk magunkat. A legtöbb válasz olyan volt, hogy: ügyeskedő, túlélő, széthúzó, panaszkodó. De volt pozitív válasz is: kreatív, életerős, vendégszerető. Na, itt elakadt a szava a kolumbiai-bolíviai-brazil tréner csajoknak, és elképedve mondták, hogy szerintük a magyarok egyáltalán nem vendégszeretők, sőt utálják az idegeneket. Érdekes, mégis tele van Budapest amerikaiakkal, franciákkal, németekkel és mindenféle más nációval. Miért vannak vajon itt? Mindegy, a diverzitás tréning eredménye végül az lett, hogy jól megerősítettük az előítéleteinket és megutáltuk egymást. Volt szerencsém a délamerikai csajokat aztán kollegaként is jobban megismerni: dolgozni nem szerettek, de mindenhol ott voltak, ahol valamit ingyen kapni lehetett, vagy a munkaidőt munka nélkül el lehetett tölteni. Ebédlőben órákig cseverésztek az asztalnál, mindenkivel próbáltak puszi-puszi haver lenni, és jófejkedni. Mi meg dolgoztunk, hogy kigazdálkodjuk az ők fizetésüket is.

Amúgy hiába volt egy épületen belül a cégnél legalább 20 náció, mégis minden nemzet külön csoportosult, ebédelt és barátkozott. Az afrikaiak külön asztalnál, az indiaiak külön, a délamerikaiak is, és a magyarok is. Nem volt semmilyen keveredés, hiába erőltették.

Ugyancsak saját tapasztalat: 500 ezer fős multináci cég vezérfőnöke, aki természetesen nő, emailt ír az alattvalóinak, akarom mondani alkalmazottainak: ő úgy döntött, hogy a vezető pozícióban dolgozó nők számát és a fekete alkalmazottaknak a számát duplájára kell emelni, a diversity and inclusion miatt. Nos, tehát több ezer feketét és nőt kell ehhez felvenni, úgy, hogy nem a kompetencia vagy tapasztalat a felvételi kritérium, hanem a faji és nemi hovatartozás. Ez teljesen jogtalan, törvénytelen, diszkriminatív. De simán kiküldik az emailt 500 ezer alkalmazottnak. Hiszen ők félistenek, mindent megtehetnek. Kvóta nők, kvóta feketék felvétele minden multinácinál kötelezővé vált már. Ismerős ez nekünk már a kommunizmusból is, ahol azok kerültek vezető pozícióba, akik jó pártkatonák voltak, akik jóban voltak a párttitkárral, akik a munkásosztályból származtak. Meg is lett az eredménye, hiszen egy inkompetens, buta, vezetésre alkalmatlan réteg alakult ki, akik csődbe vittek mindent, amihez nyúltak. Ez lesz a sorsa a libsi ideológia varázskörébe került multináciknak is. Egy ideig lehet inkompetens kvóta-alkalmazottakkal feltölteni a cégeket, aztán majd szépen becsődölnek.

Amúgy nem csak gazdaságilag értelmetlen és káros, amit csinálnak, de társadalmilag sem igazságos, hiszen minden pozitív diszkrimináció negatív diszkriminációval jár. Minden kvóta-nő felvétele azzal jár, hogy egy kompetensebb férfit nem vettek fel, nem léptettek előre, csak azért, mert nem nő. Még egy gyerek is megérti, hogy mi a különbség az egyenjogúság, és a pozitív diszkriminációs kvóta-őrület között: az egyik azt jelenti, hogy mindenkinek egyenlő esélyeket, egyenlő feltételeket biztosítunk (equality of opportunity). A másik meg azt jelenti, hogy kierőszakoljuk igazságtalan és diszkriminatív eszközökkel, hogy egyforma legyen a férfi-női arány minden cégnél, minden pozícióban, minden területen (equality of outcome). Ez egy bolsevik, marxista, osztályharcos, elmebeteg elmélet, ami kiirthatatlan, és most éppen újra divatba jött. Az EU is természetesen lelkes támogatója az ilyen fajta "egyenlőségnek", mint minden marxista, bolsevik találmánynak: 

https://eige.europa.eu/thesaurus/terms/1108?lang=hu

És a magyar kormány Oktatási Hivatal oldalán is felbukkan a pozitiv diszkriminációról szóló okosság:

https://ofi.oh.gov.hu/tudastar/igazsagos-diszkriminacio

Nem is tudom, mivel zárjam ezt a témát. Mi mást mondhatnék, hogy: hajrá multinácik, hajrá féminacik, hajrá soroslibsik! Valósuljon meg minden álmotok! Én addigra szerencsére nyugdíjban leszek, vagy a föld alatt. 

U.i. közben találtam jó írásokat erről a témáról:

https://kiettemeg.pestisracok.hu/2021/04/csak-egy-diktaturaban-van-politikai-ideologiai-allaspontja-egy-vallalatnak-es-ideologiai-kepzettsegre-szuksege-egy-focistanak/

https://danubeinstitute.blog.hu/2021/04/11/aggaszto_az_amerikai_nagyvallalatok_egyre_eroteljesebb_politikai_allasfoglalasa

Régóta tudjuk és látjuk, hogy a tech óriások mint a Google és Facebook durván beavatkoznak a globális "kultúrharcba", a politikába, a balliberális propaganda terjesztésébe. Ma mégis meglepődtem a Google üdvözlőképernyőjén, és azon, amit a keresési eredményekben kaptam.

Ma van a kínai holdújév, vége a patkány évének, jön a bika éve. Engem ez különösebben nem érdekel, és csak onnan tudom, hogy az Index.hu a címlapon tálalta, vezércikként. Oké, hát az Index is egy globalista soroslibsi propagandaportál, ez nem meglepő. De rákattintok a google.com-ra, és mit látok ott is? Kínai sárkányokat meg csillagjeleket, és "Lunar new year 2021" feliratot. Értem, hogy Kína egy fontos tényezővé vált a globális gazdaságban és politikában, de miért kell ezt nálunk a képernyőre tolni?  

Karácsonykor is hasonló volt a helyzet. Google a világ minden táján azt az ünnepet hirdeti, amelyet az ottani kultúrkörben szokás ünnepelni, kivéve a keresztényeknél: a muszlimoknak jelzi a ramadánt, a zsidóknak a jom kippurt, a hinduknak a diválít, a kínaiaknak pedig az ottani újévet. Nekünk "Boldog téli ünnepeket" kíván karácsony helyett. A libsik arra hivatkozva tartják ezt jogosnak, hogy „Boldog karácsonyt!” kívánni sértő azoknak a kisebbségeknek, amelyek nem keresztények. De ez teljesen abszurd, hiszen a kereszténység még mindig a legnagyobb világvallás, több mint 2 milliárd hivővel! Miért csak a keresztény ünnepeket kell átnevezni? Európában abszolút többségben van a kereszténység, és az európai kultúra része. Miért fontosabb akkor a kisebbség, aki nem keresztény? Eljött a kisebbség diktatúrája?

Erről eszembe jutott, hogy tavaly karácsonykor láttam egy videót, amit meg akartam keresni. Egy videó, amely jól szemlélteti azt az életérzést, ami ellen a libsik tűzzel-vassal harcolnak, amit sok helyen már tönkretettek, és nem is tudják, hogy milyen lenne igy élni: emberek boldog csoportokban, kalákában, közösségekben, együttműködve ünnepelnek. Beírtam a keresőbe, hogy "karacsony video kormany", mivel a Magyar Kormány videojáról van szó. Hát, a találatok az első oldalon kizárólag Karácsony Gergelyről szóltak. Rendben, akkor beírom, hogy nem érdekel engem ez a bohóc, én a karácsonyi videót keresem, tehát: "karacsony video kormany -gergely". Igy sem hoz ki mást, a találati listában érdektelen cikkek, kizárólag balliberális propagandamédia: 24.hu, 444.hu, hvg.hu, portfolio.hu, stb.

Mit írjak be a keresőbe, hogy ha ezt az alábbi videót keresem? Végül nagy nehezen megtaláltam, de ez már nevetséges, hogy a Google mennyire egyoldalúan a balliberális globalista propaganda oldalára állt. Facebookon is kerestem a videót, mert eredetileg ott láttam karácsonykor, de semmilyen keresőkifejezésre nem volt hajlandó megtalálni. Végül youtube-on kezdtem keresni, és ott megtaláltam:

https://www.youtube.com/watch?v=pMgNQrrj2Kc

Mielőtt a kommentelők ismét megvádolnának, hogy ez Orbánpropaganda: semmilyen politikai tartalom nincs ebben a videóban. Abszolút pártsemleges, bármelyik Magyar Kormány készíthette volna, akár még Gyurcsányék is. A Fidesz nem kerül megemlítésre. Ez egy teljesen politikailag semleges videó, és mégis hátrasorolják a találati listákban. Nem értem ezt a magatartást a tech cégek részéről, mert ők piacgazdasági alapon kellene működjenek, és ez azt jelenti, hogy Magyarországon a választópolgárok kétharmadát hátrányos módon megkülönböztetik, tehát gyakorlatilag veszteséget okoznak saját maguknak, de akkor is a soroslibsi kultúrharcot támogatják. 

Meglesz ennek az eredménye, iszonyatosan megutáltatják magukat ezek a cégek. Egyelőre nincs igazi alternatíva, de amelyik pillanatban lehet más jól működő keresőszolgáltatóra vagy közösségi média cégre váltani, meg fogjuk tenni. Én egyre gyakrabban futok bele a Google soroslibsi találati listájába és inkább próbálkozok bing-el. Facebookon is azt látom, hogy több ismerősöm kiírta: átvált a hundub-ra, mert elviselhetetlen a Facebook politikai alapú cenzúrája. Tényleg felháborító és döbbenetes, hogy olyan demokráciákban, ahol sajtó- és szólásszabadság van, egy cég politikai cenzúrát vezet be. Én Ceausescu alatt éltem meg legutóbb ilyent. Elképesztő. Bármire azt mondhatják, hogy "nem felel meg a közösségi alapelveinknek". Ezek a szabályok meg úgy vannak megfogalmazva, hogy tulajdonképpen bármilyen döntést hoznak a facebook cenzorai, meg tudják magyarázni, hogy miért nem fér bele semmilyen tartalom, ami nem a soroslibsi világképbe illik bele. Na de Lengyelország már elkezdte büntetni a Facebookot a cenzúra miatt. Ha egy tartalom a lengyel jogszabályok alapján nem törvényellenes, akkor azt nem lehet cenzúrázni. Én remélem, hogy ez a szabályozás el fog terjedni egész Európában. Nálunk is előkészületben van ilyen törvény, azt olvastam.

Nekem tényleg tele van már a hócipőm ezzel a helyzettel, hogy mindennap beleütközök valamilyen balliberális marhaságba, amit le akarnak nyomni a torkomon. Ne akarjanak már engem átnevelni politikailag, nekem elég volt ezt gyerekként átélni. A kommunista diktatúra próbálta ilyen ocsmány módon átnevelni az embereket. Én ha használok egy internetes kereső-szolgáltatást vagy közösségi médiát, akkor nem azt várom, hogy egy cenzúrázott, politikai és kulturális ideológiaharcba kerüljek bele.

Nem akarom minden blogbejegyzésemet anyázással végezni, de tényleg nem tudok már erre mást mondani. Google mindig azzal reklámozta magát, hogy "Google a barátod". Hát nem, nekem nem barátom.

.

 A létező szocializmus nem működik. Működő szocializmus nem létezik."

Gyerekkoromban éheztem. Aki az 1970-es, 80-as években élt keleteurópában, az még emlékezhet az akkori állapotokra. Az üzletek javarészt üresek voltak. Tej, kenyér általában volt, és érdekes módon lehetett mindig kapni savanyúságot: savanyú uborkát, csalamádét és hasonlókat. Ezekből a termékekből úgy látszik, túlteljesitették az ötéves tervet a kommunista tervgazdaságban. Ja, és lehetett kapni extrudált kukorica-pufit is. Ezen éltünk. Hús, vaj, sajt, nagyon ritkán érkezett az üzletekbe, és fél óra alatt elfogyott. Aki falun élt, vagy voltak falun rokonai, az legalább egy évben egyszer kaphatott kóstolót a disznóvágásból, és néha egy kis burgonyát vagy gyümölcsöt. Mi sajnos városon éltünk, szüleim tanárok voltak, így általában üres volt a hűtőnk. Gyakran mégis kinyitottam, és belenéztem, hátha találok valamit. Aztán kentem magamnak egy lekváros kenyeret, és mentem játszani a barátokkal.
Úgy gondolom, ennyi elég is lenne, hogy megértsük a kommunizmus teljes csődjét. De nem ez volt a legrosszabb a kommunizmusban. Csak ezzel a kis személyes élménnyel kezdtem, hogy olvasmányosabb legyen az írásom. Nem, a kommunizmus sok százmillió ember életét tette tönkre, és kb. 100 millió ember haláláért felelős. Az a baj, hogy az ember feledékeny. Aki ezt személyesen nem élte át, azt mindegyre emlékeztetni kell, hogy mit is jelent a kommunizmus. A fasizmus esetében ez megtörténik, mert a zsidók folyamatosan gondoskodnak arról, hogy ne felejtsük el a holokausztot. A kommunizmus egy sokszorosát követelte áldozatokban, de mégsem figyelmeztet erre senki.

Az eredmény meg az, hogy a Marxizmus újra divatba jött. Tanítják az egyetemeken, EUs politikusok nyíltan propagálnak marxista ideológiát: vezessünk be alapjövedelmet, a gazdagoktól kobozzuk el a vagyonukat, foglaljunk le üresen álló lakásokat migránsoknak, stb. Amerikában is hasonló a helyzet, ahol a demokrata politikusok nyíltan támogatják a Black Lives Matter mozgalmat, és ezzel a marxista forradalmat, aminek a célja az „elnyomottak” uralomra kerülése, és az „uralkodó réteg” kisemmizése. Soros György sok százmillió dollárt költött már ilyen mozgalmak támogatására, ami a mai világ abszurditását igazolja, hiszen Soros egy vadkapitalista, akinek az lenne az érdeke, hogy a csőcselék vásároljon, fogyasszon, hitelt vegyen fel, rabszolgaként dolgozzon, és ne lázadjon, hanem gazdagitsa a multikat. Nincs racionális magyarázat Soros marxizmusára, csak esetleg az, hogy a lelkiismeretét akarja megnyugtatni, és filantróp szerepben tetszeleg, miután kifosztotta a fél világot. Vagy pedig rájött arra, hogy ha a világ gazdaságának 99%-a van a leggazdagabb 1% kezében, akkor ez nekik sem jó, mert nincs ki vásároljon, fogyasszon. De ilyen indokkal támogatni a BLM-et, és elégedetten végignézni, hogy a BLM felégeti fél amerikát, gyilkol, fosztogat...elképesztő.

Soros párhavonta megjelenik az EU parlamentben is, itteni politikusokkal tárgyal, lobbizik. Puszilós fotók készültek már az EU parlament képviselőinek kb. egyharmadával, akik büszkén vállalják, hogy ők Sorossal tárgyaltak. Meg is van az eredménye, az EU parlament egy balliberális, marxista programot valósit meg. A parlament alelnöke, Katarina Barley egy büszke marxista. Én meg nem hiszek a szememnek, mikor ezt látom. 30 év telt el a kommunizmus megbukása óta, és ezek kezdik elölről az egészet. Egyszerűen hihetetlen.

Minden értelmes embernek feladata és kötelessége lenne a marxizmus katasztrofális következményeire felhívni a figyelmet. Idemásoltam ezért egy listát az alább belinkelt könyvből, konkrét adatokkal a kommunizmus áldozatairól. Ezzel kapcsolatban a legtöbben csak Sztálinra gondolnak és a Gulág haláltáborokra. De a Szovjetunión kívül rombolt a kommunizmus Kínában is, és sok más ázsiai országban (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Vietnám, Laosz, Kambodzsa), és persze Kelet-Európában, de még Afrikában is. Lehetetlen lenne mindegyiket leírni, tehát ez csak egy része:

Szovjetunió: 20 millió áldozat;
Kína: 65 millió;
Vietnam: 1 millió;
Koreai Népi Demokratikus Köztársaság: 2 millió;
Kambodzsa: 2 millió;
Kelet-Európa: 1 millió;
Latin-Amerika: 150 000;
Afrika: 1,7 millió;
Afganisztán: 1,5 millió

A halálos áldozatokon kívül emlékeznünk kellene a gazdasági károkra, a kommunizmus okozta hidegháborúra, a katonai felfegyverkezésre, az atomfegyverekre elköltött irdatlan mennyiségű pénzekre, a tönkretett életekre, akik ugyan túléltek, de egész életükben nyomorogtak. Felbecsülhetetlen a gazdasági kár, az emberi életekben és a társadalmakban bekövetkezett évtizedekig tartó károk. A kommunista államok kimerítették az emberiség elleni bűntett fogalmát.

A fasizmus ehhez képest csak egy rövid ideig és korlátok között zajló folyamat volt. Látszólag kegyetlenebb volt, de sokkal kevesebb áldozatot követelt. Számomra nem is a fasizmussal való összehasonlítás a lényeg. Lehet persze kritizálni, hogy a náci megsemmisítő táborokat és a szovjetunióbeli munkatáborokat nem lehet összehasonlítani. De, össze lehet, mert mindkettő haláltábor volt. Azt is szokták ellenvetni, hogy a 100 millió halottnak jelentős része éhínségek áldozata lett, és ezt nem lehet a gyilkosságokkal és kivégzésekkel egyenértékűnek venni. De vajon az áldozatoknak nem mindegy, hogy kivégezték őket, vagy éhen haltak? Szerintem teljesen lényegtelen ez az összehasonlítgatás és kölcsönös relativizálás. A valódi különbség abban van, hogy a fasizmust azóta is a világon mindenhol elítélik, a kommunizmust viszont nem, sőt kezdik ismét nyíltan támogatni és terjeszteni!

További olvasmányként ajánlom az alábbi könyvet:

Írók: Stéphane Courtois · Nicolas Werth · Jean-Louis Panné · Karel Bartosek · Jean-Louis Margolin · Andrzej Paczkowski

Könyv címe: A kommunizmus fekete könyve

https://drive.google.com/file/d/156etFWgkhDn79p3Ps4kkMS4DJPDqB6Yt/view?usp=sharing

A tanú cimű filmet ajánlom mindenkinek, aki még nem látta: https://ok.ru/video/229067983489

Update: mivel a kommentelők kikeltek a Kádárkorszak védelmében, és azt is megkérdőjelezték, hogy Kádárék hitelből tartották fenn a kommunizmust, csatolok egy tanulmányt az államadósság alakulásáról 1973 és 89 között:

http://www.penzriport.hu/letoltes/Magyar_allamadossag_keletkezese_1973_1989.pdf

Miért kellene ma Marxal foglalkozni? Egy száz évvel ezelőtti ideológus volt, akinek az írásai és elméletei alapját képezték a munkásosztály lázadásának, a kommunista „forradalomnak”, ami aztán sokmillió ember halálához és teljes kontinensek gazdasági csődjéhez vezetett. Megbukott és társadalomrombolónak bizonyult minden, amit kitalált és terjesztett. Egy káros utópia, amit tűzzel-vassal irtani és tiltani kellene, ugyanúgy, mint a fasizmust.

De nem ez történik. A nyugateurópai és amerikai egyetemeken újra vállalhatóvá vált a Marxizmus, sőt divatos lett. Németországban Marx-szobrokat avatnak, olyan magas szintű politikusok részvételével, mint Juncker, az EU bizottság volt elnöke, és Barley, az EU parlament alelnöke (a fotókon ő látható). Mi itt keleteurópában döbbenettel nézzük ezeket a folyamatokat, hiszen mi átéltük a kommunizmust. Tudjuk milyen volt. De nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy a Soros szervezetek aktívan támogatják a Marxizmus terjedését. Például a „Black lives matter” egy marxista mozgalom, amely több százmilló dollár támogatást kapott a Soros szervezetekről.

Mi a lényege a Marxizmusnak? Az, hogy vannak a társadalomban elnyomó csoportok, és elnyomottak. Ezek folyamatosan harcolnak a hatalomért, és ha nem, akkor buzdítani kell őket, hogy harcoljanak a jogaikért. Harcoljanak az elnyomók ellen. Száz évvel ezelőtt, Marx korában még igaz is volt ez az elmélet. Valóban volt egy tőkeerős, nagykapitalista réteg, például gyártulajdonosok, akik kihasználták a munkásokat, napi 12 órát dolgoztatták éhbérért. Nem voltak szakszervezetek, nem voltak jogszabályok, melyek védték volna a munkásokat. Nyomorban éltek, embertelen körülmények között. Ipari forradalom volt, szabályozatlan vadkapitalizmus volt, hatalmas népességszaporulat. Ilyen körülmények között Marx elmélete könnyen kirobbantotta a kommunista forradalmat, amivel meg akarták fordítani ezt a társadalmi helyzetet. Egyenlőségről beszéltek, de valójában elkobzás, kifosztás, gyilkolás várt az addigi elnyomókra. A „munkásosztály uralma”, amiről beszéltek, egy kivitelezhetetlen őrület volt, elmebetegek ámokfutása.

Mi köze ennek a cipőmérethez? Nos, a társadalmi egyenlőtlenségekre két magyarázat van: az egyik a marxista, ami szerint azért vannak hátrányos helyzetű, „elnyomott” csoportok, mert mások uralkodnak fölöttük és kihasználják őket. A másik elmélet szerint azért vannak társadalmi egyenlőtlenségek, mert genetikai, biológiai okokból nem vagyunk egyformák. Minden velünk született tulajdonság egy haranggörbe alakú eloszlást mutat. Például a cipőméret: van sok ember átlagos cipőmérettel (38-43), és van kevés ember nem átlagos cipőmérettel (35-37) illetve (45-52). Ugyanez igaz a testmagasságra vagy testsúlyra. Ugyanez igaz az intelligencia-szintre is. Velünk született, genetikailag meghatározott tulajdonság, amely nem változik életünk során. Ez a fő oka a társadalmi egyenlőtlenségeknek.

Nehéz ám ezt megérteni és elfogadni. Főleg azoknak, akik kevésbé jó tulajdonságokkal születtek. Alacsonyak, kövérek, csúnyák, buták, tehetségtelenek, stb. Nekik mennyivel könnyebb a marxista uszítókra hallgatni, hogy: „Ne hagyd magad elnyomni! Ne hagyd magad kihasználni! Azok ott fenn uralkodnak rajtad, ezért vagy te a társadalom alján!”. A marxisták ebből hasznot húznak. Ezzel politizálnak, ezzel próbálnak hatalomra jutni. Könnyű préda a buta ember, könnyen lehet uszítani, könnyen lehet manipulálni. Ráadásul sokan vannak az alsó társadalmi rétegekben. És valljuk be: melyik takarítónő nem szeretne főnök lenni, jó fizetéssel, céges autóval? Ezért kiirthatatlan a marxizmus.

Ezt az elnyomó-elnyomott viszonyt minden társadalmi csoportra rá lehet vetíteni, és a marxisták meg is teszik: az elnyomó patriarchátus miatt nincsenek nők vezető pozíciókban, hanem otthon kell maradjanak háztartást vezetni és gyereket nevelni. Az elnyomó fehérek miatt nem kapnak a feketék jó munkahelyeket és szegénységben kell éljenek. Az elnyomó európaiak miatt éheznek Afrikában. Az elnyomó magyarok miatt nyomorognak a cigányok. Az elnyomó normális többség miatt szenvednek a homoszexszuálisok, a szellemi fogyatékosok és hasonló kisebbségek. Lehet ezt folytatni bármilyen csoporttal. A lényeg, hogy egymás ellen uszítsuk a társadalmi csoportokat, és ebből politikai hasznot húzzunk. Ez a marxizmus lényege, amit baloldali pártok mindig is tökéletessé fejlesztettek és műveltek. Mindig is voltak és lesznek manipulálható tömegek a társadalom alján, akik ilyen politizálásra fogékonyak. Bárkinek könnyű bebeszélni, hogy te egy elnyomott áldozat vagy, lázadj fel és szerezd meg a téged megillető pozíciót a társadalomban! Csak ugye az a baj, hogy ha ránézel a haranggörbére, amely minden emberi tulajdonság eloszlását mutatja, akkor láthatod, hogy a csúcson kevesen vannak. Kevés a zseni, sok az átlagos intelligenciájú ember. Nem lehet mindenki főnök. Lehet a társadalmi rétegeket piramishoz is hasonlítani. Sokan vannak az alján, kevesen a tetején. Ha megforditasz egy piramist, akkor mi történik? Nem lesz stabil, felborul. Könnyű lenne ezt megérteni… de nem, a marxisták újra meg újra forradalmat csinálnak, hogy legyen igazságos a társadalom. Akkor is, ha nem tud az lenni. Nem születünk egyformának, nem egyformák a génjeink.

Mindig,  amikor forradalmat csinálnak a marxisták, akkor jó ideig káosz van, anarchia. Sok áldozattal jár minden forradalom, rengeteg veszteséggel. Évtizedekig tart, amig visszaáll a rend, és visszarendeződik mindenki a helyére. Arra a helyre a társadalomban, ami őt megilleti a vele született tulajdonságai alapján. Aztán eltelik újra pár évtized, és a marxisták kezdik elölről az egészet, felborítják a rendet. Én csak remélni tudom, hogy most nem egy ilyen folyamat elejét látjuk. Remélem, hogy elértünk egy olyan stabilitást, életszínvonalat, jólétet, amiben már nem könnyű marxista forradalmat csinálni. Próbálkozások láthatóak, Soros minden területen nyomul: óvodáktól kezdve egyetemekig, bíróságoktól kezdve a médiáig, mindenhol ott van és „érzékenyít”. Próbálja az „elnyomottakat” felemelni. Börtönbiznisz, cigány-szegregációs kártérítés, migráns-betelepítés, LMBTQ propaganda. Megtalálja az „elnyomottakat” és megbünteti az „elnyomó” többséget, a normális embereket. Borzalmas látni, hogy látszólag épeszű emberek bedőlnek ennek a marhaságnak, és haladunk újból a társadalmi rend felborítása felé.

Pedig nincs lehetősége senkinek a cipőméretét megváltoztatni. Nincs lehetősége az intelligencia-hányadosát megváltoztatni. Nincs lehetősége a kreativitását és tehetségeit megváltoztatni. Lehet persze tanulni, fejlődni, előre jutni az életben. De az alapfeltételek adottak mindenki számára. Rég volt már az, amikor a társadalmi pozíciónk attól függött, hogy nemesi családba vagy jobbágycsaládba születtünk. Rég volt már az, amikor a társadalmi pozíciónk attól függött, hogy nőnek vagy férfinak születtünk. A jogszabályaink, társadalmi rendünk alapján esélyegyenlőség van. Erős szociális hálóval segítjük az elesetteket, a rászorulókat. Mindenféle diszkrimináció tilos. Sőt, pozitív diszkriminációval nyomják felfele a kevésbé tehetséges embereket. De mindez nem változtat a genetikán. Volt is, van is, lesz is haranggörbe eloszlás az emberek öröklött tulajdonságaiban. Semmilyen társadalmi berendezkedés, semmilyen ideológia vagy utópia nem tud ezen változtatni.

A marxistákat meg el kell küldeni az anyjukba.

Megismerkedtem egy újságírónővel. Eleinte egész jól elcsevegtünk messengeren, aztán szóba került a politika. Hát, hogy is mondjam: a balliberális hisztérika állatorvosi lova bukott ki, minden tünetet produkált a kedves újságírónő, ami már olyan ismerős, sokszor látott magatartás:

• Téves következtetés levonása, aztán vitatása: rákérdez a migránskérdésre, és arra, hogy Orbánnal egyetértek-e. Mivel egyetértek, ezért megpróbál meggyőzni arról, hogy az Orbánpropaganda áldozata vagyok. Ez baromság, mert én gyerekkorom óta megtapasztaltam, hogy nem működik a multikulti. Éltem románok és cigányok között, nem kérek belőle. 30 éve vagyok multikulti és migránsellenes. Hol volt akkor még az Orbánpropaganda? Az, hogy migránsellenes vagyok, és ebben egyezik a véleményem Orbánnal meg a lakosság kétharmadával, az nem azt jelenti, hogy az Orbánpropaganda miatt vagyok migránsellenes. Tévedett az újságírónő, de képtelen elismerni, vitatja. Ő soha nem téved.
• Arrogáns, lekezelő, kioktató magatartás: Ne higgyek el mindent, amit olvasok… (itt is tévesen feltételezi, hogy csak Orbánpropagandát olvasok) ő külföldi sajtót is olvas, jobban értesült. Svédországban élnek rokonai és nekik csak jó tapasztalataik vannak migránsokkal. Ő „az emberekkel beszél” és nem migránsellenes propaganda alapján alakítja ki véleményét. Itt visszakérdezek, hogy vajon azokkal a szülőkkel is beszélt-e, akiknek a gyerekeit Manchesterben iszlám terroristák felrobbantották egy koncert alatt? Erre persze nincs válasz. Ő független-objektív, toleráns, előítélet-mentes ejropéer, nem olyan előítéletes mucsai paraszt mint én. Észre sem veszi, hogy mennyire nincs helyén egy ilyen csetelésben ez a magas lóról történő kioktatás kettőnk viszonyában.
• Projekció, támadás feltételezése, ellentámadás: miután jól kioktatott, hogy én mennyire rosszul gondolom, és ő mennyire jól gondolja, még meg is sértődött, hogy miért vitatkozok vele? Micsoda viselkedés egy nővel szemben, hogy nem adok neki igazat és ellentmondok? Ez már verbális bántalmazás, kérem! Teljesen beleélte magát a sértődöttségbe, az áldozatszerepbe, és rám vetített egy bunkó bántalmazó szerepet. Ő az agymosott, kioktató libsi propagandista, de engem vádol meg ezzel, rám vetiti a saját viselkedését. Hisztérikusan próbált meggyőzni az igazáról, teljesen felhúzta magát, miközben nekem mondta, hogy nyugodjak le (teljesen nyugodt voltam) és mikor kifogyott az érvekből, a végén még azt is felhozta, hogy a gyereke lázas, ne vitatkozzak már vele. Áldozatszerep a köbön. Gyereket pajzsként használja. Hú, de ismerős ez nekem!
• Mellébeszélés, relativizálás, magyarázkodás: ő nem is azt mondta, amit mondott, nem is úgy értette. Nem is akart kioktatni. De vannak jó migránsok is. Szegények a háborúból menekülnek, nők és gyerekek. Erre a válaszom: 90%-ban fiatal férfiak a menekültek. Olyan férfiak, akik aztán nőket és gyerekeket erőszakoltak meg Németországban. Szilveszter Kölnben, például. Másrészt: igen, háborúból menekülnek, de miért nem maradnak a szomszédos muszlim országokban? Libanon, Jordánia, Irak, Szaud Arábia, Törökország, stb. Ott nem okoznának konfliktusokat, testvéreik között élhetnének.  
• Orbán miatt Magyarország diktatúra, nem jogállam és az újságírók reszketnek: Ő személyesen átélte, hogy Tatabányán volt valami Plaza építkezés körüli mutyi, de nem merte megírni az újságban, mert valamilyen rendezvényen „Martens bakancsos” embereket látott és ezt megfélemlítésnek érezte. Hát nem paranoiás szegény? Basszus, én éltem diktatúrában, Ceausescu alatt, tudom, hogy apámat lehallgatták, bevitték a Securitatéra, voltak nálunk házkutatások. Ez volt diktatúra, nem a mai Magyarország!
• Ő nem fogadja el a megfélemlítés semmilyen formáját. Vajon mire gondolt? Martens bakancs? Tudod mi a megfélemlítés, kiscsillagom? A sok terrortámadás, a sok száz halott Párizsban, Brüsszelben, Nizzában, Manchesterben, Bécsben… már elfelejtetted? Kis emlékeztető: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ria:Az_Iszl%C3%A1m  https://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ria:Iszlamista_terror

Tényleg nem értem ezeket az embereket. Nekem nincs szükségem Orbánpropagandára, hogy lássam a multikulti csődjét. Van 48 év élettapasztalatom, ebből alkotom a véleményemet. Nincs szükségem kioktató újságírókra, akik egy ideológiai szemüvegen keresztül látják a világot és próbálják nekem beadagolni, mint a bébipépet. Nem kell nekem senkinek a jól megrágott, előreemésztett véleménye. Miközben veri a mellét, hogy ő független objektív, megpróbálja rám tukmálni a libsi sorospropaganda velőjét, és meg van sértődve, mikor nem sikerül neki. Mindenféle ellenérvekkel támad: én erdélyi vagyok, tehát tulajdonképpen migráns!!?? Elképesztő butaság, tudatlanság, rosszindulat. Erdély ezer évig Magyar föld volt, az erdélyiek sokkal inkább magyarok, mint egy ilyen libsi-liba. És rátesz még egy lapáttal: mit szólnék ahhoz, ha ő előítéletes lenne erdélyiekkel szemben? Élvezettel felsorolja a legocsmányabb, hazug előítéleteket erdélyiekről: erőszakosak, bűnözők, bántalmazók. A sorok között látszik, hogy ő ezekben hisz.. de persze ő nem előítéletes :) Nos, az előítéletekkel kapcsolatban már írtam itt részletesen: https://geiger.blog.hu/2017/08/19/a_buszkeseg_napja

Mindenki előítéletes. Én élettapasztalatnak nevezem, nem előítéletnek. 48 év alatt megtapasztaltam, hogy a cigányok kilencvenvalahány  százaléka számomra elfogadhatatlanul viselkedik. Ezért nem akarok velük együtt élni. De ugyanez igaz Románokra, vagy iszlám országokból származó migránsokra is. Azok az érvek, amikkel ilyenkor a libsik jönnek, csak megmosolyogtatnak: igen, de vannak jó cigányok is, és rossz magyarok. Ez az ellenpélda. És, ez mit változtat? Semmit. Az a 48 év élettapasztalatból származó statisztikám, hogy a cigányoknál mondjuk 90%-10% az elfogadhatatlan-elfogadható viselkedés aránya, a magyaroknál és más európai civilizált népeknél meg fordítva, 10% a 90%-hoz. Ennyi. Igen, vannak kivételek, vannak jó migránsok, vannak jó cigányok. ÉS? Ez kit érdekel? Engem az érdekel, hogy a szomszédom 90% valószínűséggel vagy 10% valószínűséggel fog meglopni, kirabolni, megerőszakolni, stb. Ezért nem kell nekem multikulti. Én európai, civilizált népekkel akarok együtt élni, és nem kínlódni olyanokkal, akiknek teljesen más a mentalitása, kultúrája, értékrendje, viselkedése. Csányi Vilmost idézve: „Egyszerűen csak az a helyzet, hogy ha megengedem, hogy a nagyon eltérő kultúrák egy államban egymás mellett legyenek, akkor megágyazok bizonyos konfliktusoknak, amit jobb lenne elkerülni. Úgy gondolom, hogy minden kultúra egyedi és érdekes érték. Ahogyan vannak különböző növények és állatok, és azokat nem akarjuk összeolvasztani, mert beilleszkednek valamilyen ökológiai rendszerbe, úgy a kultúrákkal is hasonló a helyzet. Az ember emellett territoriális lény. Nincs olyan kultúra, ami nem tartozik valamilyen területhez.”

Ezt szerintem mindenki megérti, aki nem libsi agymosás áldozata. Mennyire öntelt, álszent, hazug idióták a libsik, Istenem! Jobb embernek hiszik magukat, akiknek feladatuk másokat kioktatni…  És teljesen felháborodnak, mikor tükröt tartok eléjük… nulla önismerettel rendelkeznek, egy idealizált képet alkotnak magukról, és küldetésüknek tartják, hogy a társadalmat megváltoztassák, mindenkiből olyan "jó" embert csináljanak, mint amilyennek ők magukat hiszik..

Az ismerkedésünk az újságírónővel így rövidre zárult, ez is rapid-randi lett. Picit sem bánom :)

Nem akarok átmenni könyvesblogba, de sokat olvasok, és néha megosztok itt is egy-egy könyvet. Sok év után megjelent Szilágyi István várva várt új regénye, a "Messze túl a láthatáron". A történelmi regények kedvelői ismerhetik már tőle a "Hollóidőt" vagy a "Kő hull apadó kútba" regényét, mindkettő remekmű. (letölthető a https://pim.hu/hu/dia oldalon).

Új regénye is beilleszkedik az említett kettő sorába. Ebben is dúl a háború, a török hadjáratok zavaros korában zajlanak az események. Az archaikus szóhasználat, a régies nyelvi fordulatok ellenére nagyon is aktuális kérdés a sorscsapások elképzelhetetlen, elviselhetetlen besűrűsödése: miközben évtizedeken keresztül tartó háborúkban kiirtják a lakosság nagy részét, a felégetett városokban, az éhező emberek között megjelenik a pestis. Mikor az ember azt hiszi, hogy nincs már lennebb, nem lehet már rosszabb, akkor jön az elképzelhetetlen rémálom, az apokalipszis, a valóra vált pokol. Átélte az emberiség ezt már sokszor, és a jelenlegi vírus járványt is sokan a pestishez hasonlítják. A Hollóidőben fogalmazza ezt meg legjobban: "Uram, milyen az, amikor ránk szakad a baj? Amikor fenevadakkal egy ketrecbe záratunk? Amikor az örvény elér, forgatni kezd, majd rángat a mélység felé? Amikor pusztítani jőnek ránk hadak: karddal hasítnak, tűzokádó fekete fegyverek füstjében fuldoklunk? Milyen az, amikor a gonosz kézhez veszi lelkeink?".

Szilágyi új regényében is keveri a valós történelmi helyszíneket, szereplőket és eseményeket kitaláltakkal, de teljesen egybeillő módon illeszkednek a kitalált és valós elemek. Jajdon például közös kitalált helyszíne két regényének is, azaz a valóságos Zilah városa Erdélyben. Rákóczi Ferenc fejedelem is felbukkan két regényben, igy adva egyfajta folytonosságot és kapcsot Szilágyi művei között. A témákban is van átfedés, például a "Kő hull apadó kútba" egyik témája annak a kérdésnek a boncolgatása, hogy mi történik a bűnössel, ha tettét sem a társadalom, sem az igazságszolgáltatás nem torolja meg. Hasonló témája van az új regény második részének is: vajon bíróként az ember eljuthat-e a bűnök feltárásához, az indítékok megértéséhez? Az ítélkezéssel nem veszi-e át Isten szerepét? A bíró hogyan követheti a Miatyánk útmutatását, hogy bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, és ne ítélkezzünk mások felett? Idézem az idevágó töprengést a könyvből: "...az ember nem tévedhetetlen, másrészt ránk aligha méretett súlyosabb büntetés annál, miszerint nekünk ítélkezni kell, no meg a másik embertársunk gyarlóságait ítélni elég képtelen kényszerűség…”

A "Messze túl a láthatáron" nem könnyű olvasmány. Kétszer is el kell olvasni, hogy megértsünk bizonyos részeket. Főleg a regény második fele vontatott, cselekménymentes, nem olvasmányos. Szerintem felét kihagyhatta volna Szilágyi, jobb regény lett volna. Leírtam részletesen a tartalmát, és ajánlom olvasásra, hátha ennek alapján kedvet kaptok hozzá:

Wajtha Mátyás elbeszélésével kezdődik a regény. Elmondja mindazt, amit II. Rákóczi Ferenc, a fejedelem segédjeként élt meg. Igy megismerjük a kuruc zendülés történetét a trencséni csatával (1708) kezdődően. Amióta a fejedelem szolgálatába állt, Wajtha elhanyagolta a családját, szép feleségét, gyermekeit és birtokát. A fejedelem küldönceként bejárta egész Európát, és most egy szokatlan küldetéssel Bender városba indul, a mai Moldáviába. Ajándékot visz az ottani török uralkodónak, és próbálja kideríteni, hogy Bender alkalmas menedékhely lenne-e a Fejedelem számára, ha egy kuruc vereség után el kellene meneküljön. Közel két hónapot tölt Benderben, ahol nem kap egyértelmű választ, és a Fejedelemtől sem semmilyen hírt. Visszaindul Rákóczihoz, akivel Nagykárolyban találkozik. Rákóczi meglepettnek látszik a küldönce visszatérésén. Wajtha beszámol neki a Benderi eseményekről, de ezek után sem derül ki, hogy tulajdonképpen mi volt a valós célja ennek a titokzatos küldetésnek. További feladatot nem is kap Wajtha, csak annyit, hogy írja fel az utóbbi évek eseményeit egy krónikában. És mivel közel van a Wajtha birtok, egynapi járásra, meglátogathatja családját.

Amikor végre hazatér, a feleségét nem találja otthon. Három gyereke és a szolgálók  elmondása szerint pár napja egy ismeretlen lovaskatona rávette az asszonyt egy hamisított levéllel, hogy keresse fel férjét a közeli táborban. Az asszony azonnal útra kel a lovassal, szánnal egy befagyott lápon át, és nyoma veszik. Wajtha keresni kezdi, érdeklődik a környéken, de senki nem látta. Átlovagol a közeli Olymos városába is, ahol idős anyja él. Ő elmeséli, hogyan halt meg Wajtha apja, akit portyázó tolvajok raboltak ki és öltek meg. A városban már jó ideje csak túlélésre rendezkedtek be, átvonuló hadak és kóbor hajdúk dúlják fel a portákat rendszeresen. Wajtha anyja leszidja a fiát, hogy miért volt annyit távol, miért nem vigyázott jobban a feleségére. Gyerekeivel sem törődött. Beszélgetésükben összeszövődik a Wajtha család élete, és a szörnyű, összekuszált, háborús állapotok. A karakán öregasszony úgy beszél az ország egyik Főurával, mint egy tétova kisfiúval, és közben felvillannak ilyen örök emberi igazságok is:

„..Biztos hallotta anyám, újabban megint a pestist mondják. Hogy az most újfent bentről, Erdély felől közeledik. – Az jó, ha itt lesz. Ha már beszélik. Hiszen akik a nyomorúságnak hírét hozzák, sose hazudnak. Ezt te megfigyelted fiam?”

Wajtha nem időzik hosszasan Olymoson az anyjánál, hanem visszatér a birtokára. Fiatalember fiával beszélget Rákócziról, a hadjáratokról, a trencséni csatáról, ahol a Fejedelem lova elesik, és maga alá temeti a vezért, mire a katonái menekülni kezdenek, mert azt hiszik, hogy Rákóczi elesett. Sokszereplősek az akkori európai csataterek. Az osztrák császár, Lipót harcol a kurucok ellen, és Munkács kivételével egész Felső-Magyarország birtokába kerül. Lipót jelszava: „Magyarországot előbb rabbá, aztán koldussá, végre katolikussá fogom tenni”. Rákóczi válik Lipót ellenfelévé, és a Francia királlyal, majd a Lengyelekkel és a Svédekkel is szövetséget köt az Osztrákok ellen, akik igy több fronton kell harcoljanak. Közben az Orosz a cár a Svédekkel és a Törökökkel vívott háborúban volt lekötve, s mindezeknél nagyobb csapásként, egyre iszonyúbban terjedt a pestis. Az országban többféle jelei mutatkoztak a teljes összeomlásnak:

“...A háborút mára azért nem hagyják abba, mert most már befejezni képtelenek. Mert a háborúba egyformán belefáradt mindenik. Miközben mindenkinek fogytán az ereje. Igy aztán egyre nehezebben dől el, ki lehet a győztes.”

”…hogy aztán ki fia-borja, aki a másikat irtja, mára az egyre megy. Apadjon, pusztuljon bármelyik. Apadjon, pusztuljon mindegyik.”

Közben folytatódik a Wajtha család tragédiája is: megtalálják a befagyott lápon azt a süveget, amelyet a katona viselt, aki elcsalta Wajtha feleségét. Feltörik a jeget, és kiemelik a hínárok közé süllyedt szánt. Orsolya nagyasszony sértetlenül, holtan ül a szánban, de a katona nem kerül elő. A közelben egy halászkunyhóban két holttestre bukkannak, akiket valaki meggyilkolt. A lovaskatona kimenekülhetett a süllyedő szánból, és megölhette a halászokat, hogy a tettére ne maradjon tanú? Erre a kérdésre csak a regény végén kapunk halovány választ. Eltemetik Wajtha feleségét, és ezzel véget ér a regény első része.

Harminc évvel később folytatódik a regény második része. Wajtha Mátyás egy vármegye főbírójaként ítélkezik az eléje hurcolt állítólagos boszorkányok, javasasszonyok és betyárok felett. Sok száz oldalon keresztül olvassuk perek iratait, tárgyalásokat, nyomozásokat, elmélkedéseket és párbeszédeket bűnről, bűnhődésről, ítéletekről, igazságról, emberi gyarlóságról. Felesége eltűnésének és halálának okai, a lovaskatona, illetve megbízói megtalálása továbbra is folyamatosan kísértik a gondolatait. De az olvasót nem kíméli az író, csak a regény legvégén folytatódik a cselekmény, és derül némi fény a Wajtháék ellen elkövetett titokzatos bűncselekményre.

Az utolsó előtti fejezetben az elbeszélő visszakanyarodik a lápra, ez a fejezet címe is. Arról töpreng, hogy miért hallanak a „népek” harangozást a lápon, vihar idején. Harangok lennének a víz alá süllyesztve? A törökök elől menekítették a harangokat a víz alá? A harangozás a halottakat búcsúztatja.. a harangok felkavarják a koporsókat a víz alatt.. A harangok, a keresztény egyházak szimbólumai, láp alá kerültek. A háborúk, a pestis a népesség nagyrészét elpusztították, a fél ország „láp alá” került. Halottakkal, koporsókkal, és halottakat gyászoló harangokkal van tele a láp. Orsolya nagyasszony is ott végezte.

„Ezek a békés, szelíd vizek nem embert nyeltek el, s lovat, de falvakat, várost, világokat. Viharos éjszakákon ezért harangoznak a nádasok, arra kint.”

Az utolsó fejezetben két kocsislegényt hallgat ki Wajtha főbíró. Ezek is titokzatos módon kerülnek elébe, hiszen már kihallgatták őket, és vallottak. Mintha valaki szándékosan irányította volna őket a bíró elé.. Elmondják a bűncselekményüket, ami abból állt, hogy „babonás praktikát” folytattak a lovaikkal: egy koponyát nyalattak velük, és egy halott ember levágott kezeit használtak lókaparónak. De elmondanak mást is: a koponya, amit elloptak, egy akasztott gyilkosé volt, akit Wajtha ismert. Aki ugyanúgy ölte meg a kocsislegények anyját, Keserünét, mint 30 évvel azelőtt a két halászt a láp szélén: szájukba dugott kukoricacsővel. A két kocsislegénynek köszönhetően Wajtha asztalára került volna a felesége gyilkosának koponyája? A legények még valamit elmondanak: Baracskay úr, akinél szolgáltak, el szokta vinni őket vadászatra, hajtónak. Ilyen alkalommal látták, hogy északról érkezett vándorló vadkacsák a félig befagyott lápban keresnek táplálékot, és tömegesen lepik el a láp szélét, ahol emiatt nem tud befagyni a víz. A jég itt vékonyabb marad, ha befagy is később. A kocsisok ezt tudják, és a szánokkal kerülik ezeket a részeket, hogy ne szakadjanak be. Wajtha feleségét elrabló lovaskatona nem tudta, és rávezette a szánt, beszakadtak a hófödte gyilkos csapdába.

Wajtha végzete beteljesedik. Lovát a lápba irányítja, követi feleségét a víz alatti sírba.

„Ha visszavágysz a zölden suhogó lápra, akárha a látás pillanatáig is, ülj fel lovadra, a csendes járású deresre, elvisz oda, ahová vágysz, fél nap sem telik, s már vizek közelében jár veled, hogy egyszer még láthasd, ha ezt akarod. Már nem tartóztathat a titok, miután tudod, Orsolya asszony szánja mint hanyatlott a jég alá. Megtudtad annyi év után. Ha ugyan ez tartott távol a helytől annyi éven át. Látod, házhoz jön a titok.”