Azt hiszem, minden normális ember iszonyodik az izmusoktól, legyen az kommunizmus, fasizmus, liberalizmus vagy feminizmus. De mi van a kapitalizmussal? Winston Churchilltől származik az a gondolat, hogy "A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma - nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik". Ugyanez érvényes a kapitalizmusra is: egy katasztrofálisan rossz gazdasági rendszer, de még nem találtak ki jobbat. A többi izmushoz képest legalább szolid jólétet tesz lehetővé az emberek többségének, és nem valami eszement utópisztikus álmodozás egyenlőségről és világbékéről, mint a kommunizmus és liberalizmus. De valójában csak látszólag igazságos rendszer a kapitalizmus és a demokrácia is. Abban a hitben tartja az embereket, hogy saját sorsuk felett dönthetnek és munkájukkal elérhetik saját felemelkedésüket, érvényesülésüket. Illúzió, amivel a politikai és gazdasági vezetők elérik, hogy a tömegek dolgozzanak és ne lázadozzanak. Eközben persze nem reklámozzák a cégvezetők, hogy hatalmasra nőtt a keresetbeli különbség az alkalmazottaik fizetéséhez képest: az amerikai cégvezetők átlagban 204-szer keresnek többet, mint egy átlag alkalmazott, és sok cégnél 1000-szeres ez a különbség. Szóval teljesítményarányos, igazságos gazdasági rendszerről szó sem lehet.

Milyen más bajok vannak a kapitalizmussal? Hosszú listát lehet erről írni. Először is: az állandó növekedés az egyik alapfeltétele a kapitalizmusnak. Ebből viszont pár évente növekedési lufik keletkeznek, mint például a 90-es évek végén kialakult dotkomlufi (https://hu.wikipedia.org/wiki/Dotkomlufi) vagy a 2008-ban kialakult jelzálog alapú ingatlanlufi Amerikában. Pár évtizedenként aztán nem csak lufik pukkannak ki, hanem rendszeresen visszatérő globális gazdasági válságok is keletkeznek. A gazdasági folyamatokat irányító politikusok és pénzpiaci felügyeleti szervek mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák ezeket a túlnövekedéseket és összeomlásokat, de úgy tűnik, hogy ez nem sikerült a múltban, és nem fog a jövőben sem sikerülni. Tehát továbbra is számolnunk kell azzal, hogy minden generáció életében előfordulhat olyan összeomlás, ami azzal jár, hogy mindenki elveszíti a megtakarított, befektetett pénzét. Hosszú évekre vagy évtizedekre munkanélküliség és szegénység sújthatja az emberek többségét ilyen globális válságok ideje alatt. Ezt a tényt figyelembe vége már nem is olyan jó dolog a kapitalizmus..

De van még több is: ugyanis csak látszólag tűnik a kapitalizmus igazságos gazdasági rendszernek. Elméletileg ugye aki többet dolgozik, vagy jobban ráérez, hogy milyen üzleti ötlettel lehet pénzt keresni, azt megjutalmazza a rendszer. De rengeteg csalási lehetőség is van, olyan kiskapuk, amelyek kihasználásával egyesek előnyhöz jutnak, vagy illegális módon előnyt szereznek maguknak. Ilyen például a kartellezés, mikor konkurens cégek egymás között egyeztetik az árakat és ezzel kikapcsolják a versenyt, tehát mesterségesen magasan tudják tartani az árakat. Nem csak a fogyasztóknak okoznak ezzel hatalmas károkat, hanem olyan cégek is hátrányt szenvednek, akik becsületesen próbálnak a piacon maradni, de csődbe mennek, ha nem vesznek részt a kartellben. 2009-ben például a kávéforgalmazó cégek vettek részt kartellben és 4.8 milliárd euró kárt okoztak a fogyasztóknak. De a gazdaság minden területén előfordul hasonló, legyen az építőipar, autógyártás vagy élelmiszeripar. Az Európában ezáltal okozott kárt évente 16,8 Milliárd euró és 261,22 Milliárd euró között becslik tanulmányok. Ha kartellezés van és nincs konkurencia, akkor nem működik a rendszer.

Ha viszont van konkurencia, akkor is történhetnek olyan torzulások és anomáliák, amelyek nagy károkat okoznak. A neoliberalizmus szerint a piac mindig szabályozza önmagát, és az állam nem kell beavatkozzon, hanem szabadon kell engedje ezeket a folyamatokat. Az említett kartellezés is jó példa arra, hogy ez nem így működik, hanem kőkemény felügyelet, kontroll és beavatkozás szükséges az állam részéről. A kontrollálatlan vadkapitalista időszakokban láthattuk, hogy a munkavállalókat kihasználták, visszaéltek a kiszolgáltatottságukkal, rabszolgaként bántak velük. Ez is a kapitalizmus logikájából következik: minél olcsóbban próbálj meg árut vagy szolgáltatást előállítani, és minél drágábban eladni. Ebben a konkurencia-harcban áldozatul esnek a termelésben részt vevő munkavállalók és áldozatul esik a környezetvédelem is, ha az állam kívülről nem avatkozik be ezekbe a folyamatokba. A konkurencia-harc ahhoz is vezethet, hogy nem tisztességes eszközökkel próbálnak a cégek versenyezni, hanem adócsalással, vagy más törvénytelen kiskapuk keresésével. Törvényes módon csak a termelési folyamatok racionalizálásával és innovációval lehetne előnyt szerezni a konkurens cégekkel szemben.

Ez a racionalizálás viszont ugyancsak oda vezethet, hogy teljesen eltúlzott módon mindenen spórolni próbálnak a cégek és nem veszik figyelembe ennek a lehetséges következményeit. Jó példa erre a repülőgép-gyártás, ahol több esetben minimális összegek elspórlása miatt légikatasztrófák és hatalmas károk keletkeztek. Öt dollárt spórolnak egy alkatrészen, ami miatt lezuhan egy 500 millió dolláros gép. Aztán még kifizetnek sok millió dollárt kártérítésekre, és persze a lezuhant gépet is hatalmas erőfeszítésekkel és költségekkel össze kell rakni, hogy megkeressék a baleset okát. Spórolnak persze a személyzeten is, ami miatt túlterhelt, kialvatlan emberek vezetik a repülőket vagy teherautókat és okoznak baleseteket. Mindez a kapitalizmus alapszabályai által generált konkurencia-harc és racionalizálási kényszer miatt van. Ha a cégek csak a gazdaságosság elvét veszik figyelembe, akkor ez káros hatással lehet a környezetre is, vagy a fogyasztóvédelemre is. Ilyen volt például a dízel autók füstkibocsájtásával kapcsolatos manipuláció. A környezetszennyező, rákkeltő füst meghaladta a határértékeket, de az autógyártók a motorok újratervezése helyett inkább csalószoftvert építettek be a motorokba. De lehetne említeni azt az ausztrál céget is, amely Romániában végzett aranybányászatot, és a biztonsági előírások be nem tartása illetve elspórolása miatt környezeti katasztrófát okozott a Tiszán. Végtelen a példák listája, amiben a racionalizálás miatt felelőtlen módon okoztak a cégek hatalmas károkat, amit végül az adófizetők kellett kifizessenek.

Vannak a kapitalizmusnak kevésbé látható, de ugyanannyira veszélyes következményei is. Sokan azt hiszik, hogy a kapitalizmus lényege a korlátlan fogyasztás, a magas életszínvonal. A plázák és reklámok világa. A kapitalizmus agymosással azt verte a fejekbe, hogy: vásárolj és költekezz, vegyél fel hitelt és legyél a multicégek rabszolgája. Ebben a vadkapitalista rendszerben csak a fogyasztók számítanak. Viszont pont a fogyasztók és a munkaerő fog hiányozni, ha nem lesz utánpótlás, mert a manipulált fogyasztó inkább a plazmatévét veszi meg, mint gyereket vállalna. Európában már régen megfigyelték, hogy a gazdagodás csökkenti a gyermekvállalási kedvet. "A kapitalizmus a legjobb fogamzásgátlás" mondja a szociológus Wattenberg némi szarkazmussal.

A kapitalizmus működéséhez elengedhetetlen a fogyasztás és a gazdasági növekedés. A marketingesek és reklámszakemberek pszichológusok segítségével tanulmányozzák és manipulálják a fogyasztókat, akár kísérleti patkányokat. Ezzel az évtizedek óta tartó agymosással elérték, hogy a tömegek a vásárlásban látják az élet értelmét és fő élvezetét. Ezek a konzum-idióták vásárlás-függőségben élnek, aminek hasonló tünetei vannak, mint az alkohol-, drog-, vagy szerencsejáték-függőségnek. A plázák a modern ember templomai. A vásárlás-függőségnek olyan káros hatásai is vannak, hogy a fogyasztók rengeteg felesleges árút megvásárolnak, ami előbb-utóbb a szemétben végzi, és környezetszennyezést okoz. Ez is a kapitalizmus egyik tévútja, hiszen nem manipulált, agymosott konzum-idiótákkal működne jól a rendszer, hanem kritikus fogyasztókkal és erős fogyasztóvédelmi felügyelettel. A fogyasztók felelőssége lenne az is, hogy figyeljenek az árakra, és indokolatlan áremelés esetén inkább a konkurenciánál vásároljanak. Ha ezt nem teszik meg, akkor nem működik a piaci árképzés, ami az ajánlat-kereslet egyensúlyán alapszik. A termelők és kereskedők addig emelik az árakat, amíg a vásárlók megveszik a terméket. Emlékszem egy interjúra, amit a 90-es években láttam a tévében: a Pick húsgyár igazgatójától kérdezték, hogy csökkenni fog-e a téliszalámi ára, mivel csökkent a disznóhús ára is. Az igazgató egy szánakozó tekintettel válaszolta, hogy a téliszalámi ára nem a disznóhús árától függ, hanem attól, hogy a fogyasztók mennyit hajlandók fizetni érte. Hasznos lecke ez kapitalizmusból, csak a legtöbben ezt sajnos nem értik meg, vagy nincsenek ennek tudatában.  

A kapitalizmus eltorzulásai közé sorolnám azt a könyvelő-könyvvizsgáló-adótanácsadó iparágat is, ami utóbbi évtizedekben nőtte ki magát, és tett hatalmas befolyásra szert. Ezek a nemzetközi cégek is a vadkapitalizmus szabályai alapján működnek és gátlástalanul, folyamatosan azon dolgoznak, hogy megtaláljanak adó-elkerülést lehetővé tevő kiskapukat. Közgazdászok tízezrei foglalkoznak ezzel, és próbálják kijátszani az államok által meghozott törvényeket. Nincsenek tekintettel azokra a következményekre, amelyek az adóelkerülés miatt keletkeznek: ha nem ott folynak be adók, ahol a cégek a jövedelmet megkeresték, hanem máshol (pl. adóparadicsomokban) akkor a helyi önkormányzatoknak nem lesz bevételük olyan célokra, mint például utak karbantartása, iskolák vagy kórházak fenntartása, vagy más közintézmények finanszírozása. Ez mind nem érdekes az adótanácsadó cégeknek, őket csak a profit érdekli. Egy döbbenetes példa a tanácsadó cégek hatalmára 2002-ben történt, mikor a Görög Euró bevezetése előtt egy ilyen tanácsadó cég önként jelentkezett a Görög államnál, hogy a statisztikák kozmetikázásával és meghamisításával elérjék: Görögország megfeleljen azoknak a kritériumoknak, melyek ez Euró bevezetéséhez elő voltak írva. Börtönben lenne a helye az ilyen "szakembereknek", mint ahogyan a gazdasági válságokat előidéző tőzsdespekulánsoknak is.

 Több film készült a kapitalizmus eltorzulásairól, például M. Moore: "Kapitalizmus, szeretlek", vagy a "Big short" című film, amiben részletesen bemutatják a 2008-as amerikai válság előidézőit és következményeit. Kedvenc jelentem a filmből az, mikor a New Yorki tőzsde-elemzők leutaznak vidékre, és egy sztriptíz-bárban megtudják, hogy a táncosnőnek 5 darab jelzálog-hitellel finanszírozott háza van. Emellett persze komolyan tőzsdézik is, mikor nem a rúdon tekereg és vetkőzik. Az a döbbenet, ami ezután kiül az elemzők arcára.. és persze sietve telefonálnak New Yorkba, hogy "ingatlanlufi van kialakulóban, azonnal shortoljatok minden ingatlanrészvényt!". Ugyanis a tőzsdei zuhanásokból is meg lehet gazdagodni, csak fogadni kell rá, hogy bekövetkeznek. Vannak, akik rendszeresen részt vettek valuták és részvények bedöntésében, miután fogadtak arra, hogy ezek árfolyama zuhanni fog. Soros barátunk ezzel szerezte vagyonát például. Amit aztán arra használt, hogy demokratikus felhatalmazás nélkül beavatkozzon Amerika és Európa politikájába, és terjessze a "nyitott társadalom" utópiáját. A Soros által fizetett NGO-k mindenhol ott vannak már, ahol az agymosásuk sikeres lehet: a médiában, az iskolákban (balliberális tankönyvekkel) és egyetemeken, migráns segítő szervezetekben, de még a magyar bíróságokon is tartanak balliberális "érzékenyítő" továbbképzéseket. Hitler és Sztálin propaganda-gépezete kutyafüle volt ehhez képest.

Hát, ilyen rendszer ez a kapitalizmus. Folyamatosan fejlődnie és nőnie kell, de ugyanakkor folyamatosan tévutakról kell visszakanyarítani. Folyamatosan ellenőrizni és kordában kell tartani, mert magától a piac nem szabályozza a folyamatokat. Ezt csak fanatikus neoliberális álmodozók hiszik, akik nem tanulnak semmit az említett példákból. Minden izmusnak vannak ilyen elvakult rajongói, akik nincsenek tekintettel az imádott rendszerük hibáira és eltorzulásaira, és nem számolnak a káros következményekkel. Ezeket a fanatikus izmus-rajongókat és gátlástalan profit-nyerészkedőket kellene valahová melegebb vidékekre elküldeni, akkor a kapitalizmus is elég elfogadható és élhető gazdasági rendszer lenne. Be kellene tiltani a shortolást, a kamatos kamatot, az adóelkerülési kiskapukat, és kőkemény fogyasztóvédelemmel védeni a fogyasztókat, illetve szakszervezetekkel a munkavállalókat. Akkor lenne fenntartható a kapitalizmus hosszú távon is. Így viszont csak egy katasztrofális, károkat okozó bolhacirkusz, amiben offshore-lovagok, gátlástalanul nyerészkedő spekulánsok, agymosott konzum-idióták, rabszolgasorsú munkások, és látástól vakulásig gürcölő alkalmazottak próbálnak felülkerekedni egymáson. A végtelen, folyamatos gazdasági növekedés helyett meg végtelen környezetszennyezést okoz ez a rendszer, és végtelen adósságcsapdát. Az államok adósságai már régen meghaladták azt az összeget, amit valaha is vissza lehetne fizetni: 223 ezer milliárd USD volt a világ adóssága 2012-ben, ez a világ GDP-jének 313 százalékát tette ki. Ha elosztom ezt az összeget a föld lakosságával, akkor nagyjából 32.000 dollár jut egy főre. És ebben benne vannak azok is (a többség), akik napi pár dollárból élnek... ez a rendszer már csak összeomlani tud.

https://www.huffingtonpost.com/entry/ceo-worker-pay-gap_us_55ddc3c7e4b0a40aa3acd1c9

http://hvg.hu/tudomany/20100901_valsag_1857_1873_gazdasagi

http://hvg.hu/tudomany/20100902_valsag_1929_1933_gazdasagi_2007

http://valasz.hu/uzlet/nemet-szamitas-hatalmasat-bukik-magyarorszag-az-offshore-ozas-miatt-126182

http://magyaridok.hu/velemeny/az-adoelkerules-vilagmeretu-rendszere-2454136/

http://makronom.mandiner.hu/cikk/20171116_a_leggazdagabb_egy_szazaleke_a_vilag_vagyonanak_fele

http://www.magyarszemle.hu/cikk/a_szocialis_piacgazdasag

http://www.origo.hu/gazdasag/20171203-megjelent-gyorgy-laszlo-kozgazdasagi-konyve.html

http://www.origo.hu/gazdasag/20171218-adocsalas-vademeles-ikea.html

https://kepmas.hu/ablak/az-amazon-belulrol-a-kapitalizmus-jovoje